Pápai Hírlap, 2000 (13. évfolyam, 1-47. szám)

2000-01-11 / 1. szám

PÁPAI HÍRLAP 3 Ú®/. oldal) - Ebben komoly segítséget kaptam Kövér Lacitól és Kontrát Karitól. A háromhetes munkarend is bevált. Ezt a háttérbeszél­getésekben az ellenzéki képvi­selők is elismerik, hiszen nyil­vánvaló, hogy a munka ezáltal sokkal kiszámíthatóbb, szer­­vezhetőbb. Mutatja ezt az is, hogy ugyanannyi, ha nem több munkát tudtunk elvégezni, mint az ezt megelőző időszak­ban és a helyi ügyek intézésére is több idő juthatott.­­ Említette, hogy a kor­mányprogram megvalósításá­nak a támogatása a feladata. Ugyanakkor az ellenzék visz­­szatérően hangoztatja, hogy a kormány nem tartja be válasz­tási ígéreteit, becsapta a vá­lasztókat.­­ Véleményem szerint a kormány határozottan halad azon az úton, amelyet a kor­mányprogramban a maga szá­mára kijelölt. Első intézkedé­seivel - tandíj eltörlése, alanyi jogú GYES, a gyermekes családok adókedvezménye - is jelezte, hogy egyik fő célja a családok helyzetének javítása, a gyermekvállalás ösztönzése. Ebbe a körbe tartozik a GYED intézményének ismételt beve­zetése. Egyébként jól látható, hogy több esetben a Bokros­csomag okozta sérelmek or­voslásáról van szó. Ezért is ér­dekes a szocialisták állás­pontja például a GYED-del kapcsolatban: eredetileg a Bokros-csomaggal megszün­tették, a Parlamentben a javas­lat napirendre való felvételét elutasították, ám amikor a kormánypárti többség ezt megszavazta, rögtön azt java­solták, hogy a GYED felső határa ne a minimálbér két­szerese, hanem két és félszeres legyen. Úgy gondolom, hogy ez a fajta parlamenti visel­kedés csak szocialista szem­pontból nevezhető elvi poli­tizálásnak. Pestiesen szólva: „ehhez pofa kell”.­­ Képviselő úr említette a Bokros-csomagot. A gazdaság tavaszi eredményeinek isme­retében az ellenzék és több szakértő is megszorításokat tartott indokoltnak, ezek elma­radása esetén irreálisnak tar­tották a gazdasági növekedés­re, a fogyasztás alakulására, az infláció mértékére vonat­kozó kormányzati várakozáso­kat.­­ A szocialisták egyik oldal­ról megszorításokat követel­tek, másik oldalon ugyanakkor például a nyugdíjak nagyobb mértékű emelésével próbálták a kormány ellen hangolni a társadalom egy jelentős részét. Lehet, hogy sokan elfelej­tették, de volt olyan időszak a kormányzásuk alatt mikor fél százalékos nyugdíjemelést ha­tároztak el, közben az infláció jóval 20 százalék felett volt. A kormányváltás óta a nyugdíjak megőrizték vásárlóértéküket, sőt növekedett is ez, ellentét­ben az előző ciklussal, amikor folyamatosan és jelentősen veszített értékéből. Sokak kí­vánsága volt, legalábbis az én választókerületemben a diffe­renciált nyugdíjemelés, amely megvalósult és a nyugdíjakkal kapcsolatos törvények tekin­tetében az Alkotmánybíróság sem talált kivetnivalót. E sajátos kettősségből is kitűnik, hogy csupán szociális de­magógiáról volt szó ebben az esetben. Egyébként tavasszal valóban a gazdasági növe­kedés megtorpanásával, a kormányzati gazdaságpolitika tarthatatlanságával próbált az ellenzék és a hozzájuk közel álló „szakértők” csoportja bi­zonytalanságot kelteni. Ez a bizonytalanság egyébként nem csupán a kormányzatnak okozott volna károkat, hanem az egész ország megítélését rontotta volna, ha például a po­tenciális befektetők azt komo­lyan veszik. A cél az volt, hogy el lehessen mondani, hogy lám-lám nemcsak Bok­ros, hanem Járai-csomag is van. Ezzel szemben kétszer akkora külföldi tőke áramlott az országba, mint a Horn- Kuncze-kormány utolsó évé­ben, a költségvetési hiány a tervezett szint körül alakult, az infláció a vártnál is jelen­tősebb mértékben csökkent, míg a gazdasági növekedés egész évre számított üteme még meg is fogja haladni a kormány által 1999-re várt 4 százalékos mértéket akkor, amikor a nemzetközi gazda­sági környezet kedvezőtlenül alakult, háború dúlt az ország határainál, s természeti csapá­sok sorozata tette próbára a nemzet tűrőképességét.­­ Tavaly gyakran vetették össze Veszprém és Pápa hely­zetét abból a szempontból, hogy utóbbi város arányta­lanul nagyobb mértékkel ré­szesül a központi forrásokból, mint a megyeszékhely, példa­ként a kórházrekonstrukcióra megítélt címzett támogatást, a kastélyfelújítást, a sportcsar­nok építésének támogatását, az elkerülő út tervezett meg­valósítását, a vasútállomás korszerűsítését szokták em­líteni.­­ Valóban közel 1 milliárd forintot kaptunk 2002-ig a kórház felújításához, amely nemcsak a városé, hanem a környék összes településeit ellátja, és 100 millió forintot a kastély felújításához,­­ megje­gyezném itt, hogy nem városi, hanem állami tulajdonban van - és 91 millió forintot a sportcsarnok felépítéséhez. Ezek messze eltörpülnek a Veszprémnek nyújtott korábbi támogatásokhoz képest. Talán a megyeszékhely nem szokott ahhoz hozzá, mivel mindig kiemelt támogatást kapott, hogy elindult a támogatási rendszerben egyfajta kiegy­enlítődés a települési önkor­mányzatok között, legyen szó akár az „adóerő képesség” fi­gyelembevételéről akár a cél- és címzett támogatásokat il­letően. Ahhoz, hogy a városunk akárcsak összevethető legyen Veszprémmel, nem egy, ha­nem negyvenöt jó évre lenne szükségünk. Amennyi Vesz­prémnek meg is volt... Gon­dolja csak végig! Pápán ter­vezzük az elkerülő utat, Vesz­prémben ez már másfél évtize­de megépült, s nem csupán a város egyik oldaláról, hanem körgyűrűnként a település kö­rül, megkezdhetjük a kórház­rekonstrukciót egy milliárd­­ból, Veszprémben a kórházra az elmúlt tíz évben (mai áron) ennek körülbelül a tízszeresét költhették, Pápán megteszünk mindent azért, hogy két város­részt is összekötve megépül­jön a vasúti aluljáró, addig Veszprémben - egy sokkal kisebb utasforgalmú állomá­son - a minden igényt kielégítő korszerűsítés már megtörtént. Mindent egybevetve azt hi­szem, hogy az Ön által idézett összevetés hamis képet fest a valóságról. - Mit vár az idei esz­tendőtől? Konszolidálódnak a parlamenti viszonyok, esetleg a jelenlegi közéleti állapotok konzerválódásával kell szá­molni? - Az idei köztársasági­­elnök-választás kellő muníciót és alkalmat ad az ellenzéknek, hogy megkísérelje folytatni a hisztériakeltés politikáját, no­ha az általuk botrány­ politizá­lásnak nevezett magatartás elsődleges és tevékeny része­sei. Gondoljunk csak a valót­lanságokat tartalmazó Clodo ügyre, a „simicskázásra”, mi­közben a Tocsik-ügyben I. fokon elítélt Boldvai László, az MSZP pénztárnoka mai napig a parlament padjait kop­tatja az MSZP színeiben. A vizsgáló bizottságok tekinteté­­ben soha nem hangzik el a sajtó részéről, hogy az előző ciklusban az ellenzék mintegy 25 vizsgáló bizottság megala­kítását kezdeményezte, mely­ből mindössze 5 állt fel. Volt olyan is, amely személyi kér­dések miatt maradt el, pl. Szabó Tamás volt privatizá­ciós miniszter részvétele a pri­vatizációt vizsgáló bizottság­ban. Ma szinte csak a megfi­gyelési bizottságról szólt a fáma, miközben az általam vezetett Nádor albizottságról, amely a titkosszolgálati esz­közök beszerzésének vizsgá­lódására alakult, és az előző kabinet tagjait illetően súlyos megállapításokat tett, szinte nem is hallani. Sok hasznos és jó dologról nem is tudnak a polgárok, hiszen ez a sajtó számára is természetesnek tű­nik, csak a szenzációhajhá­szás, több esetben célt, a való tényeket is elferdítve. Az el­lenzéknek nem célja, hogy nyugalom legyen, ezt le is írták, el is mondták, mindezek ellenére azt várom a 2000. évtől, hogy a kormány higgad­tan teszi a dolgát, hogy ki­teljesedik a családtámogatási rendszer, hogy az otthont ter­emteni vágyó családok esélyt kapnak álmuk megvalósítá­sára a kormányzati intézkedé­seknek köszönhetően. Térsé­günk problémáinak megoldá­sában is előbbre tudunk lépni, de elsősorban azt várom, hogy ezeréves államiságunk ün­nepének méltóságához felnő­ve tudunk megemlékezni a múltunkról, a magyarságunk­ról, ami a jelenünk, de a jövőnk is egyben.______P.H. Jó úton halad a kormányprogram megvalósítása Beszélgetés dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselővel Állami cél és címzett támogatások alakulása 1992-1998. évben eFt-ban. Hogy kezdődött Önnek a 2000. év? Óriási előkészületek, soha nem látott tűzijátékok, utcai fesztiválok előzték meg a 2000. év beköszöntét. Na, és persze máig el nem csituló viták a dátumváltás dilemmájáról. Az ésszerű gondolkodás szerint a média egy kissé előrehozta a század- illetve az ezredváltást. Akár így történt, akár nem, a 2000. év jó tíz nappal ezelőtt különösebb probléma, katasz­trófa nélkül szerencsésen elkezdődött. De kinek hogyan? Erről kérdeztünk meg három járókelőt. Hosoff Gábor­­ villamos­­mérnök: - A szilveszter meglepően váratlanul köszöntött rám. Pénteken délben ébredtem ba­rátaim szórakozni hívó sza­vára, s ez a meghívás, melynek eleget is tettem, „beárnyékol­ta” a következő néhány órát. Az új év önfeledt, mámoros és táncos percekkel kezdődött a budapesti Duna-parton. A tű­zijátékból semmit sem lehetett látni a köd miatt, de talán nem is ez volt a lényeg. A másnapi lézershowra, melyet a Hősök terén rendeztek meg, szívesen elmentem volna, de nem volt erőm, és egyébként sem volt kivel, így úgy gondolom, hogy az 1999-es évben a napfogyat­kozás nagyobb élmény volt számomra, mint az évbúcsúz­tató. Egyébként az első napok semmittevéssel, pihenéssel kezdődtek, de aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Gyalogné Gabnai Zsuzsan­na - gyesen lévő kismama: - Amióta a kisfiúnk, Szilárd megszületett, most mentünk el először szilveszterezni. Bár a pici karácsony előtt beteg volt, még a kórházba is bekerült, de aztán szerencsére rendbe jött még az év vége előtt, így tény­leg megkönnyebbülten, vidá­man zártuk és kezdtük az évet. Baráti társaságban voltunk az Acsádyban. Jó volt a hangulat, a zene, tényleg jól éreztük ma­gunkat. Az új év tervezgetés­­sel kezdődött, megbeszéltük, összeírtuk a férjemmel, hogy mi mindent szeretnénk ebben az évben elérni. Ha valami összejön, sikerül, azt kipipál­juk, s ez lendületet ad ahhoz, hogy jöhet a következő! Akár most volt az ezredforduló, akár nem, azért az én szívem az idei év első percében na­gyobbat dobbant, mint koráb­ban szokott. Kár tagadni, sze­rintem a legtöbb emberben volt egy kis „félsz”, hiszen annyi rosszat jósoltak erre az évre. De szerencsére jól kez­dődött minden, s remélem így is folytatódik majd. Filipkó Szabolcs - közép­iskolai tanuló: - Házibuliban voltam szil­veszterkor, olyan baráti kör­ben, ahol mindenkinek azonos volt a zenei ízlése, s már ez garantálta a jó hangulatot. Éjfél előtt felmentünk a Fő tér­re, azt hittük, hogy lesz valami rendezvény, de minden csak később kezdődött. A 2000. év városunk Fő terén köszöntött ránk, ott bontottunk pezsgőt és énekeltük el vagy tízen a him­nuszt. Egy darabig még né­zelődtünk, felmentünk a szín­padra, bohóckodtunk, de aztán kezdtünk fázni és visszamen­tünk bulizni. Tehát vidám per­cekkel kezdődött az év, az első nap inkább pihenéssel, lézen­géssel telt el, vasárnap pedig már az iskolára kellett ké­szülnöm, mivel hétfőn sajnos kezdődött a tanítás. Azóta pedig mindennap ugyanolyan, mint azelőtt. Attól nem válto­zott semmi, hogy idén már kettessel kezdődik a dátum. N. É. Hosoff Gábor Gyalogné Gabnai Zsuzsanna Filipkó Szabolcs Első Magyar-Angol Broker Rt. Tőzsdei információs iroda Ügyfélfogadási idő: hétfő - péntek 9-17 óráig Pápa, Fő tér 24.1. em. 108-109 iroda (Belvárosi irodaház) Tel.: 89/510-250 Fax.: 89/313-955/108­. Korrekcióval indult az új év a Budapesti Értéktőzsdén. Az index - követve a nemzetközi tőzsdék trendjét - folyamatos csökkenés után csütörtökön érte el a mély­pontját, majd az újraéledő vásár­lói kedv hatására pénteken 2,5 százalékot emelkedett, így a BUX záróértéke 8694 pont lett. A vezető részvények közül a csökkenést követően csak az Egis, a Borsodchem és a TVK tudott javítani. A gyógyszer­­gyári papírok 10995 forinton, míg a vegyipariak 10410 és 4995 forinton zárták a hetet. Az 1999. december 29-i záró­értékhez képest az OTP szen­vedte el a legnagyobb csökke­nést, a 13850 forintos ára 6,4 százalékos értékveszés. A MOL papírokért a pénteki je­lentős emelkedés után is csak 5210 forintot adtak a befekte­tők. A kárpótlási jegy alacsony forgalom mellett 475-500 forintos áron cserélt gazdát. IM­/DB Tőzsdei összefoglaló 20000. január 4-től január 7-ig

Next