Pápa és Vidéke, 1943 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-03 / 1. szám

40. nfSl­SH, 1. SZÉR. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10­0 P, negyedévre 2­50 P. m KERESZTÉNY Pollfliftl HETILAP. Felelős szerkesztő: Karényi Olaj 1 Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő­ u. 12. Telefon: 12-72.­­ Kiadóhivatal: Korvin­ utca 3. Megtanultuk a történelmi leckét Irta: Dr. fiatal István m. kir. miniszter a pápai kerület országgyűlési képviselője Kívánjunk egymásnak boldogabb új­esztendőt 1943. év első napján. Újév min­dig a fejlődés, a jobbulás gondolatát hozza magával. Gondoljunk mi is a mi nemzeti fejlődésünkre, a boldogabb, szebb magyar életre. Örök emberi vágy az újjászületés vá­gya. Küzdelmes években áldozatvállaló emberek szeme előtt időtlen idők óta a megerősödés, a megtisztulás és a haladás célja lebeg. Hiszen minden korban azért született az ember, hogy ott, azon a helyen, ahová sorsa állította, munkálkodjék, ha kell, küzdjön is azért, hogy javítson az örökségen, tökéletesítse a hagyományt, amelyet akár mint félig kész alkotást, akár mint társadalmi, politikai és gazdasági életformát az ősök­­ reáhagytak. Azt hiszem, 1943. új esztendejének el­ső napján a küzdő Európa minden népe erre gondol. Különös erővel pedig éppen nálunk, Magyarországon kísért az újjászü­letés vágya, ahol új esztendő még sohasem köszöntött olyan szigorú követelésekkel, mint ma. Hatalmas küzdelem közepén ál­lunk és e küzdelem közben két feladatot kell teljesítenünk, először folytatni kell az elődök életét, továbbvinni az ősök hagyo­mányait a mi életünk erőfeszítéseiben, eredményeiben és gyümölcseiben, másod­szor pedig biztosítanunk kell az utánunk következő, jövendő nemzedék, a magyar if­júság, a gyermek szebb, tisztább, magya­rabb és ezért sokkal őszintébben emberi éle­tét azokkal az áldozatokkal, amelyeket tő­lünk a második világháború követel. A történetírás egyszer meg fogja álla­pítani, hogy a haladásnak azért a mérté­kéért, amelyet a mi emberöltőnk alatt már­ sikerült elérni és amit ezután még el aka­runk érni és amellyel sok téren egy év­század mulasztásait kellene pótolnunk, a ma élők bőségesen adóztak, áldoztak. Ha csak arra gondolunk a számadás, az újév első napján, hogy egy emberöltő idején már a második világháború szolgálatára kellett bevonulnunk, —,kinek a munka, ki­nek a fegyveres front vonalaiba, — meg­nyugvással mondhatjuk: teljesítettük és teljesítjük azt, amit­­ népünk haladása, újjá­születő sorsa tőlünk kíván. És megvallhat­juk azt is önmagunknak az önvizsgálatnak és a magunkbaszállásnak ezen a napján, hogy küzdelmünket nem vezeti hódító tö­rekvés, csak az örök emberi vágy, ame­lyet az újév kezdete minden emberben fel­fokoz, mindenkinek eszébe juttat: felemel­kedni, a szabad, a tisztább, a jobb magyar élet felé haladni, hogy ott a bennünk élő sajátosságainkat, erőinket, képességeinket kiteljesíthessük. Meggyőződésünk, hogy azok az áldo­zatok, amelyeket a nemzeti kötelesség pa­rancsszavára ezért a fejlődésért hoztunk és a jövőben fogunk hozni, megszerzik szá­munkra a boldogabb és jobb jövő jogát. Meggyőződésünk, hogy ez a küzdelem, ez a harc, ez, a háború, bármilyen súlyos áldo­zatokat is követel, csak akkor éri el a bé­két, csak akkor zárható le végkép, ha a nemzeti szabadságnak, a magyarság hala­dásának és a társadalmi fejlődésnek a jo­gát eléri és biztosítja. Az első világháború befejezése azért nem hozta meg az igazi békét, ha békének­­ is nevezték a háború be­fejezését, mert abban küzdő, áldozatokat vállaló népektől elvették a szabad és teljes élethez, a haladáshoz és megújuláshoz való jogot. Az első világháború ilyen befeje­zése akármilyen gazdasági, politikai fegyveres szankciókkal is biztosították és békeszerzők a háború­­ megszakítását, újabb a háborúkat szült és sem az úgynevezett győzteseket, sem az úgynevezett legyőzöt­teket nem tudta a béke világába elvezetni. Tanulsága annak, hogy az áldozat eredménye sohasem lehet bukás és bárki legyen, aki mégis így akar békét szerezni, hamarosan meglátja: népek, akiktől az ál­dozatvállalással szerzett fejlődés, újjászü­letés megerősödés jogát­­ elorozták, nem kérnek ebből a békéből. A mai háborúban mi is és mások is ezért az elorozott jogért, a nemzeti újjászületés, a haladás és a fej­lődés jogáért küzdünk. Küzd egész Európa, mert Európában a s szabad fejlődés és meg­újulás joga alakította ki azt a klasszikus kultúrát, amely az egész világot termővé tette. Európa csak a maga szabad euró­pai életformájában kíván élni és ha ezt fe­nyegetik, mindenkivel meg fog ütközni az európai ember, mert tudja minden európai, hogy az életnek m m­ás formában nincs célja, nincs értelme és nincs öröme." És az euró­pai kultúrközösség egyik évezredes ténye­zője és részese, a magyarság is azért küzd, hogy a­­ maga ősi, eredeti hagyományaiban és életformájában szülessen újjá, váljon tö­kéletesebbé és haladjon előre ma és a jö­vőben éppúgy, mint a fejlődés minden ed­digi korfordulóján. És­ bárki legyen, aki az újjászülető nemzetet ebben a fejlődésben gátolná, ebben a kiteljesedésben megaka­dályozni akarná, szemben­­ fogja találni ma­gát minden magyar­­ emberrel. Nyugodtan mondhatjuk tehát, a mi háborúnk nem mások elnyomásáért, leveré­séért és nem­­ uralmi célokért folyik, hanem annál többért: a magyar újjászületés sza­bad lehetőségéért, a nemzeti erő kiteljese­déséért, a magyar milliók sorsának jobbu­lásáért, azért a hálaadásért, amely a ma­gyar ipar, a magyar mezőgazdaság és magyar szellemi élet szerves együttműkö­­­déséből gazdagabb, boldogabb magyar vi­lágot teremt mindnyájunk számára. Nemzedékünk, amely egy emberöltő alatt már a második világháborút küzdi végig, sokkal élesebben és tisztábban látja ezt a­ háborús célt, mint az első világhábo­rúban. Megtanultuk, hogyha nem él a nem­zetben a háborús cél ismerete, tántorítha­tatlanul szilárd tudata, ha az utolsó pilla­natban ellenséges érdekek sugallata el tud tántorítani a végső céltól: a nemzet fejlő­dését, szabadságát biztosító békétől, akkor hiába harcoltuk ki roppant áldozatok árán győzelmeinket, az igazi békét sohasem ér­hetjük el. Az első világháború kegyetlen is­kola volt, de talán éppen ezért élnek tanul­ságai olyan erősen közöttünk. Megtanultuk, hogy az a béke, amit az ellenség kínál, min­dig nyomor, szenvedés, elnyomatás, a nem­zet területének és életerejének széttörése, maga a pusztulás. Tudjuk, hogy a nemzeti újjászületésre, a boldogabb jövőre, az egyé­ni sorsok és a nemzeti erők emelkedésére csak az a béke adhat lehetőséget, amelyet mi teremtünk, fegyvereink és súlyának, döntő erejének végső áldozataink latbaveté­sével. Megtanultuk a­­ történelmi­ leckét, álljuk a sarat és nehéz áldozatokat vállalunk. Vé­res küzdelmeket h­ívtunk és vívunk az igazi békéért, megérdemeljük és éppen ezért új­ból, mégegyszer nem engedjük a kezünkből sem ígéretekkel, sem erőszakkal kicsavarni a fegyvert, mert tudjuk, hogy utána nem­csak jövőnket veszik el, hanem a munka eszközeit és a kenyeret is kiütik erőtlen ke­zeinkből A mi békénk egyedü­li biztosítéka a győzelmes mai magyar magyar fegyver és a szorgal­munka. Erre gondoljon ma minden magyar. Újesztendő napján, amikor mindenkiben megerősödve kel életre az újjászületés vá­gya, bizakodva kívánjunk egymásnak bol­dogabb magyar újesztendőt. AHA 20 FtL­te A keresztény Munkásegyesület karácsony napján d. u. 4 órakor tartotta hagyományos karácsonyfa-ünnepélyét igen nagy sikerrel. A Levente-zenekar fúvós he­tese »Csendes éj« kezdetű hangulatos kará­csonyi ének számmal nyitotta meg az ün­nepélyt, majd Csuti Teruska szavalta ügyesen »Karácsonyi álom« c. verset. Ezz­el tán Szalay Lajos titkár mondott ünnepi be­szédet és azt hangoztatta, hogy megváltást, békét, örömöt csak az hozhat most is, aki azért született és élt, azért tanított és halt meg, hogy az­ embereket emberekhez méltó életre vezesse, megváltott életre. Olyanra, amelyben az emberek «testvérisége élő való­ság lesz. Döbrentei Kató Magasi Artúrnak »1942-es karácsony« c. költeményét sza­valta el mély érzéssel. Ezt követően a Szent család (élőkép) bemutatására került sor, mely szépségével bearanyozta a lelkeket. Végül az egyesület műkedvelő gárdája kitűnő szereposztásban színre hozta »And­ris haza­jön« c. egyfelvonásos színművet, melyben Döbrentei Kató, Kulcsár Anna, Tarr Matild, Muli Magda, Csernák László, Muli Sanyika és Csuti Ferenc tűntek ki ügyes játékukkal. A műsort zenesz követte. Pápa, 1943. január 3., vasárnap s EMmmmmmm­m A • •)• 4E 1 m "'•W :­­ j • •> k^í Honvédévi! üzem­e • • • Donpartról, 1942. XII. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr' Már több mint hét hónapja, hogy leg­kedvesebb szórakozásom a »Pápa és Vi­ Ty^Sfö­dékének« olvasása. Ma posta van, kell jön­ni újból az én kedves lapomnak is. Ilyen­* t&Vj^gj kor az arcvonal katonája letörli izzadt hom^,­ ^Itált lokát és képzeletben­ átszáll a Kárpátok fe­­­­lett, és a drága otthon kedves tájain kí­­­­ván megpihenni. niak a honvédek leveleiből tájékozást. s^'AA: reznek az itteni helyzetről Harld 14ccáI^frrwa«?: & í : . paradicsom a gyönyörűen kimas&ír £ álarc lerántása után. Az arcát, ganda eldorádóját a maga valójáb­a­ fir­tatják katonáink levelei BEbMH Ettől az alattomos hazug dától még most sem riadnak A^sM^^ö^fJ^' csillagos »Urak«. Meggyalázva szót, magyar nyelvű röpcédulákat* szét. Ezek a hazugságokkal telífe^o^ry gl^K pok táborukba ígérnek fűt-fát, ugyanakkor mztos^i^ö-t^M^ másunk éheznek és a papír­ba minden erőlkö^, szíve helyén vanLv "v \ \ ;­­^f Mindenki hűséggel, odaadássa^jSelyv^ áll ott, ahová felettesei'.rendelték? mutatnak erre a néma. fake^A' 'j^J^f^^ nyugvó bajtársaink,­ Kik, Indiábanoltak annak, hogy azért a szent ügyért, melyért harcoltak, még a legnagyobbat is érdemes meghozni. Most eszmél rá az ember, mi lett vol­na velünk, ha valóban sikerült volna kis or­szágunkat elárasztania. Sok szép templo­munk, az itteniekhez hasonlóan raktárrá vagy istállóvá vált volna. Elszorul az em­ber szíve, amikor a ritkán látott templo­mok is le vannak rombolva és a tornyuk­ról hiányzik a kereszt. Hogy is segíthetné meg az Isten az ilyen nemzetet, melynek vezetői hátat fordítva az Istennek, az aze­lőtt vallásos néptömeget eltiltják vallása gyakorlásától. Istenbe vetett hittel hiszem, hogy di­csőséges fegyvereinkkel hamar kivívjuk a végső győzelmet. A »Pápa és Vidéke« útján küldöm üd­vözletem minden jóbarátnak, ismerősnek. Még csak annyit: az orosz tél már egy hó­napja, hogy beköszöntött. Hazafias tisztelettel: Horváth Imre karp. szkv. Tábori posta: 219/42. * * * 1942. XII. 12. Kedves Tanár Úr! Rózsaszínű lapja megtalált a Végte­lenbe nyúló orosz lankán s hogy milyen érzést keltett bennem,,azt leírni nagyon ne­héz dolog, azt csak érezni lehetett. Hatá­rokon, országon át hallottam hangtalan szavát és éreztem a magyar katona iránt érzett szeretetét. Engedje Tanár Úr meg­köszönni azt a fáradságot és azt a szíves­séget, amelyet érdekemben végeztek a lap hasábjain. A lap több példányban is eljutott­hoz ' -A * " : - . ., -x­­, J K ' v TM § ­ik­ ' OsS^

Next