Pápai Hirlap, 1931 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-22 / 34. szám

Ret ^iskola. nyvtár LiftSzetési ár negyedévre 2 pengő, egyjv, Telefon 131. szám. Helyben. in: Laptulajdonos főszerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a nagy probléma, amelyet a­­ sajtóban untig elégszer feszegettek s amely időnként külön emlegetés nélkül is foglalkoztatta a nemzeti létünk fordu­lataiért aggódókat, az idei Szent István ünnepe előtt két nappal valóban aktuá­lissá lett. Bekövetkezett a nagy esemény, hogy Bethlen István gróf, aki több mint tíz év óta áll az ország kormányzatának élén és aki kormányelnöki minőségében még politikai ellenfelei által is elismert olyan sikereket ért el, amelyek ismét becsültté és tekintélyesebbé tették nem­zetünket a népek nagy köztársaságában, benyújtotta az államfőnek lemondását. Amint a jelek mutatják ezt nem puszta formalitásból, hanem abból a komoly elhatározásból tette, hogy helyette való­ban más vegye át az ország kormányá­nak vezetését. A nagy problémának tehát a legrövidebb időn megoldódnia kell, talán, mire e sorokat írjuk, már be is következett. Az okokat, amiért ennek a változásnak ez idő szerint jönnie kellett, különböző politikai felfogás szerint kü­lönbözőkép iparkodnak megállapítani, annyi azonban kétségtelen tény, hogy a változás oly időpontban történik, amikor az utóbbi hat hét nagy gazdasági vál­sága már szerencsés megoldást nyert, amikor már a bankzárlat megszűnt, ami­kor senki se akarja pénzét ki- vagy át­menteni, amikor a megszerzett nagy kül­földi kölcsön a gazdasági élet normális menetét biztosítani tudja s amikor min­den szükséges" intézkedés megtétetett oly irányban, hogy az állami költségvetés terén érvényesüljön a takarékosságnak az a szelleme, melynek jegyében, hogy egye­bet ne említsünk, a hatalmas brit biro­dalom is kénytelen volt a maga renge­teg méretű állami háztartását átidomítani. Maga Bethlen István gróf mondja, hogy „kormánya nem olyan emberekből állott, s akik akkor hagyják el helyüket, amikor súlyos a helyzet, tehát éppen a lemon­dás annak a bizonyítéka, hogy már túl vagyunk a válságon és haladunk a nor­mális élet felé". Ha ez így van, amint­hogy ha ő mondja, nem is lehet az másképen, akkor annak a nagy problé­mának megoldása, hogy ki lép Bethlen helyébe, nem is látszik akkora jelentő­ségűnek, mint aminőnek azt annyi súlyos év alatt, mikor rettentő lealázott helyze­tünkből egyedül az ő kormányzati böl­csessége mentett ki bennünket, minden hazájáért aggódó, igaz magyar hitte. Saj­nos, azonban az idők nem olyanok, hogy egyik válság szerencsés elsimulása után bízni lehetne abban, hogy másik, még az elsőbbinél súlyosabb is, nem fog-e utána következni. Ma tisztára a pénz­­ kérdése volt előtérben, holnap, ki tudja,­­ nem nyomulnak-e előtérbe ismét a nem­­­­zetközi politika más problémái, amelyek­­ még a pénz kérdésénél is súlyosabban érinthetik nemzeti életlehetőségeinket. Vaj­­­­jon lehetséges lesz-e ilyen esetben azt a férfiút nélkülözni, aki a maga nagy ősével vetekedő diplomáciai tudásával, tapintatával és erélyével megbecsülést s szerzett újra nekünk a népek tanácsában akinek SZÍVÓS erélyétől, céltudatos munkájától bizón remélhettük előbb, vagy utóbb trianoni nyomorúságunk gyógyí­tását is? Amíg Bethlen István él, addig Bethlen Istvánra a nemzetnek szüksége lesz. S ha most, annyi idő után más is kerülne helyébe, bizonyos, hogy nélküle, tanácsa és támogatása nélkül alig fog boldogulhatni. Bizonyos, hogy a vezér továbbra is ő fog maradni, bizonyos, hogy az ő szelleme jelentősen részes lesz az ország kormányzatának irányítá­sában s bizonyos az is, hogy akkor, amikor annak szüksége újból bekövet­kezik, megint ott fogjuk látni őt azon a helyen, amelyet nemzetünk élettörténe­tének legutóbbi legválságosabb korsza­kában nála hivatottabban, sikeresebben, a ma élők közül nem tudott volna más betölteni­ akar. Hogy egyébre ne utaljunk, kiemeljük dr. Mohácsy felszólalásának ama egyetlen pontját, amelyben ez az u. n. tartó­oszlopok kérdésével foglalkozva kimutatta, hogy a Pannónia egy ilyen oszlopért 40 P-t számít fel, holott ezt ,"a kisgazdák 5—7 P-ért tudnák előállítani s hozzá jobb minőségben. A Pannónia magatartása, mely eképpen valósággal veszélyezteti az egész villamosítást, főleg azért keltett a közigazgatási bizottság előtt is nagy visszatetszést, mert kiderült, hogy azok az árak, melyeket ő felszámít s általában az egész szerelési szabályrendelet még mai napig sincs miniszterileg jóváhagyva. A közigazgatási bizottság a felszólalást mindvégig gyakori helyesléssel kísérte s végül dr. Kenessey Zoltán, dr. Tóth Béla főügyész és dr. Szeyderling Rezső árvaszéki elnök felszólalása után megbízta dr. Mohácsy Lajos bizottsági tagot, hogy felszólalása tartalmát egy elaborátumban összefoglalva terjessze be a főispánhoz, aki viszont intézkedni fog a Veszprém megyei Villa­mossági Szövetkezet igazgatóságának sürgős összehívása iránt s ez úton teszi meg a szük­séges lépéseket, hogy a Pannóniát az árak mérséklésére bírja. (Itt jegyezzük meg, hogy értesülésünk szerint a Pannónia e felszólalás ha­tása alatt máris megváltoztatta merev eljárását és pl. a tartóoszlopok beszerzését az érdekel­tekre bízta. Ez az egyetlen tétel a kisgazdákra nézve közel 800%-os nyereséget, megtakarítást jelent.) VeszprémMármegye közig. bizottsága a Pannónia Áramszolgáltató R. T.-t díjainak leszállítására szólítja fel Vármegyénk közigazgatási bizottsága leg­utóbbi augusztus havi rendes ülésén dr. Mohácsy Lajos bizottsági tag felszólalása kapcsán be­hatóan foglalkozott azokkal a bajokkal, amelyek a vármegye községeinek villamosításával kap­csolatban mind sűrűbben jelentkeznek s ame­lyek hovatovább legyőzhetlen torlaszként állják útját dr. Körmendy-Ékes Lajos volt főispán szép tervének: a községek villamosításának, amelynek megvalósítása során már eddig is oly sok akadállyal kellett megküzdenie. Az első ilyen komoly akadály volt az erőszakos eljárás, amelyet egy Szüts nevezetű budapesti vállal­kozó alkalmazott a házak belső vezetékkel való felszerelése körül, amikor a jámbor falusi lakos­ságot megtévesztve úgy lépett fel, mint a Veszprém megyei Villamossági Szövetkezet ki­küldöttje és rettenetes magas díjtételekkel ope­rálva megrendeléseket vett fel a belső beszere­lésekre. Ezt a manipulációt is dr. Mohácsy Lajos leplezte le és sürgetett védelmet a falusi lakosság számára. Most, amikor ez a baj rész­ben orvoslást nyert, egy másik nagy bajra hívta fel dr. Mohácsy a főispán és a közigazgatási bizottság figyelmét. Felszólalásában ezúttal azokkal az indokolatlanul magas árakkal foglal­kozott, amelyeket a Pannónia alkalmaz a külső vezetéknek a házi belső vezetékre való rákap­csolása és az árammérő óra falra felhelyezése körül. Rámutatott arra a lehetetlen helyzetre, hogy például egy három lámpahelyes törpe­birtokostól a külső vezetéknek bekapcsolásáért közel 100 P-t kér a Pannónia. Ez tűrhetetlen ! De egyúttal a vármegye villamosításának lehe­tetlenné tétele. Egyik gazda a másik után, sőt egyik község a másik után tagadja meg az áram bekapcsolásához szükséges hozzájárulását s elutasít minden próbálkozást. Ez a villamo­sítás kérdésének csődje, bukása! Utalt arra is, hogy a szomszédos Vas megyében 100 °/C, sőt egyes tételekben 200%-kal olcsóbb a beszere­lés. A Pannónia úgy látszik nemcsak az áram­szolgáltatással, de a szereléssel is keresni, nyerni ö­narckép. Üres szemekkel belenéz a csendbe, Az ujjait borzas hajába fúrja (Egy hegedű, minek négy nótás húrja Most hangtalanul pihen megeresztve.) A Pénz, a Nincs, a Gond, a Kell, a Semmi, a Tegnap, a Ma, Holnap és az Élet Táncot jár benne. S amig messze réved, Arra gondol, hogy minek is kell lenni. Karjára ejti a fejét. Törékeny Szivéből lassan felömlik a szégyen S egy könnycsepp hull le a keze fejére És sír. Elbújva, hogy más meg ne lássa, (Mert sírnia kell. Ő a Gond igája s esténként kijár a könny: a bére . . .) Finálé. (Erdélyi József tanítómesteremnek.) Van még pár rímem megíratlan Pár ritmusom, pár őszi versem, De nem tudom már hogy hol vagyok, S régi magamat hol keressem . . . Minden álmom a Gondba fulladt, Győzött a Pénz, s én néma lettem, S mint sötét felhők a kék egen, Futnak az éveim felettem .... Egy-egy emlék még visszaröppen S bekopog mint egy régi vendég, És álmatlan hosszú éjjelen Egy-egy halk vágyam felkeres még. De már tudom, hogy vége, vége. Fogynak a vágyak és az álmok, S kihúnyok mint a hűlő kályhák Mélyén a hamvadó zsarátnok. Kovács László.

Next