Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-03 / 1. szám

F PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. Laptulajdonos és főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Városi érdekek, 1920 január 2. Néhány hét választ el csupán ben­nünket attól az időponttól, amikor kilenc hosszú év letelte után ismét megnyilat­kozik az ország s benne e város köz­véleménye s a törvényhozás termébe el­küldi a maga képviselőjét. Amióta hazánk a népképviseleti rendszer alapjára helyez­kedett, amióta a Kossuth és Deák szel­leme által inaugurált alkotmány érvény­ben volt, a szabadságharcot követő ön­kényuralom 17 esztendejét leszámítva, 43 éven át mindig és pedig legalább is 15 esetben ez a város egyedül volt jo­gosítva a maga képviselőjét az ország­gyűlésbe kiküldeni. Ez idén lesz az első — s mivel nem hihetjük, hogy az össze­ülő nemzetgyűlés a régi jogokat, melye­ket a haladó kor újakkal is gyarapított, ne respektálná, hihetőleg az utolsó — eset is, amikor Pápa városával a kép­viselőküldési jogban a körülötte fekvő falvak derék lakossága is participál. Magyarország keresztyén és nemzeti szellemben leendő megújhodását az ál­lamforma s a békeszerződés, kérdésében való döntést illetőleg a közönséges mé­reteket messze felülmúló munka és fe­lelősség vár azokra, akik e sordöntő idők­ben a nemzetgyűlés tagjaiul kiküldetni fognak. A honmentő nagy teendők be­végzése után azonban sor fog kerülni azokra a munkálatokra is, amelyek a társadalom egyes osztályainak egymás­sal ugyan harmonikusan összefüggő, de azért mégis sokszor különleges érdekeit szolgálják és előmozdítják. És ekkor — a szorgos munkának ezen későbbi idején — különös érdeke e vá­rosnak s általában minden városnak, hogy olyan gondolkodású egyénre legyen bizva képviselete, aki mint köztünk élő vá­rosi polgár, érzékkel bír a különleges városi ügyek iránt, akire a város zö­mét alkotó lakosság, az az iparos, az a hivatalnok, az a kereskedő, az a munkás megbízhatólag és föltétlenül számíthat. Magyarország agrárállam s az össze­ülő nemzetgyűlés ennek megfelelő képet fog mutatni Azoknak száma, kik a spe­ciális agrárérdekeket képviselik, — a do­log természetéből folyólag — összehason­líthatlanul nagyobb lesz azokénál, akik az eminenst városi érdekekre is kell, hogy gondoljanak. Aláhúztuk az „is" szót, mert viszont olyan képviselőt el sem tu­dunk képzelni, aki elfeledkeznék róla, hogy ez az áldott föld a mi szilárd bá­zisunk s aki a földmives érdekeket el­hanyagolja, az vét az egész ország bol­dogulása ellen. Mindazonáltal azt a hely­zet igazságos mérlegelése mellett bárki is beláthatja, hogy a városi lakosság java s a városias fejlődés lehetővé tétele szin­tén olyan szempontok, melyek megfelelő képviseltetés nem helyi, de országos je­lentőséggel bír. E hírlap nem­ politikai sajtóorgánum, s ezek a sorok nem jelentenek pártpoli­tikai állásfoglalást. Mi azonban, akik ismételten és ismételten sürgettük az il­letékeseket, hogy a várost ne engedjék önálló képviselőküldési jogától megfosz­tatni, hűtlenek lettünk volna önmagunk­hoz, ha az ideiglenesen megváltozott vi­szonyok között is régi elveink hangoz­tatását elmulasztottuk volna. A magyar ipar végveszedelme. Életbevágóan fontos, hogy a külföld a leg­pontosabban, adatszerűen ismerje Magyarország tervezett földarabolásának várható következmé­nyeit, mielőtt a békeokmányok aláírására ke­rülne a sor. A jövővel való számolásnak ezt a munkáját végezte el gazdasági s főleg ipari szempontból a magyar gyáriparosok országos szövetsége, melyet a béketárgyalásokon leendő felhasználásra készített. A nagyterjedelmű és alapos elaborátum semmi kétséget sem hagy fent az iránt, hogy a demarkációs vonalaknak országhatárrá való nyilvánítása esetére hazánk egész gazdasága megrendül, iparunk pedig teljes megsemmisülés­nek néz elébe. A lakosság lélekszáma 20­8 millióról 7­25 millióra zsugorodik. Németausztria után a csonka Magyarország lesz a legkisebb a szomszédos államok között s amíg az őstermeléssel foglal­kozók arányszáma majdnem 10 százalékkal csökken, a bányászattal, iparral, kereskedelem­mel foglalkozóké jelentékenyen nagyobb lesz, 23,6 százalékkal. De miből él meg a lakosság­nak ez a nagy csoportja, ha az ipari termelés teljesen összeroppan? Az ipari összeomlás az eldarabolás után számos okból következik logikai­sággal. Egyik fő ok a mezőgazdasági bizonyos­helyzet súlyos válságba jutása. Hijján leszünk a leg­fontosabb nyersanyagoknak s ennek következ­tében számos iparágunk sorvad el, vagy lesz kénytelen óriási nehézségekkel küzködni. Zab-, tengeri-, burgonya- és répatermő vidékeink jó részének elvesztésével a magunk zsír- és cukor­szükséglet is csak félig-meddig tudjuk kielé­gíteni, állattenyésztésünk sem lesz fenntartható, annál kevésbbé állhatjuk a versenyt például a nagyon fejlett cseh cukoriparral, kender­termelésünk, juhállományunk egyaránt egytized részére olvad az eddiginek s ennek folytán egész textiliparunk a legelemibb hazai szük­ségleteket sem lesz képes fedezni. Az ipari összeomlásnak másik oka lesz a gyári jellegű vállalatok, üzemek és telepek elvesztése. Szomszédaink igényelte területeken vannak, tehát reánk nézve elvesznek falepárló üzemeink, cellulóze gyáraink, vegyészeti, szuper­foszfát, szóda, kalap, kalcium, carbidgyáraink, stb. és csaknem teljesen megszűnik üveg- és papíriparunk. Harmadik tényezője a pusztulásnak az, hogy szénbányáink legértékesebbjeivel együtt, minden többi energia­forrásunk veszendőbe megy, úgymint: a földgáz, a víz­ezők és az erdőségek, szenünk sem tartana tovább 60—65 esztendőnél. Továbbá, válságokozó körülmény az, hogy azok a gyáraink, amelyek megmarad­nak, a nyersanyag- és energiahiánnyal birkózva, a románoktól leszerelve, munkagépeiktől meg­fosztva, már alig életképesek. Mindezekhez járul, hogy a kommunizmus vakmerő kísérletei a legtöbb vállalatot óriási bankhitelekkel terhelték meg, majdnem a csőd szélére juttatták. Szomszédaink területi igényeinek kielégí­tése tehát egész ipari életünket végveszede­lembe sodorja s ezzel nemcsak a lakosság igen jelentékeny iparűző része veszíti el kenyerét, hanem egész gazdasági életünk is megfosztatik a fejlődés lehetőségétől s ezáltal a nyomorúság előbb elnyel minket, azután tovább terjed Euró­pában. IRODALOM. „Z­ugló erdő mélyén". (Rákosy Zoltán költeményei, 1914—1919.) A cím egyáltalában nem szerencsés. Nem isc sejteti a tartalmat. Mert nem szerelmes vagy bölcselő verseket tartalmaz e kötet, hanem a háború eseményei szólaltatják meg a költő húr­jait, a hazafias remény, lelkesedés öröme, az elbusultság, gyász és szégyen siráma árad belőlük felénk. A költemények nem egyforma értékűek. A tiszta líra inkább terrénuma Rákosy­nak, mint a románc­szerű zsáner, de néh­a lírai termékeiben viszont reminiszcenciákkal találkozunk, nagy költőktől átvett közhelyekkel, amelyek nélkül el­tehetett volna, mert­­ a sajátjából is telik. A fehérarcú hajnal, A hazá­ról (Fiamnak), A martirok sírjánál s még egy egész igazán szép csomó verse bizonysága annak, hogy Rákosy valódi tehetség, akinek telik a magáéból, aki lelkesedni és lelkesíteni képes. Nem ismerjük korábban megjelent ver­ses kötetét, fejlődése tempójáról nem nyilat­kozhatunk, de ezen kötete magában is bizto­sítékául szolgál költői képességének. A kis kötetet ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerzője a Felvidékről menekült tanár, aki tavaly óta itt működik. Mutatóul íme a „kiutasított” magyarok szívhez szóló éneke. Kriván alól. Fecskemadár . .. fecskem­adár.. . Itt a tavasz, újra itt márl S aki eddig messze voltál, Dél szigetén barangoltál: — Ha százszor is szebb világ az! — Kriván alá . . . hazaszállasz. Vár reád itt régi fészked .. . Csupa öröm hazatérted. Fecskemadár .. . fecskemadár. . . Csak ránk nem tű­z itt több nap már! Ködös télre bús kikelet — Nekünk már hült helyünk leled. Most indulunk messzi útra. Hova . . . merre ? — Ki se tudja. Szép hazánkban száműzöttek . .. Bús szivünkbe tőrt ütöttek. Fecskemadár ... fecskemadár ... Kriván alatt sir a határ ! Sír az erdő, sír a róna, Mintha nagy temetés róna. Minket sirat, minket gyászol. Bucsúzunk már a határtól! S hegy ormáról sötét fátyol, Felhő száll ránk a Krivánról. l llll­i ajánlja, kitűnő zzzzz ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, pianinót Pápa, Főtér.

Next