Pápai Lapok, 1879 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1879-01-05 / 1. szám

Előfizetési felhívás: II „P­Á P­A­I A­L­A­P 0 K­i 1879. évben VI. évfolyamába lép. J. Önérzettel nézek vissza a lap által befutott öt évi­­ c pályára, mert ezen öt év alatt mindenkor a felvilágo­­so­sodás zászlaját magasan tartva, a haladás szolgálatában is állott, mindenkor a nemes és jó czél felé törekedett, és mindenkor elismeréssel szóltok­ a szép tettekről s meg­ 6 rótta a megrovásra méltó cselekedetet. di A pártolás, melyben lapom a nagyérdemű közön­ ZÍ­ség által részesitetett, bizonyítékot szolgáltat arra, hogy S 1 az hézagot pótol, de ezen pártolás egyszersmind ösz­tönöz arra, hogy hasonló irányban azt továbbra is fenn­­eM tartsam és fejlesszem.­­ Nem rettenek vissza semmi áldozattól sem, hogy fő lapomhoz kötött jogos igényeknek megfelelhessek, s d; ha a közönség pártolása által buzdítatva leszek, még többet is nyújtok, mint eddig nyújthattam. A szíves hajlamot, melyben igen tisztelt előfize­­­­tőim részesítettek jövőre azzal akarom viszo­­­y­­ozni, hogy minden egész évi előrefize­tőmnek egy gyönyörű o­l­ajfestéknyomatu » jutalomképpel— „A­ magas havason" £ 43. 57 cm. nagyságban, — egészen ingyen, ked­ a­­veskedem. a E reám nézve nagy áldozat daczára a lap­­ f előfizetési ára marad mint volt t. i. u Egész évre 6 forint Fél évre 3 forint. Negyedévre 1 forint 50 kr. ^ A „pápai lapok" tisztelt barátait felkérem, kegyeskedjenek lapunkat ismerőseik körében terjeszteni. Végül felkéretnek az igen tisztelt előfizetők, hogy­­ az előfizetési dijakat hozzám és nevem alatt minél előbb is beküldeni kegyeskedjenek, hogy a jutalom képet az 8 év első hetében már m­egküldhessem. Kérve a nagyérdemű­ közönség szíves pártfogását a vagyok mély tisztelettel d Pápa, 1878. decz. hó. ? Wajdits Károly, a v ss a „Pápai Lapok" kiadó tulajdonosa k Pápa 1879 január kezdetén . A tisztelt közönséghez. Azon ügy, melyért öt éven keresztül — fokozódott si­­s­kerrel — harczoltunk, s melyért ezentúl is küzdeni fogunk, V távol esik a politikai kérdésektől s egyenlően érdekel min­­­­den hitű és felekezetű, minden rendű és rangú polgárt;­­ hiszen czélunk volt a múltban, s c­élunk lesz a jö­vőben­­ is: városunk és vidékének anyagi és szellemi érde­keiért­­ harczolni­ , i Tekintsünk nyugat felé ! Élénk, pezsgő, munká kodó s dolgozó társadalmi viszonyokat; kifejlődött társas éle­­t és­­ virágzó társulási szellemet; gazdag és független pogársa­mány vívmányainak birtokában lévő iparost, műveit keres­ gí kedöt; s a nép érdekeiért, a megsértett emberi jogért lelke­ m 3Ülve küzdő, a műveltség magas színvonalán álló s polgár­­nő társai által becsült ügyvédi kart találunk ott. S ha kérdjük : mi fejlesztette a nyugati népek életében mind­ezt? ha azt vizsgáljuk, hogy mi tisztította meg a társadalmat a gyim­­m gyom szerű kóros kinövésektől? azt fogjuk találni, hogy jó az egészséges, a­ független, szemet nem hunyó közvélemény ki­nyilvánulása ! És a közvélemény foruma a sajtó. Ennek fel- ki adatát képezi a társadalom életében nyilvánuló események jó feletti elfogulatlan bírálata, részreh­ajlatlan kritikája által ki- ki tüntetni: a jó, — a szép, — a nemes cselekvényt s megróni, ni elitélni: a rosz, az önző a népet kizsákmányolni törekvő m eljárást. ei Nem a tányérnyaló bókolás és hasznot leső szépmon­­ki­dás ; nem a száraz szinnélküli, se meleg se hideg kroniká­­vi­tás, hanem a jó és rossz közötti mérleg alkalmazása: a füg­getlen itélet kimondása képezi feladatát azon sajtónak, mely a nép érdekeiért , a közügyért küzd. Nem csak a világot fe rendítő események feletti bírálat kimondására, nem csak országos politikai közvéleményre, hanem a részleteket, a kicsinynek látszó ugyan, de a társadalomra mégis roppant fontossággal bíró, kérdésekkel foglalkozó, — tehát a társa­dalom szűkebb körében nyilvánuló-közvéleményre is van szükség s ezen, hogy úgy mondjuk, helyi közvélemény, tol­­­­mácsa : a vidéki sajtó ! Fontos feladat, melynek helyes megoldásától és al­­kalmazásától nagyrészben fog társadalmunk újjászületése­ií függni/. , * . . 10 Es a müvelt világ minden részében, az i­n­t­e 1l­i­ ki­g­e­n­t­i­a, küzd a nép érdekében: a közvélemény [a nyilvános hatásaért, B elitéi minden szűkkeblű — egészség­telen alapon nyugvó —klique törekvéseket s ezek m­achi­nátiójával szemben állítja a közérdeket: a nép érdekét! S­­ a nyilvánosság fórumán kitűzött világosság által láthatóvá teszi a társadalom minden atomját s a közélet "életről el­ 5 űzi az oda nem való álintelligentiát­ is A ,,Pápai Lapok" kezdetétől fogva feladatának szín­­ei vonalán állott s hiven előtüntette mindazon eseményeket, a­melyek társadalmunk terén előfordultak s így csak a rossz­­­, akarat vethetné szemére, hogy az Intelligentiától távol állva ^ nem tolmácsolta híven­ a közvéleményt! Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy megtettük kötelességünket, s ígérjük, hogy jövőben is kötelességérze­tünkből kifolyólag a közügy Önzetlen hive maradunk, s füg­getlen polczunkról a szűkkeblű kiiqyeség posványában le­ i' szállani nem fogunk.­­­ {i Nem ! Mert épen az intelligentiának törekvését látjuk S( az életben mindenütt ott nyilvánulni ahol a közjó előmoz­­dításáról, a nép érdekéről van szó ; holott csak a szellemi­e­n elárendeltségek törekszenek aláásni a meglevő jót, hogy helyébe rossz intézményt léptethessenek, melynek feladata I­ nem lehet más mint az alár­endelt egyének ambitióját a közügy rovására — kielégíteni. u A nép érdeke : az intelligentia érdek. Mi, midőn a nép érdekéért küzdünk, Csak az intelligentia nézetét tolmácsol­­­­juk ezeknek támogatásával remélvén czélt érni. ... Lapunk a nép lapja marad, mint ahogy volt eddig • ^ 8 szolgálni fogja a közérdeket, s hiven fogja tolmácsolni tár­sadalmunk minden mozzanatát. Szórakoztató olvasmányo­kat, érdekes híreket, a jelesebb javítások, újításokról, a ne­­­­­vezetesebb feltalálásokról, az iparról, kereskedelemről, s föld­­v­iségével legyőzni véljük mindazon belső nehézségeket. Ilyekkel a lap küzdeni kénytelen. Mi nem ígérünk, ha­ra teszünk, s programmunkat képezi: mindent a népért m indent a közjóért. És így, megnyugvással tekinthetünk a jövő elé. Meg­ugrással, mert ismerjük városunk lelkes polgárait, ismer­i városunknak a közjóért lelkesülni tudó nemes hölgyeit,­­ nem engedik a közügyben fáradozó vállalatunkat el­:kni, hanem mint eddig, úgy ezentúl is pártfogolni fog­k azt; de másrészt azon szellemi pártfogás, melyben fá­inkat, itt munkatársaink részesiteni fogják képesít ben­inket, minden igényeknek megfelelhetni s minden ese­ányt gyorsan registrálva előtüntetni, úgy hogy megújított övei és erélylyel lépünk pályafutásunk hatodik évének iszöbére, melynek kezdetén háromszoros „Éljen l”-nel üd­zöljük Pápa városának összes polgárait! Értesítés: „Pápa városa 1878-ban" czimű czikkünk utatása technikai akadályok miatt jövő számunkra maradt. got. szakszerűen képzett földmivest, értelmes és al tudo­­s _­­­­A „Pápai Lapok" tárcája. v­a­ k „Drága­ ereklye gyanánt vettem tőled Kossuth arczát," n „S gyász keretében a hon sorsa borong szivemen." g „Oh, ha jövőbe remélni lehet még! — lányka kívánom? ..Élj­en a hon! —s te viselj — rózsaszínű keretet," r­­­­s benne? . . . Megjárta. — Amerikai humoreszk. —­­­ Igen, nagyon gyönyörű história volt ez, melynek párja­­ nincs „klubbunk" évkönyvében, g ez van Twitter Ralph és < — De nem akarom előre is elárulni — mint ezt Kökörcsin kisasszony szokta mondogatni és írni.­­ Szóljunk először is a „mi klubbunka-ról és van Twitterről ” New­ Yorkban, az újvilág Lodonjában vagyunk és a licen­ * és a poétika segítségével bevezetjük olvasóinkat a „mi klubbunk"-ba , melynek pompás helyisége az ennyi és ennyedik utczában kön­nyen megtalálható. Ha megtaláltuk a mi „klubbunk"-at, akkor­­ megvan Twiller is, kivel — köztünk legyen mondva — több „juke" történt, mint akármelyik más társával. Van Twiller Ralph régi Yankee-Mynheer családból szár­mazott, melynek őse egykor New­ York kormányzója volt, s a­kinek utódai is tisztességes állásokat foglaltak el az államban, mert voltak közöttük polgármesterek, tengernagyok, táborno­­­­kok stb. A­mi anyját, van Ronselaer — van Zandt — van Twitter­i asszonyt illeti, ez hosszú, tekintélyes nevével együtt Hudson jmellett izében — a hely nevét már elfeledtem —­ pompás jószágán akott. De még ezen nincs semmi nevetni való. > 1 Ralph, egyetlen fia, születésénél fogva gentleman volt, és a gröjcség, mely egykor az övé leeédelt, reménybeli milliomossá i mivelésről és a magyar irodalom terén felmerülő neveze­­­­tesebb mozzanatokról, valamint népnevelésünk, egyleteink­­ és közigazgatási életünk köréből változatos élénk közle­­ményeket fogunk hozni, magától értve, hogy mindez azon j r kereten belül leend tartva, melyet egy vidéki lapnak túl­lépnie nem szabad. Lapunk belszervezete gyökeres változáson ment ke­resztül; hozzánk új munkatársak csatlakoztak, s ezeknek se­­m teve őt. Hogy e mellett a mi "klubbunk" most szorgalmas, te­­­­vékeny tagja, sőt a nap hőse, a klubb virága volt, azt tudjuk, a aki pedig nem tudná, azzal bizalmasan közöljük. f< Egyszer — alig egy éve — „klubbunk" tekéző­ szobájának „ kékellő szivarfüstje közé egy bizonytalan hir vegyült egy „je h ne sais quoi", „nem tudva honnét" mondotta volna Firkái, ko­ e szoros költőnk, ha a klubb tagja lett volna; de azt épen nem i mondhatta volna „és nyomát gyorsan elvesztőnk", mivel ez még 1 meg sem volt, értem a nyomot. * # * — Van Twillerrel történt valami ! — Mi történhetett Twil­­­­lerrel ? — Történt valami van Twillerrel ? — Valami történt van­­ Twillerrel! — Így variálták e thémát: van Twillernél nincs min­­­­den rendjén. Ez rendjén volt ugyan, de mi nem volt tehát mé­­s gis rendjén? ! Valamint volt idő, mikor szögletes orrú csizmákat viseltek , vagy a nyakkendőket karikába húzták, ugy egyszerre divattá lett van Twitterről beszélni, a mutatóujját az orra tenni, a fejét­­ csóválni és így szólni. De mi történhetett vele? És minden kér­­­­désre csak válvonogatás volt a felelet. — Pénzzavar, vélé Flemming Tom. — Ah, hallgasson,­­ kedvesem, ön tévúton van. A szerelem, a szem­em, A szerelem sötét verem dalolta Delaney Ned és egyúttal punchos poharát kiséret­képen az asztalhoz verte. — A kór tünetei csakugyan megvannak, bizonyitgatá dr. Markie Jack. — Emlékszem jól, midőn Flemming Tom. . . — Jack, megtiltok minden legcsekélyebb vonatkozást! ki­áltott Flemming Tom, boszosan pillantva fel a képes­lapról. A társaság nevetett és tovább folytatták a van Twitterről való vélemények­ felállítását. Épen most távozott el klubb helyi­ségeiből. Esti kilencz óra volt. Látszólag keresztül futotta az újdonságokat az olvasó­teremben, miközben, a szivarjával két , nagy lyukat égetett az asztal terítőn, a hamut pohárba dobva S. J. B. H.-nak Boldog új évet! 1­88­81 Falusi tűzoltó-egyletek meghonosításáról*). Valamely állam összes községeinek ingó és ingatlan va­jona képezi azon állam nemzeti vagyonát. Az államnak jólétére és boldogságára igen fontos hatás­a van a nép műveltségi állapota, melynél fogva megválaszt­ja jó­létének előmozdítására a szükséges eszközöket; — fon­t hatással vannak a nép egyéni és politikai viszonyai, az ezek­­ járó különféle mozgalmak és változások; — de nem csekély néző szerep jutott az időnként jelentkező országos és helyi apásoknak is, ?= ilyenek a járvány, a szárazság, háború, ár­u, tűzvész stb. A különféle helyi csapások közül a talán mindenütt leg­yakoribb a tűzvész. Ez, ha csak a legritkább esetben pusztítja el az egész községet vagy annak jelentékeny részét, min­desetre kímélet nélkül rombolja szét s megsemmisíti mindazt, mi útjába esik, mindent, mit meg pár óra előtt magunkénak ondtunk. Ha aztán nem sikerül a bősz elemet ideje korán meg­kezni, rövid idő alatt felemészti mindazt, a­mit sokszor száz ég száz munkáskéz nehéz verejtéke árán éveken, sőt évtize­­den át szerzett. Igyekszik ugyan a község munkaképes része, hogy tüz­iszély alkalmával erejéhez képest segítségére legyen ember­fsainak; megragad minden módot, hogy a tűz tovább terjedé­st megakadályozza, megtesz mindent, hogy a tűz által megrá­adott embertársai javaiból, a­­mennyit csak lehet, megmentsen; ; csak az újabb időben kezdtek az emberek emberbaráti sze­letből testületekké alakulni, hogy előre megállapított és kosz­osabb gyakorlat után czélszerűnek bizonyult módon működje­nk a bekövetkező tűzesetek alkalmával. Ezen testületek a tűzoltó-egyesületek. Sajnosan kell t­­­sztalnunk, hogy a rendszeres tűzoltás terén faluhelyen és kis­ebb községekben, daczára a kormány intézkedéseinek, semmi áladás vagy előmenetel nem észlelhető, hogy a legtöbb köz­egben vagy épen semmi vagy csak igen gyarló oltó eszközök i­áthatók, és hogy a lakosság rendesen saját háztűzhelye meg­édése és oltalmazására szoritkozván — felebarátjának segítsé­ére menni nem igen hajlandó. Hisz mindenki közülünk tapasz­thatta azt is, mily nehézség és nagy akadályokkal jár a vá­rsokban a tűzoltó-egyesületek alakítása, és hogy mennyi elő­élet és elfogultsággal kell megküzdeni, míg az óhajtott czél lérhető. Ha már ez így áll a városokban, nem lehet csudás­*) Ezen talpra esett czikket az „Iglói emléklap" nyomán közöljük, álljuk községeink kiváló figyelmébe, s végül — a­nélkül, hogy tíz szót szólt volna — eltávozott, de r­­ajtóból kétszer is visszatért, mivel kalapját fordítva tette el, és másodszor másnak köpenyét vette magára. Amáskor a klubb­ tagok­ legszeretetre méltóbbja, beszédes és esténként árom, négy finom helyen is található vala, most hetenként alig gyszer volt látható és ekkor a csendes olvasó­teremben s — unt suttogták — elbólintva és a „Napló" utolsó számát, ismét kissé fordítva, tartogatta kezében. És azután? * * * Nemsokára a van Twitter-féle ügy új stádiumba lépett, második suttogás röpködött a levegőben, határozottabb, mint az lső, de mégis eléggé ködös és érthetetlen és a „mi klubbunk" ekéző­ szobájának havanna felhőcskéjén ívvel és nyíllal fegyver­ét szárnyas istenke lebegett, ki — mint könnyen elgondolhat­uk — van Twitterre czélzott. De ki volt „agens"-e a veszélyes egyverü kis hősnek? Az „on dit" moll hangjai lassan, lassan energikus s­trac­usba mentek át és egyik napon az egész klubb előtt tudva volt,­­hogy van Twiller szerelmes — tartsd ide füledet, kedves olvasó Sc £y — színésznőbe. Van Twiller szerelmes egy színésznőbe? Nem, ez mégis csak nevetségesebb, hogy­sem elhigyjük. Van Twiller, a híres Wou­ier van Twitler utódja, van Renselaer — van Zand — van Twitler asszony fia, — szerelmes egy szinész­nőbe! És mégis, mindenki elhitte. Eipiditiók, melyek a vállalkozási szellemet s kitartást il­letőleg a Livingstone-féléknek épen semmit sem engedtek, jön­nek létre. Hatonként, hetenként, a nemes művészet iránt föléb­redt szeretettel eltelve, járták be az ismert és ismeretlen múzsa templomokat, thespis-bódékat, elkezdve a nagy operaháztól a­­ Bowery legpiszkosabb komédiás helyiségéig. De semmi, ab­solute semmi sem vala található, mi csak legcsekélyebb alapjául is szolgálhatott volna a gyanúnak. Egyik este, midőn Delaney és Flemming urak minden utánjárásuk és kutatásuk sikertelensége fölötti kétségbeesésük­ben az elővárosoknak még hátramaradt színházi helyiségeibe

Next