Pápai Közlöny, 1912 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

IXIIXIXI. évfolyam. _ Janixár 7. ONY Közérdekű független t­eiSlap. — Megjelenik m­inden­ vasárnap. E­LŐ­FIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám­ ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 S­­L­A­T­S­E­K FRIGY E 8. 1. SzáíXCL HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Évi beszámolónk. — 22 ik évfolyam. — Lapunk jelenlegi számával a 22-ik évfolyamba lépünk ! Minden embernek, minden intéz­ménynek vannak ócsár­lói, k­ritikusai.. De senkinek sincs annyi bitója, el­lenség, mint egy hírlapnak. És ezek a bírálók, még a leghiggadtabbak is, türelmetlenek, elfogultak, igazságta­lanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha ellenkező véle­ményben vannak azzal, amit az újság ír, akkor a szegény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a czikk véletlenül az olvasó anyagi, vagy más egyéb érde­keit érinti, akkor az írója legalább­is máglyára való. Alább nem adják a t. kritikus urak, már t. i. a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, úgy hozzávehetőlegesen leg­alább is annyi, mint a mennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk je­lezni, hogy egy lap helyzete az olva­sókkal szemben nagyon kényes. A hírlapíró­ nagyon jól tudja, hogy örö­kös Scyilla és Charibdis között „ka­csázik", hogy vagy ezért, vagy más­ért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran, nem hírlapíró az, aki vitában csak azt nézi, hogy nép­szerű legyen, vagy kegyeket hajhás­­szon. Minden hírlapíró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért küzd, buzdít, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, esz­ményeit, meggyőződését meg nem ta­a­gadja soha. És legyen bár a kritika legerősebb, a hírlapíró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ő jót akar,­­ nem törő­dik vele. És e félszeg helyzet viszásságait hatványozott mértékben érezzük a vidéken, ahol a közelség, a közvetlen érintkezés egyaránt kisebbíti úgy az olvasót, mint a hírlapírót. Ahol a gyarlóságok jobban szembeötlenek és bántóbbak is. Bizonyos perspektívára van szükség, hogy fesztelenül írhas­sunk és éppen e perspektíva az oka, hogy a vidéki hírlapíró a centrumban csak nehezen válik be, másrészt azon­ban bizonyos, hogy a fővárosi hírlap­író sem való a vidékre. Mióta lapunk pályafutását meg­kezdte, egyetlen törekvése volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az írót, jogosult személyi ambícziót épen úgy, mint az anyagi be^ ^jítás követelményeit, mert él bennünkk. tudat, hogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekei­nek vagyunk szószólói, lakosságunk­nak öntudatosan működő szervei. Soha egy percre nem tévesztet­tük szem elől, hogy mi a „Pápa Közlöny” munkásai nem magán­emberek vagyunk, akik saját szeren­cséjüknek kovácsai, hanem a közélet­­ férfiai, a közügyek napszámosai és hogy jól dolgoztunk, mutatja munkánk eredménye, mutatja a tény, hogy a „Pápai Közlöny" utat tört magának TÁRCZA. fátyolt és vérvörös korongja diadalmasan tör magának utat az ég boltozatán. A nagy ünnepély megkezdődik. Vidá­man kacagó és élénken vitatkozó fiatal em­berek, elegánsan öltözött nők jelennek meg a téren ; imitt-amott egy szorgoskodó, pisz­kos, bohóchoz hasonlító mechanikus siet át a folyton sűrűsödő csoportokon. — Itt van Müller! — Melyik az? — Az a simára borotvált arcú ember. A másik, kis szőkeszakállas meg Bréga, a Müller útitársa. És azok­ as­ asszonyok ? — A feleségeik ! Mert mind a kettő nős. — Aki léghajón Parisból­ Rómába akar repülni, annak tulajdonképpen nem is volna Szabad megnősülni! A fényképészek elfoglalják helyüket. Néhán­y munkásember kitolja a vitorlás léghajót, mely nemsokára majd csodás re­püléssel szeli át­ a levegőt. Eközben bővebb értesüléseket szerzek a nőkről.­­ Az a szürkekalapos nő, a Müller felesége, aki mint láthatja, a mellette álló, fekete bundába burkolt Bréganét bátorítja. ságtól. Bréga felesége halálsápadt az izgatott­ A két asszony most elhallgat. Nem lehet tudni, hogy férjeik vakmerősége szo­morúsággal, vagy büszkeséggel tölti-e el lelküket. Könny nem nedvesiti szemeiket, de testük reszket. Elképzelhetem szivük szo­rongását, mert érzem a saját szivem han­gosabb dobogását, mikor érzékeny bucsuzá­suknak néma tanúja vagyok. Az asszonyok erőltetett nevetéssel átölelik férjeiket, aztán nyugodtan nyújtják egymás férjének bucsu­zásul kezüket. A két egyenlően öltözött léghajós most fölteszi fejére egyforma bőrsisakját, ugy, hogy most már alig lehet őket egymástól Alapíttatott 1864 ben.­­A.­­vid­els: leg'j^égvilD 'D és legnagy­o­b­b cipő-íizlete. Alapíttatott 1864-ben' Melyik ? A szürkésfehér reggeli ködben elmo­sódtak a léghajók apróbb és nagyobb ércz­pikkelyeinek körvonalai. Néhány beavatott egyén az éj folyamán már a repülőtérre sietett. Automobiljaik tompa kattogással ro­bogtak végig a mező piszkos területén. — Forró kávét kérek, Fran'Cois-apó !­Gondolja, hogy ma fölszállan­ak ?­­• — Meglehet. A szél alig V0 cm mé­­ternyi magasságban,'Róma' irányában len­gedez. — Milyen irányban van innen Róma? — Ott az egyenes vonalban, — vála­szolta Francois apó, ujjával a láthatár egyik pontjára mutatva. A nap hirtelen eloszlatja a sürü­ köd­Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos­ utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta­cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "Üzle-be­m_©-b a postapalotával szemfoem. ójp-üLl-t saját íyázain "ba Ixelyez-bexrx árb. \

Next