Pápai Hirlap, 1931 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-03 / 1. szám
XXVIII. évfolyam. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben: O.C. M UntS. Telefon 131- Exaxxx. Ref. Főiskola. 1. szám.NNK MINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Pápa, 1931 január 3. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Lord Mermere újévi üzenete a magyar nemzethez Lord Rothermere felkérte a Magyar Revíziós Ligát, hogy következő üzenetét tolmácsolja a magyar nemzetnek: London, 1931 január 1. A Magyar Nemzethez! Lord Rothermere újévi üzenete zárult Szomorúsággal és csalódással teljes év le Magyarország napon. Ez volt a Trianoni számára a tegnapi Évtized. Ma új és vidámabb korszak kezdődik: a Remény Évtizede. Az egyes nemzetekre, épúgy, mint a férfiakra és asszonyokra, a Sors a szenvedésből (aránytalanul súlyosabb terhet mért. Legalább egy üdvös ellenhatása azonban van ennek a csapásnak is: önállóságra nevel, bátorságra ösztönöz és megedzi a türelmet. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket a magyar faj elődeitől örökölt. A mai nemzedék teljesen méltónak bizonyult a nemzet e nagy tradícióira. Felszegett fejjel állja a súlyos megpróbáltatást, amelyet egy kíméletlen és vérszomjas békeszerződés juttatott osztályrészéül. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, amelynek útjaira a világ ma rálépett, tanúja lesz a magyar igazság elismerésének. Senki sem meri kétségbe vonni, hogy a jog Magyarország oldalán van. Az egyetlen védekezés, amelyet a trianoni szerződés oltalmazói igazolásul előterjeszthetnek, az, hogy alkalmas megoldásnak bizonyult. Ezt a becstelen érvelést egyre gyorsabban ássa alá a művelt világ lelkiismerete, amely ma már teljesen ráeszmélt azokra a sérelmekre, amelyek Magyarországot érték. Amióta én három és fél évvel ezelőtt síkra szálltam Magyarország mellett, világszerte nőttön-nő és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Minden országban rájöttek a már értelmes emberek, hogy ez lényeges feltétele annak, hogy Közép-Európában állandó békés állapotok teremtethessenek. Nemcsak el lehet hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kontinens felett lebeg, hanem azonnal fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmet. Ma a helyzet az, hogy három és fél millió magyar kénytelen akarata ellenére, mint idegen uralom alatti kisebbség, az európai nyugtalanság tényezői közé sorakozni. Abban a pillanatban, amint visszacsatolják őket szülőhazájukhoz, a szilárd egyensúly lesznek a nemzetek közösségében. tényezőivé Egy megelégedett, békés, virágzó Magyarország hasznos szomszédnak bizonyulna. Véget érne a kereskedelem tespedése és az ínség, amely abból fakad, hogy könnyelműen leamputálták Magyarország természetes piacait. Közép-Európában helyre állna a gazdasági egyensúly és Magyarország könnyen központjává válhatna egy olyan vámuniónak, amely megszüntetné a kereskedelem céljaira önkényes és boszantó határokat, amelyek ma útjában állanak úgy Magyarország, mint szomszédai ipari és mezőgazdasági fejlődésének. Szerencsekívánataimat küldöm a magyar nemzetnek ahhoz az önmegtagadáshoz és józansághoz, amelyet az elmúlt évtizedben tanúsított. A legnagyobb gonddal kerültek minden provokáló aktust és a közrendet változatlanul fenntartották a legsúlyosabb gazdasági megpróbáltatások közepette és ezzel nagy mértékben járultak hozzá, hogy még legféltékenyebb szomszédai és ellenségei érzületét is lefegyverezzék. Magyarország kiérdemelte az egész világ tiszteletét azzal a méltóságteljes magatartással, amelyet nagy bajok közepette tanúsított. Gyorsan közeledik az idő, mikor e jóindulatot, amelyet itt szerzett, javára fogja elkönyvelhetni. Magyarország barátainak száma a külföldön növekvőben van. Nemcsak Mussolini olasz miniszterelnök, akivel sok biztató megbeszélésem volt Magyarország jövő kilátásait illetőleg, hanem más országok befolyásos államférfiai is teljesen megegyeznek Magyarországgal arra irányuló igénye tekintetében, hogy a rárótt békefeltételeket ésszerű revízió alá vegyék. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankadjanak egy pillanatig sem és méltósággal, de határozottan tárják bajaikat a világ elé. Európának el kell ismernie, hogy a magyar nemzettel szemben kettős hálatartozása van. Ha a magyarok nem szálltak volna vitézül szembe a törökökkel a XVI. században, a nyugati civilizáció száz évvel mögötte lett volna annak a pontnak, amelyet elért. Ha nem léptek volna bátran fel a bolsevizmus vérszomjas önkényuralma ellen 1919-ben, ez a halálos betegség megvethette volna lábát az európai kontinens szívében. Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy jobban tudott mint báki, aki nem magyar, milyen keserű szenvedéseken ment és megy keresztül még ma is a magyar nép. Az önök politikai és gazdasági helyzetét olyan gondos figyelemmel kísérem, mint a magam országáét. Mélyen átérzem azokat a súlyos következményeket, amelyeket a gabonaneműekben világszerte bekövetkezett áresés az önök mezőgazdasági népessége számára jelentett. Ez a baj nem szorítkozik kizárólag Magyarországra, bár hatásai sokkal súlyosabban jelentkeznek egy olyan országban, amelyet szántszándékkal legyengítettek. Más nemzetek — akkora távolságra, mint az Egyesült Államok, Kanada és Argentína — ahol a földmivelés a nemzetgazdaságnak szintén nagy tényezője, ugyancsak komolyan megérzik a gabona világárában bekövetkezett példa nélküli zuhanást. Ennek okai nem egészen világosak. Egy-két év is eltelhet, amíg az egyensúlyt a termelő és a fogyasztó erő között helyre lehet állítani, s ezzel állandó és jövedelmező árat biztosítani a világ mezőgazdasági lakossága produkciójának. Ez a körülmény azt jelenti, hogy egyelőre nem szűnnek meg a nehéz idők, amelyek miatt az önök földmíves lakossága szenved, bár ami azt illeti, a helyzet nem különb más országok hasonló foglalkozási ágaiban sem. Rokonszenvemet küldöm Magyarország ipari és többi osztálya tagjainak is, akiknek energiája számára az önök megcsonkított országa nagyon csekély érvényesülési teret enged. Mégis a múlt csalódásai és a jelen nyomott hangulata ellenére is azt üzenem: kitartás! Az igazság nagyon gyakran ólomlábakon jár, de tizenkétmillió magyar tántoríthatatlan akarata siettetni fogja a rajtuk esett kiáltó igazságtalanság orvoslását. tokba Nem lehet bizonyosabb politikai jósrabocsátkozni az elkövetkező évtizede^ illetőleg, minthogy hosszú idővel az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja három és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiát azzal a területtel együtt, amelyet benépesítenek. Rothermere. SCHilipMERF^^TfTlkeserűvizcsodatermészetes fe^áM^s^iatos és páratlan összetételénél fo^va a világ iu^első keserűvize! Városi közgyűlés. — 1930 december 30. — Városunk képviselőtestülete kedden rendkívüli közgyűlést tartott. Annak ellenére, hogy a tárgysor semmi érdekessel nem kecsegtetett, az év ez utolsó közgyűlésére a városatyák mégis elég szép számmal jöttek össze. Napirend előtt a polgármester a következő fontosabb bejelentéseket tette: a népszámlálás megejtésével kapcsolatban az alispán megállapította a városunkban működő 40 számlálási biztos napidíját, a külső övezetben 7, a belső övezetben 6 P, illetve számláló laponként 12—10 fillérrel. Az előrelátható költségek az előirányzathoz képest ezek szerint emelkedni fognak. A közvágóhídi és hídvizsgálati díjakról szóló új szabályzatot a vármegye jóváhagyta. Sajnálattal tudatta a polgármester, hogy a Tókert városrész rendezése ügyében kiküldött bizottság Ernszt Sándor népjóléti miniszter közbejött betegségei miatt dolgában nem járhatott el. Célirányosnak látszanék ezért, ha a küldöttség a pénzügyminisztert keresné fel, mint akitől függ elsősorban a szükséges segély megadása. E tekintetben a főispánnal, mint a küldöttség felkért vezetőjével fog érintkezésbe lépni. Bejelentette végül a polgármester, hogy a belügyminiszter kötelezőleg elrendelte városi bejelentőhivatal létesítését, ami személyi kiadást ugyan nem, de a szükséges és előírt dologi berendezés címen mégis 4000 kiadást jelent a városnak. Ezután áttértek a napirendre. Ennek első pontjaként bemutatásra került a legtöbb adót fizető városi képviselőknek 1931-re kiigazított jegyzéke, amit tudomásul vettek. A városi alapítványi és gyámpénztári közpénzek elhelyezésére nézve ugyanúgy határoztak, mint a múlt évben: minden helybeli" pénzintézet egyenlő arányban kapja a betéteket, melyekért a Nemzeti Bank kamatlábjánál sokkal több kamatot köteles fizetni. Legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek s ez volt, amiért tulajdonkép össze is hivatott, a város függő kölcsöneinek meghosszabbítására vonatkozó határozathozatal. Ezeket ugyan a képviselőtestület egyik előző közgyűlésében már hosszúlejáratú kölcsönné alakította át, de mivel ez a határozat mindeddig jóváhagyást nem nyert, szükségessé vált a függőkölcsönök meghosszabbítása. A polgármester egyébként tudatta, hogy a miniszteri jóváhagyás tulajdonképen már megtörtént, csak még a városházára nem érkezett le. Ha a jóváhagyás megérkezik és a hosszúlejáratú kölcsön felvehető lesz, 69.000 P még mindig függőkölcsönként fog aminek oka az, hogy a város fennmaradni, előirányzott bevételei az év végéig nem folytak be. A 69.000 P függőkölcsönből 46-ot a Pápai Hitelbanknál, 26-ot a Leszámítoló Banknál vesz fel, míg a nagy hosszúlejáratú kölcsönt tudvalevőleg a Pápai Takarék hitelezi. Miután a Zöldfa utcai 28. számú, utcarendezés céljaira kisajátított házvételi szerződést elfogadták, interpellációkra került a sor. Schneider Géza az iránt interpellált, hogy a váltóáram bevezetése óta a motortulajdonosok ugyanazon munkateljesítményért villanyáramdíjban 40 -1800-kal többet fizetnek, mint azelőtt. A polgármester válaszában előadta, hogy ily irányú panasz már több is érkezett hozzá s az ügyet a tényállás pontos felderítése céljából kiadja a villanytelep felügyelő bizottságának, illetve üzemvezetőnek. Szalay Lajos a munkanélküliség problémáját tette szóvá, melynek orvossága nem lehet a karácsonyi szeretetadomány - osztás. Tudja, hogy általános jellegű bajról van szó, mégis É fl