Palócföld, 1976 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

A vidéki élet minősége Kapcsolatok, társaság Egy munkáscsalád mindennapjai A gyógypedagógia és a gyermek Veress Miklós, Szepesi József versei, Ardamica Ferenc prózai írása Színjátszó mozgalmunk húsz évéről Farkas András kiállításához A forradalom lelkiismerete Vidék, vidéki, vidékiség, vidékiesség, milyen végtelenül gyakran felöklendett (mert annyi hiábavaló próbálkozás után is emésztetlen maradt) falatjai mindennapjainknak! Milyen szertelenül sokféle álláspont és „üléspont” gyújtogatja bennünk újra meg újra a szen­vedélyt, hogy tételezzünk, magyarázkodjunk, igazoljunk, cáfoljunk a vidékiség dolgában. Mennyi mélyből gyökerezett (és mennyi fel­színes) kiszorítottság-érzet és csakazértis-versenyláz, méltatlankodó irigység, és öntudatos önigazolás, teremtő hit és mételyező lemon­dás, könnyes nosztalgia és reményteli akaratosság bokrosodott már fel bennünk csakis azért, mivel ami élettér és életlehetőség e kis ország határai között számunkra adott, az így is megosztható: Budapest és vidék, város és falu, körzeti központ és tagközség. A nem-azonosság, a nem-egyenlőség szülte feszültség vibrál életünk más-más színterei, szintjei között —egygyökerűen az álomban, igény­ben, akaratban, hogy nekem is a tapasztalható vagy elképzel­hető jobb élethez van jogom. (S mivel ami például a főváros­ból nézve „lent”, az egy kisközségből tekintve a „fel” következő lépcsőfoka: bárcsak az efféle feszültségek, indulatok válnának pillé­reivé a hídnak, amely a tanyaléptékű szellemet az egyetemesig futtatja.) Három évtizede egyre erősödő tendenciája életünknek, hogy fo­kozatosan csökken a különbség az életlehetőségek magaslati és TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT

Next