Pápai Hirlap, 1908 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

3/h V. évfolyam. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. 1. szám. Pápa, 1908 január 4. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1)"­ KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Olvasóinkhoz. A Pápai Hirlap jelen számával ötödik évfolyamát kezdi meg. Megkezdi jó remény­séggel, bátor bizalommal. Erőt a remény­séghez, hitet a bizalomhoz múltjából merít, abból a múltból, melyet jól ismer az a tábor, mely híven sereglik a Pápai Hirlap köré. Múltunk rövid, de önérzettel merünk róla szólani. Ahhoz a programúthoz, melyet megindulásunkkor adtunk, hívek maradtunk. Sok volt abban a programmban, mely el­ütött a rendes újságprogrammoktól, vagy ha egyezett velük, abban mégis különbö­zött, hogy mi nemcsak programútként sza­valtuk azt évnegyedes ünnepi felköszöntő gyanánt, hanem egész működésünkkel bi­zonyítani iparkodtunk, hogy valóban az igazságért, mindenkinek igazáért küzdünk, hogy valóban más intenció nem vezeti tollunkat, mint a közérdek. Az igazság szüntelen keresése, a köz­érdekhez való hajlíthatlan ragaszkodásunk, hozzá még nyilvánvaló demokratikus, szabad szellemünk és az, hogy a hatalmaknak soha nem voltunk térdet-fejet hajtó szolgái, nem egyszer sodrott bennünket erős harcok árjába. Nem úsztunk ki a nemtörődömség biztos révpartjára, megvívtuk a harcot min­dig a becsületes lelkiismerettel, mint leg­biztosabb vértezettel felfegyverkezve. Amit tettünk a múltban, azt folytat­juk a jövőben is. Pártatlanul őszinte, demokratikusan szabad szellemű őre lesz továbbra is e lap a város és vármegye közügyeinek. Azon leszünk minden erőnk­kel, hogy a közélet minden vonalán egye­dül a becsület uralma érvényesülhessen. Munkánkhoz s ha ismét harcok követ­keznének reánk, harcainkhoz kérjük továbbra is közönségünk szerető támogatását. Lelket önt lelkünkbe annak tudata, hogy a jók úgy amint eddig is velünk voltak, ezután is velünk maradnak. A Pápai Hirlap szerkesztősége:­­ Új év, új remény. A városok helyzetét illetőleg a mellőzés okozta év­tizedes keserűség méltán erős hangján szólott múlt heti vezércikkünk. Akkor való­ban úgy állottak a városok, hogy annak meg nem kapását, mire nézve annyi ígé­retet kaptak, biztosan tudták már, de semmi pozitívum nem állott előttük arra nézve, hogy várjon a mégis kilátásba helyezett „segítési mód" nem a legtávolabbi jövő zenéje-e. Az új év azonban új reményt ho­zott. Az országgyűlési egyesült pártok új­évi üdvözletére válaszolván ugyanis Wekerle miniszterelnök az adóreformról s az ezzel kapcsolatos kérdésekről, a következőleg szólott : „Gazdasági politikánkkal kapcsola­tosan kívánom felemlíteni, hogy a téli ülések folyama alatt kívánjuk tárgy­al­tatni az úgy szociálpolitikai, mint gaz­dasági szempontból annyira fontos adó­reform javaslatokat, a fogyasztási adó javaslatokat és ezek között a szeszadóra vonatkozót, amely javaslat a most adó­zatlanul hagyott szesz egy részének be­vonása és — nem tagadom — az adó­tételnek mérsékelt emelése által az egyet­len tehertétel lesz, amelyet a közönségre kívánok hárítani. Még a téli ülésszak folyama alatt kívánjuk tárgyaltatni a közélelmezésre vonatkozó egyes előterjesz­tendő javaslatokat, valamint azokat a javaslatokat, amelyeket a helyhatósági terhek könnyítése végett ígértünk megtenni." E szerint a helyhatósági terhek könyítésé­ről, ami alatt kétségen kívül a városoknak nyújtandó segély értendő, még a tél folya­mán tanácskozni és törvényt hozni fog az országgyűlés. Várjuk már most türelemmel és bizalommal azt a törvényt: vájjon a benne nyújtott segítség megfelelő ellen­értéke lesz-e a fogyasztási adóknak, miket a városok már-már biztosan a magukénak A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A törvény. írta: Köveskuti Jenő. Ki hinné, hogy nálunk Magyarszágban oly sok a törvénytevő . . . Hogy törvényt tesznek az urak az ország­házban (olykor jó, olykor rossz törvényt), tör­vényt tesz a félszemű örmény, ha elfogja kaján szivét a földéhség; törvényt tesz a haragos ég, ha sanyarú kedvében elveszi, amit az anyaföld adott; törvényt tesz a Tatros patak, amikor a Gyergyói hegyek megduzzasztják, megvadítják s szilajon vágtat arra Moldova felé, nem is az ág­yában, hanem az egész völgy széltében végig, felosztván a termőföldet kénye-kedve szerint szá­zadonként újra meg újra. A­ szegény Bathó Dénesnek, az ősi, törzsö­t köp'ő Bathó-familuí­.sarjadékának, ha él, most is a "szájában van az í»<e annak a törvénynek, amit az urak hoztak, amit jó félszemű örmény : Bog­dány Máté, meg a Tatros patak tettek ezelőtt jó egynéhány esztendővel. Mert lehet már úgy harminc negyven esz­tendeje, hogy idegenek kezdtek szállingózni a Tatros völgyébe. Ekkor jött be Bogdány Máté is, valahonnan Mármaros felől. Mivel hogy „el nem birta a pénzt", hát megvett egy székely szessziót. Megvette a gyergyói havast is. Odaadták neki olcsón, mivel hogy ott csak moha meg kökény terem, a hiúznak meg a vadmacskának van arra a járása. Az emberek várták, mit kezd a félszemű örmény azzal az ördög szántotta, sátán-boronálta tartománnyal. De hiszen nem sokáig vártak, mert csekély idő múlva ismét meglőve a félszemű örmény, be­állít a községházára s azt követelte, hogy adják ki neki a havas után járó részt az erdőből is, meg a legelőből is, mert tudni akarja, mi az övé, mi a másé. Halljátok emberek ! Összezúgott a nép, mint a méhek, mikor rabló bogár vetődik a kasba. — Mit ebegsz, örmény, aki megistenelt! Tudni akarod, mi a tied ? Hát a gyergyói havas, meg a kis szessziód. A többi mind a másé. Az örmény olajbarna arca sápadtabb lett, szénfekete szakálla remegett, sovány nyakát he­gyes vállai közé húzta, de azért csak erősködött, hogy arányosítani akar, mert a törvény így rendeli. — Micsoda törvény ? Ki hozta azt a tör­vényt, amelyik ilyet rendel ? Vessz meg a tör­vényeddel ! —• kiabáltak, hadonáztak össze-vissza a székelyek, míg végre az öreg Bathó Mózes szóhoz jutván, megkérdezte a jegyzőt. — Jegyző uram, hát csakugyan van olyan törvény, hogy ez a sehonnai jövevény kihúzhatja alólunk erdőnket, legelőnket, tendő óta legeltettek az ősapák, amelyen ezer esz-A jegyző, Istenben boldogult Egyed Ábra­hám, végig simította derek szakállát , mondják, egy könypár is csillogott szemében. :||} — Biz, úgy vagyon az,atyám fiai. Most hozták a törvényt, fel kell osztani a közös erdőt, közös legelőt, kinek-kinek ősi birtoka arányában. — De hát hol az örménynek az ősi birtoka ? A gyergyói havas ? Ősi birtok ? Most vette. Már osztozkodni akar? — Ki védelmezte a földet? Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.­­ V Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. \ —— F. Hoffmann-U Roehe &. Co. Basel (Svájc) | t/

Next