Pápa és Vidéke, 1943 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-03 / 1. szám
40. nfSlSH, 1. SZÉR. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 100 P, negyedévre 250 P. m KERESZTÉNY Pollfliftl HETILAP. Felelős szerkesztő: Karényi Olaj 1 Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin utca 3. Megtanultuk a történelmi leckét Irta: Dr. fiatal István m. kir. miniszter a pápai kerület országgyűlési képviselője Kívánjunk egymásnak boldogabb újesztendőt 1943. év első napján. Újév mindig a fejlődés, a jobbulás gondolatát hozza magával. Gondoljunk mi is a mi nemzeti fejlődésünkre, a boldogabb, szebb magyar életre. Örök emberi vágy az újjászületés vágya. Küzdelmes években áldozatvállaló emberek szeme előtt időtlen idők óta a megerősödés, a megtisztulás és a haladás célja lebeg. Hiszen minden korban azért született az ember, hogy ott, azon a helyen, ahová sorsa állította, munkálkodjék, ha kell, küzdjön is azért, hogy javítson az örökségen, tökéletesítse a hagyományt, amelyet akár mint félig kész alkotást, akár mint társadalmi, politikai és gazdasági életformát az ősök reáhagytak. Azt hiszem, 1943. új esztendejének első napján a küzdő Európa minden népe erre gondol. Különös erővel pedig éppen nálunk, Magyarországon kísért az újjászületés vágya, ahol új esztendő még sohasem köszöntött olyan szigorú követelésekkel, mint ma. Hatalmas küzdelem közepén állunk és e küzdelem közben két feladatot kell teljesítenünk, először folytatni kell az elődök életét, továbbvinni az ősök hagyományait a mi életünk erőfeszítéseiben, eredményeiben és gyümölcseiben, másodszor pedig biztosítanunk kell az utánunk következő, jövendő nemzedék, a magyar ifjúság, a gyermek szebb, tisztább, magyarabb és ezért sokkal őszintébben emberi életét azokkal az áldozatokkal, amelyeket tőlünk a második világháború követel. A történetírás egyszer meg fogja állapítani, hogy a haladásnak azért a mértékéért, amelyet a mi emberöltőnk alatt már sikerült elérni és amit ezután még el akarunk érni és amellyel sok téren egy évszázad mulasztásait kellene pótolnunk, a ma élők bőségesen adóztak, áldoztak. Ha csak arra gondolunk a számadás, az újév első napján, hogy egy emberöltő idején már a második világháború szolgálatára kellett bevonulnunk, —,kinek a munka, kinek a fegyveres front vonalaiba, — megnyugvással mondhatjuk: teljesítettük és teljesítjük azt, amit népünk haladása, újjászülető sorsa tőlünk kíván. És megvallhatjuk azt is önmagunknak az önvizsgálatnak és a magunkbaszállásnak ezen a napján, hogy küzdelmünket nem vezeti hódító törekvés, csak az örök emberi vágy, amelyet az újév kezdete minden emberben felfokoz, mindenkinek eszébe juttat: felemelkedni, a szabad, a tisztább, a jobb magyar élet felé haladni, hogy ott a bennünk élő sajátosságainkat, erőinket, képességeinket kiteljesíthessük. Meggyőződésünk, hogy azok az áldozatok, amelyeket a nemzeti kötelesség parancsszavára ezért a fejlődésért hoztunk és a jövőben fogunk hozni, megszerzik számunkra a boldogabb és jobb jövő jogát. Meggyőződésünk, hogy ez a küzdelem, ez a harc, ez, a háború, bármilyen súlyos áldozatokat is követel, csak akkor éri el a békét, csak akkor zárható le végkép, ha a nemzeti szabadságnak, a magyarság haladásának és a társadalmi fejlődésnek a jogát eléri és biztosítja. Az első világháború befejezése azért nem hozta meg az igazi békét, ha békének is nevezték a háború befejezését, mert abban küzdő, áldozatokat vállaló népektől elvették a szabad és teljes élethez, a haladáshoz és megújuláshoz való jogot. Az első világháború ilyen befejezése akármilyen gazdasági, politikai fegyveres szankciókkal is biztosították és békeszerzők a háború megszakítását, újabb a háborúkat szült és sem az úgynevezett győzteseket, sem az úgynevezett legyőzötteket nem tudta a béke világába elvezetni. Tanulsága annak, hogy az áldozat eredménye sohasem lehet bukás és bárki legyen, aki mégis így akar békét szerezni, hamarosan meglátja: népek, akiktől az áldozatvállalással szerzett fejlődés, újjászületés megerősödés jogát elorozták, nem kérnek ebből a békéből. A mai háborúban mi is és mások is ezért az elorozott jogért, a nemzeti újjászületés, a haladás és a fejlődés jogáért küzdünk. Küzd egész Európa, mert Európában a s szabad fejlődés és megújulás joga alakította ki azt a klasszikus kultúrát, amely az egész világot termővé tette. Európa csak a maga szabad európai életformájában kíván élni és ha ezt fenyegetik, mindenkivel meg fog ütközni az európai ember, mert tudja minden európai, hogy az életnek m más formában nincs célja, nincs értelme és nincs öröme." És az európai kultúrközösség egyik évezredes tényezője és részese, a magyarság is azért küzd, hogy a maga ősi, eredeti hagyományaiban és életformájában szülessen újjá, váljon tökéletesebbé és haladjon előre ma és a jövőben éppúgy, mint a fejlődés minden eddigi korfordulóján. És bárki legyen, aki az újjászülető nemzetet ebben a fejlődésben gátolná, ebben a kiteljesedésben megakadályozni akarná, szemben fogja találni magát minden magyar emberrel. Nyugodtan mondhatjuk tehát, a mi háborúnk nem mások elnyomásáért, leveréséért és nem uralmi célokért folyik, hanem annál többért: a magyar újjászületés szabad lehetőségéért, a nemzeti erő kiteljesedéséért, a magyar milliók sorsának jobbulásáért, azért a hálaadásért, amely a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság és magyar szellemi élet szerves együttműködéséből gazdagabb, boldogabb magyar világot teremt mindnyájunk számára. Nemzedékünk, amely egy emberöltő alatt már a második világháborút küzdi végig, sokkal élesebben és tisztábban látja ezt a háborús célt, mint az első világháborúban. Megtanultuk, hogyha nem él a nemzetben a háborús cél ismerete, tántoríthatatlanul szilárd tudata, ha az utolsó pillanatban ellenséges érdekek sugallata el tud tántorítani a végső céltól: a nemzet fejlődését, szabadságát biztosító békétől, akkor hiába harcoltuk ki roppant áldozatok árán győzelmeinket, az igazi békét sohasem érhetjük el. Az első világháború kegyetlen iskola volt, de talán éppen ezért élnek tanulságai olyan erősen közöttünk. Megtanultuk, hogy az a béke, amit az ellenség kínál, mindig nyomor, szenvedés, elnyomatás, a nemzet területének és életerejének széttörése, maga a pusztulás. Tudjuk, hogy a nemzeti újjászületésre, a boldogabb jövőre, az egyéni sorsok és a nemzeti erők emelkedésére csak az a béke adhat lehetőséget, amelyet mi teremtünk, fegyvereink és súlyának, döntő erejének végső áldozataink latbavetésével. Megtanultuk a történelmi leckét, álljuk a sarat és nehéz áldozatokat vállalunk. Véres küzdelmeket hívtunk és vívunk az igazi békéért, megérdemeljük és éppen ezért újból, mégegyszer nem engedjük a kezünkből sem ígéretekkel, sem erőszakkal kicsavarni a fegyvert, mert tudjuk, hogy utána nemcsak jövőnket veszik el, hanem a munka eszközeit és a kenyeret is kiütik erőtlen kezeinkből A mi békénk egyedüli biztosítéka a győzelmes mai magyar magyar fegyver és a szorgalmunka. Erre gondoljon ma minden magyar. Újesztendő napján, amikor mindenkiben megerősödve kel életre az újjászületés vágya, bizakodva kívánjunk egymásnak boldogabb magyar újesztendőt. AHA 20 FtLte A keresztény Munkásegyesület karácsony napján d. u. 4 órakor tartotta hagyományos karácsonyfa-ünnepélyét igen nagy sikerrel. A Levente-zenekar fúvós hetese »Csendes éj« kezdetű hangulatos karácsonyi ének számmal nyitotta meg az ünnepélyt, majd Csuti Teruska szavalta ügyesen »Karácsonyi álom« c. verset. Ezzel tán Szalay Lajos titkár mondott ünnepi beszédet és azt hangoztatta, hogy megváltást, békét, örömöt csak az hozhat most is, aki azért született és élt, azért tanított és halt meg, hogy az embereket emberekhez méltó életre vezesse, megváltott életre. Olyanra, amelyben az emberek «testvérisége élő valóság lesz. Döbrentei Kató Magasi Artúrnak »1942-es karácsony« c. költeményét szavalta el mély érzéssel. Ezt követően a Szent család (élőkép) bemutatására került sor, mely szépségével bearanyozta a lelkeket. Végül az egyesület műkedvelő gárdája kitűnő szereposztásban színre hozta »Andris hazajön« c. egyfelvonásos színművet, melyben Döbrentei Kató, Kulcsár Anna, Tarr Matild, Muli Magda, Csernák László, Muli Sanyika és Csuti Ferenc tűntek ki ügyes játékukkal. A műsort zenesz követte. Pápa, 1943. január 3., vasárnap s EMmmmmmmm A • •)• 4E 1 m "'•W : j • •> k^í Honvédévi! üzeme • • • Donpartról, 1942. XII. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr' Már több mint hét hónapja, hogy legkedvesebb szórakozásom a »Pápa és Vi Ty^Sfödékének« olvasása. Ma posta van, kell jönni újból az én kedves lapomnak is. Ilyen* t&Vj^gj kor az arcvonal katonája letörli izzadt hom^, ^Itált lokát és képzeletben átszáll a Kárpátok felett, és a drága otthon kedves tájain kíván megpihenni. niak a honvédek leveleiből tájékozást. s^'AA: reznek az itteni helyzetről Harld 14ccáI^frrwa«?: & í : . paradicsom a gyönyörűen kimas&ír £ álarc lerántása után. Az arcát, ganda eldorádóját a maga valójába firtatják katonáink levelei BEbMH Ettől az alattomos hazug dától még most sem riadnak A^sM^^ö^fJ^' csillagos »Urak«. Meggyalázva szót, magyar nyelvű röpcédulákat* szét. Ezek a hazugságokkal telífe^o^ry gl^K pok táborukba ígérnek fűt-fát, ugyanakkor mztos^i^ö-t^M^ másunk éheznek és a papírba minden erőlkö^, szíve helyén vanLv "v \ \ ;^f Mindenki hűséggel, odaadássa^jSelyv^ áll ott, ahová felettesei'.rendelték? mutatnak erre a néma. fake^A' 'j^J^f^^ nyugvó bajtársaink, Kik, Indiábanoltak annak, hogy azért a szent ügyért, melyért harcoltak, még a legnagyobbat is érdemes meghozni. Most eszmél rá az ember, mi lett volna velünk, ha valóban sikerült volna kis országunkat elárasztania. Sok szép templomunk, az itteniekhez hasonlóan raktárrá vagy istállóvá vált volna. Elszorul az ember szíve, amikor a ritkán látott templomok is le vannak rombolva és a tornyukról hiányzik a kereszt. Hogy is segíthetné meg az Isten az ilyen nemzetet, melynek vezetői hátat fordítva az Istennek, az azelőtt vallásos néptömeget eltiltják vallása gyakorlásától. Istenbe vetett hittel hiszem, hogy dicsőséges fegyvereinkkel hamar kivívjuk a végső győzelmet. A »Pápa és Vidéke« útján küldöm üdvözletem minden jóbarátnak, ismerősnek. Még csak annyit: az orosz tél már egy hónapja, hogy beköszöntött. Hazafias tisztelettel: Horváth Imre karp. szkv. Tábori posta: 219/42. * * * 1942. XII. 12. Kedves Tanár Úr! Rózsaszínű lapja megtalált a Végtelenbe nyúló orosz lankán s hogy milyen érzést keltett bennem,,azt leírni nagyon nehéz dolog, azt csak érezni lehetett. Határokon, országon át hallottam hangtalan szavát és éreztem a magyar katona iránt érzett szeretetét. Engedje Tanár Úr megköszönni azt a fáradságot és azt a szívességet, amelyet érdekemben végeztek a lap hasábjain. A lap több példányban is eljutotthoz ' -A * " : - . ., -x, J K ' v TM § ik ' OsS^