Pannonia, 1897. október-december (26. évfolyam, 111-186. szám)
1897-10-01 / 111. szám
Kassa, 1897. Előfizetési árak: Egész évre...........10 frt — kr. Félévre................ 5 frt — kr. Negyedévre .... 2 frt 50 kr. Egy hóra.............. 1 frt — kr. Egyes szára .... — frt 4 kr. Megjelen a hétfői nap kivételével mindennap. XXirdefcéneks a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban: Ifj. Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán, Kossuth L.utcza 16. sz. alatt. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS POLITIKAI NAPILAP. á. Szerkesztőség, a hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos-utcza 16. sz. alatt. XXVI. évfolyam, III. szám. Felelős szerkesztő : Er. HOHEHATOr! XGXTÁCZEr. Glück Lipót a jogi rovat vezetője. SzeepHáziy XT Andor belmunkatárs. Péntek, október 1. Hirdetéseket felvesz azonkívül: Budapesten: Jaulusz és Társa, Eckstein Bernát, Goldberger A. V., Blockner j, Fischer J. D. — Becsben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler, Schalek Henrik, Oppelik A. Danneberg J., Dukes M. — Frankfurtban: Daube G. L. & Co. — Hamburgban: Mosse Rudolf Károlyi & Liebmann. — Berlinben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler. Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán, Kossuth Lajos utcza IC sz. alatt. Az iskolakerülőkpől. Minthogy a királyi tanfelügyelők jelentései szerint a tavalyi iskolaévben az iskolamulasztások száma igen nagy volt, a m. k. vallás és közoktatási miniszter azon rendeletet adta ki, hogy mind ama gyermekek, akik egy heti iskolaórát meghaladó iskolamulasztást követnek el, büntetésképpen az iskolából kizárassanak. Nagy öröm van e miatt az egész országban, nagy öröm az iskolakerülő gyermekek körében , nagy öröm azon szülők részéről, akik gyermekeiket inkább otthon tartják, különféle mezei és apróbb házi munkákra használják, ahelyett, hogy az iskolába küldjék. No és még a kézművesek és egyéb iskolaköteles tanonczokat tartó iparosok, gyárosok és kereskedők, mert ezáltal a gyermekek iskolakötelezettségéről szóló törvény egészen illuzóriussá válik. Aki ugyanis ezen kötelezettség alól ezentúl ki akar bújni, aki vagy maga nem akar iskolába menni, vagy aki gyermekét, tanoncát nem akarja iskolába járatni, az egyszerűen elmulasztja azt bizonyos időre, mire azután a gyerek kizáratik, kicsapatik az iskolából, és ez által fel is van mentve az iskolakötelezettség alól A paraszt amúgy se szereti gyerekét az iskolába járatni, mert az sok pénzébe kerül, legfeljebb egészen zsenge kis korában küldi oda, midőn otthon útban van, s kell valakit mellette tartani, aki ügyeljen reája; ekkor inkább az óvoda vagy az alsóbb elemi iskola gondjára bízza; de mihelyt kissé felnő, s a gazdaságban, hacsak mint libapásztort is használhatja, jobban szereti otthon tartani, mint az iskolába küldeni. Aztán gondolja magában az öreg paraszt, minek is az a sok iskola ? Annak előtte sokkal boldogabbak voltunk, mikor még kevesebbet tanultunk, mikor még nem tudtunk annyit a világ folyásáról, mikor még nem olvastunk újságot. Azok az újságok csak elbolondítják az embereket és szítják az elégületlenséget, s ennek csak az iskola az oka. S a kézműves mesterek egy része hasonlóképpen gondolkodik. Annak előtte, midőn az inasok még nem tanultak annyit, jobban lehetett ezekkel is, a legényekkel is boldogulni. Megelégedtek a munkabérrel, nem zúgolódtak a munkaidő ellen, nem sztrájkoltak minden alkalommal, s miután több időt fordítottak a munkára és ritkábban, hétköznap soha sem jártak a korcsmákba, meg is takarítottak egy kis összegecskét és könnyebben lehettek mesterekké, mint mostanában. S ennek — úgy gondolkodnak az öreg kézműves mesterek — csakis a sok iskoláztatás az oka. Ez neveli a sok tudákos, okoskodó, sorsával elégületlen embert, ez képezi a legjobb talajt a világfelforgató, népámító, lelketlen agitátorok számára, kik azután mindig találnak módot a félrevezetett, félművelt embereket különféle czimen kizsákmányolni, s e mellett a legkényelmesebb életet élni. No, ami pedig magukat a parasztgyerekeket illeti, azok legjobban szeretnek semmiféle iskolába se járni, hanem egész nap a szabadban mozogni. Az iparos tanonczokról sem lehet mondani, hogy valami nagy kedvvel járnának az iskolába, de még a munkások gyermekeiről sem, így tehát lesz iskolakerülő quantum satis és Magyarországon annyi kicsapott tanuló, mint sehol a világon. Ha nem olvastuk volna szemeinkkel a kezdetben felemlített miniszteri rendeletet, úgy el sem hinnők. Nem is hisszük el, hogy arról dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek tudomása lenne. El nem képzelhetjük, hogy a közoktatási kormány feje ilyen, az általános iskolakötelezettségről szóló törvénnyel ellentétben álló rendeletet életbe léptessen. Ez csak valami referensnek lehet egyik meggondolatlan cselekedete. Mennyi időbe és fáradságba került az általános iskolakötelezettségről szóló törvénynek érvényt szerezni. Mennyit kellett a hatóságoknak a nép ellenszenve, elfogultsága, tudatlansága, rosszakarata és szegénysége ellen küzdeni, hogy a nevezett törvény, mely általános műveltséget és a magyar nyelv tudását van hivatva terjeszteni, életbe léphessen. S most, sok évi küzdelem után, midőn már szakadatlanul működik a gépezet, midőn már rendes és örvendetes kerékvágásában halad a népnevelés, most akadna ez meg néhány hanyag szülő és haszontalan gyermek vétkén ? Most adatnék alkalom egy kibúvóra, mely, mint hangsúlyoztuk, az iskolakötelezettségről szóló törvényt illuzóriussá teszi. jSepdalok. i. Lopva járok ablakodhoz galambom, Hogy az apád valahogy ott ne kapjon, Úgy nézem, mint csillog a köny ne felejtsszin’ szemedbe, Miattam sírsz. — Úgy ver engem az Isten mindkét keze ! Bánatosan szól a tilinkóm hangja, Bánatosan fúvom este s hajnalba; Fájóbb szivet, mint az enyém, ez a világ nem szülhet, Ez a világ, rongyos világ, nem is világ nélküled! — II. A királynak sok emberre van gondja és nem hal bele; Nekem csak egy rózsám vagyon , tőle is fáj fejem nagyon. De ha a király subáját Az enyémmel cserélné át, Válla — tudom — meggörnyedne. Olyan nehéz a bú benne. Tattárszky Gyula: Magyarország mezőgazdasági állam. Ámbár mindig azt bizonyítgattuk, hogy Magyarország jövője csak úgy biztosítható, ha gazdasági politikája a mezőgazdaságon alapul, a kormány legfeljebb vállat vont s azzal ütötte el a dolgot, hogy ez csak elavult nézet s régen túlhaladott álláspont. Büszkén mutogattak a füstölő gyárkéményekre s eltitkolva azt, hogy azokat a vállalatokat nagyrészt csak az hozta létre, el akarták hitetni a világgal s az országgal, hogy Magyarország ma már ipari állam s függetlenné vált a földmiveléstől. Annál különösebb, hogy most annyi év után egyszerre csak a makacsok táborából halluk annak proklamáczióját, hogy Magyarország még mindig par excellence agrikulturállam. Nem kutatjuk ez üdvös fordulat indokait, meglehet, hogy meggyőződésből fakadt, meglehet, hogy csak taktikai fogással van dolgunk, de az is meglehet, Őszi emlék. Az én legkedvesebb évszakom az ősz , talán azért, mert életem is hamarább jutott a korba, mint másoké ; talán, mert természetem alapvonásával megegyezik, nem tudom ; — de ekkor érzem magam legnyugodtabbnak, elégedettnek, s ha csak tehetem, minden verőfényes, szép őszi napot felhasználok, s ki-kimegyek a közeli falvakba, mielőtt elfedné előttem az utat a hó — talán utoljára ? ! Ma kocsin jöttem, mert messzebb volt a hely, hova minden ősszel, levélhulláskor el szoktam menni, felkeresni téged, te szép őszi emlékem, Ilona! A kis fal végén leszálltam s gyalog mentem j be a temető kis kapuján, mikor hangos köszöntés , j sei üdvözölt valaki. Meglepetésemből alig tudtam fel- isébredni, mikor Hódost láttam, ki karján vezette leányát, Olgát, s bemutatta a velük levő fiatal embert, mint Olga vőlegényét. A szokásos gratuláczió után f elváltunk, mert igen komoly, bánatos hangulatban voltunk Hódoss én. De gondolataim követték azt a szép barna lányt, akinek anyja legjobb barátnőim egyike volt, az, aki most itt nyugszik a falusi temető akácz-lombjai alatt. Régen pihen már a szép Ilka, mint az egész vidék nevezte azt a bájos orosz papnét, kinek egész lénye, egyénisége elárulta a szenvedélyes olasz természetet, melyet anyjától örökölt, kinek fekete, tengeri mélységű szemei egy világát ígérték az odaadó szerelemnek ! Hogy tudott ez az asszony égni, őrjöngeni! ! mikor zongorájához ült, melyet művészi tökélyre vitt temperamentumával és gyakorlatával, férje mind kitárta az ablakokat s messze zúgott a pompás hangszer, az arra menő szőke lányok és csendesebb legények arczára is piros hevületet kergetett a felkorbácsolt szenvedély; s férje, ez az ember, ki jobban szerette őt, mint istenét az oltárnál, ki a szellőtől is megvédte — gyakran zokogva ugrott föl s kiment a szabadba lehűteni magát. Mert ez a szerelem, ez a szenvedély nem az uráért égett ... Őt megközelíthetlen hidegséggel tűrte csak, s minden imádása hiába volt; nem tudta meghódítani soha Férjhez ment hozzá, mert ez orosz papoknál úgy szokott lenni, s az ő özvegy atyjának legjobban tetszett a szép és igazán művelt Hódos. De még mikor egy kislányuk született is, Olga, az is érezte, hogy szívből fakadó anyai szeretettel nem csókolta meg őt az a szép asszony. Négy éves házasok voltak már, mikor a falu földesura fia mellé nevelőt hozott, s a fiatal tanár, Boronkay, még megérkezése napján be lett mutatva a háziasszony elválaszthatatlan barátnőjének, Ilonkának. S ez az óra végzetes lett rá. Féktelen szenvedéllyel nyílt meg szerelemre e szív, úgy, mint csak azok a nők tudnak szeretni, kik már asszonyok, de mégsem szerettek ; — s az önuralom minden harcza sem tudta visszatartani attól, hogy pár hónap múlva azt ne legyen minden szivdobbanása, ki vonzotta, mint a delej. Csodaszép volt e hónapokban Ilka, nem is természetes, hanem valami tünemény, elkápráztató, a boldogság rövid hónapjaiban ! Egy ilyen meleg őszi napon, mint ma, bejött hozzám a kis városkába, hol laktam, de aztán egy erős köhögési roham, mely az utóbbi időben gyakran nyugtalanította férjét, úgy elgyengítette, hogy hazaküldte a kocsit, hogy csak másnap jöjjön érte. Egészen egyedül voltunk, már éjfél felé járt az idő a beszélgetés közt, mikor egyszerre hevesen fölugrott, átkarolta nyakamat és szívtépő hangon zokogta: »vess meg te jó, te édes! én egy oly nyomorult teremtés vagyok, a ki megcsalom a legjobb embert a világon.« Ekkor újra rettentő köhögés szakította félbe, erővel lefektettem, s beletelt egy óra, mire lecsendesült; ekkor magához húzta fejemet s alig érthetőn