Palócföld, 1978 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám

I ■ -e­ t­m 197811 Alkotások­­ a Lehel Hűtőgépgyárban Egy ingázó mindennapjai Búcsú Chaplintől 'erős János és Tamás István versei Mola György s Valent József prózai írásai Balladák nyomában a Karancs vidékén ománc- és Üvegművészeti Biennálé Irodalmi Színpadi Napok PALÓCFÖLD Az „ember” a magyar nyelvben is — bár ritkábban és kevésbé jellemzően, mint a német „man” — az úgynevezett általános alany kifejezési eszköze. Akkor használjuk, ha ezzel — nyelvileg — meg­spórolható az alany precízebb megjelölése, mert nem az egyediséget, hanem az általános érvényűséget akarjuk hangsúlyozni. Hogy e for­mulával visszaélni is lehet (s éppen ennek az általánosságnak a rovására), azt „az ilyenek az emberek” típusú kifejezés példázza, mellyel mintegy kivonni véljük magunkat a csak másokra igaz rosszalló megjegyzések, fejcsóválások érvényességi köréből. Hát igen, „az ilyenek vagyunk mi emberek és köztük én is” kijelentés való­ban nehézkes, erőltetett a grammatika szabályai szerint. És egyébként? Mindennapos tapasztalat, hogy önmagunkon és közvetlen köre­inken kívül vesszük csak észre a bírálható gondolkodást, magatar­tást, nota bene!: életmódot (a „szálka és gerenda” példája mintha sose lett volna ilyen találó). Ami így végül is mindenhonnan „másutt­­levőnek” látszik s ebből következően megoldhatatlanná fetisizálódik. Könnyedén ítélkezünk, látványosan felháborodunk még olyan ese­tekben is, mikor mi sem a kivételt szaporítjuk. Sokszor nem értjük azt sem, hogy az ellentmondások fejlődésünk velejárói, s hogy meg­oldódásuk újabbakat szül Pedig csak így értelmeződik helyesen a fel-TÁRSADALOMPOUTIKAI IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT

Next