Pápai Független Ujság, 1893 (1. évfolyam, 1-41. szám)

1893-04-02 / 1. szám

I. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 frt (12 korona) Negy­e­dévre 1 frt 50 kr (3 korona) Egyes szám­ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ­HIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin pa­pírkereskedő. Lapunk számára hir­detéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG és a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Buda­pest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADÁR. Pápa, 1893. április 2. PJA-P-A.1­1. szám. Feltámadott! Pedig kőszikla sírboltba temettetett, melynek bejáratát nagy kőrakás zárta el. Nincs itt az Üdvözítő — mondá az angyal Jeruzsálem asszonyainak — feltámadott ; ime a gyolcs, melybe ta­kartatott. Valóban, magasztos, valóban is­teni betetőzése a megváltás isteni mű­vének. A hit, mely már-már kezdett, midőn az Üdvözítőt a ingadozni Golgo­thán vonaglani látta — a föltámadás tényében felelevenedett, megizmosodott. Golgotha, feltámadás , halál, élet ! Mily mélységes, oksági összefüggés van e két ellentét között ! Az enyészet keb­lében hordja egy új életnek magvát. A kihalt növény is eltemetkezik magvában a föld mélyébe , de a sírból, melybe temetkezett, tavasszal feltámad. Való­ban, a halál csak átmeneti állapot. Ha valamit, úgy ezt nagyon okosan tanítja a philosophia is. Nehéz is itt eltévedni a józan észnek, mikor annyi konkrét adat áll rendelkezésére, melyből a fel­támadás szükségszerűségére konkludál. A keresztények feltámadási tana így válik a józan ész tanává, közhitévé is ! Az Üdvözítőnek győzelme a halál fö­lött feltámadásával kétségbevonhatat­lanná lett ; beteljesedtek szavai : Ero mors tua, o mors, halálod leszek, óh halál ! Ez a húsvét dogmatikuma. Ez a phasis, az Urnák átmenetele. Az ó-szövetségben az Ur angyalának átmenetele szabadulást hozott az izma­elitáknak, veszedelme az egiptusiaknak. A báránynak vére elhárította a vesze­delmet. A zsidóknak húsvétja jelképezte a keresztények húsvétját. Ott parcializ­mussal találkozunk, itt egyetemlegessé­get találunk. A szeretet­­ törvénye, me­lyet az Üdvözítő szerzett,, egyetemle­ges ; vére mindenkiért hullott, meg­váltásának, megszabadításának áldásai­ból senki sincs kizárva. így vált a keresztények húsvétja az összes emberiség örömünnepévé ! A hit, mely a kereszt tövéből fa­kadt, a feltámadás táplálkozik, izmosodik­ kegyelemforrásából A­ hitnek e diadalünnepe életre hívja a lélek csüggedő reményét is ! Az ember, ki földből alkottatott, kit annyi baj veszedelem kisér ! kit majd a lélek, majd a test kisértése bágyaszt, anyagi és más veszteségek csüggeszte­nek, hasonlít ama hajóhoz, melyet a nyílt tengeren a féktelen szélvész ide­oda csapkod : félő, hogy minden perc­ben a hullámokba temetkezik. Banális ugyan a hasonlat, de nyatott, esékeny ember találó. Ez a há­bovú erősítse reménye horgonyát ? A feltámadás szik­lájához, melyet szépen szimbolizál a fel­támadás színhelye, a sziklakoporsó. feltámadás ez évfordulója erősítse remé­­­nyünket. A megpróbáltatás pusztája e földi élet. Tekintsünk fel a rézkígyóra, a ke­resztre felmagasztalt és feltámadott Üd­vözítőre, és megszabadulunk a mérges kígyók marásától. •Ez a húsvéti ünnep morális tar­talma. De a­hol a hit és remény ünne­pel, ott a szeretet sem lehet tétlen. A hitnek és reménynek eredője a szeretet. Ne a világi zaj, sürgés-forgás disharmóniájában keressük ezt, mely kisérni szokta husvétünket, hanem ott benn, a szívnek legmélyén ; itt honol az, itt rejtezkedik, mely mint virág félti életét a világ fagyától. gyenge Ott mint királyné uralkodik, immár kulcsol­tatja a kezeket, megdobogtatja a szi­vet, mert felharsant a feltámadt Üd­vözítő szerencse éneke: Pax vobis, ego sum­­ nolite timere ; béke veletek, én vagyok ; ne féljetek ! A hit imád, a­­ remény eped, a szeretet nyilatkozik. Az öröm," mely húsvétkor mindent eltölt — a szeretet nyilatkozata. A dicsőítő ének, mely a templo­mokban felzeng — a szeretet nyilatko­zata. TARCZA. A TOLONGÁSBAN. Studium. AESTN­ETIKA MARAD AZ ÉN LEGKEDVESEBB [TUDOMÁNYOM : GYÖNYÖRREL FÜGG SZÉPÉRZÉKEM, SZEMEM [MINDEN SZÉP LEÁNYON. ÁM A VILLÁM­­— ÉS DELEJTAN, AZ SEM [UTOLSÓ DOLOG : AMIKOR EGY ÉDES,­ BÁJOS, PICZI SZÁJAT [CSÓKOLOK. Aesthetika. MILY ÉDES ÉLV, MILY TISZTA, SZENT, SZEMLÉLNI SZÉPET, ELEVENT, MELY MÉG MAGÁRÓL MITSE TUD : SZÉP KI­S LEÁNYT AVAGY FIUT. Találkozás. KÉT ISMERŐS KÖSZÖNTGET MOSOLYOGVA, KÍVÁNVA TITKON EGYMÁST A POKOLBA . . . EMITT KÉT IFJÚ SZIV EGY PILLANTÁSBAN A MENYORSZÁGOT LÁTJA MEG EGYMÁSBAN. . . S FOLYTATVA UTJOKAT TOVÁBB HALADNAK, ÉS MIND­ EGYFORMÁN A FÖLDÖN MARADNAK. MÉRY KÁROLY: A Margitszigeten ... — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Igen . . . úgy volt. Künn bolyongtam a Margitszigeten . . . ősz felé járt az idő . . . Az élet, a jó kedv bevonult újra a fő­város zajába ; a harmatos fű szomorúan bó­lintgatott téli álma küszöbén. Távol messze­ségből nyüzsgő népáradat tarka lármája, a törekvő munkának tompa zajongása hatolt át hozzám a légnek szürke atmosphaéráján, kö­rülöttem pedig síri csend uralkodott. Leültem egy padra, s elmélkedni kezd­tem. Bámultam a természet hatalmát, bűbájos erejét , s átkoztam szigorú, pontos logikáját. Miért, hogy a haldoklás úgy beleevődött a fenséges természet nagy birodalmába . . . mert, hogy a regeneráció­s pusztulás törvénye oly csodás pontossággal végrehajtást talál — gondoltam magamban . . . Avagy talán jobb így ? Igen, mert a természetnek hosszú éj­szakára, nyugalmas álomra van szüksége mindig, hogy elpazarolt erejét újra össze­gyűjtse. . . Ah ! Bárcsak én is itt ezen a padon álomba merülnék . . . s kikelet reg­gelén volna ébredésem. Nem látnám a vihar durva tombolását, nem látnám a nyomott, szürke hangulatot, mely a természetnek min­den fragmentumát, a szivet és a lelket szün­telen ellepi. . . Bárcsak én is álomba me­rülnék, s meghalnék néhány unalmas perezre, mikor a napsugár is didereg, s a virágnak illata a semmiségbe oszlik. Semmiségbe ? Hisz a philosophusok azt mondják, semmiség nem létezik ... el, hát csak el, használjuk fel a természet nyugal­mát, s keressük fel a forró napsugár elillanó melegét. . . . Siessünk csak gyorsan, majd valahol a világegyetemben nyomára aka­dunk . . . s már készülök hosszú utamra, a természet téli álma pilláimra is ránehezedik, midőn egyszerre léptek zaja hallszik a raz avarban ... s az avar zörgését, a sza­ha­raszt zizzenését enyelgő kaczaj, csintalan tré­fálózás szakitja meg. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR 11 A p a Lapunk mai száma 16 oldalra terjed

Next