Palócföld, 1978 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
I ■ -e tm 197811 Alkotások a Lehel Hűtőgépgyárban Egy ingázó mindennapjai Búcsú Chaplintől 'erős János és Tamás István versei Mola György s Valent József prózai írásai Balladák nyomában a Karancs vidékén ománc- és Üvegművészeti Biennálé Irodalmi Színpadi Napok PALÓCFÖLD Az „ember” a magyar nyelvben is — bár ritkábban és kevésbé jellemzően, mint a német „man” — az úgynevezett általános alany kifejezési eszköze. Akkor használjuk, ha ezzel — nyelvileg — megspórolható az alany precízebb megjelölése, mert nem az egyediséget, hanem az általános érvényűséget akarjuk hangsúlyozni. Hogy e formulával visszaélni is lehet (s éppen ennek az általánosságnak a rovására), azt „az ilyenek az emberek” típusú kifejezés példázza, mellyel mintegy kivonni véljük magunkat a csak másokra igaz rosszalló megjegyzések, fejcsóválások érvényességi köréből. Hát igen, „az ilyenek vagyunk mi emberek és köztük én is” kijelentés valóban nehézkes, erőltetett a grammatika szabályai szerint. És egyébként? Mindennapos tapasztalat, hogy önmagunkon és közvetlen köreinken kívül vesszük csak észre a bírálható gondolkodást, magatartást, nota bene!: életmódot (a „szálka és gerenda” példája mintha sose lett volna ilyen találó). Ami így végül is mindenhonnan „másuttlevőnek” látszik s ebből következően megoldhatatlanná fetisizálódik. Könnyedén ítélkezünk, látványosan felháborodunk még olyan esetekben is, mikor mi sem a kivételt szaporítjuk. Sokszor nem értjük azt sem, hogy az ellentmondások fejlődésünk velejárói, s hogy megoldódásuk újabbakat szül Pedig csak így értelmeződik helyesen a fel-TÁRSADALOMPOUTIKAI IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT