Pápai Közlöny, 1895 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
V évfolym. mm 1865 január 6. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes számára 15 kr. és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Hirdetések i szám. Előfizetési felhivás a „Pápai Közlöny'' 1895. évfolyamára. Mai számunkkal az ötödik évfolyamba lépünk. Az olvasó közönségnek lapunkkal szemben tanúsított jóindulata felment bennünket a szokásos síppal, dobbal való reklámirozás alól. A tapasztaltak után meggyőződést szereztünk, hogy a »Pápai Közlöny« nek létjoga van. Egy független, pártatlan, személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjézenő, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy szerkesztőségünk megfelel e hivatásának. Úgy mint eddig, úgy ezentúl is használni fogjuk, a megrovás hangját ott, ahol erre szükség lesz. Véleményünket, meggyőződi iünket — mely csupán a közvélemény hű viszhangja —megmondjuk ezentúl is nyíltan, leplezetlenül. Öndicséret, de viszont álszemérem nélkül elmondhatjuk, hogy a szerkesztőség beváltotta azt, a mit a »Pápai Közlöny« megindítása alkalmával a nagyközönségnek igért. Lapunkat a nagy, igazságos közönség tartja fenn s erre büszkék vagyunk. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekeit teljesen getleniü képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott küzdelmekben csupán az igazság, nehéz tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollunkat. Egyenesen, tisztán, őszinte stylussal fogjuk ezentúl is megirni a véleményünket, nem engedve tért semminemű befolyásnak, hogy megértse azt városunk minden egyes polgára, ki városunk érdekeit szivén hordozza. Tudatában vagyunk a kötelmeknek s kivesszük a dologból a mi részünket is, azzal az eréllyel és függetlenséggel, mit az eddig is megtettük. Törekvésünk, fáradozásunkban csak ugy lehet eredményes, azonba a t> közönség szíves támogatását továbbra is biztosítja számunkra, mert nekünk ezenkívül nincs más támaszunk. És ezért teljes bizalommal fordulunk az újév küszöbén a t. közönséghez, hogy bizalmával és jóindulatával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunkat a nagyközönség további pártfogásába ajánlva újra kijelentjük, hogy mi csakis a nagyközönség érdekét, a társadalom közjólétét, városunk haladásának ügyét, híven, lelkesült kitartással fogjuk szolgálni. Nem leszünk katonák, kik csak a menázsis fazekak körül a konyhában szeretnek egzecorozni, vagy ha besorozzák nazarénus módjára nem vesz kezébe fegyvert. Nem mi meg fogjuk a fegyvert s küzdeni fogunk mig csak városunk érdeke azt megkívánja. Mi küzdeni fogunk, a közönség meg támogasson bennünket a küzdelemben. )) A „Pápai Közlöny" szerkesztősége. Egész évre 6 frt !" előfizetési ára: 12 korona. Fél évre 3 frt 6 Negyed évre 1 , 50 kr. 3 * » Hogy a lappal járó kötelezettségünknek eleget tehessünk tisztelette kérjük lapunk előfizetőit és barátai előfizetéseik szíves megújítására és körükben való terjesztésére s ezennel megnyitjuk az uj évet. A „Pápai Közlöny" kiadóhivatala. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos ^címére Pápa, Közép utca küldendők. TÁRCA. IH: Apja vére. Beszély. I. A hajnal rózsás foügarai vetették haza Orloff grófot. Testében lelkében meg volt törve ez a szerencsétlen ember , újra veszített ! A kártya dámona, mint balgát a lidércfény, ellenállhatlanul vonzotta a clubba, honnan többnyire kínzó lelkifurdalások fájdalmával tért haza. Az ördög virrasztott szenvedélyes lelke fölött, mely — mint gyönge levelet a sebes úr, sodorva vitte az örvény tátongó torka felé. Mig felesége élt — ez a szelid, okos asszonyka — forró szeretetével, fájó könyeivel ellensúlyozta e vérben gyökeredző szenvedély vad hullámcsapkodásait, de halála után senki sem volt, ki a medréből kilépett vad folyót útjában feltartóztatta, senki, ki visszariasztotta volna a kárhozat reméflytelen, í>utét világától, mely rémesen közeledett fele. A nemesis, a sors haragja nehezedett e családra . . . . ; a mult átka, az apák bűne ! Az apa véje nem tagadhatta meg magát a fiúban. A talaj folyton sülyedt alattok, de ők nem vettek észre, mig végre a sötét föld, a kárhozat . > * . , örökre elnyelte* megsemmisítette . . —• II. Orloff gróf, a mint szobájába tért, fáradtan vetette magát karosszékébe. Sötét gondolatok borultak lelkére, melynek kínzó fájdalma végig vonaglott sápadt arcán, visszatükröződött boruá szemeiben. Sokáig gondolkozott majd kesernyés mosoly lebbent el halvány ajkain s egykedvűen rántotta meg a baljánál lógó rojtos csengetyűzsinort. Az inas belépett. . »Rever urat tüstént kéretem !« Az inas távozta után a gróf keserűen felkacagott cynismussal jegyezte meg »az ultimátum !« »Méltóságod parancsolni óhajt ?« —szólt a belépő őszbe borult férfi[ ki nem volt más,mint Rever, az uradalom kormányzója, ki iránt a család —, tekintve öt évtizeden át teljesített hit szolgálatait, baráti indulattal viseltetett. »Kedves Rever ! komoly beszédem van önnel. Mondja meg őszintén, hogyan áll az uradalom szénája ; lehet e remény meg kölcsönre ?« Az öreg kormányzó szánakozva nézett a grófra s előhúzogatva zsebei egyikéből babos kendőjét, lopva törölte le az arca barázdáin lefutó nagy könycseppeket. »Rosszul felette rosszuk tördelte siránkozó hangon. Majd kis szünet után folytatta : »A teher, mely a birtokot nyomja óriási, ugy, hogy minden órában beüthet a catastropba !« »Sebaj — vágta vissza hanyagul a könyv vérü gróf, — csak még ez egyszer kapart össze, ha a föld alól is, vagy tízezer aranyat s azután ..... A gróf hirtelen elhalgatott. Nem merte kiejteni a szót, mi nyelven feküdt. Furcsa érzés borzongatta végig ; a helyzet kétségbeejtő voltát e percben ő is átérezte. A beállott csendet az öreg kormányzó szavai törték meg: »Nem hinném, hogy a dolgok jelen állása után 0 kivánt összeget