Pápai Kristály, 1997 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1997-03-01 / 1. szám

Sz. Svastics Klára (Tapolcafő) TAVASZ VAN! Rozoga, öreg kukoricagóré... csordogál alatt a tavaszi hólé. Száraz avar közt fűszál kandikál, langyos szellő a fák között fújdogál. A tavalyi hó még itt-ott megmaradt, elviszi azt is a tavaszi fuvallat. A patak széle még csorba a jégtől, a hóvirág már nem fél a múló téltől. Pattog a csáde-bábé kerti tűzparázs, tavaszt hirdet a kiskakas-kukorékolás. Átmelegít mindent a napnak sugara, rügyet hoz a bokor s a lila orgona. Már a földnek is jó szaga van. Tavasz van! Tavasz van! Tavasz van! Batta Nagy Ida (Bp.) VÉGRE, JÖN A TAVASZ! Végre jön a tavasz! Brigyfakadás, madárdal hirdeti a jöttét Nagy szerelmi lázzal. A harkályok kopogtatják Éledő fák törzsét, Nagy-nagy akarással És tavasz-várással. Az ifjúság kiviharzik A jó levegőre. De jó, hogy a zordon télnek Egy évre már vége! Bíztunk benned, tavasz herceg, Senkit sem fogsz cserbenhagyni! Leolvasztasz fagyot, jeget, Melengeted a szíveket. Ránk is fér, mert majd megfagytunk A téli nagy dermedtségben. Mint egy örökös jó barát, Eljössz hozzánk minden évben. Erőt adsz az élethez És reményt, hogy a zord télnek Hamarosan vége lesz! Solymosi Gyuláné (Ecser) TAVASZ Kopár fagyát a földnek Tavaszi nap s a szél szikkasztja. Melengeti egyre újuló erő Bimbója pattan Életerő éled akármerre nézel. Lüktető csendből Élet fakad újra Fű, fa, virág nyílik. Csivitelő madárdal kék eget köszönti. Tavasz az embernek Új élet és reménység. — 2 — Tavasz Szép Gyula (Egervár) TAVASZ Prosszer G. Júlia (Bp.-Szigethalom) TŰNT VIZEKRE... Tűnt vizekre visznek az álmok... És riadtan ébredek; nem tudom, élek-e, vagy már rég halott vagyok...? Sápadt arcok, fénytelen szemek... Letűnt szerelmek árnyai; értelmem képtelen lázadni, mert erősebb minden érzelem...! Tűnt vizekre visznek az álmok... így, túl a negyvenen, kisért a múlt szüntelen, míg a jövőmből semmit se látok... Csak a régi, régi tűz lobog... És folyton reszketek, erőmből majd futja-e, egy új élet, egy új mosoly...? Narr József (Bonyhád) MÁJUS... Szerelmesek hónapja vagy. Vágy és vügy belőled fakad; Párt keres az állatsereg, Csókot lehel aki szeret. Oly csodaszép a természet, Mező virul, súg szerelmet; Újból tüzel a napsugár, Hűséget vár az ifjú pár. Kedély, öröm gyógyít lelket, Derűs égbolt bút feledtet; Álom lepi szemet éjjel, Festi eget ifjú hévvel. Hetven tavaszt átélhettem, Ennek nyomán felismertem - Milyen szép akkor az élet, Ha az ember még remélhet. „PIROS PÜNKÖSD NAPJÁN" A Szentléleknek Szelleme - Mely hassa át a népeket - Lángnyelvével zúgjon végig, És oszlassa a rémeset...! Elfajzott az emberiség, Mert irányítja zsarnokság, Míg szeretet ritka érzés, Úgy életre tör a gonoszság. Imádkozzunk bízó hittel, A Szentlelket arra kérve­­ Mentse meg a bűnös embert, Jó jöjjön a rossz helyére. Szép lehet a földi élet, Ha értelmesen cselekszünk, Nem lesz Lélek Ki eltéved, így boldogok is lehetünk. Solymosi Gyuláné (Ecser) MESÉL AZ ERDŐ... Mesél az erdő, a messze szálló felhő, Erdő vigyázza a néma csendet, Felhő suhanva szállva járja a világot, És így mesét mondanak egymásnak. Erdő a csendről, felhő a világról. Békében a világ ezt látja a felhő, Erdő néma csendjét nem érzi az erdő. Ember, miért nem vigyázod a világot És a néma csendet? A felhő miért nem mesélhet a Boldogságról zenéked? Miért kell a gyűlölet? Erdő és felhő írjátok az égre: Ember, ha nem vigyázod a természetet és a békét, a világnak vége.

Next