Pápai Közlöny, 1901 (11. évfolyam, 5-52. szám)

1901-02-03 / 5. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám­ára 30 filI. Pápa, 101 február 3. X Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó :­­ HIRDETÉSEK es NYILTTEREK sejtetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ARMIN könyvkereskedésében. Elég a türelemből A „Népszava" czimü újságban mely a szocialista párt hivatalos köz­lönye hónapok óta a legotrombább és durvább támadások jelennek meg Pápa város rendőrkapitánya ellen, mely támadások tenorját szóval alig lehet jellemezni a hivatalos hatalom­mal való visszaélés a megvesztege­tés a legenyhébb vádak melyeket a „Pápai Polgár" Szokoli Ignácz ügy­véd urnak insinuál, a címeres ökör, a nyomorult gazember a legszelídebb jelzők mel­lyel személyét illeti. Pápa város rendőrkapitánya pe­dig igazi angol t­r­mával dugja zsebre ezeket a vádakat és Pápa város köz­véleménye sem tartja szükségesnek, ezekkel foglalkozni. A rendőrkapitány közhivatalnok a községi törvény kivételes hatáskört biztosit számára a két büntetőtörvény­könyv és az uj bűnvádi eljárás igen fontos és jelentékeny missiókat biz rá és Pápa város rendőrkapitányának kötelessége megbecsülni ezt a posi­tiót, kötelességének kell tartani meg­óvni annak a tanácsnak a tekinté­lyét, melynek mint a város legfőbb közigazgatási hatóságának érintetlen­nek kell maradni. A „Népszava" nem valami ma­gas niveauju újság, de mégis az or­szág egy társadalmi rétege által ol­vasott, egy eszme egy sociális törek­vés közlönye, melynek fájdalom már­ma is számos hivei vannak. És kér­dem a t­ü­r e­l­e­nén­e­k micsoda vég­letege kell most már ahhoz, hogy el­bírja viselni azt, hogy a nép réte­gében mel­lyel szemben leginkább nyílik alkalma hivatalos hatalmát érvé­nyesíteni, ilyen vélem­ény forogjon szó­ róla közszájon, hogy­ aza^kólikus pap­ság koncán élősködve követi el a legnagyobb visszaéléseket. De hagyjuk az embert, ehhez végtére is nincs semmi közünk, de tekintsük ismét a közhivatalnokot a kinek állása nagyon is exponált, nem­törődömségével egyszerűen compro­mitálhatja egy ország szin­e előtt azt a várost melynek erős tiszta erkölcsi érzületét mindig tisztelettel emlitették. A „Népszava", bár a boulevard szennyes sarában kotorász mégis új­ság, melynek egy közleménye még a parlamentben is szőnyegre került és élénk discursiót keltett. Követeljük tehát, hogy a bőrkapitány vegye meg magának zen­és hivatalának azt az elégtételt, mit törvények neki biztosítanak, mert hát a egy kis önérzetet tán tőle is elvár­hatnánk. És most pár szót a „pápai pol­gáriról. Ismerjük jól ezt az kinek paraszt elméje egy pár embert anar­chista jelszót kaph­otott, a ki a leg­otrombább­ vakmerőséggel akart a munkás osztály kebelében viszályt teremteni. Ha nem tévedünk ismerjük ezt az embert a kinek a btkönyv több rendelkezése értelmében nem lenne joga, hogy szabad lábon maradjon a ki a központi szocialista szövetkezet T ^ :ES­C Z A. Az árnyékvilágból. Az öreg Bergfeld sárgára meszeltette új emeletes kőházát. Budán az újlaki részen ha volt is nagyobb meg szebb ház azon a tájékon, de egy sem dicsekedhetett oly tá­gas belsőséggel. Hogy ne heverjen egy talpalatnyi föld sem, a derék házigazda be­ültette tágas udvarát gyümölcsfákkal a ke­rítést és házat befutatta szőlővel, s miután pár év alatt kívánatos árnyékot vetettek a fák úgy gondolta, hogy jó lesz cégért füg­geszteni a kapura s elmérni azt a 40—50 akó bort ami a Rózsahegyen termett. Lett is látogató, mihelyst pár asztalt beterített piros term­ővel. Igazi urak. Pesti gavallérok jöttek a tiszta borra. Annyira megindult az üzlet, hogy a második évben a rózsahegyi termés már nem volt elegendő. Hozatni kellett Bicskéről, aztán az is csak ugy fogyott mintha sashegyi lett volna. Azok a keményingelejü ezüst kézelőgombos kifogástalan pesti gavallérok igen jól talál­ták magukat Bergfeld bácsi árnyas udvará­ban és váltig nógatták, hogy nősüljön meg adjon tul durczás vén gazdaasszonyán, ak­kor lesz aztán igazi jókedv Bachus kert­jében. Bergfeld füleit kellemesen csiklandoz­ták ezek a nyájas tanácsadások örömest vett volna fiatal feleséget a vén gazd­asz­szony helyébe. De egy kis bibije volt a dolognak mely datálódott még abból az idő­ből mikor őkernének malma állott a Dunán, s ő a garatra öntögette a gabonát. Dehát kinek is nem volna egy kis múltja, ha már 60 évet meghaladott s siralomvölgyében. Fáni néni abban az időben mikor még a vízimalomba főzte volt a halpaprikást, nagyon takaros menyecske volt és akik is­merték csodálkoztak rajta, hogy a háj­fejű vöröshaju Bergfeld mellett oly szép asszony hűségesen megmarad, mikor olyan ember is akadna nem egy de több is, ki menten fe­leségül venné. Dehát az asszonyok izlése ugy­arant, mint fent, a magasranguak osz­tályában igen csodálatos. Legszebb asszo­nyok jobbára az általános szépérzéknek meg nem felelő férfiakba szoktak belenyom­olódni így alhattak a dolgok szép Fáni asz­szonynyal is mert ő bizony Vörös Mártonát nem cserélte fel senkivel. Hozzá vénült las­san s 50 éves korában a szépnek ellenkező arczu asszony lett belőle. A sok halpaprikás árthatott gyenge piros bőrének. Akadtak aztán olyanok is, kik suttogva de határozottan állították, hogy Fáni nénit a lelkiismeretfurdalás vénitette meg idejekorán ennyire. És azok kik igy beszéltek, emlékeztek egy különös esetre midőn tudniilik Buda­pesten hirtelenül eltűnt egy gazdag keres­kedő neje, s hetek múlva a holt Duna-ágá­ban találták meg feloszlásnak indulva. Mie­lőtt a holt Dunában került volna a kereskedő neje látták őt férjével együtt egy este csó­nakázni a Dunán s látták kikötni a malom előtt. Hogy azután mi történt még a rendőr­ségnél sem sikerült kideríteni, mert a keres­kedő felesége tanuk állítása szerint otthon volt sőt sokkal tovább volt otthon mint az a megvizsgált hulla vizbekerülténél megha­tározott idejéhez mérve lehetséges lett volna. Némelyek azonban azt állították, hogy Fáni és Bergfeld tették el lábasul a keres­kedőnét s az ezért kapott vérdíj árából gaz­dagodtak meg. Hogy mennyi igazság rejlet e mende-mondában azt mi sem deríthetjük ki, csak segítünk a gyanakodóknak gyana­kodni. Kö­nnyü lett volna Bergfeldnek meg­házasodni mert ha Budán háza van valaki­nek és kitalálja szalasztani száján, hogy nősülni szeretne a házasító ügynöknők ki­vetik rá hálójukat. így történt Bergfelddel is ő nem szólt ugyan egy szót sem elég volt neki, hogy mások emlegették a házasságát, ott termet­tek hymen bajtársai és kerülgették a kopasz­fejű vén molnárt a legcsábosabb színekben festve előtte egy fiatal tűzről pattant me­nyecskével való éles paradicsomi gyönyöreit. Fáni asszony jóideig nem vette észre mit súgnak-bugnak öreg gazdájánál némely vendégek. De azt tapasztalta, hogy Márton nyugtalanul tölti éjeit, hogy három-négyszer

Next