Pápai Lapok, 1879 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1879-01-05 / 1. szám

Előfizetési felhívás: II „PÁ PAI ALAP 0 Ki 1879. évben VI. évfolyamába lép. J. Önérzettel nézek vissza a lap által befutott öt évi c pályára, mert ezen öt év alatt mindenkor a felvilágososodás zászlaját magasan tartva, a haladás szolgálatában is állott, mindenkor a nemes és jó czél felé törekedett, és mindenkor elismeréssel szóltok a szép tettekről s meg 6 rótta a megrovásra méltó cselekedetet. di A pártolás, melyben lapom a nagyérdemű közön ZÍség által részesitetett, bizonyítékot szolgáltat arra, hogy S 1 az hézagot pótol, de ezen pártolás egyszersmind ösztönöz arra, hogy hasonló irányban azt továbbra is fenneM tartsam és fejlesszem. Nem rettenek vissza semmi áldozattól sem, hogy fő lapomhoz kötött jogos igényeknek megfelelhessek, s d; ha a közönség pártolása által buzdítatva leszek, még többet is nyújtok, mint eddig nyújthattam. A szíves hajlamot, melyben igen tisztelt előfizetőim részesítettek jövőre azzal akarom viszoyozni, hogy minden egész évi előrefizetőmnek egy gyönyörű olajfestéknyomatu » jutalomképpel— „A magas havason" £ 43. 57 cm. nagyságban, — egészen ingyen, ked aveskedem. a E reám nézve nagy áldozat daczára a lap f előfizetési ára marad mint volt t. i. u Egész évre 6 forint Fél évre 3 forint. Negyedévre 1 forint 50 kr. ^ A „pápai lapok" tisztelt barátait felkérem, kegyeskedjenek lapunkat ismerőseik körében terjeszteni. Végül felkéretnek az igen tisztelt előfizetők, hogy az előfizetési dijakat hozzám és nevem alatt minél előbb is beküldeni kegyeskedjenek, hogy a jutalom képet az 8 év első hetében már megküldhessem. Kérve a nagyérdemű közönség szíves pártfogását a vagyok mély tisztelettel d Pápa, 1878. decz. hó. ? Wajdits Károly, a v ss a „Pápai Lapok" kiadó tulajdonosa k Pápa 1879 január kezdetén . A tisztelt közönséghez. Azon ügy, melyért öt éven keresztül — fokozódott siskerrel — harczoltunk, s melyért ezentúl is küzdeni fogunk, V távol esik a politikai kérdésektől s egyenlően érdekel minden hitű és felekezetű, minden rendű és rangú polgárt; hiszen czélunk volt a múltban, s célunk lesz a jövőben is: városunk és vidékének anyagi és szellemi érdekeiért harczolni , i Tekintsünk nyugat felé ! Élénk, pezsgő, munká kodó s dolgozó társadalmi viszonyokat; kifejlődött társas élet és virágzó társulási szellemet; gazdag és független pogársamány vívmányainak birtokában lévő iparost, műveit keres gí kedöt; s a nép érdekeiért, a megsértett emberi jogért lelke m 3Ülve küzdő, a műveltség magas színvonalán álló s polgárnő társai által becsült ügyvédi kart találunk ott. S ha kérdjük : mi fejlesztette a nyugati népek életében mindezt? ha azt vizsgáljuk, hogy mi tisztította meg a társadalmat a gyimm gyom szerű kóros kinövésektől? azt fogjuk találni, hogy jó az egészséges, a független, szemet nem hunyó közvélemény kinyilvánulása ! És a közvélemény foruma a sajtó. Ennek fel- ki adatát képezi a társadalom életében nyilvánuló események jó feletti elfogulatlan bírálata, részrehajlatlan kritikája által ki- ki tüntetni: a jó, — a szép, — a nemes cselekvényt s megróni, ni elitélni: a rosz, az önző a népet kizsákmányolni törekvő m eljárást. ei Nem a tányérnyaló bókolás és hasznot leső szépmonkidás ; nem a száraz szinnélküli, se meleg se hideg kronikávitás, hanem a jó és rossz közötti mérleg alkalmazása: a független itélet kimondása képezi feladatát azon sajtónak, mely a nép érdekeiért , a közügyért küzd. Nem csak a világot fe rendítő események feletti bírálat kimondására, nem csak országos politikai közvéleményre, hanem a részleteket, a kicsinynek látszó ugyan, de a társadalomra mégis roppant fontossággal bíró, kérdésekkel foglalkozó, — tehát a társadalom szűkebb körében nyilvánuló-közvéleményre is van szükség s ezen, hogy úgy mondjuk, helyi közvélemény, tolmácsa : a vidéki sajtó ! Fontos feladat, melynek helyes megoldásától és alkalmazásától nagyrészben fog társadalmunk újjászületéseií függni/. , * . . 10 Es a müvelt világ minden részében, az inte 1li kigentia, küzd a nép érdekében: a közvélemény [a nyilvános hatásaért, B elitéi minden szűkkeblű — egészségtelen alapon nyugvó —klique törekvéseket s ezek machinátiójával szemben állítja a közérdeket: a nép érdekét! S a nyilvánosság fórumán kitűzött világosság által láthatóvá teszi a társadalom minden atomját s a közélet "életről el 5 űzi az oda nem való álintelligentiát is A ,,Pápai Lapok" kezdetétől fogva feladatának színei vonalán állott s hiven előtüntette mindazon eseményeket, amelyek társadalmunk terén előfordultak s így csak a rossz, akarat vethetné szemére, hogy az Intelligentiától távol állva ^ nem tolmácsolta híven a közvéleményt! Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy megtettük kötelességünket, s ígérjük, hogy jövőben is kötelességérzetünkből kifolyólag a közügy Önzetlen hive maradunk, s független polczunkról a szűkkeblű kiiqyeség posványában le i' szállani nem fogunk. {i Nem ! Mert épen az intelligentiának törekvését látjuk S( az életben mindenütt ott nyilvánulni ahol a közjó előmozdításáról, a nép érdekéről van szó ; holott csak a szellemien elárendeltségek törekszenek aláásni a meglevő jót, hogy helyébe rossz intézményt léptethessenek, melynek feladata I nem lehet más mint az alárendelt egyének ambitióját a közügy rovására — kielégíteni. u A nép érdeke : az intelligentia érdek. Mi, midőn a nép érdekéért küzdünk, Csak az intelligentia nézetét tolmácsoljuk ezeknek támogatásával remélvén czélt érni. ... Lapunk a nép lapja marad, mint ahogy volt eddig • ^ 8 szolgálni fogja a közérdeket, s hiven fogja tolmácsolni társadalmunk minden mozzanatát. Szórakoztató olvasmányokat, érdekes híreket, a jelesebb javítások, újításokról, a nevezetesebb feltalálásokról, az iparról, kereskedelemről, s földviségével legyőzni véljük mindazon belső nehézségeket. Ilyekkel a lap küzdeni kénytelen. Mi nem ígérünk, hara teszünk, s programmunkat képezi: mindent a népért m indent a közjóért. És így, megnyugvással tekinthetünk a jövő elé. Megugrással, mert ismerjük városunk lelkes polgárait, ismeri városunknak a közjóért lelkesülni tudó nemes hölgyeit, nem engedik a közügyben fáradozó vállalatunkat el:kni, hanem mint eddig, úgy ezentúl is pártfogolni fogk azt; de másrészt azon szellemi pártfogás, melyben fáinkat, itt munkatársaink részesiteni fogják képesít beninket, minden igényeknek megfelelhetni s minden eseányt gyorsan registrálva előtüntetni, úgy hogy megújított övei és erélylyel lépünk pályafutásunk hatodik évének iszöbére, melynek kezdetén háromszoros „Éljen l”-nel üdzöljük Pápa városának összes polgárait! Értesítés: „Pápa városa 1878-ban" czimű czikkünk utatása technikai akadályok miatt jövő számunkra maradt. got. szakszerűen képzett földmivest, értelmes és al tudos _A „Pápai Lapok" tárcája. va k „Drága ereklye gyanánt vettem tőled Kossuth arczát," n „S gyász keretében a hon sorsa borong szivemen." g „Oh, ha jövőbe remélni lehet még! — lányka kívánom? ..Éljen a hon! —s te viselj — rózsaszínű keretet," rs benne? . . . Megjárta. — Amerikai humoreszk. — Igen, nagyon gyönyörű história volt ez, melynek párja nincs „klubbunk" évkönyvében, g ez van Twitter Ralph és < — De nem akarom előre is elárulni — mint ezt Kökörcsin kisasszony szokta mondogatni és írni. Szóljunk először is a „mi klubbunka-ról és van Twitterről ” New Yorkban, az újvilág Lodonjában vagyunk és a licen * és a poétika segítségével bevezetjük olvasóinkat a „mi klubbunk"-ba , melynek pompás helyisége az ennyi és ennyedik utczában könnyen megtalálható. Ha megtaláltuk a mi „klubbunk"-at, akkor megvan Twiller is, kivel — köztünk legyen mondva — több „juke" történt, mint akármelyik más társával. Van Twiller Ralph régi Yankee-Mynheer családból származott, melynek őse egykor New York kormányzója volt, s akinek utódai is tisztességes állásokat foglaltak el az államban, mert voltak közöttük polgármesterek, tengernagyok, tábornokok stb. Ami anyját, van Ronselaer — van Zandt — van Twitteri asszonyt illeti, ez hosszú, tekintélyes nevével együtt Hudson jmellett izében — a hely nevét már elfeledtem — pompás jószágán akott. De még ezen nincs semmi nevetni való. > 1 Ralph, egyetlen fia, születésénél fogva gentleman volt, és a gröjcség, mely egykor az övé leeédelt, reménybeli milliomossá i mivelésről és a magyar irodalom terén felmerülő nevezetesebb mozzanatokról, valamint népnevelésünk, egyleteink és közigazgatási életünk köréből változatos élénk közleményeket fogunk hozni, magától értve, hogy mindez azon j r kereten belül leend tartva, melyet egy vidéki lapnak túllépnie nem szabad. Lapunk belszervezete gyökeres változáson ment keresztül; hozzánk új munkatársak csatlakoztak, s ezeknek sem teve őt. Hogy e mellett a mi "klubbunk" most szorgalmas, tevékeny tagja, sőt a nap hőse, a klubb virága volt, azt tudjuk, a aki pedig nem tudná, azzal bizalmasan közöljük. f< Egyszer — alig egy éve — „klubbunk" tekéző szobájának „ kékellő szivarfüstje közé egy bizonytalan hir vegyült egy „je h ne sais quoi", „nem tudva honnét" mondotta volna Firkái, ko e szoros költőnk, ha a klubb tagja lett volna; de azt épen nem i mondhatta volna „és nyomát gyorsan elvesztőnk", mivel ez még 1 meg sem volt, értem a nyomot. * # * — Van Twillerrel történt valami ! — Mi történhetett Twillerrel ? — Történt valami van Twillerrel ? — Valami történt van Twillerrel! — Így variálták e thémát: van Twillernél nincs minden rendjén. Ez rendjén volt ugyan, de mi nem volt tehát més gis rendjén? ! Valamint volt idő, mikor szögletes orrú csizmákat viseltek , vagy a nyakkendőket karikába húzták, ugy egyszerre divattá lett van Twitterről beszélni, a mutatóujját az orra tenni, a fejét csóválni és így szólni. De mi történhetett vele? És minden kérdésre csak válvonogatás volt a felelet. — Pénzzavar, vélé Flemming Tom. — Ah, hallgasson, kedvesem, ön tévúton van. A szerelem, a szemem, A szerelem sötét verem dalolta Delaney Ned és egyúttal punchos poharát kiséretképen az asztalhoz verte. — A kór tünetei csakugyan megvannak, bizonyitgatá dr. Markie Jack. — Emlékszem jól, midőn Flemming Tom. . . — Jack, megtiltok minden legcsekélyebb vonatkozást! kiáltott Flemming Tom, boszosan pillantva fel a képeslapról. A társaság nevetett és tovább folytatták a van Twitterről való vélemények felállítását. Épen most távozott el klubb helyiségeiből. Esti kilencz óra volt. Látszólag keresztül futotta az újdonságokat az olvasóteremben, miközben, a szivarjával két , nagy lyukat égetett az asztal terítőn, a hamut pohárba dobva S. J. B. H.-nak Boldog új évet! 18881 Falusi tűzoltó-egyletek meghonosításáról*). Valamely állam összes községeinek ingó és ingatlan vajona képezi azon állam nemzeti vagyonát. Az államnak jólétére és boldogságára igen fontos hatása van a nép műveltségi állapota, melynél fogva megválasztja jólétének előmozdítására a szükséges eszközöket; — font hatással vannak a nép egyéni és politikai viszonyai, az ezek járó különféle mozgalmak és változások; — de nem csekély néző szerep jutott az időnként jelentkező országos és helyi apásoknak is, ?= ilyenek a járvány, a szárazság, háború, áru, tűzvész stb. A különféle helyi csapások közül a talán mindenütt legyakoribb a tűzvész. Ez, ha csak a legritkább esetben pusztítja el az egész községet vagy annak jelentékeny részét, mindesetre kímélet nélkül rombolja szét s megsemmisíti mindazt, mi útjába esik, mindent, mit meg pár óra előtt magunkénak ondtunk. Ha aztán nem sikerül a bősz elemet ideje korán megkezni, rövid idő alatt felemészti mindazt, amit sokszor száz ég száz munkáskéz nehéz verejtéke árán éveken, sőt évtizeden át szerzett. Igyekszik ugyan a község munkaképes része, hogy tüziszély alkalmával erejéhez képest segítségére legyen emberfsainak; megragad minden módot, hogy a tűz tovább terjedést megakadályozza, megtesz mindent, hogy a tűz által megráadott embertársai javaiból, amennyit csak lehet, megmentsen; ; csak az újabb időben kezdtek az emberek emberbaráti szeletből testületekké alakulni, hogy előre megállapított és koszosabb gyakorlat után czélszerűnek bizonyult módon működjenk a bekövetkező tűzesetek alkalmával. Ezen testületek a tűzoltó-egyesületek. Sajnosan kell tsztalnunk, hogy a rendszeres tűzoltás terén faluhelyen és kisebb községekben, daczára a kormány intézkedéseinek, semmi áladás vagy előmenetel nem észlelhető, hogy a legtöbb közegben vagy épen semmi vagy csak igen gyarló oltó eszközök iáthatók, és hogy a lakosság rendesen saját háztűzhelye megédése és oltalmazására szoritkozván — felebarátjának segítséére menni nem igen hajlandó. Hisz mindenki közülünk tapaszthatta azt is, mily nehézség és nagy akadályokkal jár a vársokban a tűzoltó-egyesületek alakítása, és hogy mennyi előélet és elfogultsággal kell megküzdeni, míg az óhajtott czél lérhető. Ha már ez így áll a városokban, nem lehet csudás*) Ezen talpra esett czikket az „Iglói emléklap" nyomán közöljük, álljuk községeink kiváló figyelmébe, s végül — anélkül, hogy tíz szót szólt volna — eltávozott, de rajtóból kétszer is visszatért, mivel kalapját fordítva tette el, és másodszor másnak köpenyét vette magára. Amáskor a klubb tagok legszeretetre méltóbbja, beszédes és esténként árom, négy finom helyen is található vala, most hetenként alig gyszer volt látható és ekkor a csendes olvasóteremben s — unt suttogták — elbólintva és a „Napló" utolsó számát, ismét kissé fordítva, tartogatta kezében. És azután? * * * Nemsokára a van Twitter-féle ügy új stádiumba lépett, második suttogás röpködött a levegőben, határozottabb, mint az lső, de mégis eléggé ködös és érthetetlen és a „mi klubbunk" ekéző szobájának havanna felhőcskéjén ívvel és nyíllal fegyverét szárnyas istenke lebegett, ki — mint könnyen elgondolhatuk — van Twitterre czélzott. De ki volt „agens"-e a veszélyes egyverü kis hősnek? Az „on dit" moll hangjai lassan, lassan energikus stracusba mentek át és egyik napon az egész klubb előtt tudva volt,hogy van Twiller szerelmes — tartsd ide füledet, kedves olvasó Sc £y — színésznőbe. Van Twiller szerelmes egy színésznőbe? Nem, ez mégis csak nevetségesebb, hogysem elhigyjük. Van Twiller, a híres Wouier van Twitler utódja, van Renselaer — van Zand — van Twitler asszony fia, — szerelmes egy szinésznőbe! És mégis, mindenki elhitte. Eipiditiók, melyek a vállalkozási szellemet s kitartást illetőleg a Livingstone-féléknek épen semmit sem engedtek, jönnek létre. Hatonként, hetenként, a nemes művészet iránt fölébredt szeretettel eltelve, járták be az ismert és ismeretlen múzsa templomokat, thespis-bódékat, elkezdve a nagy operaháztól a Bowery legpiszkosabb komédiás helyiségéig. De semmi, absolute semmi sem vala található, mi csak legcsekélyebb alapjául is szolgálhatott volna a gyanúnak. Egyik este, midőn Delaney és Flemming urak minden utánjárásuk és kutatásuk sikertelensége fölötti kétségbeesésükben az elővárosoknak még hátramaradt színházi helyiségeibe