Pápai Közlöny, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
f / 30. 3 q , WIX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Pápa, 1899. január 1. 52. szám « v Közérdekű független hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Újévi beszámolónk. Kilencz éves életpályánk kezdőjelenetéhez értünk. Nemcsak a szokásnak kívánunk hódolni, de a helyi viszonyok kötelességünkké teszik, hogy ez alkalmat megragadva kilencz éves életpályánk munkásságáról — ha röviden is beszámoljunk. A „Pápai Közlöny" élce nélkülözi a szenzációs, lármás sikereket. Röviden el lehet mondani nyolcz éves pályafutásának történetét. Nyolcz éves pályafutásunk szorosan össze volt forrva a város és közönség érdekeivel. Örömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezen idő alatt felfogni Pápa és a vidék közönségének érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szíve kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny" szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Lapunk eddigi fennállása meggyőzött bennünket arról, hogy eddigi irányunk és izmodorunk olvasó közönségünk helyeslésével találkozott, s épen ez oknál fogva reméljük, hogy lapunk évről évre gyarapodni fog, mivel ezentúl is küzdeni fogunk a közérdek mellett s attól egy jottányira sem térünk el. Pápa városában legjobban tudhatják, mily kellemetlenséggel, mily zaklatással s mily véremésztő munkával jár egy közügyeket önzetlenül szolgáló hírlap — mint a „Pápai Közlöny" — szerkesztése, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát, azt az elv, a kitűzött cél érdekében tesszük. S mi öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy mi ezen publicistai kötelességünket a legnagyobb odaadással teljesítjük anélkül, hogy kértünk, vagy várunk érte elismerést. Megérdemelni, kivívni akarjuk azt, reális alakban, mert ezzel tartozunk olvasó közönségünknek. Lelkesedéssel lobogtatjuk tehát továbbra is a kitűzött lobogót, bátran és tántoríthatlanul haladunk előre, mert meg vagyunk győződve, hogy a nagy közönség támogatása és elismerése mellett a küzdelemben mint győztesek fogunk kikerülni. Ezen reményben indulunk az uj év küszöbén a terhes útra s a szokott bizalommal fordulunk előfizetőinkhez és olvasóközönségünkhez, hogy bennünket e súlyos küzdelmünkben, mely Pápa város és vidéke — miként eddig tették, javára irányul ezután is támogatásunkban részeltessenek. Tesszük pedig ezen kérelmünket azért, mivel Önöknek válvetett támogatásának köszönhetjük ezen nyolcz éves fennállásunkat s így csakis Önökben bízhatunk a jövőben is. Legyenek meggyőződve, hogy minden legkisebb támogatás mely osztály részünkről jutand, csak fokozni fogja Pille: 152 í5 Ingó-ringó léptekkel közeledik ... A két férfi kitér neki. Amint elmegy előttük, merően rájuk néz, kicsit visszakapja a fejét, aztán hirtelen visszafordul és barátságosan int Benkőnek — hanem azért a másikra is átvet egy kíváncsi pillantást, aztán ingó-ringó léptekkel megy tova . . . Benkő arcza fakó és összeszorított fogain át kérdi : „Láttad ?" . . . „Láttam" és Kunos Béla fürkészve néz barátjára. „Ki volt" ?•.•.. „Ki? hát a feleségem" . . . Szótlanul ballagnak tovább ; vacsoráig nem is váltanak egy szót sem. Mikor aztán ott ülnek a Hungária téli kertjében, jól messze a czigánytól, Kunos Béla megszólalt : „De hát tulajdonképen miért is hagyott el" ? . . . Mint a kinek egész idő alatt egyéb se járt a fejében, s a másik ezt természetesnek tartja és csúnya rekedtes hangon kezdi — „Persze, senki sem tudja ezt közületek megfejteni. Hisz ő szerelemből leült feleségem és — én megszöktettem őt. Ez érthetetlen, ez talány, sugdossa a világ . . . Mintha bizony én valami jobban érteném . . . mintha nem volna ez nekem magamnak is probléma csak úgy nektek ! Elmondom néked, hogyan volt, bár erről még nem beszéltem senkivel. Hogy éppen te vagy az első és valószínűleg az utolsó is, azt ne ródd fel sem hozzád valómamnak, sem őszinte barátságomnak. bizal-Egyszerűen szükségét érzem jelenlegi kedély hangulatomban annak hogy elmondjam valakinek ezt a bolondos históriát. — Egyetlen gyermeke az öreg Walthers grófnak, ki a szó szoros értelmében a tenyerén hordozta ; korán árvaságra jutott lánykájáért minden évben összetrombitálta ismerőseit, kiket arra használt föl, hogy a lányt mulattassák. Én is hivatalos voltam hozzá. Nagyon jól mulattam, mert a kastélyi élet pompásan virágzott a gróf kezében. A lánynak udvaroltam, de nem többet, mint kastély úrnőjének rendesen szoktak. Szere alemre sohasem gondoltam. Mit is érhettem volna vele ? „Egy vagyonos nemes, még a vagyontalan grófnőre is bajosan számíthat — hát még ha az gazdag. Hanem azért nem egyszer éreztem hatalmas varázsát. Veszedelmesen kaczérnak mondták, pajzánnak csapongónak, ördöngősnek .... Ha azonban velem magányosan beszélgetett, mindig nagyon szelid volt az arcza, kedves, szende mosolyával különben még ma is el tudja bolonditni az embert. Hanem a szemétől mindig megijedtem. Pedig egyszeri őzbarna szemei voltak aprósárga foltocskákal bennők. Csakhogy ezek a foltok hirtelen kigyúltak és ugy ragyogtak mint az arany. Mintha a lobogó belső tűzből kicsaptak volna a lángok, félelmesen .... vészt jósolva . . . Oh tudod . . . azok a gyűlölt szemek ! Hogy nézett rám, mikor ott volt a lelke, a szive abban a elbúcsúztam. Már a coupéban ültem, s még nézésben, mindig arra gondoltam. Szinte föllélegztettem az utolsó ... a konduktor és az én ajtómat zárta .... „Nyissa . . . föl . . . gyorsan . . . fuldokolja egy hang . . . A következő perczben két kar szenve-A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyehzzal szemben. Singer Mihály és Fia A raktáron levő összes kész férfi, fiú és gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izléses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek