Pápai Közlöny, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 január 5. KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás »Pápai Közlöny« 1896. évfolyamára. Lapunk a mai számmal a VI. évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Meg­maradunk ré­gi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérde­keinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. A szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagi­ag támogatni s széles körben lapunk részére minél többe­ket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig m­gjelent számai köz­ben forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, a­melyet követtünk, a munkássá­got, amelyet kifejtettünk." És­ midőn az eddig megjelent száma­inkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit igér­ünk megtartottuk s igy halomnak ajánlhatjuk magunkat váro­sunk és megyénk értelmiségeinek támoga­tására. Lapunk előfizetési dija aránylag csekély összeg, mely — tekintettel az oly ál­tala előmozdítandó czélra — szóba sem jö­het és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége meg­érti a mi szavu­nkat és bizalmával megaj­án­dékozva támogatni fogja a »Pápai Közlöny« független közérdekű hetilapot, melynek fő­törekvése, hogy hű tükre legyen Pápa vá­ros és Veszprém megyének s annak minden­kor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindaz­okat, kik a lefolyt év előfizetési dí­jával hátralékban vannak, hogy szíveskedje­nek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megnjítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy­közönséget, hogy bennünket jó­szándékunkban továbbra is támogatni szí­veskedjék, újult erővel fogunk a nehéz munkához az újév küszöbén. Pápa, 1896. jan­uár hóban. Hazafias üdvözlettel a­­ Pápai Közlöny­­ szerkesztősége és kiadóhivatala. A ,,Pápai Közlöny" ára : Egy évre 6 trt. (12 korona.) Fél évre 3 frt. (6 korona.) Negyedévr­e 1 frt 50­­3 korona.) Az előfizetések és hirdetések sek Frigyes felelős szerkesztő és Pollat­tulajdonos czimére Pápa Közép-utcza kiadó­(Zá­logház-ép;­let) küldendők. 1. szam m HEH TÁRCA A cseléd csak örömmel „Kisassony, a fiáker itt!,, beront: A papa frakkba, lakkba vágva Sóhajtva pislant leányra, Hull majd kontó mint a hó . . . — No, jól van, jól, te kis bohó ! mál előtt. Finom rózsaszínű batisztba öltözött a szép kis leány, Hajfürtjei közt rózsa­szirma S hódító mosoly ajakán. A mama mondja: „fordulj egyet!" S fejével helyeslőn bicentget. Több ez a mosoly mint a szó : — Na, jól van, jól, te kis bohó! S megindulnak a jó tanácsok : „Vigyázz a ruhádra édesem ! Ismerem a férfivilágot!" „Mari egy haj­tűt hirtelen !" A szallagok itt már hogy állnak Éles szeme van a világnak, Mert megindul a pletykás szó . . No, jól van, jól, te kis bohó !" „Ne tüntess apró gyerkőckékkel Egy tour is elég­­ nekik, Mert ezek az üres beszéddel A komolyabbat elverik. Jenővel hagyj fel, mert az gyermek, Dezső ellen eszelj ki tervet, Parthie, mert ami szó a szó . . . No, jól van, jól, te kis bohó !„ „Hildát kerüld, mert pletyka lányka Mint volt hajdan az anyja is, (A kinek már leánykorába­n foga volt mind, mind hamis.) A comtesekkel kezdj beszédet Ne félj, majd megszeretnek téged, Katonatisztet? Apropos . . . No, jól van, jól, te kis bohó!., „A katona jó, kedves ember, De a hozományról álmodik, Ha gazdag is szegényt nem vesz el, Mind magasbbra áhítozik. Apádnak kor és érdektársa Ha érdemes is ócsárlásra, Hadd rá, ha szól mi szép s mi jó, No, jól van, jól, te kis bohó!,, hegyező, keztyü, kézbe van mond? Hallom apádnak lépteit:,, Városunk tengődése. Nincs szándékunk­­ az új év kü­szöbén szemrehányásokkal illetni mind­azokat, kik városunk jólléte és felvi­rágzását kötelességüknek kell, hogy ösmerjék, de igenis figyelmeztetni akarjuk őket, hogy a lefolyt év alatt eléggé tapasztalhatták, hogy az ily foly­tatott gazdálkodással nem érünk célt. Ha visszapillantunk a lefolyt évre, úgy el kell ismernünk, hogy ez nem volt egyébb a tengődésnél. Nem mondjuk, hogy városunk haladás tekintetében nem ért el egy­es sikereket, de mind­ezen sikereknél nem éretett el azon cél, melyet elérni óhajtunk — váro­sunk anyagi helyzetének javítását. Vannak talán egyesek, kik váro­sunk jelenlegi helyzetét elég tűrhető­nek tartják, de mi megvalljuk, hogy ez csak szűklátkörűségre vall. Mi nem valljuk ezt akkor, midőn szükségleteink és kiadásaink folytonosan emelkednek, a pótadó „lassan, de biztosan" sza­porodik, de sem a városnak sem a lakosságnak bevételi forrást teremteni nem tudunk. Nos hát, mi ezt a helyzetet nem tartjuk még tűrhetőnek sem, s így azt hisszük, volna még mit tenni, volna , kik sohasem házasodnak. — Prózai tárejmi. —­ Szokás szerint együtt ültünk mind. Az egyik vacsorást, a másik lapot ol­vasott, ketten-hárman beszélgettek, ketten pikéztek, egy kibiczett, egy szótlanul szivar­zott ; akadt olyan is, aki a Lizinek udvarolt, de még olyan is, aki az Ct »ll­ordot is, a sza­kácsnét is, meg a gazdát is szidta. Voltak köztünk fiatalok, félmúlt fiata­lok, múlt fiatalok, sőt egy régmúlt fiatal is. „No bácsi, olvassa el ezt, ez szól." — mondá aki lapot olvasott a önnek szót­lanul szivarzó régmúlt fiatalnak. — Hát az mi ? — „Tárcza, melyben elmondja egy agglegény, hogy ö mért nem házasodik meg

Next