Pápa és Vidéke, 1942 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

9ABa ES VL f) XXXIX. éffaftam. f. szta POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. I 1142. ja­uár 4., vasárnap Új jegyespárok tűntek fel az utcán. Olyan boldogan Sa­mulnak egymás mellé, mint rózsafa a karóhoz, olyan széles kacagással tekint­gettek szét, hogy a szerelmes szavak el­némultak ajkukon és a kacagásukon kí­vül semmi sem maradt, amivel egymást szórakoztatták volna. Néha felemelték fejüket, hogy lássák, nézik-e őket? Az örök szerelmesek ismertetőjét is megtagadták, akik mélyen lehajtott fej­járnak, mert őket nem érdekli a vi­ Nem látszott meg rajtuk, hogy mi­lyen végtelen és bonyolult utat járt meg szívük az élet útvesztőjében, amíg egy­másba fonódott a két karikagyűrűs kéz. Hányszor elmondták egymásnak azt a roppantul kurta kis szót: »szeretlek«, de melynek törtelmét csak most kezdték megérteni. Olyan tehetetlenül álltak vele szemben, hogy nem is tudtak mást ten­ni, mint csak kacagtak rajta. Most kez­dett kirajzolódni előttük, hogy mit ad­nak, mit várnak egymástól. Érezték­, hogy lesz életükben majd áldozat, öröm­, megpróbáltatás, akik önmaguk számára is alig megfejthető talány előtt állnak. Igaz-e mindaz, amit elértek. Vagy csak álmodtak? Sokszor megnézik jegygyű­rűjüket, melynek ragyogása még vakí­tóbb lesz, ha örömkönnytől csillogó sze­mük rátekint. Nem tudják ezek a fiatal jegyesek megfejteni, hogy mi volt az, ami egy­máshoz láncolta őket és elindítja a ti­tokzatos élet elé- Hiszen a szerelemért csak töretlenül lehet harcolni. Az la leány, aki dolgozik, önbizalmat, hitét, ál­mát mind-mind beletemeti a munkába, nem marad másra ereje, csak magába­temetkezve ernyedten összeroppanni. "A férfi sorsa a munka, az ő acélos ereje kibírja ezt, megedződik és marad ereje arra is, hogy valakit örökre szeretni tudjon. És mégis ez volt az a láthatatlan fo­nál, mely előbb lassan és észrevétlenül, m­ajd elszakíthatatlanul köréjük fonó­­dott. Roppant katedrálisa az életnek, m­ely föléjük ötvözötten áll, hogy mes­­sze hirdesse mindazt a szépséget és örö­möt, mit az Isten tervei szerint meg kell valósítaniuk egymás mellett, ők önzők voltak előbb, mert a fiatalságban nincs megértés és áldozatkészség, de most fel­olvadt minden, mint a napsugár erejé­ben a tükörsima jégpáncél. Jó, hogy igy van most minden Egy láthatatlan kéz elkezdett játszani szivük húrjain és kijátszotta rajta azt a leg­szebb dalt, melyet az Édenben mondott el először. Micsoda távlat nyitik meg előttük majd, ha a szentségi házassággal örökre egymáséi lesznek, ha elindulnak megvalósítani az Isten örök gondolatát és szerelmük kivirágzik az el­jövendők­ben, akik letéteményesei lesznek az új világnak és Magyarország alapjainak. A könny valahonnan a mélyből fa­kad, a kacagás a kultúra vívmánya. De a kacagás is örök lesz, ha a szeretet a forrása. Új jegyespárok! lesz könny is éle­tetekben, de lesz kacagás is, ha úgy in­d­ultok neki az életnek, ahogy azt az Úristen követeli tőletek. Az igazságügyi palota épitése Értekezlet a városházán. — Dr. Sulyok Dezső ismertető beszéde — Dr Antal István államtitkár, országgyűlési képviselő tájékoztatója, az igaz­ságügyi palota épitése ügyében Hétfőn, december 29-én délután 5 órára értekezletre hívta össze a városi képviselőtestület tagjait Haruth János polgármester. Az értekezleten majdnem teljes számban megjelentek a képviselői­testület tagjai, amelyre eljött országgyű­lési képviselőnk, Dr. Antal István álla­m­titkár is. Vele jött az igazságügyi minisz­térium részéről Ghiczy Dénes állam­titkár, Gönye Győző mint tanácsos, az igazságügyi minisztérium épitkezési osz­tályának vezetője, Dr. Ágh János mint tanácsos és a vármegye részéről Dr Mesterházy Ferenc főispán. Az értekezlet egyetlen tárgya az igazságügyi palota épitésének megbe­szélése volt. Hamuth János polgármester üdvör­lőivé a megjelent előkelőségeket, meg­nyitotta az értekezletet és felkérte Dr­. Sulyok Dezső képviselőtestületi tagot, hogy ismertesse az igazságügyi palota építésére vonatkozó előterjesztését. Dr. Sulyok Dezső az értekezlet ös­­szehívását kérő képviselőtestületi tagok nevében, tárgyilagos komolysággal és részletességgel ismertette az igazságügyi palota építésének szükségességét és az építés ügyében Hamuth János polgár­mester, a város közönsége és az igazság­ügyi kormányzat részéről megtett lépé­seket és intézkedéseket. Bejelentette, hogy a járásbíróság ideiglenes elhelye­zésével kapcsolatban, amely célra a Pá­pai Takarékpénztár tulajdonát képező Hungária szállót szemelték ki, felmerült bérleti különbözetek, úgyszintén a bér­let megszűntével kikötött tatarozási munkák elvégzésének, a tulajdonos ré­széről való elengedése által, megszűnt annak az akadálya, hogy az igazságügyi palotának az építése a járásbíróság he­lyén és a szomszédos telkeken megvaló­­suljon. Dr. Antal István államtitkár, or­szággyűlési képviselő tájékoztatta ezt után az értekezletet azokról a fárado­zásokról és nehézségekről, amelyek az ország jelenlegi nehéz helyzetében mégis azt eredményezték, hogy az igazságügyi kormányzat költségvetésében sikerült biztosítani a pápai igazságügyi palota építésének céljára 600000 pengőt. Ami­óta ezt a jelentős összeget a költségve­tésbe felvették, azóta sok olyan, akkor még nem ismert nehézség merült fel­, különösen fontos építési anyagok te­rén, ami kétségessé és bizonytalanná teszi, hogy be lehet-e tartani, az előre tervezett építési programmot. Ezért kel­lett elállni attól a tervtől, hogy a járás­bíróságot a jelenlegi helyéről kiköltöz­tetve, annak épületét lebontva, helyébe építsék fel az új igazságügyi paloták Ezért arra kérte az értekezletet, hogy­ egy összehívandó képviselőtestületi köz­gyűlésen tárgyalják meg és határozza­nak, hogy akarják-e és hol ak­arják az új igazságügyi palotát felépíttetni, amelynek egy alkalmas helyéül a »Ko­rona« épületének a helyét jelölte meg az igazságügyi miniszter Amennyiben ez ügyben nem tudnának határozni és 1942. február végén vagy március elején nem kezdhetnék el az építkezés elő­munkálatait, akkor az igazságügyi pa­lota építése esetleg hosszú időre elma­rad. "­­ Dr. Antal István őszinte és komoly­ tájékoztatója, amelyből kiérzett a vá­rost és a választóit szerető képviselő aggodalma, mély hatást gyakorolt a je­lenlevőkre. » Dr. Sulyok Dezső, Gönye Győző min. tanácsos és Ghiczy Dénes államtit­kár beszéde után Haruth János polgár­mester az értekezletet berekesztette. 1 Halálra ítélték 1919-ben László Mihályt • Mit ír a „Jövőnk" László Mihály Leipnik-gyári főmesterről és a pápai keresztényszocialistákról. A kommunizmus rémnapjai Pápán. — A devecseri ellenforradalom. — Szamuelly megkegyelmez. — Leipnik-gyár büszke lehet. A »Jövőnk« c keresztényszocialista hetilapban hatalmas cikk jelent meg László Mihály Leipnik gyári főmester­ről, a pápai keresztényszocialistákról és a kommunizmus rémnapjairól, mely utóbbira borzalommal gondol minden igaz magyar." Az antibolsevista kiállítás utóshang­jaként jó lesz emlékezetünkbe idézni mindazt a nemes küzdelmet, amelyet ke­resztényszocialistáink akkor folytattak még, amikor nem volt divat keresztény­nek és magyarnak lenni, hanem ezért börtön és halál v­árt a hősökre. De jól lesz értékeinket is megismerni, hogy tő­lük tanuljunk és példájukat kövessük. A pápai keresztény szocialisták harca. Kemény harcot vívtak mindig a ke­resztényszocialisták, de az idő őket iga­zolta. Ez a harc azóta jottányit sem ve­szített célkitűzéséből és örök harcra sar­kalja párttagjait és mindazokat, akik a keresztény eszme térhódítását követelik ebben a hazában. Hogyan emlékszik László Mihály a pápai kommunizmus rémnapjaira? 1918-ban a világháborúból három és félévi harctéri szolgálat után hazar térve, a Perutz testvérek pápai textilgyá­rában újra elfoglaltam állásomat. A ker. szoc. nemzeti alapon álló munkásoknak újra az élére álltam], s mint a textilmun­kások elnöke, harcoltam a kommuniz­mus megalakítása ellen. Ennek eredmé­­nye lett az, hogy a pápai textilgyári munkásoknak 90 6­0-a csak az erőszak­nak engedve, kényszerből ment bele a gyár kommunizálásába. Amikor a kommün kitört, csalá­dommal együtt menekülnöm kellett Pá­páról, mert sem erőszaknak, sem fe­nyegetésnek nem egedtem és nem fo­gadtam el semmiféle kommunista intéz­kedést. A devecseri ellenforradalom. Kisszöllősbe menekültem, de ott fi­gyelemmel kísértem minden politikai és társadalmi megmozdulást. A község elöljáróságát sikerült rábeszélnem arra, hogy semmiféle kommunista intézke­dést ne hajtson végre. A devecseri ellen­forradalomról előre tudomásom volt. Amikor ez kitört, azonnal lovask­ocsit fogtam és Pápára indultam­ Fehér zász­lóval a közbeeső községeket fellármáz­tam és Nagyalásonyba érve, egy beszé­det tartottam, amire az ott levő embe­rek kb. öt kocsival azonnal Devecserbe siettek a vörösök letörésére. Pápára érve, nagy meglepetéssel­­ láttam, hogy a vörös uralom még erő­sen tartja magát. Ezért vissza kellett fordulnom Kisszöllősbe. Sajnos, az ellenforradalom nem si­került és Devecserben ismét a kommu­nisták lettek az urak Három nappal ez­után három kocsin pápai vöröskatonákt jöttek értem, hogy — utasításuk szerint — engem élve, vagy halva elfogjanak és a vésztörvényszék elé állítsanak. Hogy azonnal nem lőttek agyon, azt az isteni Gondviselésnek köszönhetem, mert az országút mentén lévő kereszt tövében álltam éppen, mikor a vöröskatonák­ rám találtak. Vak dühükben először a kereszten lévő Corpust lőtték, aminek nyomai ma is láthatók. Dühüket így ki­töltve, jobbnak látták, ha élve szállíta­nak Pápára és amint a parancsnokuk mondotta, jó leszek én ott diszpatkány­nak és majd a pápai nagytemplom előtt fognak fölmagasztalni. Földobtak a ko­csira s először a községi elöljáróságra vittek. Ott összehívták a községi elölj­j­ár­óságot, három oldalról szuronyt sze­geztek rám. Kerekes Lajos parancsno­kuk (akinek ujja tele volt rablott arany­gyűrűvel), addig ütött, míg a fejem föl nem dagadt. Csak a jó Istennek köszön­hetem, hogy­­ adott annyi erőt, hogy va­lamelyik szuronyba bele nem estem. Mi­kor itt kitombolták magukat, ismét feL ába 16 hull

Next