Pápai Hírlap, 1993 (6. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 1. szám

3 „Visszavonulok a napi politizálástól” Miért mondott le Kövy Zsolt Már több újság megírta: a de­cember 29-i képviselőtestületi ülésen Kövy Zsolt lemondott képviselői mandátumáról és megvált az önkormányzatban vi­selt valamennyi tisztségétől. Kövy Zsolt református lelkész, az MDF Pápai Szervezetének egyik alapítója, az 1990-es ön­­kormányzati választásokon el­őbb a Borsosgyőr-Kéttornyúlak választókerület képviselőjévé, majd alpolgármesterré válasz­tották, majd Mozgai Zsolt le­mondása után az önkormányzat oktatási, kulturális és vallási bi­zottságának elnökeként is tevé­kenykedett. Lemondásának okairól, tervei­ről és saját munkájának megíté­léséről beszélgettünk vele. — Miért mondott le? — 1990-ben négy évre választot­tak meg képviselőnek. Azóta eltelt két év, tehát én félúton távoztam. A lemondás gondolata már korábban is foglalkoztatott, nagyon sok fel­adatot látok el, úgy érzem, csök­­kentenem kell a munkámat, hisz nem vagyok éppen fiatal, 67 éves leszek, az egészségemre is kell vi­gyázni. Úgy gondolom, hogy töb­bet kell tennem kulturális és vallási vonalon is... Visszatekintve a két évre, amit az önkormányzatban töltöttem, el­mondhatom: lelkiismerettel végez­tem azt a munkát, amelyet rám bíz­tak, s mindig a város egészének ér­dekeit tartottam szem előtt. Le­mondásom első és legfontosabb in­doka — ahogy az előbb elmondtam — korommal és egészségi állapo­tommal függ össze. A másik indok, olyan sajátos helyzetbe kerültem, hogy egyrészt a város alpolgármes­tere voltam, a kulturális és vallási bizottság elnöke, s ugyanakkor a református kollégium főigazgatója is. — Tehát úgy érzi, hogy összefér­hetetlen egymással a város alpol­gármestere és a református kollégi­um főigazgatói tisztsége? — Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy a kettő nincs ellentétben egy­mással. Mégis voltak olyan esetek, amikor ez gondot okozott. —S milyen helyzetek voltak ezek, kérem, mondjon konkrét példát? — Konkrét eset a reformátusság­­nak az a törekvése, hogy legyen egy alapiskolájuk Pápán, egy álta­lános iskola, ahol a diákokat a re­formátus gimnáziumra készítik fel. Mi erre a célra olyan épületeket kértünk vissza, amely a református egyházé volt. Ez a két épület közel van a református gimnáziumhoz is. Az a véleményem, hogy ez az isko­la ugyanúgy szolgálná a város pol­gárainak az érdekét, mint a refor­mátus egyházét. Itt voltak és van­nak viták és gondok, talán itt érez­tem legjobban a problémát.­­Ha boncolgatjuk az egyházi is­kolák létesítése körüli dolgokat, ak­kor felvetődik a kérdés, vajon a majdan megszaporodó egyházi is­kolák nem nyomják-e el az államia­kat, hogy látja ezt? — Egyáltalán nem érzem, hogy Pápán az egyház kisajátítaná az ok­tatást. Most tízezer diák van Pápán, egyházi iskolába és óvodába kb. hatszázan járnak. Az arány annyit változik majd, hogy az egyházi is­koláknak­­később 1500-2000 di­ák lehet. Pusztán a számadatokból érzékelhető, hogy az egyházak nem tudják az oktatást kisajátítani. A re­formátus gimnáziumban ez a kisa­játítás még lehetetlenebb, hisz ide nemcsak Pápáról, de az egész Du­nántúlról jönnek diákok. S állami iskolák is maradnak, hisz én is tá­mogattam a Petőfi Gimnázium to­vábbi működését, s bőven marad­nak általános iskolák. A szülők sza­badon választhatják meg, hogy ál­lami vagy egyházi iskolába adják-e gyermekeiket. Kívánom, hogy Pápa visszanyerje iskolaváros jellegét s versenyké­pes, sajátos arculatú iskolák legye­nek városunkban. — Visszautalva lemondása körül­ményeire, megbeszélte távozási szándékát választóival? — Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben,nekem egyedül kellett döntenem. Bízom választóim meg­értésében. — Véglegesen visszavonul a min­dennapi politizálástól, vagy lehet­séges, hogy az 1994 évi választáso­kon újra indul? — A napi politizálástól visszavo­nulok. A református gyűjtemény­ben is van elég munkám, s kollégi­umi főigazgatóként is vannak teen­dőim. Pártállásomat tekintve to­vábbra is az MDF-hez tartozom, ezután magánemberként fogok po­litizálni. -Kirsch Attila- PÁPAI HÍRLAP A pápai példa követendő Az elmúlt hónapban — orszá­gos program keretében — vizs­gálták a gyermekétkeztetés me­gyei helyzetét. Az ellenőrzés alapvető célja az volt, hogy fel­mérje a 3-18 éves korú gyer­mekek étkeztetésével kapcsola­tos körülményeket. A megye területére kiterjedő vizsgálat nagyon kedvező pápai tapasztalatairól örömmel tájé­koztatjuk az olvasókat. Az óvodáskorú gyermekek el­látására megyei átlagban napi 36 Ft jut, míg Pápán 49 Ft; az általá­nos iskolákban a napközis ellá­tás 46 Ft, ugyenez városunkban 58,50 Ft. Pápán támogatják a diákokat a legszámottevőbb mértékben, ugyanis minden ál­talános iskolai tanuló a­­nyersanyagérték 50 %­­át természetbeni juttatásként megkapja, illetve a kettőnél több iskolásgyermeket nevelő csalá­dok az étkezésért nem fizetnek. Pápa város képviselőtestületé­nek döntése alapján a rendelet szerinti kedvezményeken túl­menően minden általános isko­lai tanuló étkezési adagonként 20 Ft támogatásban részesül, amely a város költségvetésének 10 millió forintjába kerül évente. Az önkormányzat a diákétkez­tetés támogatására azért fordít nagy gondot, hogy a gyermekek hátrányos szociális helyzete az étkezési igénybevételének ne le­gyen kizáró feltétele. ,,...Ti pedig rablók, barlangjává tettétek” A huligánok és a talán meg sem keresztelt tinik között is sikk lett az éjféli misén való résztvétel. Részt­­vételt mondok, mert sokan korán beülve a padokba, szeszkőztől, vagy csak fáradtságtól bóbiskolva nem adhatták át magukat a csodá­latos misztikum magasztos érzésé­nek, még ha a hit valami kis lán­gocskája lobogott is bennük. A gyakorló keresztényeket a töme­gen áttörve, nem a már mise előtt ki-bejáró, ajtócsapkodás, rágógu­mizó, vagy csak közömbösen áll­dogálók és 2-20 éves gyerekek és fiatalok által elfoglalt padok miat­ti egyórás állás zavarta, hanem a gyér énekszón is áthalló állandó moraj. Nekem már azokban az években is az Újszövetség evangé­listáinak írása jutott eszembe, mely szerint Jézus ostort ragadott és így szólt: „ Meg van írva, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni ti pedig rablók barlangjává tettétek”. A követke­ző években sem javult a helyzet és magamat egy újabb evangéliumi idézettel vigasztaltam, mely sze­rint mikor gyermekeket vittek Jé­zushoz, hogy áldja meg őket, a ta­nítványok elutasították, de ő így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, mert ilyeneké a mennyek országa”. Tudom ők ki­kérnék maguknak a kisded jelzőt tini létükre, hisz oly jó bulinak né­zik az éjféli misét, ám viselkedésük több mint gyermekes. Elgondolko­dom, milyen szülői iskolai neve­lésben volt ezeknek a fiataloknak részük, ha a legelemibb emberi normákkal nincsenek tisztában. Az idei év karácsonyestéjén a már „rendszerváltozás” ifjúsága, még ha lehet rátett egy-két „ lapáttal”. Most az állandó moraj, és ki-be mászkálás mellett hangos kiabálá­sokat is lehetett hallani az orgona­szó ellenére. Lehet, hogy ezek a ki­abálások a fiatalok sivár szókin­csének legtöbbet használt szavai közül kerültek ki? Sajnálom ezeket a fiatalokat de félek és sajnálom magunkat is... ... Én tudom— tudnám a megol­dást, de addig míg a régi hatalmat felváltók többségében az ateizmus lángja lobog és nem jó szemmel nézik a felekezeti oktatást és úgy félnek annak nagyobb arányú be­vezetésétől, mint ördög a tömjén­füsttől addig semmilyen téren ja­vulást nem remélhetünk. Gáti László

Next