Pápai Hirlap, 1931 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-03 / 1. szám

XXVIII. évfolyam. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben: O.C. M Un­tS. Telefon 131- Exaxxx. Ref. Főiskola. 1. szám.­­NNK MINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Pápa, 1931 január 3. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében.­ ­ Lord Mermere újévi üzenete a magyar nemzethez Lord Rothermere felkérte a Magyar Re­víziós Ligát, hogy következő üzenetét tolmá­csolja a magyar nemzetnek: London, 1931 január 1. A Magyar Nemzethez! Lord Rothermere újévi üzenete­ zárult Szomorúsággal és csalódással teljes év le Magyarország napon. Ez volt a Trianoni számára a tegnapi Évtized. Ma új és vidámabb korszak kezdődik: a Remény Év­tizede. Az egyes nemzetekre, épúgy, mint a fér­fiakra és asszonyokra, a Sors a szenvedés­ből (aránytalanul súlyosabb terhet mért. Leg­alább egy üdvös ellenhatása azonban van en­nek a csapásnak is: önállóságra nevel, bá­­­torságra ösztönöz és megedzi a türelmet. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket a magyar faj elődeitől örökölt. A mai nem­zedék teljesen méltónak bizonyult a nemzet e nagy tradícióira. Felszegett fejjel állja a súlyos megpróbáltatást, amelyet egy kímé­letlen és vérszomjas békeszerződés juttatott­ osztályrészéül. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, amelynek útjaira a világ ma rálépett, tanúja lesz a magyar igazság elis­merésének. Senki sem meri kétségbe vonni, hogy a jog Magyarország oldalán van. Az egyetlen védekezés, amelyet a trianoni szer­ződés oltalmazói igazolásul előterjeszthetnek, az, hogy alkalmas megoldásnak bizonyult. Ezt a becstelen érvelést egyre gyorsabban ássa alá a művelt világ lelkiismerete, amely ma már teljesen ráeszmélt azokra a sérelmekre, ame­lyek Magyarországot érték. Amióta én három és fél évvel ezelőtt síkra szálltam Magyarország mellett, világ­szerte nőttön-nő és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Minden országban rájöttek a már értelmes emberek, hogy ez lényeges fel­tétele annak, hogy Közép-Európában állandó békés állapotok teremtethessenek. Nemcsak el lehet hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kontinens felett le­beg, hanem azonnal fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmet. Ma a helyzet az, hogy három és fél mil­lió magyar kénytelen akarata ellenére, mint idegen uralom alatti kisebbség, az európai nyugtalanság tényezői közé sorakozni. Abban a pillanatban, amint visszacsatolják őket szülő­hazájukhoz, a szilárd egyensúly lesznek a nemzetek közösségében. tényezőivé Egy megelégedett, békés, virágzó Ma­gyarország hasznos szomszédnak bizonyulna. Véget érne a kereskedelem tespedése és az ínség, amely abból fakad, hogy könnyelműen leamputálták Magyarország természetes pia­cait. Közép-Európában helyre állna a gazda­sági egyensúly és Magyarország könnyen köz­pontjává válhatna egy olyan vámuniónak, amely megszüntetné a kereskedelem céljaira önkényes és boszantó határokat, amelyek ma útjában állanak úgy Magyarország, mint szom­szédai ipari és mezőgazdasági fejlődésének. Szerencsekívánataimat küldöm a magyar nemzetnek ahhoz az önmegtagadáshoz és jó­zansághoz, amelyet az elmúlt évtizedben ta­núsított. A legnagyobb gonddal kerültek min­den provokáló aktust és a közrendet válto­zatlanul fenntartották a legsúlyosabb gazda­sági megpróbáltatások közepette és ezzel nagy mértékben járultak hozzá, hogy még legfélté­kenyebb szomszédai és ellenségei érzületét is lefegyverezzék. Magyarország kiérdemelte az egész világ tiszteletét azzal a méltóságteljes magatartással, amelyet nagy bajok közepette tanúsított. Gyorsan közeledik az idő, mikor e jóindulatot, amelyet itt szerzett, javára fogja elkönyvelhetni. Magyarország barátainak száma a kül­földön növekvőben van. Nemcsak Mussolini olasz miniszterelnök, akivel sok biztató meg­beszélésem volt Magyarország jövő kilátásait illetőleg, hanem más országok befolyásos ál­lamférfiai is teljesen megegyeznek Magyaror­szággal­ arra irányuló igénye tekintetében, hogy a rárótt békefeltételeket ésszerű revízió alá vegyék. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankadjanak egy pillanatig sem és méltósággal, de határozottan tárják bajaikat a világ elé. Európának el kell ismernie, hogy a ma­gyar nemzettel szemben kettős hálatartozása van. Ha a magyarok nem szálltak volna vitézül szembe a törökökkel a XVI. században, a nyu­gati civilizáció száz évvel mögötte lett volna annak a pontnak, amelyet elért. Ha nem lép­tek volna bátran fel a bolsevizmus vérszomjas önkényuralma ellen 1919-ben, ez a halálos betegség megvethette volna lábát az európai kontinens szívében. Én abban a kiváltságos helyzetben va­gyok, hogy jobban tudot­t m­int bá­­ki, aki nem magyar, milyen keserű szenvedéseken ment és megy keresztül még ma is a magyar nép. Az önök politikai és gazdasági helyzetét olyan gondos figyelemmel kísérem, mint a magam országáét. Mélyen átérzem azokat a súlyos következményeket, amelyeket a gabonaneműek­ben világszerte bekövetkezett áresés az önök mezőgazdasági­­ népessége számára jelentett. Ez a baj nem szorítkozik kizárólag Ma­gyarországra, bár hatásai sokkal súlyosabban jelentkeznek egy olyan országban, amelyet­ szántszándékkal legyengítettek. Más nemze­tek — akkora távolságra, mint az Egyesült Ál­lamok, Kanada és Argentína — ahol a föld­mivelés a nemzetgazdaságnak szintén nagy té­nyezője, ugyancsak komolyan megérzik a ga­bona világárában bekövetkezett példa nélküli zuhanást. Ennek okai nem egészen világosak. Egy-két év is eltelhet, amíg az egyensúlyt a termelő és a fogyasztó erő között helyre lehet állítani, s ezzel állandó és jövedelmező árat­ biztosítani a világ mezőgazdasági lakossága produkciójának. Ez a körülmény azt jelenti, hogy egyelőre nem szűnnek meg a nehéz idők, amelyek miatt az önök földmíves lakossága szenved, bár ami azt illeti, a helyzet nem kü­lönb más országok hasonló foglalkozási ágai­ban sem. Rokonszenvemet küldöm Magyar­ország ipari és többi osztálya tagjainak is, akiknek energiája számára az önök megcson­kított országa nagyon csekély érvényesülési te­ret enged. Mégis a múlt csalódásai és a jelen nyo­mott hangulata ellenére is azt üzenem: kitar­tás! Az igazság nagyon gyakran ólomlábakon jár, de tizenkétmillió magyar tántoríthatatlan akarata siettetni fogja a rajtuk esett kiáltó igazságtalanság orvoslását. tokba Nem lehet bizonyosabb politikai jósra­bocsátkozni az elkövetkező évtizede^ illetőleg, minthogy hosszú idővel az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja három és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiát azzal a területtel együtt, amelyet benépesí­tenek. Rothermere. SCHilipMERF^^TfTlkeserűvizcsoda­természetes fe^áM^s^iatos és páratlan összetételénél fo^va a világ iu^első keserűvize! Városi közgyűlés. — 1930 december 30. — Városunk képviselőtestülete kedden rend­kívüli közgyűlést tartott. Annak ellenére, hogy a tárgysor semmi érdekessel nem kecsegtetett, az év ez utolsó közgyűlésére a városatyák mégis elég szép számmal jöttek össze. Napirend előtt a polgármester a követ­kező fontosabb bejelentéseket tette: a nép­számlálás megejtésével kapcsolatban az al­ispán megállapította a városunkban működő 40 számlálási biztos napidíját, a külső öve­zetben 7, a belső övezetben 6 P, illetve­ számláló laponként 12—10 fillérrel. Az előre­látható költségek az előirányzathoz képest ezek szerint emelkedni fognak. A közvágóhídi és hídvizsgálati díjakról szóló új szabályzatot a vármegye jóváhagyta. Sajnálattal tudatta a polgármester, hogy a Tókert városrész rende­zése ügyében kiküldött bizottság Ernszt Sán­dor népjóléti miniszter közbejött betegségei miatt dolgában nem járhatott el. Célirányos­nak látszanék ezért, ha a küldöttség a pénz­ügyminisztert keresné fel, mint akitől függ első­sorban a szükséges segély megadása. E tekintetben a főispánnal, mint a küldöttség­ felkért vezetőjével fog érintkezésbe lépni. Be­jelentette végül a polgármester, hogy a bel­ügyminiszter kötelezőleg elrendelte városi be­jelentőhivatal létesítését, ami személyi ki­adást ugyan nem, de a szükséges és előírt dologi berendezés címen mégis 400­0 kiadást­ jelent a városnak. Ezután áttértek a napirendre. Ennek első pontjaként bemutatásra került a legtöbb adót fizető városi képviselőknek 1931-re kiigazí­tott jegyzéke, amit tudomásul vettek. A városi alapítványi és gyámpénztári közpénzek elhelyezésére nézve ugyanúgy ha­tároztak, mint a múlt évben: minden helybeli" pénzintézet egyenlő arányban kapja a beté­teket, melyekért a Nemzeti Bank kamatláb­jánál so­k­kal több kamatot köteles fizetni. Legfontosabb tárgya volt a közgyűlésnek s ez volt, amiért tulajdonkép össze is hiva­tott, a város függő kölcsöneinek meghos­­szabbítására vonatkozó határozathozatal. Eze­ket ugyan a képviselőtestület egyik előző köz­gyűlésében már hosszúlejáratú kölcsönné ala­kította át, de mivel ez a határozat mindeddig jóváhagyást nem nyert, szükségessé vált a függőkölcsönök meghosszabbítása. A polgár­mester egyébként tudatta, hogy a miniszteri jóváhagyás tulajdonképen már megtörtént, csak még a városházára nem érkezett le. Ha a jóváhagyás megérkezik és a hosszú­lejáratú kölcsön felvehető lesz, 69.000 P még mindig függőkölcsönként fog aminek oka az, hogy a város fennmaradni, előirányzott bevételei az év végéig nem folytak be. A 69.000 P függőkölcsönből 46-ot a Pápai Hitel­banknál, 26-ot a Leszámítoló Banknál vesz fel, míg a nagy hosszúlejáratú kölcsönt tudvalevőleg a Pápai Takarék hitelezi. Miután a Zöldfa­ utcai 28. számú, utca­rendezés céljaira kisajátított házvételi szer­ződést elfogadták, interpellációkra került a sor. Schneider Géza az iránt interpellált, hogy a váltóáram bevezetése óta a motortulajdo­nosok ugyanazon munkateljesítményért villany­áram­díjban 40 -1­­80­­0-kal többet fizetnek, mint azelőtt. A polgármester válaszában elő­adta, hogy ily irányú panasz már több is ér­kezett hozzá s az ügyet a tényállás pontos fel­derítése céljából kiadja a villanytelep fel­ügyelő bizottságának, illetve üzemvezetőnek. Szalay Lajos a munkanélküliség problémá­ját tette szóvá, melynek orvossága nem lehet a karácsonyi szeretetadomány - osztás. Tudja, hogy általános jellegű bajról van szó, mégis É fl

Next