Pápai Kristály, 1996 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1996-03-01 / 1. szám
Illyés Terézia (Gyula) Téli csoda Télutó — Tavaszelő Az ablakon kinézve elmerengek. Néha autózaj töri meg a csendet, s Télapó csenget. Tündéri tájra csillan a szemem, fehér tujáim felém intenek, és elragad a félénk képzelet. Hófehér padlószőnyeget kapott a föld. Fák, bokrok ágán fehér gyémántvirág, fehér ilyenkor az egész világ. A tiszta hó csodás varázslata mesés és rányílik házunk ablaka, ilyenkor érek igazán haza. Bodnár Katalin Gizella (Ózd) Csillognak a hópelyhek Havas tájakon bolyongok csendesen. Hópelyhek szállnak kedvesen. A temető akácfáin Egy csomó varjú pihen. Károg egy-egy néha, Hogy megtörje a csendet. Mintha meghalt volna a természet Csillogó hópelyhek messzire szállnak, Mily különös látványa Ez a téli világnak. Havas tájakon bolyongok csendesen. A park fáit figyelem. Ott a fa tetején Pici madár pihen. Halkan lépkedek, nehogy megijedjen. A téli képnek s a Messze szálló hópelyheknek Búcsút intek. Szép Ágnes (Zalaegerszeg) Baktató kopp kopp kopp cipőm veri a tamtamot miközben hazafelé baktatok fagyott lábbal forró virággal ébren élem álmomat Gondolat-IV fagyott kert az ablakom melyen át az utat kutatom a tavasz telében Solymosi Gyuláné (Ecser) Zúzmarás a határ Zúzmarás köd lepi a határt. Csipkés díszruhát ölt a száraz ág. Csillongó hókristály díszíti a határt. Olyan szép, mintha öreg anyóka Csipkés főkötője volna. Didergő madárka megbújik a csupa csipkés ágon. Mesét mond a nyárról, a zúzmarás faágon. Ifj. Rátz Ottó (Pápa) Szélfútta kendő Halkan, csendesen loccsan a patak, ballag lemenőbe a nap, vér hull alá, aranybíbor-palást. Koccan néhány kő, reccsen a faág, árnyak suhannak az erdőn, árva vándor sóhajt a mezőn, szél fu rá fűszálból kendőt. Kőhalmi Erzsébet (Egerlövő) Fecskék Dróton ülnek a kis fecskék, Vándorutat megbeszéljék. Hol lesz majd az új hazájuk, Ha elfárad sebes szárnyuk. Ki áll majd a sor élére, Hogy a csapatot vezesse? Ha a gyűlésnek vége Hazaszállnak kis fészkükre Szemükre száll édes álom, így búcsúznak szép hazánktól. De tavaszra visszajönnek. Várja őket haza s fészek. Szép Gyula (Egervár):TÉLUTÓ P. Berecz Ilona (Pápa) Tavasz-foglaló Tavaszról álmodozom gond telített téli éjen. Az életem most puszta, sivár és kietlen. Lelkemmel varázsolom széppé a sötét valót. Igaz, hogy szívemből adok érte foglalót. Tavasz Gyöngyharmattal telt, felszálló, tavaszi ködben átlátok a zöldülő mezőn. Orgonavirág-illat hívogat. Mögöttem az erdő dalol. Ez az énekszó mindenért kárpótol. Fritz István (Kurd) Tavasz Folyó felett pirkad a hajnal, gyengéden megreped a selyemruha. Előrobban a kozmosztest vérpirosra csiszolt húsa. Harmatba térdig járok, hajamban csimbókos ág akad. Mire elérek a csillogásba, a kupola teljesen kettéhasad. Kibuggyan a napsugár fénye, sárga méz csordul a földre. S tudom milyen más vagyok így lépegetve, így tündökölve. Nem bánt a téli seb, amit rejtek, amit most a mező se bán. Örömét szórja felfele, fel az ég aranyos tűzfalán! Narr József (Bonyhád) Május Szerelmesek hónapja vagy, Rügy és vágy belőled fakad, Párt keres az állatsereg, Csókot lehel az ki szeret. Oly csodaszép a természet, Mező ébred, súg szerelmet, Újból tüzel a napsugár, Szerelmet vár az ifjú pár. Kedély, öröm gyógyít lelket, Könnyíti az életterhet, Álom lepi szemet éjjel, Festi eget ifjú hévvel. Hetven tavaszt átélhettem, Csodálkozva felismertem Milyen szép akkor az élet, ha az ember még remélhet.