Pápai Hirlap, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

XI. évfolyam. I. szám. Pápa, 1914 január 3. f APA MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. \* református roisKuu S&J — Szerkesztőség: Liget-utca 6. 0 v VT egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes számára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő:>«[ KŐRÖS ENDRE]. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Nemzeti önérzet. Annak ötletéből, amit most e helyen széljegyzettel akarok kisérni, lehetne ugyan megint a fővárosi sajtóról pár barátságos szót ejteni, de ezt a témát máris többször voltam kénytelen előszedni, semmint szeretném. A ránk hajnalodott új év első nemzeti botrányának regisztrálásánál ne azon ütközzünk meg tehát, hogy a sajtó mily fölényes pózzal siklott keresztül rajta, hanem keressük azt a bizonyos nemzeti önérzetet, melyet annyi költő dicsőített s mely annyi parlamenti szónoklat bombasztjaiban szállt — nagy fene szines szappanbuborékként — az égnek. Azonban illő már megmondani azt is, miről van tulajdonképen szó. Szó van erről: Magyar fővárosunk egyik hatalmas terén, a főváros által adományoz^ielken áll egy hatalmas színház, úgy hívják, hogy Népopera. Ez a „művészeti" intézmény, mely nagyobb reklámmal dolgozik, mint Barnum cirkusza, mert el tudta érni azt, hogy a többet írjanak róla a lapok, mint a többi összes pesti színházakról együttvéve, ez az opera dicső műlt után, melyet bécsi, berlini német színtársulatok vendégszereplésével, alszegi magyar eredeti operettek bemutatásával s végül a beszélő mozinak műsorába illesztésével teremtett meg, 1914 január 1-én csúcsára jutott nemzeti missziójának, előadatván a Parsifalt saját tagjaival — Bihar,jf?r, Gábor stb. urakkal — német nyelven, a magyar művészet annaleseiben ehhez hasonló botrány még sohasem történt. Nem mintha ettől a német nyelvű előadástól a magyarságot féltenők, hanem azért, mert a külföld előtt olyan színe van a dolognak, mintha a Parsifalt — melynek tömör, nehéz nyelve miatt lefordítása tényleg igazi műfordítót kíván — magyar nyelven nem is lehetne előadni! Ennek a mi nagyra tartott nyelvünknek sárba tiprása a magyar Népopera német nyelvű előadása, meggyalázása nemzeti önérzetünknek. „De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kel fel? . . Hát azért tűr és azért nem kel fel, mert Márkus Dezső, a Népopera igazgatója, testvére ama Márkus Miksának, aki mint a Magyar Hírlap főszerkesztője, nemzeti küzdelmeinknek egyik dicső vezére. Éljen, éljen, s harmadszor is éljen a nemzeti küzdelem s vesszen, vesszen, harmadszor is vesszen a nemzeti önérzet! Köztudomású tény az is, hogy városaink sem a múlt évben nem kaptak, sem az idén nem kaptak 772, legjobb esetben 7 °/o-ra kölcsönt, és ez a körülmény indította a kormányt oly elhatározásra, mely szerint 9 millió koronáig terjedő, olcsóbb kamatú kölcsönt szerez városainknak a magas percentes terhek enyhítésére. Városunkhoz is lejött ez ügyben a hivatalos fölszólítás a magas kamatú kölcsöntételek felterjesztésére. S már ott is vannak ezen irataink a belügyminisztériumban. Több mint 400 ezer koronát tesz ki a kérdéses kölcsönök összege. S ha elgondoljuk az összes városaink ily jellegű terheit, akkor az a kormány által kilátásba helyezett 9 millió vajmi kis összegként guggol a szükséglet óriási halma mellett. S ebből aztán nem helytelenül következtetünk arra is, hogy Pápának is, de még más városoknak is említésre sem méltó összegecske jut segedelmük Bárhogy számítsuk is nekünk jó lesz, ha 30 -35 ezer koronát juttat a kormány segélyakciója. Oh, de mi ez a 400 ezer korona mellett! Hisz, ha szabatosan nem írja elő majd a kormány a küldendő összegnek hova fordítását, jó ideig azon veszekedhetnek bizottságaink és azon törheti a képviselőtestület is fejét, hogy tulajdonképpen mit is csináljanak e kölcsönnel, melyik címü teher javára használják fel. Ez a segítség, noha jóindulat van benne, nem segítség. Célját elérni nem fogja még azon feltétel mellett sem, ha véletlenül nagy kamatdifferencia jelentkeznék a két kölcsön között. Ámde ezt remélnünk oly viszonyok között, amikor az államnak is óriási kölcsöneinél 7, sőt 72 °/o-al kell megbirkóznia, egyáltalában hiú álmodozásnak tűnik föl. Ha a kormányban a városok anyagi helyzetét javítani akaró szándék lakozik, úgy fogja meg és ott markolja meg a dolog üstökét, ahogyan és ahol biztatóbb a várva-várt siker. Elsősorban is, nem megakadályozni, hanem kényszeríteni kellene a városokat községi pénztárak létesítésére, ahova első sorban is kötelezőleg elhelyezendők lennének az illető városok összes árva- és alapítványi pénzei. Hisz egy város csak nyújt e pénzekért annyi garanciát, mint akármelyik jónevű bank avagy takarékpénztár. Vajjon nem közgazdálkodási abszurdum-e, hogy mig a városok kénytelenek az ő kezelésük alatti pénzeket 4, 472, legfeljebb 5%- kal gyümölcsöztetni idegen pénzintézetben, nekik, ugyanazon pénzintézettől 6, 61/2, sőt most 7 °/o-ra lehet kölcsönt nyerniök. Vagy, hogy városunkat is mutassuk be e világításban, nem megható gazdálkodási eljárás van-e abban, hogy az árva-és alapítványi pénzeket mai nap 520,o-alá helyezik el magánosoknál, holott magának városnak 7%-nál olcsóbb kölcsönt szereznie lehetetlen. És ha még ehhez hozzávesszük azt, amit hozzá is kell vennünk, hogy ily olcsó pénzszállítással egyrészt az árva-és alapítványi érdekeket és célokat fosztjuk meg jogos és szükséges jövedelmüktől, másrészt a Leidei uij«k felénél magát a váróss pénztárt is 6—700 koronával évenként megkárosítjuk, akkor minden bővebb magyarázat nélkül is előttünk áll városaink gazdálkodásának egyik égő sebe. Mint az a bizonyos cica azt a bizonyos forró kását, éppúgy kerülgetik már hosszabb idő óta kormányaink a városi pénztárak megalkotására vonatkozó elhatározó lépéseket. Most is, ámbár a jelen gazdasági válság megdöbbentette kormányunkat és szinte kiált a helyzet az orvoslás után, inkább csekély összegű kedvező kölcsönt ígér a városoknak ahelyett, hogy az árva- és alapítványi pénzek gyümölcsöztetőbb elhelyezését kötné ezek szivére és fölszólítaná őket pénztárak létesítésére. Ha ily intézkedések útjában nem bizonyos érdekkörök sérelme és tiltakozása áll, — amit figyelemre méltatni elsőrangú súllyal nem is volna szabad, — hanem inkább a fontoskodó aggodalom a városi pénztárak vezetése ellen, ez ellen a legkönnyebben alkalmazhat a kormány óvórendszabályt azzal, hogy évenkint bizonyos időben, a miniszter szakembert küld ki e pénztárak átvizsgálására és teljes ellenőrzésére, akinek egész ellátását városi gazdálkodásunk. Köztudomású dolog, hogy árva- és alapítványpénzünket tavaly is és az idén is, e pénz drága világban, 51/2 °/o-os kamatra adta ki, illetve adja ki még j a is a város egyes kivevőknek, a ki nem vett összeg " pedig 4V2, legfeljebb lék haszonnal hever egyik-másik 5 Száz apénzintézetünkben. Magyarországi Képviselő: Finger és Fia, Budapest, VI. Hajós utcza 41 szám. A valódi 3sram drótlámpák kaphatók S Pápán, ifi - Sisler JíCór üvegkereskedésében.