Pápa és Vidéke, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai katholikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 250 . Egyes számára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnóCzky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Istenitélet Délolaszországban. Megint dúltak a földnek elemei és romboló, szivettépő, irtózatos munkájukban nem tudta megállítani senki és semmi. Elpusztítottak mindenkit és mindent, amit értek. Hegyek omlottak össze, a tenger vize nyakban csapott ki medréből, hatalmas arányok sülyedtek alá, a föld kérge világító térmegnyílott és paloták dűltek a mélységbe. A patakok hirtelen eltűntek, hogy egy más helyen annál nagyobb erővel törjenek elő és segítsenek az elemek pusztításában. Az emberek tízezrei hullottak egy szempillantás alatt, felismerhetetlen sírjukba. Mintha az alvilág összes lakói birokra keltek volna és bosszújukat az elpusztult Messina és Reggio di Calabria lakosságán akarták volna kitölteni. A megjövendölt utolsó itélet napját juttatta eszünkbe az az irtózatos földrengés, amely elpusztította délolaszországnak e két teljesen virágzó helyét. Körülb. 140 ezer ember pusztult el e részleges végítéletben. Messina és Reggio di Calabria helyét ma már csak kőhalmaz jelzi. A világtörténelem egyik legnagyobb és legborzasztóbb földrengései közé tartozik, amelyet emberi elme meg tudott az utódok számára őrizni. Az immár teljesen megszűnt Messina városát úgy a természet, mint a történelem eseményei már több izben erős megpróbáltatásoknak tették ki, így pl. 1783-ban hasonló katasztrófa érte, romokba döntvén a város felét. 1823-ban egy tengerrengés következtében kitört áradás pusztította. 1713-ban veszedelmes pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát. A görögök által alapított gyönyörű koloniát Kr. előtt 396-ban a karthagoiak teljesen elpusztították. Újra épülvén, 312-ben Agathokles csapatai támadták meg s 284-ben a lázadó mamertinok kezébe került, a kereszténység első századaiban római birtok volt, 831-ben pedig a szaracénok hódították meg. A középkorban görögök, normannok és szaracénok harcoltak a város birtokáért. A középkor vége felé felváltva majd szicíliaiak, majd franciák, végül spanyolok hatalmába került. Az 1847 és 1848-iki forradalmak után nápolyi csapatok szállották meg, amelyek legtovább tartották hatalmukban Garibaldi csapatai előtt. Messina az utolsó városok közt volt, melyek az egységes Itáliához csatlakoztak. Csendület a Major utcában: Hányan mondták már és hányszor ismételtük, hogy a szesz és ennek ikertestvére, az erkölcstelenség, kivetkőzteti az embert emberi mivoltából s állattá alacsonyítja le. Elveszi józanulélő képességét és oly brutális cselekedetekre készteti, amelytől undorral fordul el minden tisztességes ember. A szesz romboló munkájának tulajdonítható az alábbi szomorú valóság is. A szeretet nagy ünnepén, Karácsony napján, ugy 11—12 óra közben beállított 12 huszár Bretter Mátyás bordélyház tulajdonoshoz. Néhányan közülök a szesz túlhajtása miatt meg akarták mutatni, hogy ki a legény a csárdában? Miért, miért sem, összevesztek a tulajdonossal és azokkal a bizonyos személyekkel, különben pedig, ha az alkohol dühöngeni akar, nem vár biztatásra! Az oda kirendelt ügyeletes rendőr látva a túlnyomó erőt és méghozzá mindegyik fegyveresen, csak néma szemlélője akart lenni a katonák duhaj kedvének, ámde amikor őt is egyszerre csak az egyik ötév »futár or felszólította őket, hogy hagyják el rögtön a házat. Lett erre óriási kardcsörgés! A rendőrt átölelve vitték magukkal ki a folyosóra, közben a kardoknak ugyancsak volt dolga a tehetetlen rendőrön és ha még idejében egy civil segítség nem érkezik, talán a sovány és panaszos kenyéren tartott egyik derék rendőrünk ma már a temetőben nyugszik. Az utolsó pillanatban azonban a rendőr gére érkezett egy civil ember és ezzel segítsésikerült a rendőrnek annyira szabaddá tenni magát, hogy hozzáfért a revolveréhez és lőtt. Talált is szerencséjére, mert különben patkány méreg nélkül ellen ajánlottak neki. a is, amelyet az éhség másvilágra patkolt volna. Sajnálatos esemény annál is inkább, mert a huszárság és rendőrség eddig a legjobb viszonyban, élt egymással, aminthogy úgy is kell. Hisszük azonban, hogy az illető körök bölcs mérséklete megtalálja az utat, hogy az a régi békés állapot ismét helyreálljon. Programmunk a régi marad. Az a néhány levél, melyen a »Pápa és Vidéke« megjelenik, továbbra is meleg tűzhelye lesz a vallásos és hazafias érzésnek. Igazlelkű, bátor szószólója minden becsületes törekvésnek, elszánt harcosa a minden elfogultságtól ment igazságnak. Hűséges őre, oltalmazója a tisztességes, keresztény erkölcsnek. Szerény, de mindig megbízható munkása a városunk javára irányuló törekvéseknek. Testvéreink! Itt az ideje, hogy felébredjetek. Ha a jelek nem csalnak, nehéz napoknak nézünk elébe. Támogassátok ezt a kis lapot, mely messze vidéken egyetlen szószólója a hazafias alapon álló keresztény magyarságnak. _ Beköszöntő. A mai nappal kezdi meg kis lapunk negyedik évfolyamát. Küzdelmes éveken mentünk keresztül, de a jóságos Isten segítségével eddig még sikerült kikerülnünk a zátonyokat. Az új év küszöbén nincs sok mondanivalónk. Lelkes közönségünk, mely három év óta kiséri rokonérzéssel törekvéseinket, eléggé megismerhette lapunk irányát. 1909. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg a mai kor és a francia forradalom nagy epochája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom s kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve. A társadalom dekadenciában majd fölhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, a felsőbb osztály gyűlölettől kísérve. A francia forradalomnak el kellett következnie . Megérlelte az idő, így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecessió nevében torzszülötteket teremt. Előttünk a legrútabb osztályharc s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúznak és az az uj esztendő, melyet köszön