Pajtás, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-19 / 38. szám
Bonjours, fa va? — Jónapot, hogy vagytok? Ezzel a néhány kedves szóval fogadták a Bourget repülőtéren csoportunkat, amely júniusban részt vett Franciaország fővárosában, Párizsban a „Napfény és barátság” kavalkádon. Az évente — és immár 6. alkalommal — megrendezésre került kavalkád nemzetközi úttörőtalálkozó és folklór fesztitivál volt. Idén a mi megyénk kapta a megbízást, hogy a magyar úttörőket képviselje ezen a találkozón. Így esett a választás a pécsi zeneiskola és a Mátyás király utcai Általános Iskola növendékeire. Lázas készülődés előzte meg az utazást. A táncosok már javában ropták a táncot, amikor mi, zenészek még a kontrát és a düvőt nyertettük óraszámra, hiszen zenekarban népzenét játszani — ez valamennyiünknek új volt. Végül csak belejöttünk és megkezdődött a nagy munka, a közös próbák. Naponta találkoztunk, gyakoroltunk botostáncot, menettáncot, éneket, lánytáncot, Bartókdarabokt. Aztán egyszer csak elérkezett az utazás napja. 17-én vonattal négy óra alatt Budapest, másnap reggel repülővel két és fél óra alatt Párizs. Első nagyobb megpróbáltatásunk a repülőutat követően az ebéd volt. Kíváncsian vártuk a messze földön híres francia konyha ínyencségeit, és miután egy önkiszolgáló étterembe vezettek bennünket, mindenki nagy gonddal válogatta össze a tarkábbnál tarkább ételekből a négyfogásos ebédet, annak ellenére, hogy még csak nem is sejtettük mi az a zöld, kék meg piros tányérainkon. Sajnos kiderült, az arcunk meg elborult a szinte nyers húsok, a különböző tengeri szörnyek, az ismeretlen zöldségfélék és csípős sajtok furcsa ízétől. Szerencsére a délutáni városnézés egykettőre kiverte a fejünkből az első kis csalódást, a vacsorát pedig friss erővel és fokozott óvatossággal válogattuk. Erste alig tudtunk elaludni, felidéztük még egyszer a látottakat, a festők terét, a mindig mozgalmas Montmartre-ot, a Louvre hatalmas épületét, a notre-dame-i orgonamuzsikát. Igaz, mindezt egy délután, az utazás után kissé fáradtan és hirtelen láttuk, de felejthetetlen élmény volt! És ekkor még nem is tudtuk, hogy az Eiffeltorony második emeletéről is megcsodáljuk Párizst, hogy megismerjük a várost, a Champs-Elysées, a Montmartre éjszakai fényeit, hogy mi is koptatjuk majd a versailles-i palota köveit, ahol hajdanában XIV. Lajos, a napkirály is járt-kelt. Minden napra jutott valami csodás látnivaló. Buszszal szállítottak bennünket mindenfelé, így amíg eljutottunk a város egyik pontjától a másikig, addig is akadt, mit nézni. Idegenvezetőink besanconi úttörők voltak, kikkel már az első napon összebarátkoztunk és szinte valamennyi programra elkísértek minket. Nagyon sok jó ismerőst szereztünk ez alatt a néhány nap alatt. A baráti találkozón, a szereplések után alig győztük írni a címeket, annyit kaptunk és adtunk, összesen nyolcszor szerepeltünk parkban, ifjúsági házban, iskolai tanévzáró-ünnepélyen, játszótéren. Az egyik „nagy fellépés” a gálaesten volt, ahol egy rövid, nyolctíz perces műsort adott minden együttes. (Rajtunk kívül szovjet, bolgár, lengyel, NDK, csehszlovák, jugoszláv és belga úttörők szerepeltek.) A másik a kavalkádon, a karneváli felvonuláson volt, amely másnap, 24-én, vasárnap délután kettőkor kezdődött Ivry-ben, Párizs egyik külvárosában. Hatalmas plakátok, feldíszített utcák teljes hangzavar és sok-sok úttörő fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a tanácsházára. Színes, kavargó, tömeg mindenfelé. Forgó léggömbök, virágból kirakott békegalamb, vietnami autó, CIMEA jelvény, tarkabarka népviseletek, skót dudások, dobzenekar — amit csak el lehet képzelni, azt mind láttuk ott. Kanyargó utcákon vonultunk, míg végre kiértünk a főtérre, a tribün elé. Végig tapsvihar kísérte táncunkat. Kis pihenő után az esti órákban a városka sportpályáján 3 tánccal búcsúztunk el barátainktól. Felejthetetlen élmény volt ez a kavalkád! Két nap múlva szomorúan, fájó szívvel vettünk búcsút Párizstól is. SARKADI ESZTER GÖRÖG JIÍVA RAJZA