Pápai Közlöny, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
V. évfolyam. Pápa, 1895 január 5. KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes számára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás »Pápai Közlöny« 1896. évfolyamára. Lapunk a mai számmal a VI. évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. A szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagiag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig mgjelent számai közben forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, amelyet követtünk, a munkásságot, amelyet kifejtettünk." És midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit igérünk megtartottuk s igy halomnak ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségeinek támogatására. Lapunk előfizetési dija aránylag csekély összeg, mely — tekintettel az oly általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprém megyének s annak mindenkor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lefolyt év előfizetési díjával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megnjítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagyközönséget, hogy bennünket jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, újult erővel fogunk a nehéz munkához az újév küszöbén. Pápa, 1896. január hóban. Hazafias üdvözlettel a Pápai Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. A ,,Pápai Közlöny" ára : Egy évre 6 trt. (12 korona.) Fél évre 3 frt. (6 korona.) Negyedévre 1 frt 503 korona.) Az előfizetések és hirdetések sek Frigyes felelős szerkesztő és Pollattulajdonos czimére Pápa Közép-utcza kiadó(Zálogház-ép;let) küldendők. 1. szam m HEH TÁRCA A cseléd csak örömmel „Kisassony, a fiáker itt!,, beront: A papa frakkba, lakkba vágva Sóhajtva pislant leányra, Hull majd kontó mint a hó . . . — No, jól van, jól, te kis bohó ! mál előtt. Finom rózsaszínű batisztba öltözött a szép kis leány, Hajfürtjei közt rózsaszirma S hódító mosoly ajakán. A mama mondja: „fordulj egyet!" S fejével helyeslőn bicentget. Több ez a mosoly mint a szó : — Na, jól van, jól, te kis bohó! S megindulnak a jó tanácsok : „Vigyázz a ruhádra édesem ! Ismerem a férfivilágot!" „Mari egy hajtűt hirtelen !" A szallagok itt már hogy állnak Éles szeme van a világnak, Mert megindul a pletykás szó . . No, jól van, jól, te kis bohó !" „Ne tüntess apró gyerkőckékkel Egy tour is elég nekik, Mert ezek az üres beszéddel A komolyabbat elverik. Jenővel hagyj fel, mert az gyermek, Dezső ellen eszelj ki tervet, Parthie, mert ami szó a szó . . . No, jól van, jól, te kis bohó !„ „Hildát kerüld, mert pletyka lányka Mint volt hajdan az anyja is, (A kinek már leánykorában foga volt mind, mind hamis.) A comtesekkel kezdj beszédet Ne félj, majd megszeretnek téged, Katonatisztet? Apropos . . . No, jól van, jól, te kis bohó!., „A katona jó, kedves ember, De a hozományról álmodik, Ha gazdag is szegényt nem vesz el, Mind magasbbra áhítozik. Apádnak kor és érdektársa Ha érdemes is ócsárlásra, Hadd rá, ha szól mi szép s mi jó, No, jól van, jól, te kis bohó!,, hegyező, keztyü, kézbe van mond? Hallom apádnak lépteit:,, Városunk tengődése. Nincs szándékunk az új év küszöbén szemrehányásokkal illetni mindazokat, kik városunk jólléte és felvirágzását kötelességüknek kell, hogy ösmerjék, de igenis figyelmeztetni akarjuk őket, hogy a lefolyt év alatt eléggé tapasztalhatták, hogy az ily folytatott gazdálkodással nem érünk célt. Ha visszapillantunk a lefolyt évre, úgy el kell ismernünk, hogy ez nem volt egyébb a tengődésnél. Nem mondjuk, hogy városunk haladás tekintetében nem ért el egyes sikereket, de mindezen sikereknél nem éretett el azon cél, melyet elérni óhajtunk — városunk anyagi helyzetének javítását. Vannak talán egyesek, kik városunk jelenlegi helyzetét elég tűrhetőnek tartják, de mi megvalljuk, hogy ez csak szűklátkörűségre vall. Mi nem valljuk ezt akkor, midőn szükségleteink és kiadásaink folytonosan emelkednek, a pótadó „lassan, de biztosan" szaporodik, de sem a városnak sem a lakosságnak bevételi forrást teremteni nem tudunk. Nos hát, mi ezt a helyzetet nem tartjuk még tűrhetőnek sem, s így azt hisszük, volna még mit tenni, volna , kik sohasem házasodnak. — Prózai tárejmi. — Szokás szerint együtt ültünk mind. Az egyik vacsorást, a másik lapot olvasott, ketten-hárman beszélgettek, ketten pikéztek, egy kibiczett, egy szótlanul szivarzott ; akadt olyan is, aki a Lizinek udvarolt, de még olyan is, aki az Ct »llordot is, a szakácsnét is, meg a gazdát is szidta. Voltak köztünk fiatalok, félmúlt fiatalok, múlt fiatalok, sőt egy régmúlt fiatal is. „No bácsi, olvassa el ezt, ez szól." — mondá aki lapot olvasott a önnek szótlanul szivarzó régmúlt fiatalnak. — Hát az mi ? — „Tárcza, melyben elmondja egy agglegény, hogy ö mért nem házasodik meg