Pápai Hírlap, 1990 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-11 / 1. szám

Tanácsülés Pápán A Városi Tanács december 21- én tartotta ezévi utolsó ülését, amelyen első napirendi pontként a sportfejlesztési terv időarányos végrehajtásáról szóló előterjesz­tés szerepelt, melyhez a tanács­tagok sem kérdést, sem hozzá­szólást nem fűztek. A következő napirend során a városi tanács szervezeti és műkö­dési szabályzatának kisebb mó­dosítására került sor, majd a ta­nácstagok egy ellenszavazattal megszavazták a TEHO-ra vonat­kozó tanácsrendelet megszünteté­sét. A tanácstagok kérik a város lakosságát, hogy önkéntes fel­ajánlásokkal a város egész lakos­ságát érintő beruházásokhoz a továbbiakban is vállaljanak anya­gi áldozatot. Ennek formájára a lap későbbi számaiban visszaté­rünk. A tanácstagok között na­gyobb vitát váltott ki a közterü­­lethasználatról szóló tanácsren­delettervezet. A tanácstagok mindegyike egytértett azzal, és felhívták az illetékes szervek figyelmét, hogy a jövőben a főtéren az ideihez ha­sonló kirakodóvásár ne legyen, mert az a műemléki barokk főtér­hez nem méltó. A városatyák egyetértettek abban, hogy­ a fel­állított sátrak rontották a város­képet. A Városi Tanács egy tar­tózkodással megalkotta a város „új” címeréről és a címer hasz­nálatáról szóló rendeletet, így az 1904-ben engedélyezett városcí­mer ismét visszaállításra került. A tanácsrendeletek 1990. január 1- én lépnek hatályba. Megtekint­hetők a Városi Tanács informá­ciós irodájában, valamint a szer­vezési és jogi osztályon. A személyi ügyek után a ta­nácstestület éles vitában döntött az állami házingatlanok elidege­nítésének felfügesztéséről, az új önkormányzati törvény megalko­tásáig, illetve életbe lépéséig. Meghitt hangulatú hangversenyt adtak az elmúlt év utolsó hónap­jában a Bartók Béla Zeneiskola vonós tanszakának tanárai és tanulói. A képen H. Nagy Zsuzsa tanárnő látható kis tanítványaival. Ez év december 7-én formáli­san is megalakult az új Pápa vá­rosi monográfia létrehozására kialakított szerkesztőbizottság A megbízást a Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságától kaptuk. Fe­ladatunk, hogy 1993. december 31-ig elkészüljön a város új egye­temes leírása, amely tudományos igénnyel és alapossággal tárgyal­ja a város történetét a kezdetek­től napjainkig. A tudományos igé­nyű feldolgozás záloga a szer­kesztőbizottság személyi összeté­tele is. (Dr. Németh Zoltán a szerkesztőbizottság elnöke, Dr. Kubinyi András egyetemi tanár főszerkesztő, Dr. Pölöskei Ferenc akadémikus, Dr. Bodolay Géza nyugalmazott egyetemi tanár, Ilon Gábor múzeumigazgató, Kövy Zsolt gyűjteményi igazgató a szerkesztőbizottság tagjai és Dr. Hermann István könyvtárigazgató a szerkesztőbizottság titkára). Az első ülésen nagy vonalakban ki­alakult a monográfia vázlata és elvi megállapodás született a szerzők személyéről. A szerződés­kötésekre 1990. januárjában ke­rül sor, ekkor pontos fejezetcímek­kel együtt informáljuk városunk lakosságát a készülő monográfia szerzőiről. Dr. Hermann István Jó szó, segítség ... tanács és intézményei szoci­álpolitikai munkáját december­ben már a karácsonyra, a szere­tet ünnepére való felkészülés is áthatja. Mutatkozik ez a rendkí­vüli segélyezések nagy számában is. E hónapban 430 esetben biz­tosítottunk rendkívüli segélyt 975.000 Ft összegben az idős, be­teg embereknek és a rászoruló családoknak. A pénzsegélyeken kívül a természetbeni juttatás kü­lönböző formáival is próbáltuk enyhíteni a szegénységet, a sze­mélyes látogatások során pár jó szóval átnyújtott ajándékkal a magányt, 200 db ajándékcsomagot, 100.000 forint értékben állított össze és szállított ki a Városi Ta­nács VB Családsegítő Központja. Városunkban eddig­­e­ formában még nem támogattuk az időse­ket, szegény családokat. Az aján­dékozottak hálás köszönettel, meghatódva fogadták a megem­lékezést. Szenteste előtti napon — ha­gyományosan immár húsz éve — tartották az idős és magányos embereknek a karácsonyi ünne­pélyt. A százhúsz meghívottból 92 fő érkezett, és meghitt, családias hangulatban, fehér asztal mellett töltötték el a délutánt a hozzá­tartozóiktól távol élő, vagy egye­dül maradt öregek. Az Erkel Ferenc Ének-Zenei Ál­talános Iskola tanulóinak hangu­latos, megható műsora után üdí­tővel, szendviccsel, süteménnyel vendégeltük meg városunk idős lakóit. Ezúton is köszönetünket fejez­zük ki a Pápai Erdészetnek a gyö­nyörű karácsonyfáért, és Fodor cukrászmesternek a szeretettel adott süteményekért. Maróti Miklósné dr. VTVB Szervezési és Jogi osztály, valamint megbizott egészségügyi osztályvezető Emlékjel a A Pápai Hírlap 1989. évi 22. számában olyan javaslatot talál­hatunk a Hazafias Népfront el­nökétől, hogy a pápai helyőrség második világháborúban elesett katonáinak állítson emlékművet a város népe az Alsóvárosi teme­tő bejáratához vezető út mentén. A gondolat figyelemre és meg­valósításra méltó! Reméljük, a Hazafias Népfront ugyanolyan di­cséretesen energikus lesz az ezzel kapcsolatos munkálatok szervezé­sében is, mint a második világ­háború áldozatai emlékművének felállításában. Pápának egyéb­ként is van adóssága! A Jókai Kör minden erőfeszítése ellenére sem készült még emlék­jel a másfélszáz évig tartó vég­vári kor legendás hírű pápai vité­zeinek itt, a dunántúli főkapitány­ság egyik székhelyén. Van más tartozás is! Mindmáig felderítetlen és jelö­letlen annak a harmincnégy 48-as honvédnek a nyugvóhelye, akiket pápai földbe temettek a csornai és ihászi ütközet időszakában. Pápa helyőrségét a második vi­lágháború idején az akkori hon­védség két elit alakulata képezte, az 1. ejtőernyős ezred és az 1. ej­tőernyős szállító repülő század. Háborús veszteségük többszáz fő­re tehető. Emlékük megörökítése annál inkább indokolt lenne, mert katonaéletük, kiképzésük esemé­nyei városunkhoz fűződnek, s in­nen indultak meghalni a Kárpá­tokba, Nagyváradra, Soroksárra, Isaszegre, Kéthelyre, Nemesvá­mosra és egyéb csatahelyekre. Azt nagyon kevesen tudják, hogy a mai magyar ejtőernyős sport alapjait a pápai alakulat vetette meg, miután 1945 előtt hazánk­ban polgári ejtőernyőzés még nem létezett. A kísérletezés, tapaszta­latszerzés nem történhetett meg áldozatok nélkül. Kereken húsz fiatalember, húsz katona vált a repülőtéren az ugrókiképzés során az ejtőernyőzés áldozatává. Ne­vüket a pápai anyakönyvek meg­őrizték. Az elsőnek, Penzer József­nek az ernyője nem nyílt ki, az utolsó, a 17 éves Sárosi Gyula a repülőgép vízszintes vezérsíkján fennakadva lelte halálát. Többsé­gük az Alsóvárosi temetőben nyugszik, de sírjuk az idők folya­mán nyomtalanul elenyészett A tervezett emlékműre ezeknek a fiataloknak a nevét is fel lehetne vésetni. Szó van a javaslatban arról, hogy itt kellene megörökíteni az 1941-es veszprémi szerencsétlen­ség ejtőernyős áldozatainak az emlékét. Ez helyes, de miután az ő örök nyugvóhelyük Veszprém­­benben van a kórház melletti te­metőben, igen elhanyagolt álla­potban, az első feladat ennek a méltó rendbetétele. Minden jel arra mutat, hogy Veszprém város lakói nem fognak ezzel sokáig késlekedni. Huszár János Hír a Jókai Kör A nagymúltú pápai kulturális egyesület újabban évente ad számot munkájáról közgyűlé­sen. Legközelebb január 19- én, pénteken 18 órakor talál­kozik a tagság a Pedagógus Művelődési Ház nagytermé­ben. A rendezvényt érdekes prog­ram teszi színessé. Előtte az elmúlt évek ünnepi üléseiről lesz bemutató videofilmek formájában, a közgyűlés után levetítik az érdeklődőknek Zilahy Lajos: A két fogoly cí­mű regényéből készült archív filmet, melynek főszereplője Karádi Katalin volt. 3

Next