Pápai Független Ujság, 1893 (1. évfolyam, 1-41. szám)
1893-04-02 / 1. szám
I. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 frt 50 kr (3 korona) Egyes számára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG és a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADÁR. Pápa, 1893. április 2. PJA-P-A.11. szám. Feltámadott! Pedig kőszikla sírboltba temettetett, melynek bejáratát nagy kőrakás zárta el. Nincs itt az Üdvözítő — mondá az angyal Jeruzsálem asszonyainak — feltámadott ; ime a gyolcs, melybe takartatott. Valóban, magasztos, valóban isteni betetőzése a megváltás isteni művének. A hit, mely már-már kezdett, midőn az Üdvözítőt a ingadozni Golgothán vonaglani látta — a föltámadás tényében felelevenedett, megizmosodott. Golgotha, feltámadás , halál, élet ! Mily mélységes, oksági összefüggés van e két ellentét között ! Az enyészet keblében hordja egy új életnek magvát. A kihalt növény is eltemetkezik magvában a föld mélyébe , de a sírból, melybe temetkezett, tavasszal feltámad. Valóban, a halál csak átmeneti állapot. Ha valamit, úgy ezt nagyon okosan tanítja a philosophia is. Nehéz is itt eltévedni a józan észnek, mikor annyi konkrét adat áll rendelkezésére, melyből a feltámadás szükségszerűségére konkludál. A keresztények feltámadási tana így válik a józan ész tanává, közhitévé is ! Az Üdvözítőnek győzelme a halál fölött feltámadásával kétségbevonhatatlanná lett ; beteljesedtek szavai : Ero mors tua, o mors, halálod leszek, óh halál ! Ez a húsvét dogmatikuma. Ez a phasis, az Urnák átmenetele. Az ó-szövetségben az Ur angyalának átmenetele szabadulást hozott az izmaelitáknak, veszedelme az egiptusiaknak. A báránynak vére elhárította a veszedelmet. A zsidóknak húsvétja jelképezte a keresztények húsvétját. Ott parcializmussal találkozunk, itt egyetemlegességet találunk. A szeretet törvénye, melyet az Üdvözítő szerzett,, egyetemleges ; vére mindenkiért hullott, megváltásának, megszabadításának áldásaiból senki sincs kizárva. így vált a keresztények húsvétja az összes emberiség örömünnepévé ! A hit, mely a kereszt tövéből fakadt, a feltámadás táplálkozik, izmosodik kegyelemforrásából A hitnek e diadalünnepe életre hívja a lélek csüggedő reményét is ! Az ember, ki földből alkottatott, kit annyi baj veszedelem kisér ! kit majd a lélek, majd a test kisértése bágyaszt, anyagi és más veszteségek csüggesztenek, hasonlít ama hajóhoz, melyet a nyílt tengeren a féktelen szélvész ideoda csapkod : félő, hogy minden percben a hullámokba temetkezik. Banális ugyan a hasonlat, de nyatott, esékeny ember találó. Ez a hábovú erősítse reménye horgonyát ? A feltámadás sziklájához, melyet szépen szimbolizál a feltámadás színhelye, a sziklakoporsó. feltámadás ez évfordulója erősítse reményünket. A megpróbáltatás pusztája e földi élet. Tekintsünk fel a rézkígyóra, a keresztre felmagasztalt és feltámadott Üdvözítőre, és megszabadulunk a mérges kígyók marásától. •Ez a húsvéti ünnep morális tartalma. De ahol a hit és remény ünnepel, ott a szeretet sem lehet tétlen. A hitnek és reménynek eredője a szeretet. Ne a világi zaj, sürgés-forgás disharmóniájában keressük ezt, mely kisérni szokta husvétünket, hanem ott benn, a szívnek legmélyén ; itt honol az, itt rejtezkedik, mely mint virág félti életét a világ fagyától. gyenge Ott mint királyné uralkodik, immár kulcsoltatja a kezeket, megdobogtatja a szivet, mert felharsant a feltámadt Üdvözítő szerencse éneke: Pax vobis, ego sum nolite timere ; béke veletek, én vagyok ; ne féljetek ! A hit imád, a remény eped, a szeretet nyilatkozik. Az öröm," mely húsvétkor mindent eltölt — a szeretet nyilatkozata. A dicsőítő ének, mely a templomokban felzeng — a szeretet nyilatkozata. TARCZA. A TOLONGÁSBAN. Studium. AESTNETIKA MARAD AZ ÉN LEGKEDVESEBB [TUDOMÁNYOM : GYÖNYÖRREL FÜGG SZÉPÉRZÉKEM, SZEMEM [MINDEN SZÉP LEÁNYON. ÁM A VILLÁM— ÉS DELEJTAN, AZ SEM [UTOLSÓ DOLOG : AMIKOR EGY ÉDES, BÁJOS, PICZI SZÁJAT [CSÓKOLOK. Aesthetika. MILY ÉDES ÉLV, MILY TISZTA, SZENT, SZEMLÉLNI SZÉPET, ELEVENT, MELY MÉG MAGÁRÓL MITSE TUD : SZÉP KIS LEÁNYT AVAGY FIUT. Találkozás. KÉT ISMERŐS KÖSZÖNTGET MOSOLYOGVA, KÍVÁNVA TITKON EGYMÁST A POKOLBA . . . EMITT KÉT IFJÚ SZIV EGY PILLANTÁSBAN A MENYORSZÁGOT LÁTJA MEG EGYMÁSBAN. . . S FOLYTATVA UTJOKAT TOVÁBB HALADNAK, ÉS MIND EGYFORMÁN A FÖLDÖN MARADNAK. MÉRY KÁROLY: A Margitszigeten ... — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Igen . . . úgy volt. Künn bolyongtam a Margitszigeten . . . ősz felé járt az idő . . . Az élet, a jó kedv bevonult újra a főváros zajába ; a harmatos fű szomorúan bólintgatott téli álma küszöbén. Távol messzeségből nyüzsgő népáradat tarka lármája, a törekvő munkának tompa zajongása hatolt át hozzám a légnek szürke atmosphaéráján, körülöttem pedig síri csend uralkodott. Leültem egy padra, s elmélkedni kezdtem. Bámultam a természet hatalmát, bűbájos erejét , s átkoztam szigorú, pontos logikáját. Miért, hogy a haldoklás úgy beleevődött a fenséges természet nagy birodalmába . . . mert, hogy a regenerációs pusztulás törvénye oly csodás pontossággal végrehajtást talál — gondoltam magamban . . . Avagy talán jobb így ? Igen, mert a természetnek hosszú éjszakára, nyugalmas álomra van szüksége mindig, hogy elpazarolt erejét újra összegyűjtse. . . Ah ! Bárcsak én is itt ezen a padon álomba merülnék . . . s kikelet reggelén volna ébredésem. Nem látnám a vihar durva tombolását, nem látnám a nyomott, szürke hangulatot, mely a természetnek minden fragmentumát, a szivet és a lelket szüntelen ellepi. . . Bárcsak én is álomba merülnék, s meghalnék néhány unalmas perezre, mikor a napsugár is didereg, s a virágnak illata a semmiségbe oszlik. Semmiségbe ? Hisz a philosophusok azt mondják, semmiség nem létezik ... el, hát csak el, használjuk fel a természet nyugalmát, s keressük fel a forró napsugár elillanó melegét. . . . Siessünk csak gyorsan, majd valahol a világegyetemben nyomára akadunk . . . s már készülök hosszú utamra, a természet téli álma pilláimra is ránehezedik, midőn egyszerre léptek zaja hallszik a raz avarban ... s az avar zörgését, a szaharaszt zizzenését enyelgő kaczaj, csintalan tréfálózás szakitja meg. REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR 11 A p a Lapunk mai száma 16 oldalra terjed