Pápai Hirlap, 1903 (1. évfolyam, 1-2. mutatványszám)
1903-12-19 / 1. (mutatvány)szám
I. évfolyam. ELSŐ MUTATVÁNYSZ: PAPRI HI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Elöffia Kis Tivadar, Kohn MW , valamint a Beköszöntő. A »Pápai Hirlap«, melynek első mondatában igaz magyar érzéssel köszöntjük most az olvasót, célul tűzi ki maga elé, hogy tiszta és becsületes tükre legyen Pápa város és Veszprém vármegye közéletének. Tiszta és becsületes tükör. Nem aféle csalfa, panorámabeli homorú vagy domború tükör, melyek közül az első kicsinyítvén a beléje pillantó arcát mindig barátságos, mosolygó képet mutat s nem láttat meg rajta oly hibákat sem, miket visszatükröztetni hírlapírói kötelesség, míg a másik óriásivá nagyítván a tárgyat, mely eléje kerül, olyan részleteket is megláttat torzított alakban, miknek visszatükröztetése túlmegy a hírlapírói jog határain. Tiszta és becsületes tükör akarunk lenni, olyan mint az a sima kristályos vízfelület, mely a mindenható nap segélyével a valónak egészen hű mását ragyogja vissza. Nekünk is lessz egy ily napunk, mely tükrünket minden időben világossághoz és hűséghez segíti s ez a nap: a közérdek leszen. A közérdek napja fog világítani nekünk, midőn munkálkodni fogunk első sorban Pápa város jóvoltáért. Ez az évszázadokon át mindig magára hagyott, de egyedül egymagában is mindig erős és magánosságára, erejére méltán büszke város, ez a haladni akaró és haladásra érdemes színmagyar község, melyet nagy hagyományai a vele egyenlő népességű városok közül magasan kiemelnek, s az egész ország előtt ismertté és nevezetessé tesznek, szerető gonddal folytatandó munkásságunknak ez leszen főtárgya. Rajta leszünk, hogy a korszerű fejlődés útján tovább menjen, intézményekkel, alkotásokkal gyarapodjék, de gyarapodjék úgy, hogy ne áldozatokat kelljen a súlyosan terhelt községnek értök hoznia, sőt inkább a régi áldozatokért ezek által kárpótoltassék. A munkában, melyet a város érdekében kifejteni akarunk, nem fogunk ismerni sem tekinteteket, sem befolyásokat nem nézve sem jobbra, sem balra, nem keresve sem a nagyok, sem a könnyen megtéveszthető tömeg kegyét, megyünk az úton, melyet örök sugarával a közérdek napja világít meg. Függetlenek leszünk teljesen, önállóan mondjuk meg minden felszínre kerülő városi ügyről véleményünket, ami azonban korántsem jelenti a minden áron ellenzékieskedni akarást, mert balga az, ki nem akarja elismerni a jónak jóságát, az igaznak igazságát, valamint gyáva az, ki nem meri megmondani véleményét ahol és amikor a közérdek ott és akkor, szükségesnek mutatja. »Salus rei publicae summum bonum,« — a köznek üdve a legfőbb jó; ezt valljuk, ezt fogjuk követni mindenkor. Külön-külön s előmozdítani iparig den egyes társadalmi S ha ez osztályok kö?pán egyet-kettőt említi] nem azért, mintha nem tartanok mindegyiknél tött szerepet, de mert kodlni azzal, hogy pld. országszerte egyöntetű s dl érdekeinek előbbre vitel lapnak egymagában — h hatja is át — döntő jeles lehetne kilátása. Ámde már pld. az iparivel való alapos, gyakori és jól foglalkozás kétségtelen] gyümölcseit a nemzeti munk tanái számára. Az ő érdekü] nek és történjenek is nagy galmak, de a nagy hullámgyi miket az ily mozgalmak létrehl viszonyokra való külön tekintet kell is szólni és tenni szellemi jólétük érdekében. Nincs szemet látja, hogy ez osztály fejlődése ^ lépést városunk fejlődésével, s hogy agyar ipar pártolásának fennen hangszólama ellenére valóságos küzdelmet tát a létért; a fejlődés fokozásában, a delem kivívásában hű segítő társra fogni lelni bennünk. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rózsika könyvébe. Hol volt, hol nem volt, Se nem kastély, se nem bolt, Hanem azért mégis volt Valahol egy kis kert, Nevetgélő napsugártól, Szeretgélő kismadártól Alaposan ismert, — Volt annak a közepében, Virágokkal rakva szépen, Egy nagyon szép rózsafa, Rózsafán egy ingó-ringó Mosolygó kis rózsabimbó, Úgy hívták, hogy Rózsika, Egyszer egy szép este, Amikor a hold a fákra Ezüst képet festé, Csak zörögtek, csak csörögtek Meg-megrázva menydörögtek A kerítés rácsi , Jött egy ember, csontos állú, Széles vállú, nagy szakállú, Úgy hívták, hogy Rontom-Bontom bácsi. A^olt a kertben bazsarózsa, Csipkerózsa, vad szamóca, S szegfű egy egész csapat, És remegtek minden ponton, Amerre csak Rontom-Bontom Bácsi zordan elhaladt. Ingó-bingó Rózsabimbó Aranysárga Holdsugárba Öltözötten áll. — Bólogatva Szólogatja Rontom bácsit: Ugyan hát itt O mit is csinál? Kérdi tőle, Hogy belőle Nemsokára, Már a nyárra, Lessz-e rózsaszál ? Rontom bácsi megijed : Sose hallott még ilyet. Ám virágos lesz a kedve Sajkán — neki melegedve — Megered a szó, A választ adó: „Szép a tenger, tág a medve, S azzá lenni nem szeretne A tengerszem a hegyen, Szép a nyár, de mégis, látja, A tavasznak is nem vágya, Csak sorsa, hogy nyár legyen, Viharzúgás földet renget, De a szellő, mely melenget, Súg a lantnak ihletet, A példából elég ennyi, Mért akar az rózsa lenni, Aki bimbó is lehet ?u Ahány madár ült a fán, Csicseregve helyeselte » A beszédet mindahány, Bólogatott minden ág, Harmatot sirt a virág, S összebúva sugdolóztak Sóhajtva a kerti fák. i S felsóhajtván Rózsika, Kék ajkán ily replika : „Édes kedves Rontom bácsi, Megbocsásson szavamért, Szép beszéd ez, bölcs beszéd ez És a bácsi így is érez, Hanem ehhez még sem ért. Én sem értek, apa sem ért, Ő is ép így szólana, Nem ért ehhez bácsi senki, Legfölebb tán a mama," Rontom-Bontom bácsi erre. Mint kinek nem sült el Nagy dörmögve távozott Merre lépett, zörgött-S kaput csapva felmentj Utána a rácsozat. V