Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-01 / 1. szám

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony n­apgylH­­az is»ierctlerjosz<őeo.vlct. kertészeti társulat, lövész- és ön­kénytes tüzoltóesk­ület A lap szellemi részét illet«"» közlemények i­­./ci'lvos/lo lalví­ v­iál'il I Anna-tér 1210. sz. a küldendők. Eiűfizetési és kületési dijak, f­elszóllamlások, a kiadói teendők­kel megbizott W­ a.j tilts» Ivál'Ol ór könyvkereskedésébe: megyei lázzal szemben, intezrinlük. Pápa, U-Iíró í. .Megjelenik e lap heten­kint egyszer. szombaton. pn­y IVCII. L.i­ itultii<lonos s fel eins szerkesztő I*. S­.abó IV.ii*ol. A llir>(101 ó)i dí­jak­ lérfogat szerint számitatnak: ItsQ centim. 20 kr, .".OQ centiméterért Í10 kr, 70Q centiméterért 70 kr, !(•(»• centim. 1 írt, IjOQ centim. 1 frt 1O kr, 2000 centim. " I'­K<> kr, "»0­ Q ce»ntim­. "2 Irt. 40 kr, 400Q centim. ."*» frt. A közbeeső térfoga­toknál a következő magasabb tok dijja számitatik. I.élyegdij mindig külön fizetendő. V nyik­tor minden sora 10 k. i.i­íl/elési dí.jalv: Krív évre 0 fr. Kelévre ."«Ír. Negyedévre 1 tr. ."»(• kr. Íf (V) sínét lepergett egy év a végetlen időből: egy I » © J ts 9J v. buborékkal ismét több lebeg az örökké­­ valóság tengerén.— „Haszontalan his­tória a­z é­let, miért is v­a­n , vag­y mért nem végtelen!"—Így kiáltott fel a lánglelkű­ Petőfi, s ezen szavai soha sem gya­korolnak ránk oly benyomást, még pedig oly igazán mély benyomást, mint a/­ ó é­v végén és egy új é­v­n­e­k kezdetén. Miért is nem végtelen hát az élet ? az a valami, melynek valódi fogalmát még a tudo­mány sem vola képes elég szabatosan definiálni. — Ez az apró kis mécsek, az egyes egyedek lángtengere, mely oly hatalmas tengert áraszt szét minden felé, s l­i kiapad, ha kialszik, an­nál nagyobb sötétséget. eltörhetlen­ ködhomályt hagy maga után). C v Miért is nem végtelen hát az élet? ez az óriás tenger, melynek keblében oly iszonytató szörnyetegek tanyáznak, melynek az úr homlo­kán egyszer a menny örök mosolya tükröződik, máskor pedig a bánat és fájdalom mély baráz­dái sötétlenek: e tenger, mely sokszor iszap, vizenyős sár alá rejti a drága gyöngyöket, a valódi nagy szellemeket, mig a szemetek, a kis lelkek, játszva, lihegve úszkálnak felszínén, mely a kalmár hajókat, mik hullámhátán úszkálnak, a hajtott révpartra röpíti, mig a valódi értékes darabokkal megterhelt hajók ott merülnek el sok­szor a nevető habok sötét sírjában. Miért is nem végtelen hát az élet? ez a beláthatlan csatatér, hol mindig két labor áll szemközt egymással: a jók és gonoszok, a ha­misak és igazak, a haladók és maradók, az ós­diak és a modern eszmék bajnokai, a félistenek és félállatok tábora.­­ A harc tart megszűnés nélkül, szakadatlanul, és ha az egymás után le­zajlott évek sírboltjába, a történelem fáklyavi­lágánál egy rövid, egy futó pillantást velünk, azz leszünk kénytelenek tapasztalni, hogy még idáig nem a jók tábora, nem az igazak hadsora ör­vendhet a kivívott diadalnak. — A nagy világ­boldogitó eszmék szent tábora sokszor csatát vesztett, míg az önérdek oltárának papjai a Ki­vivőd győzelem után le De­ll­in ol énekeltek. — Ott lengelt magasan a szabadság zászlója: ott robogtatá a kor szelleme a társadalmak előtt a haladás, a reformeszmék szövétnekét: de jött a zsoldos hadak özöne s letépte a sza­badság zászlóját fénylő magaslatáról, s a reform­eszmék haladását az igazság bajnokainak csont­halmaival torlaszolta el. Miért is nem végtelen hát az élet? ez a színpad. hol álcázott alakok ezrei játszák sze­repeiket; hol a hőst sokszor a leggyávább em­ber adja, s bíróként azok szerepelnek, azok hoz­nak sokszor ártatlan férfiak s nők felett ítéletet, a kik voltaképen arra sem méltók, hogy embe­reknek neveztessenek: hol sokszor felbukik az e­r­é­n­y, s az a­l­j­a­s l­e­l­k­ü­s­é­g, mint egy ko­szorús irónk mondja, fény polcokon üide csilla­gokkal játszik. Ily kérdések s gondolatok támadnak ben­nünk, midőn az ó ével meghalni, és az új évnek csillagát láthatárunkon felragyogni látjuk. — Mért nem végtelen az élet: mért mennek füstbe leg­­­szebb reményeink: mért nem örvendhetnek va­lósulásnak a legboldogutóbb, a legmagasztosabb eszmék is, vagy ha ily rövid az élet, ennek mezején mért nem nyílnak csupán örömvirágok: miért van az, hogy sok ember csak egyszer örül az életben, mikor halálát közelgetni látja, és mért töznek az emberek egymás ellen, mért dúlják fel egymás boldogságát, hiszen ha ránk szakad a sír éjjele, ha végjobbot vet az élet fáklyája, áll a sir göröngyök alatt a mél­tatlanul üldözött, sértegetett embertárstól, az el­árult hazától, a megrabolt koldustól, a nem pár­tolt irodalomtól, a haldokló művészet, ipar, ke­reskedelem s tudománytól meg csak bocsá­nat­ot sem kérhetünk?!? De nyájas olvasó, ne csak árnyoldalát nézzük ennek a talán­yos életnek, vannak ám ennek ragyogó fénypontjai is. — Nem vég­telen az élet, de vannak ám teltek, vannak Uj év napján, 1876. W ÍK^&tft $ A ..Pápai Lapokéhoz! Pályafutási okai újra megkezditek, intve, bírálva.— l­ j az alak — de nem uj célotok az igazság. Kisérjen szeretet. részvél; s törekvésitek dija Édes hazánk java és városunk üdve leend! K I­e­i­n. E­z­e­r­n­y » I­e « z­á­r Ii­e­t­v­e ii h­a­t­t­­a­n Ott kezdjük. N­ol elvégezünk, d­­­e kezdjük-e boldogabba­n. * Mint a hogy elhagyott ez év? Ez egy szóra adjatok csak Viszhangot hű őrangyalok. Ez e­g­y s­z­ó­r­a várakoznak. n * Kiket ez év búban hagyott! Koly az id*» végetlenül, S rajt­a h­ahok tűnnek, mennek. Oly igaz, s hír jelképeül A bánatnak, az ürömnek. A véletlen játéka ez? Vagy az Isten bölcsesége? Ezt kérdi, ki habokba vesz. S megtört szívvel célt nem ere. S e kérdésre megfelelnek Sírjaikból a századok : Testvéreit! az örömnek. Isten adá a bánatot. Az emberek Káin szive f*yilkolja meg e szent frigyet. K Káinok, — a semmire kellő gazok, és irigyek. Ezek ellen vívtak, s vívnak Harcot a mult, s jövő évek, S e viadal bajnokinak Szép volt, szép is lesz ez élet ! Ajkaikon ez egy szózat Cseng új évi üdvözletül: r K­ü­z­d­j , segítsd S a s­z­e­b­b j­ö­v­ő így a­z á­l­d­o­z­ó­k a fel­d­e r­ni !. " Ki hát a sok üres vág­gyal! .Miből egy sem teljesedik. Szent és szép az imádság, dal, s­e csatára hív mindenik. A gazság nő napról napra. ..Az anyagot kell imádni!" Ki igy tanít — az a pap ma. Csak igy lehet nag­gyá válni. Ez a nagyság, — az a csillag. Mi vakítón ez ért jelzi, Hol élünk, s az csillog, mi nagy. S kicsinybe nem megy ma semmi. Kicsiny a jó, a szép, remek. Kicsiny a boldogság maga . . . he rúgd fel ezt, ha van eszed Mutass mindent, s űzz nagyba ma! Ha bukni kell — bukjál nagyba; S kit rászedél, igy ü­sd agyon,— N­a nem lophatsz — légy orgazda,­­CIN­ bűn, bár mint gyül a vagyon. Csak körmödre ne üssenek; l­égy oly ügyes, légy oly ravasz. A szép eszmék szünetelnek. Hol virág nincs — díszlik a gaz. Nem árt, ha igy eltemetik egymást az ily silány évek. Ki még egy szebb jövőbe hisz — Oket miért könyezné meg? A valónak ez — árnyképe. S ezt a valót kell imádni? Van-e kit ez elmúlt évbe Meg nem csaltak fényesb­almi? És hát velük! Legyünk ébren! Munkálkodjunk nappal, éjjel. A szebb jövő — ha jő — tétlen, S az elbukók közt ne érjen! Becsületes munka közbe Vágjunk jobbra, vágjunk balra, Ha a gazok hosszú körme Szerzeményünk elkaparja,

Next