Pápai Ifjusági Lap, 1885-1889 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1888-10-15 / 1. szám
Pápa, 1888. október 15. Negyedik évfolyam. 1. szám. IFJUSÁGI LAP. Megjelen minden hó 1-1-CÍK okt. nov. és márcz. hónapoknak végén is. Előfizetési díj egy egész iskolai évre 1 fr*c O lr*. ^^^ Az „Ifjúsági képzőtársulat" szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. PAPAI Ilflütés! WUfis. A „Pápai Ifjúsági Lap" e tanévben a negyedik évfolyamba lép. Bizalommal fordulunk a vállalatunk czélját s helyes irányát ismerő nagy közönséghez, hogy pártolásukkal szerencséltetni kegyeskedjenek. Megjelen a tanév folyamán 12 számban és pedig minden hó 15-én, azonkívül okt., nov.és márcz. hónapoknak végén is. Bőfizetési ár ismét a csekély 1 írt 50 kr összeg, mely szerkesztőségünknek czimezve a főiskolai új épülethez küldendő. Pápa, 1888. okt. 15. tisztelettel .. A SZERKESZTŐSÉG, Neveze „Előled a küzdés, előled a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja." Arany Jánosnak e szép soraival zártuk be ezen kis lap múlt évi folyamát. Úgy hisszük, hogy most sem írhatnánk drágább igazságot e lap homlokára, most sem szólhatnánk meggyőzőbb erejű szavakkal az ifjúságnak minden szépre és nemesre fogékony lelkéhez, de egyszersmind .a nagy közönség előtt sem indokolhatnánk szebben röviden vállalatunkat, mint épen ezzel. — És ifjúságunkhoz nem is szólunk hiába. Mert hogy ama szép vezérigéknek végső szakát komolyan szem előtt tartja, megmutatta azzal, hogy már 3 éven keresztül —és pedig részrehajlatlan ítélet szerint haladást mutató eredménnyel — buzgólkodott e lap szellemi existencziája érdekében. — Megmutatja most is, midőn mi — a közóhajnak eleget téve — újra kibontjuk a szellemi lobogót, mely köré örömmel sorakoznak a buzgó harczosok.... . tő-féle. Tehát inkább a nagy közönséghez van több szavunk; dacára, hogy az előző évfolyamok mindegyikében körülményesen és kimerítően előadtunk már e vállalat mellett minden felhozható s meggyőzhetetlen indokot. Tudjuk, hogy vannak az ifjúságnak valódi barátai, kik lelki örömmel kisérik nyomról-nyomra előrehaladását, szeretik figyelemmel kisérni törekvéseit, mozgalmait; mert vagy beleképzelik magukat újra ezen — épen a szellemi küdelmek folytán — kedves ifjúkorba, mely örökre felejthetlen, — vagy óhajtják látni azt, valyon mely úton haladnak milyen önművelést fejtenek ki azok, akik majdan nyomukba lépnek s akiket úgy tekintenek, mint a jövő reményeit. De másrészről tudjuk, hogy vannak olyanok is, kik különös fensőbbségi érzetükben, vagy a komolyt és tudást adva — észre sem veszik, figyelemre se méltatják azt a — szerintük — mindent rózsás színben látó ifjúságot; komoly törekvéseik felett legfeljebb mo-