Pápai Hírlap, 2002 (15. évfolyam, 1-44. szám)

2002-01-08 / 1. szám

2 Belterület Pápai Hírlap Karácsonyi könyvadományok Karácsony előtt ünnepélyes könyvátadások helyszíne volt a Somogyi József Galéria. A pápa környéki önkormányzatok, a város iskolái, nagyobb intézményeinek képviselői a magyar iro­dalom legújabb köteteivel bővíthették könyvtárukat. A millen­nium évére kiadott magyar szépirodalmi művek több százezer forintos értékben gyarapították többek között a Jókai Mór Vá­rosi Könyvtár, a Református Gimnázium, Türr-gimnázium, Adásztevel, Bakonyjákó könyvállományát. Az adományozó, a Polgári Jövőért Alapítvány elnöke Kovács Zoltán polgármes­ter, országgyűlési képviselő volt. Igazi emberformáló sport a vívás A Pápai MÁV Vívó Egye­sület minden kedden és csü­törtökön 17-19 óráig a volt Jókai Mór Általános Iskola épületében tartja edzéseit. Életkor szerint jelenleg az ál­talános iskola harmadik osztá­lyától a középiskolásokig vívnak. Bodnár Huba edző fő­képpen 13-14 éves kortól ajánlja az edzések elkezdését, de a középiskolásokat is nagy szeretettel várja. - Jó hangulatú csapattal megy a munka, amivel hala­dást is elérünk. A célom, hogy ütőképes, jónevű, élvonalban lévő csapattá váljunk. A vívás az a sport, amit ha valaki fizi­kailag bír, akár százéves korig is űzhető - mondta Bodnár Huba. Ebben a régi sportban az ember nem azért tanult meg vívni, hogy öljön, hanem hogy megmenekedjék a megöle­­téstől; ügyessége és technikai tudása révén megvédje iga­zát, társadalmi presztízsét. Nemcsak a hidegfegyverek­kel vívott harcászatnak vált nélkülözhetetlen elemévé, hanem a testkultúra társadal­mi formákat átívelő emberfor­máló folyamatának is. A vívás bonyolult tevé­kenység, az egyetlen küzdő­sport, amelyhez eszközt használnak. A páston zajló eseményekkel valójában csak az a néző tud azonosulni, aki a belső lényegi harcot is érti, érzi, aki a küzdő felekkel maga is képes „együtt” ját­szani. A vívósportban edző­nek lenni ma is inkább hivatás, mint foglalkozás. A vívómestert valószínű soha nem helyettesíthetik a legsokoldalúbban kódolt, leg­jobban komputerizált robotok sem. A versenyzői morált a lo­vagiasság szabályai, az edzői magatartást az íratlan vívó­mesteri etika rögzíti. Az edző szerint a taktika a vívás lényege, az eredmé­nyesség kulcsa. Fontossága a technikáéval vetekszik, sőt egy bizonyos ponton jelentő­ségében már túl is haladja azt. A technika ügyesség, a takti­ka ezen túl megérzés, előrelá­tás, intuíció, szellem, ötlet, rafinéria kérdése is. A taktikai érzék nagymértékben adott­ság. A sportág ezt a képessé­get, hajlamot eleve igényli, ugyanakkor jelentős mérték­ben fejleszti is. Kiváló takti­kus abból lesz, aki a született diszpozíciók, a tanultak és a szerzett tapasztalatok birtoká­ban önálló gondolkodásra, alakításra is képes. Mind­emellett az edzői utasítást, út­baigazítást “több nyelvre ké­pes lefordítani”.­­ A vívásban nincsen előre lefutott mérkőzés. Mindenki­től ki lehet kapni, mindenkit le lehet győzni. Ennek oka éppen a taktika, amely még ismert ellenfelek esetében is lehet váratlan, újszerű. Ez kellő óvatosságra int. Még az előzőleg könnyen legyőzött ellenfelet sem szabad soha félvállról venni, és a küzdel­met félgőzzel folytatni - fi­gyelmeztet a vívóedző, majd hozzátette, hogy a fizikai, ide­gi, lélektani egyensúly min­den vívói cselekmény eredményes keresztülvite­lének feltétele. A vívóegyesületbe szere­tettel várnak új tagokat is. Je­lentkezni edzésidőben lehet. -b- Az idei tél hosszú évek óta nem tapasztalt kemény hideget hozott. Korán leesett az első hó, befagytak a vizek. Pápán, az uszoda mellett létrehozott kis jégpályán lehet korcsolyázni. A téli szünetben ezt ki is használták a város sportemberei. 2002. január 8., csütörtök Minőségbiztosítás a gimnáziumban (Folytatás az 1. oldalról) - Először a Comenius első szintjére pályáztunk. Körül­belül négyszázötven intéz­mény nyerhet ezen a pályá­zaton, amelynek egyébként fontos része a vezetői elköte­lezettség - vélekedett Huszár Endre igazgató. - Valamikor az 1999-2000-es tanév végén tudtuk meg, hogy nyertünk a pályázaton. A minisztérium a reprezentativitás elvét szem előtt tartva próbálta területi­leg úgy elosztani a nyertese­ket, hogy az ország minden részén legyenek intézmé­nyek az összes iskolatípus­ban. Az iskola ezért nem kapott pénzt, hanem egy szá­mítógépet nyomtatóval, vala­mint a program teljes költségét fedezték, beleértve két fő továbbképzését is. Ezenkívül a szakértői név­jegyzékről választanunk kel­lett egy munkánkat irányító személyt. A Vas Megyei Pe­dagógiai Intézetet jelöltük ki, mert nekik akkor már voltak oktatási tapasztalataik a minő­ségbiztosítás terén. - Mi a lényege az iskola által elnyert partnerközpontú együtt­működés programjának? - Közvetlen partnereink a pedagógusok, a diákok, és a szülők, ezenkívül azok a váro­si intézmények, amelyekkel szoros kapcsolatban állunk. Közvetett partnereink példá­ul a minisztérium, a TIT vagy a német kisebbségi önkor­mányzat. A program lényege, hogy partnereink véleményét beépítsük a folyamatokba. Tulajdonképpen 2000 őszén indult a valódi munka, amit a Comenius programiroda kü­lönböző jelentéseken keresz­tül vizsgál, ellenőriz. Minden szakasz végén összefoglaló­kat, munkatervet, jelentést kellett leadni. --Hogyan kezdtek hozzá a program megvalósításához­? - A minőségbiztosítás be­vezetésének első lépése volt, hogy létrehoztunk egy tantes­tületi támogató szervezetet. Ez a négyfős operatív appará­tus fogja össze a munkát. SWOT-analízis segítségével elvégeztünk egy feladat- és erőforrásleltárt, megnéztük, hogy iskolánknak tárgyi és személyi területen milyen erősségei vannak, illetve me­lyek a fejlesztendő részeink. A következő lépésben külső és belső önértékelést végez­tünk el. A belső önértékelés azt jelenti, hogy az iskola dol­gozói kérdőíves formában nyilatkoztak az intézmény működéséről. A külső intéz­ményképben azt kérdeztük, hogy szerintünk hogyan véle­kednek rólunk a szülők, és a diákok. Erről a program első szakasza végén egy összefog­lalót készítettünk. Ez a sza­kasz 2000 október végén zárult le. A következő rész­ben, amely 2001. január végé­ig tartott, először megha­tároztuk az iskola partnereit. Készítettünk egy listát, hogy kiket tartunk közvetett és közvetlen partnereinknek. Ezután a szülők és a diákok elégedettségét mértük kérdő­ívekkel, természetesen név­telenül. Az itt kapott válaszok nagy mértékben segítettek a pedagógiai programunk át­dolgozásában. 2001. január végétől márciusig a kérdőívek segítségével elemeztük az igényeket, intézkedési terve­ket készítettünk a problémák megoldására. - Milyen területekre készítettek intézkedési terveket? - A tehetséggondozás te­rén, ahol azt tűztük ki cél­ként, hogyan tegyük in­gyenessé diákjaink számára a középfokú C típusú nyelv­vizsgát alapítványi források felhasználásával. Kidolgoz­tunk egy tervet az iskolai tisz­taságának a fejlesztésére. A tanár-diák kapcsolatot is javí­tandónak ítélték a partnere­ink. Ennek egyik lépése az volt, hogy indítsunk egy rend­szeresen megjelenő, színvo­nalas iskolaújságot. Két prog­ramot is kidolgoztunk a tanu­lók neveltségi szintjének, a rendnek és fegyelemnek az erősítésére. Az utolsó intéz­kedési tervünk a szabadidős programok bővítését célozta meg. A minőségbiztosítási munka következő szakasza az idei év március 30-tól, július végéig tartott, ekkor hajtot­tuk végre ezeket az intézke­dési terveket, melyeket november végéig kell felül­vizsgálni. Értékelni annak az eredményeit, illetve ahol szükséges, korrekciós terve­ket készíteni. -Mi lesz a projekt befejező lé­pése? - November 30-tól, 2002. március 1-ig úgynevezett irá­nyított önértékelést kell vé­geznünk. Megvizsgáljuk pél­dául a szervezeti kultúra terü­letét, kidolgozzuk önértéke­lésünk eljárásrendjét. Vár­hatóan 2002 márciusában a programot felügyelő iroda záróbeszámolót készít a teljes projektünkről. Úgy érzem, hogy kis lépésekben ugyan, de jól érzékelhető eredmé­nyeket értünk el. Egy iskola sosem mondhatja magáról, hogy tökéletes a munkája. A minőségbiztosítás egy folya­matos tevékenység, amely nem zárul le a projekt befeje­zésével. Bodnár Emese Az évben az első a családban az ötödik Újévi újszülöttek (Folytatás az 1. oldalról) Az idei év első újszülöttjei­nek egyike a most már ötgyer­mekes Sápi családba született. Édesanyja Sápiné Ignác Mária elmondta, a kisfi­út Patriknak nevezték el, és 3500 grammal illetve 55 cen­timéteres hosszúsággal jött vi­lágra. Dr. Szatmáry F. Péter osztályvezető főorvostól azt is megtudtuk, az osztály a kö­zelmúltban - a megyében egyedülállóként - elnyerte az akkreditált minősítést, amely azt jelenti, hogy részt vehet­nek a szülész-nőgyógyász szakemberek képzésében. Az osztály életében a közeljövő­ben nagy változások fognak beköszönteni, hiszen a szülé­szetet is nagymértékben érin­ti a rekonstrukció miatti átszervezés. Varga Bea

Next