Pajtás, 1984. január-május (39. évfolyam, 1-20. szám)
1984-02-09 / 6. szám
„Budapest nem csupán egy a világ metropolisai között, hanem az egyetlen. Vegyük csak a hídjait: a csodálatos Duna-folyó fölött, átívelő nyolc híd a magyar főváros legfőbb ékessége. Az Erzsébethíd és a Lánchíd sajátos építésével, technikai megoldásával egyedülálló a világon.” (Részlet egy külföldieknek szóló budapesti útleírásból.) DR. TRÄGER HERBERT, A KÖZLEKEDÉSI- ÉS POSTAÜGYI MINISZTÉRIUM FŐTANÁCSOSA: — Egy város, amely „ad” hídjaira, nemcsak hasznot — szépséget is — nyer! Ahány város, annyiféle híd, annyiféle a szépség is. Hiszen mennyire különböznek az angol függőhidak, a párizsi Szajna hídjai, vagy az NSZK-beli Düsseldorf híd családjának tagjai a magyar főváros nyolc büszkeségétől. Észrevette, hogy a nyolc között nincs két egyforma? Ha csak a szerkezetet nézzük: a Széchenyi Lánchíd függőhíd, a francia tervezésű Margit-híd ív híd; az első igazi magyar híd, az egykori Ferenczi József, ma: Szabadság-híd gerenda szerkezetű; míg a mai Erzsébet-híd elődje kora legszebb függőhídja volt. 1944. JÚNIUS 1.: „Budapest népe! Ti magatok már rég tudjátok, hogy ennek a légitámadásnak jönnie kell. (.. .) Eszméljetek! Cselekedjetek! Hogy hivatkozhassatok reá, hogy ti is segítettetek. Megrövidíteni a háborút. (...) Magyarok! Tőletek függ, mit hoz a holnap!” (Részlet a szövetséges hatalmaknak Budapest népéhez intézett felhívásából.) 1944 OKTÓBER 15.: „Munkások! Katonák! Budapest népe! Minden óra, minden perc, amelyet még háborúban töltünk, gyilkosság a nemzet ellen!” (A Magyar Kommunista Párt felhívása az általános sztrájk előkészítésére.) 1944. NOVEMBER 4.: „. . . A Margithíd pesti ágát a robbanótöltetek elhelyezése közben a német katonák teljes forgalom alatt fölrobbantották. Zsúfolt villamoskocsik, autók és járókelők ezrei alatt szakadt le a híd, és több százan a Dunában lelték halálukat. (Részlet dr. Széchy Károly: Magyarország közúti hídjainak újjáépítése című cikkéből.) DR. TRÄGER HERBERT FŐTANÁCSOS: — Voltaképpen nem hidásznak készültem. Az már kisdiákkoromban kiderült, hogy műszaki érdeklődésű vagyok, s már ekkor látszott: utam a műegyetemre vezet majd. Általános szakra kerültem, ott lettem hidász. Ez a szakma mindig is kiváltságos mesterség volt, csak a legjobbak juthattak a „választottak” közé. Amikor az egyetemet kezdtem, éppen negyvenötöt írtunk. Budapest hídjai közül egy sem volt ép. 1944. NOVEMBER 6.: „Budapest székesfőváros vezetősége mélységes hazafias aggodalomtól és súlyos felelősségérzettől indíttatva azzal a kéréssel fordul a magyar királyi kormányhoz, vesse latba minden tekintélyét az illetékes német katonai parancsnokságnál és szükség esetén a legfőbb német hadvezetőségnél, hogy Budapest hídjait és közműveit kímélje meg a már eddig is erősen sújtott lakosság és az utókor számára” (A főváros vezetőségének felterjesztése a honvédelmi miniszterhez.) 1944. NOVEMBER 15.: „Szigorúan bizalmas! Ha a hadihelyzet szükségessé teszi, a hidakat fel fogják robbantani. . . Mayer százados közlése szerint a hidak felrobbantásához szükséges utólagos műszaki munkálatok végrehajtásához a parancs vételétől számított 2 órai idő kell, de szükség esetén ez az idő megrövidíthető.” (A polgármesteri országmódosítási ügyosztály jelentése a főváros vezetőségéhez.) ljHö^JANUÁIWe^A német fasiszták felrobbantják a Ferencz József (ma: Szabadság) — hidat. 1945. JANUÁR 18.: A német fasiszták felrobbantják a Lánchidat és az Erzsébet-hidat. „ .. . A hidak könyörtelen elpusztítása háborús indoklással történt, de megállapíthatjuk, hogy annak kimenetelére semmilyen befolyással nem volt. Az esztelen háborúban a Duna- és a Tisza-hídjainak 100 százalékában, az 50 méternél nagyobb hídjaink 90 százalékában elpusztultak, az értékben elszenvedett veszteség 115 millió pengő, 23 millió dollár.” (dr. Széchy Károly cikke) DR. TRÄGER HERBERT FŐTANÁCSOS: — Amilyen súlyos volt a veszteség, olyan bámulatos volt az a lelkes gyorsaság, amellyel hídjaink újjáépültek. A Vörös Hadsereg műszaki alakulatai és a segíteni igyekvők százai szinte az első pillanattól pótolták megroncsolt hídjainkat. Ez azonban szükségmegoldás volt, az életet jelentő közlekedés megindítása. Az igazi nagy újjáépítés, amelynek magam is részese lehettem, 1945 májusában kezdődött, s a hároméves terv során valamennyi Duna-híd újjáépült! Nemcsak mint mérnöknek, hanem mint a főváros fiatal polgárának is boldogság volt ez a nagysikerű munka. Hiszen hidak voltaképpen nincsenek, amik vannak, azok az utak folytatásai. És ez az út nekünk nem kevesebbet jelentett, mint magát az életet. Major Árvácska Részlet a Németország elleni háborúban szövetséges nagyhatalmak 1944 elején Teheránban tartott konferenciájának jegyzőkönyvéből: „A szovjet szárazföldi és légierő részéről májusig nagy támadó hadműveletekre kerül sor a németek ellen néhány körzetben.” Ez a „néhány körzet” a Baltikumtól Ogyesszáig magában foglalta szinte a teljes keleti arcvonalat, és nagymértékben hozzájárult a nyugati szövetséges erők normandiai partraszállásának sikeréhez. Sz. M. Styemenko, szovjet vezérkari tábornok: „1944 nyarán és őszén az ellenség vesztesége 219 hadosztály, 22 dandár — összesen 1 600 000 ember — 6800 harckocsi, 28 000 löveg és aknavető, 12 000 repülőgép. Ezeket már nem lehetett pótolni.” Winston Churchill, angol miniszterelnök levele Moszkvába 1944. szeptember 27-én: „Megragadom az alkalmat, s holnap az Alsóházban megismétlem azt, amit korábban is mondtam, hogy tudniillik az orosz hadsereg roppantotta össze a német hadigépezetet, s most is az ellenség aránytalanul nagyobb részét tartja lekötve a maga frontján.” A nyári és őszi hadműveleti sikerek eredményeképpen december 26-án bezárult a 2. és 3. Ukrán Front gyűrűje a Budapestet megszállva tartó ellenséges haderő körül. A csaknem 100 000 német katona, valamint az óriási mennyiségű