Pápai Hírlap, 1989 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-12 / 1. szám
681 millió 240 ezer forinttal gazdálkodhat az idén a városi tanács A közelmúltban ülést tartott a városi tanács és megtárgyalta a tanácsi szervek hatósági tevékenységéről szóló beszámolót, valamint az 1989. évi településellátási költségvetés tervezetét. Ezenkívül két új tanácsrendeletet alkotott, négy érvényben lévőt pedig módosított, s meghatározta jövő évi munkatervét. Végül személyi ügyekben foglalt állást, rációk hangzottak el, majd bejelentések és interpel A következő számainkban valamennyi ügyben hozott, az előttünk álló év gazdálkodási lehetőségeit tartalmazó döntésről beszámolunk, most a koncepciót ismertetjük részletesen. A téma előadója Horváth Jenőné, a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály vezetője volt. Ezúttal - rendhagyóan - nem a végleges költségvetés megállapításáról volt szó, hiszen az országgyűlés még csak a közelmúltban hagyta jóvá az állami költségvetést, amely befolyásolja a helyi tanácsok pénzügyi helyzetét is. A rendelkezésre álló adatok ismeretében azonban szükséges volt a koncepció meghatározása, hogy az 1989. évi gazdálkodás gondot ne okozzon. A végleges adatok birtokában majd márciusban történik az éves költségvetés jóváhagyása. A mostani határozatból adódó legfontosabb célkitűzéseket ismertetjük a továbbiakban. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok értelmében a tanácsok egységes pénzalappal rendelkeznek, abból kell fenntartaniuk intézményeiket, a megmaradt összegből lehet fejleszteni, s új létesítményeket megvalósítani. Nem kell különösen indolkolni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a tanácsi pénz messze elmarad attól az öszegtől, amelyre a lakosság jogos igényeit figyelembe véve szükség volna. A pápai városi tanácsnak 1989. évre684 millió 240 ezer forint áll rendelkezésére. Ennek forrásai — vagyis a bevételek — jelentős mértékben függnek az állami költségvetéstől, illetve a központi jogszabályoktól. A pénzalap több mint 80 százaléka állami támogatás és olyan bevétel (magánszemélyek jövedelemadója, egyéb lakossági adók), melyek összege nem a helyi tanácsoktól függ, a szakigazgatási szervek csupán gondoskodnak a beszedésükről. Az érdekeltségi bevételek pedig (út- és közműfejlesztési hozzájárulás, telekeladás, településfejlesztési hozzájárulás, átvett pénzeszközök, bankhittel, kötvény, stb.) éppen a lakosság túlzott terhelése miatt már nem emelhetők így aztán nincs lehetőség arra, hogy számos jogos igény kielégíthető legyen. És mit mutat a kiadási oldal? A működési, fenntartási kiadásokra 494 millió 300 ezer forint szükséges. Ebből működtetik az egészségügyi és szociális intézményeket (kórház, körzeti és szakorvosi ellátás, szociális otthon, s egyéb szociális célú kiadások), itt szerepel az oktatási és kulturális intézmények kiadása, továbbbá az utak, járdák fenntartására szükséges öszszegek, az állóeszközök fenntartási és felújítási költségei. Egészségügyre például 24 százalékkal többet kívánnak fordítani 1989-ben, mint az előző évben. Az oktatási feladatok ellátása igényli a legnagyobb hányadot a működési költségvetésből, ami kereken 242 millió forint. Ha ezeket az összegeket tüzetesebben megvizsgáljuk, az állapítható meg, hogy csak számszerűen magasak. Elsődleges a működési feltételek biztosítása, s ezek a látszólag nagy összegek csak a jelenlegi színvonal megtartására elégségesek. (Folytatás a 2. oldalon) Történelmi „morzsák” - a kilences évekből 1909. Európa társadalma beteg, izzik. Az olasz Filippo Tommaso Marinetti február 11-én írta meg és kilenc nap múltán a párizsi Le Figaro közreadta az első futurista kiáltványt, íme az I. fejezet 3. pontja: „Az irodalom mindmáig a megfontolt mozdulatlanságot, a révületet és az álmot magaszalta. Mi a kihívó mozgást, a lázas álmatlanságot, a futólépést, a halálugrást, a pofont és az ökölcsapást magasztaljuk." A következmény ismert. 1919. Európa vérzik, gyászol. Siratja halottjait, győztes és lehengerelt. A békedekrétumot csak fegyverszüneti szerződésnek nevezte az egyik francia ezredes. 1929. A tőkés gazdaság csődje, a kivezető utakra zátony omlott, csak nehézkesen járhatók. A nagy hal a kicsit falta, könnyek és fájdalmak. A fegyver már kézben, egyelőre lábnál. 1939. Hispánia gyönyörű hegyei, völgyei füstben. Egy sokkal nagyobbra tervezett színpad előjátékai. Igazi halottakkal. Madrid elesett. A német fasiszta csapatok még ebben az évben elfoglalták Varsót. 1949. Európa viszonylag csendes. Nekünk ígéretesnek tűnő év. Felépültek a hidak, a vasutak, füstöltek a gyárkémények. Munkásegység, új alkotmány. És az első világbéke-kongresszus Párizsban. 1959. Másodszor is „elrendeztük” a romokat, feltöltöttük az üzleteket, megrogygyantottuk a személyi kultuszt, eloszlattuk a félelem légkörét, hitet, reményt adtunk az Embernek! 1969. Az új gazdasági mechanizmus kidolgozása és bevezetésének megkezdése, a felvázolt jövőkép, még inkább táplálta a már kialakuló bizalmat, valósággá érlelődött az elv, aki nem ellenünk, az velünk ! 1979. Gondok, bajok szelei. Ám létező a „nemzeti közmegegyezés", még hittünk abban, hogy a nyugati (olaj, pénzügyi és egyéb) válságok hatásai lecsendesíthetők, eltorlaszolhatók a mi körülményeink közepette. 1989. Mintha ingoványból léptünk volna az új évbe, cuppog a csizmánk (vagy papucsunk), s már-már valamiféle gólyalábakról ábrándozunk, a napfény mögötti ködtől és sötétségtől rettegve. És akkor kocsi-kocsi hátán a Mariahilfer Strasse környékén, a tetejükön meg fagyasztószekrények - az év első napján látom a tévé képernyőjén, s hallom a riporter kérdéseit, s a válaszokat. Eszembe juttatva az ötszáz millió dollárt (a tandíj), amit a vártnál nagyobb étvágy vitt el zsebünkből Burgerlandba! Szegény nagymama. Éppen ott kellett befejeznie, abban a parkolóban? S vajon hogy számoltak el (most már hiányában) a vámosokkal? Még az is felötlött bennem, hogy az osztrák sógorok, meg a már korábban nálunk élő magyar honfitársaik ennyire jól tudták, mi kell a magyarnak, azok miért nem, akik hivatottak volnának behozni (hozatni) a cuccokat Győrbe, Pestre, Debrecenbe, Miskolcra? Vagy talán előbb a Marsra kell feljutni, s az ilyen csak később valósulhat meg nálunk, esetleg a huszonegyedik század 9. évében? H.J. Rostási József kitüntetése A városi tanács végrehajtó bizottsága a Pro Urbe Pápa kitüntetést adományozta Rostási Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának, aki előzően nyolc éven át tevékenykedett városunkban. Ez idő alatt végzett eredményes várospolitikai munkájával érdemelte ki e kitüntetést.