Pápai Hírlap, 2000 (13. évfolyam, 1-47. szám)
2000-01-11 / 1. szám
PÁPAI HÍRLAP 3 Ú®/. oldal) - Ebben komoly segítséget kaptam Kövér Lacitól és Kontrát Karitól. A háromhetes munkarend is bevált. Ezt a háttérbeszélgetésekben az ellenzéki képviselők is elismerik, hiszen nyilvánvaló, hogy a munka ezáltal sokkal kiszámíthatóbb, szervezhetőbb. Mutatja ezt az is, hogy ugyanannyi, ha nem több munkát tudtunk elvégezni, mint az ezt megelőző időszakban és a helyi ügyek intézésére is több idő juthatott. Említette, hogy a kormányprogram megvalósításának a támogatása a feladata. Ugyanakkor az ellenzék viszszatérően hangoztatja, hogy a kormány nem tartja be választási ígéreteit, becsapta a választókat. Véleményem szerint a kormány határozottan halad azon az úton, amelyet a kormányprogramban a maga számára kijelölt. Első intézkedéseivel - tandíj eltörlése, alanyi jogú GYES, a gyermekes családok adókedvezménye - is jelezte, hogy egyik fő célja a családok helyzetének javítása, a gyermekvállalás ösztönzése. Ebbe a körbe tartozik a GYED intézményének ismételt bevezetése. Egyébként jól látható, hogy több esetben a Bokroscsomag okozta sérelmek orvoslásáról van szó. Ezért is érdekes a szocialisták álláspontja például a GYED-del kapcsolatban: eredetileg a Bokros-csomaggal megszüntették, a Parlamentben a javaslat napirendre való felvételét elutasították, ám amikor a kormánypárti többség ezt megszavazta, rögtön azt javasolták, hogy a GYED felső határa ne a minimálbér kétszerese, hanem két és félszeres legyen. Úgy gondolom, hogy ez a fajta parlamenti viselkedés csak szocialista szempontból nevezhető elvi politizálásnak. Pestiesen szólva: „ehhez pofa kell”. Képviselő úr említette a Bokros-csomagot. A gazdaság tavaszi eredményeinek ismeretében az ellenzék és több szakértő is megszorításokat tartott indokoltnak, ezek elmaradása esetén irreálisnak tartották a gazdasági növekedésre, a fogyasztás alakulására, az infláció mértékére vonatkozó kormányzati várakozásokat. A szocialisták egyik oldalról megszorításokat követeltek, másik oldalon ugyanakkor például a nyugdíjak nagyobb mértékű emelésével próbálták a kormány ellen hangolni a társadalom egy jelentős részét. Lehet, hogy sokan elfelejtették, de volt olyan időszak a kormányzásuk alatt mikor fél százalékos nyugdíjemelést határoztak el, közben az infláció jóval 20 százalék felett volt. A kormányváltás óta a nyugdíjak megőrizték vásárlóértéküket, sőt növekedett is ez, ellentétben az előző ciklussal, amikor folyamatosan és jelentősen veszített értékéből. Sokak kívánsága volt, legalábbis az én választókerületemben a differenciált nyugdíjemelés, amely megvalósult és a nyugdíjakkal kapcsolatos törvények tekintetében az Alkotmánybíróság sem talált kivetnivalót. E sajátos kettősségből is kitűnik, hogy csupán szociális demagógiáról volt szó ebben az esetben. Egyébként tavasszal valóban a gazdasági növekedés megtorpanásával, a kormányzati gazdaságpolitika tarthatatlanságával próbált az ellenzék és a hozzájuk közel álló „szakértők” csoportja bizonytalanságot kelteni. Ez a bizonytalanság egyébként nem csupán a kormányzatnak okozott volna károkat, hanem az egész ország megítélését rontotta volna, ha például a potenciális befektetők azt komolyan veszik. A cél az volt, hogy el lehessen mondani, hogy lám-lám nemcsak Bokros, hanem Járai-csomag is van. Ezzel szemben kétszer akkora külföldi tőke áramlott az országba, mint a Horn- Kuncze-kormány utolsó évében, a költségvetési hiány a tervezett szint körül alakult, az infláció a vártnál is jelentősebb mértékben csökkent, míg a gazdasági növekedés egész évre számított üteme még meg is fogja haladni a kormány által 1999-re várt 4 százalékos mértéket akkor, amikor a nemzetközi gazdasági környezet kedvezőtlenül alakult, háború dúlt az ország határainál, s természeti csapások sorozata tette próbára a nemzet tűrőképességét. Tavaly gyakran vetették össze Veszprém és Pápa helyzetét abból a szempontból, hogy utóbbi város aránytalanul nagyobb mértékkel részesül a központi forrásokból, mint a megyeszékhely, példaként a kórházrekonstrukcióra megítélt címzett támogatást, a kastélyfelújítást, a sportcsarnok építésének támogatását, az elkerülő út tervezett megvalósítását, a vasútállomás korszerűsítését szokták említeni. Valóban közel 1 milliárd forintot kaptunk 2002-ig a kórház felújításához, amely nemcsak a városé, hanem a környék összes településeit ellátja, és 100 millió forintot a kastély felújításához, megjegyezném itt, hogy nem városi, hanem állami tulajdonban van - és 91 millió forintot a sportcsarnok felépítéséhez. Ezek messze eltörpülnek a Veszprémnek nyújtott korábbi támogatásokhoz képest. Talán a megyeszékhely nem szokott ahhoz hozzá, mivel mindig kiemelt támogatást kapott, hogy elindult a támogatási rendszerben egyfajta kiegyenlítődés a települési önkormányzatok között, legyen szó akár az „adóerő képesség” figyelembevételéről akár a cél- és címzett támogatásokat illetően. Ahhoz, hogy a városunk akárcsak összevethető legyen Veszprémmel, nem egy, hanem negyvenöt jó évre lenne szükségünk. Amennyi Veszprémnek meg is volt... Gondolja csak végig! Pápán tervezzük az elkerülő utat, Veszprémben ez már másfél évtizede megépült, s nem csupán a város egyik oldaláról, hanem körgyűrűnként a település körül, megkezdhetjük a kórházrekonstrukciót egy milliárdból, Veszprémben a kórházra az elmúlt tíz évben (mai áron) ennek körülbelül a tízszeresét költhették, Pápán megteszünk mindent azért, hogy két városrészt is összekötve megépüljön a vasúti aluljáró, addig Veszprémben - egy sokkal kisebb utasforgalmú állomáson - a minden igényt kielégítő korszerűsítés már megtörtént. Mindent egybevetve azt hiszem, hogy az Ön által idézett összevetés hamis képet fest a valóságról. - Mit vár az idei esztendőtől? Konszolidálódnak a parlamenti viszonyok, esetleg a jelenlegi közéleti állapotok konzerválódásával kell számolni? - Az idei köztársaságielnök-választás kellő muníciót és alkalmat ad az ellenzéknek, hogy megkísérelje folytatni a hisztériakeltés politikáját, noha az általuk botrány politizálásnak nevezett magatartás elsődleges és tevékeny részesei. Gondoljunk csak a valótlanságokat tartalmazó Clodo ügyre, a „simicskázásra”, miközben a Tocsik-ügyben I. fokon elítélt Boldvai László, az MSZP pénztárnoka mai napig a parlament padjait koptatja az MSZP színeiben. A vizsgáló bizottságok tekintetében soha nem hangzik el a sajtó részéről, hogy az előző ciklusban az ellenzék mintegy 25 vizsgáló bizottság megalakítását kezdeményezte, melyből mindössze 5 állt fel. Volt olyan is, amely személyi kérdések miatt maradt el, pl. Szabó Tamás volt privatizációs miniszter részvétele a privatizációt vizsgáló bizottságban. Ma szinte csak a megfigyelési bizottságról szólt a fáma, miközben az általam vezetett Nádor albizottságról, amely a titkosszolgálati eszközök beszerzésének vizsgálódására alakult, és az előző kabinet tagjait illetően súlyos megállapításokat tett, szinte nem is hallani. Sok hasznos és jó dologról nem is tudnak a polgárok, hiszen ez a sajtó számára is természetesnek tűnik, csak a szenzációhajhászás, több esetben célt, a való tényeket is elferdítve. Az ellenzéknek nem célja, hogy nyugalom legyen, ezt le is írták, el is mondták, mindezek ellenére azt várom a 2000. évtől, hogy a kormány higgadtan teszi a dolgát, hogy kiteljesedik a családtámogatási rendszer, hogy az otthont teremteni vágyó családok esélyt kapnak álmuk megvalósítására a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően. Térségünk problémáinak megoldásában is előbbre tudunk lépni, de elsősorban azt várom, hogy ezeréves államiságunk ünnepének méltóságához felnőve tudunk megemlékezni a múltunkról, a magyarságunkról, ami a jelenünk, de a jövőnk is egyben.______P.H. Jó úton halad a kormányprogram megvalósítása Beszélgetés dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselővel Állami cél és címzett támogatások alakulása 1992-1998. évben eFt-ban. Hogy kezdődött Önnek a 2000. év? Óriási előkészületek, soha nem látott tűzijátékok, utcai fesztiválok előzték meg a 2000. év beköszöntét. Na, és persze máig el nem csituló viták a dátumváltás dilemmájáról. Az ésszerű gondolkodás szerint a média egy kissé előrehozta a század- illetve az ezredváltást. Akár így történt, akár nem, a 2000. év jó tíz nappal ezelőtt különösebb probléma, katasztrófa nélkül szerencsésen elkezdődött. De kinek hogyan? Erről kérdeztünk meg három járókelőt. Hosoff Gábor villamosmérnök: - A szilveszter meglepően váratlanul köszöntött rám. Pénteken délben ébredtem barátaim szórakozni hívó szavára, s ez a meghívás, melynek eleget is tettem, „beárnyékolta” a következő néhány órát. Az új év önfeledt, mámoros és táncos percekkel kezdődött a budapesti Duna-parton. A tűzijátékból semmit sem lehetett látni a köd miatt, de talán nem is ez volt a lényeg. A másnapi lézershowra, melyet a Hősök terén rendeztek meg, szívesen elmentem volna, de nem volt erőm, és egyébként sem volt kivel, így úgy gondolom, hogy az 1999-es évben a napfogyatkozás nagyobb élmény volt számomra, mint az évbúcsúztató. Egyébként az első napok semmittevéssel, pihenéssel kezdődtek, de aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Gyalogné Gabnai Zsuzsanna - gyesen lévő kismama: - Amióta a kisfiúnk, Szilárd megszületett, most mentünk el először szilveszterezni. Bár a pici karácsony előtt beteg volt, még a kórházba is bekerült, de aztán szerencsére rendbe jött még az év vége előtt, így tényleg megkönnyebbülten, vidáman zártuk és kezdtük az évet. Baráti társaságban voltunk az Acsádyban. Jó volt a hangulat, a zene, tényleg jól éreztük magunkat. Az új év tervezgetéssel kezdődött, megbeszéltük, összeírtuk a férjemmel, hogy mi mindent szeretnénk ebben az évben elérni. Ha valami összejön, sikerül, azt kipipáljuk, s ez lendületet ad ahhoz, hogy jöhet a következő! Akár most volt az ezredforduló, akár nem, azért az én szívem az idei év első percében nagyobbat dobbant, mint korábban szokott. Kár tagadni, szerintem a legtöbb emberben volt egy kis „félsz”, hiszen annyi rosszat jósoltak erre az évre. De szerencsére jól kezdődött minden, s remélem így is folytatódik majd. Filipkó Szabolcs - középiskolai tanuló: - Házibuliban voltam szilveszterkor, olyan baráti körben, ahol mindenkinek azonos volt a zenei ízlése, s már ez garantálta a jó hangulatot. Éjfél előtt felmentünk a Fő térre, azt hittük, hogy lesz valami rendezvény, de minden csak később kezdődött. A 2000. év városunk Fő terén köszöntött ránk, ott bontottunk pezsgőt és énekeltük el vagy tízen a himnuszt. Egy darabig még nézelődtünk, felmentünk a színpadra, bohóckodtunk, de aztán kezdtünk fázni és visszamentünk bulizni. Tehát vidám percekkel kezdődött az év, az első nap inkább pihenéssel, lézengéssel telt el, vasárnap pedig már az iskolára kellett készülnöm, mivel hétfőn sajnos kezdődött a tanítás. Azóta pedig mindennap ugyanolyan, mint azelőtt. Attól nem változott semmi, hogy idén már kettessel kezdődik a dátum. N. É. Hosoff Gábor Gyalogné Gabnai Zsuzsanna Filipkó Szabolcs Első Magyar-Angol Broker Rt. Tőzsdei információs iroda Ügyfélfogadási idő: hétfő - péntek 9-17 óráig Pápa, Fő tér 24.1. em. 108-109 iroda (Belvárosi irodaház) Tel.: 89/510-250 Fax.: 89/313-955/108. Korrekcióval indult az új év a Budapesti Értéktőzsdén. Az index - követve a nemzetközi tőzsdék trendjét - folyamatos csökkenés után csütörtökön érte el a mélypontját, majd az újraéledő vásárlói kedv hatására pénteken 2,5 százalékot emelkedett, így a BUX záróértéke 8694 pont lett. A vezető részvények közül a csökkenést követően csak az Egis, a Borsodchem és a TVK tudott javítani. A gyógyszergyári papírok 10995 forinton, míg a vegyipariak 10410 és 4995 forinton zárták a hetet. Az 1999. december 29-i záróértékhez képest az OTP szenvedte el a legnagyobb csökkenést, a 13850 forintos ára 6,4 százalékos értékveszés. A MOL papírokért a pénteki jelentős emelkedés után is csak 5210 forintot adtak a befektetők. A kárpótlási jegy alacsony forgalom mellett 475-500 forintos áron cserélt gazdát. IM/DB Tőzsdei összefoglaló 20000. január 4-től január 7-ig