Pápai Lapok, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

Papa v­áros hatóságának j^^K^iá^i, s pfrfftflffidércs egyesületnek megválasztott közlönye. Vaszary Kolos levele Pápa város polgármesteréhez. Nagyságos Polgármester Jír! Szívhez szóló üdvözletük, de főkép az a kitüntetés, melynél fogva j polgártár­sukká választani kegyeskedtek, mélyen meghatotta lelkemet. Egy egész korszak vonult el lelki szemeim előtt becses­ so­raik olvasása közben, a­mely korszak hazafias tüzét és fontosságát a mai kor fia már alig tudja kellőkép méltány­olni és mérlegelni. Pápa városának mindig hazafias kö­zönsége akkor is legfogékonyabb volt az eszmék befogadására s nem mondok na­gyot, ha kijelentem, hogy egész életem irányítására, lelkem kialakulására Pápa városa hatalmasan befolyt. S ha ezt meggondolom, lehetetlen, hogy nyilt és őszinte kifejezést ne adjak legmélyebb hálámnak, melyet Pápa vá­rosának hazafias közönsége iránt min­denkor éreztem s a jövőben is változat­lanul tanúsítok. Fogadják kegyesen e szívből eredt nyilatkozatot! Tartsanak meg szíves em­lékezetükben, a mint én is kérem a jó­ságos Mindenhatót: tetézze nemes törek­véseiket oly bő sikerrel," a melyet mél­tán megérdemelnek!! Én részemről Pápa kiváltságos vá­rosának polgárához illően az előrehala­dás munkájában mindenha serény mun­kása akarok lenni s érdekeit tőlem tel­hetőleg mindenképen előmozdítani. Isten áldása legyen mindnyájokon! Pannonhalmán, 1891. deczember hó 22-én. T­ARCZA. BEL.Ä öcsémhez. Emlékezel-e még, Kedves játékaid Mikor édes apád, Melléd rakogatják, Kezeidbe adta A keréken járó A kést meg a­­ villát ? Kis szürke paripát, „Igy egyél kis fiam." Ostort, sipót, lapdát. Aztán édes anyád A­mikor ébren vagy, Oda ment, megcsókolt, Szellőtől is óvnak, Az asztal­ kendődö­n A mi szép és drága, Egy kicsit szorított, „Vigyázz a ruhádra." Mindent reád raknak, Szemök fénye voltál, A czicza melléd alt, Mit kaphatna nálad, Te pedig a jámbort Szépen megkínáltad, S együtt lakoztatok, Hogy mire ifjú lessz, ' Midőn már megnőttél, Büszkeségük leszel, Bennök az a hit él, S e hitben boldogok! Az ebéd nagy üggyel- Gyermek-játékaid Bajjal véget ére, Mire elvetetted Se te már akkorra, Elhomályosultak Asztalod szélére Az őrködő szemek, Borulva aludtál, Magadra maradtál. „Aludtál gyermekem Játék, bor, szerelem, Nyugodtan, csendesen, Az ifjú csábjai, Az Urnák angyala Ha feléd tárulnak Fölötted lebegjen." Így suttog jó anyád, Ölelő karjai, Jól vigyázz magadra, Gyengéden ágyadba A jövő vár tőled, Helyeznek szüleid, Vallásod és Hazád,, Éa megállítják az Amaz üdvöt, emez Óraütésért, Boldog, életet ád, i Csttktógy­ föl^eébredj. Ezekért küzdj, alkoss! Egy év története. Senki fölött sem vonul el egy év nyomtalanul, s nem vonul el egy testü­let vagy város fölött sem. Ha nem is hagy mindig mély nyomokat hátra, a 365 nap munkája vagy mulasztása meg­látszik később is ugy az államoknál mint a városoknál és egyeseknél. Ha a sylveszternapi isteni tisztele­tek arra szolgálnak, hogy kiki vissza­gondoljon a lefolyt évnek saját életébe vágó mozzanataira, tartsunk mi is egy pillantást a lefolyt év fölött s próbál­juk meg fölállítani a mérleget ugy mint azt mult évben is tettük. Az év veszteséggel és pedig szo­morú veszteséggel kezdődött városunkra nézve. A népszámlálás 200 főnyi apa­dást konstatált s mi az apadás okait vizsgálva, azt a megélhetés nehézségé­ben találtuk s épen azért sürgettük az iparnak nagyobb mértékben meghonosí­tását, vállalatok létesítését, hogy így ke­resetforrást nyújtva, a lakosságot legalább mostani számában megtarthassuk. Fájdalom e sürgetésnek alig lett eredménye. A múlt év deczemberében s ez év Januarius havában tett lépések egy keményítőgyár felállítása iránt nem ve­zettek eredményre. A devecseri gazdakör által megpendített s ide átvett eszme sem Devecserben, sem Pápán nem volt megvalósítható. Daczára azon előnyök­nak, melyeket több termelő állítása sze­rint egy ily gyár a földművelőknek nyújt, a­ gyár igazgatósága által kért terület­mennyiség nem lett megajánlva s igy a terv pihenni ment annyi más társa mellé. A tisztújítás — talán bizonyos ál­lásokra nézve az utolsó —­­ megtörtént. A város bizalma régi tisztviselői felé for­dult, kik minden ellenzés nélkül lettek egyhangúlag megválasztva.­ Jól tudjuk, hogy tisztviselőink érzik azt az erkölcsi felelősséget, melylyel e bizalomért a vá­ros irányában tartoznak, s készséggel el­ismerjük, hogy határozathozatalaikat a város érdeke iránti helyes tapintat s jó­indulat jellemzi, — de nem hallgathat­juk el, hogy a képviselő- testület és sa­ját határozataik kivitelében több erélyt, nagyobb gyorsaságot kívánunk, mert épen az esély hiánya okozza, hogy sok­ üd­vös határozat a jegyzőkönyvben marad s nem lesz végrehajtva. A papucsomat vasútra lelkesen megszavazott ötvenezer forint volt a vá­ros anyagi előmozdításán­ az első lépés.­ Lesz-e ezen lépésnek haszna, sikerül-e a pápa-csornai vasutat létesíteni, s ha ez sikerül, lesz-e Pápa áldozatának meg­felelő eredménye, azt a közel­jövő fogja megmutatni. Mi óhajtjuk, hogy a várost, melyet a vasút tett tönkre, a vasút emelje föl ismét szomorú helyzetéből. A regáleper, melynél 117000 frt s annak időleges kamatja forog kérdésben, két fórumon a városra nézve szerencsét­lenül dőlt el. A dolog természetében fek­szik, hogy a város fölebbezi ezt a végső fórumig s a kúria elvi jelentőségű ha­tározata fog végre dönteni ez ügyben, mely az első bírósági ítélet leérkezése­kor mint azt olvasóink is jól tudják, oly nagy port vert föl. A vármegyével szemben a város több izben volt kénytelen fölebbezéshez nyúlni, így első zott segély sorban a vasutakra megszava­aránytalansága miatt föleb­bezett Pápa­ és vidéke érdekeltsége; az­után föllebbezett azon határozat ellen, hogy az útadó 8 °­ C-ban, — tehát a vas­utak számára megszavazott 3 ° 10 is, — sze­­dessék be 1891—92-ben. A minisztérium az első főlebbezés meghallgatásával uta­sította a törvényhatóságot újabb határo­zathozatalára, s e hőstársat Pápa és vi­déke érdekeinek megfelelőleg lett ez év­ben meghozva; a másik ügyre nézve pedig a legutóbbi törvényhatósági köz­gyűlés maga szüntette be a még nem létesült vasutak javára kivetett ,3 "/„ to­vábbi szedését. A városi tanács megfe­lebbezte a katonabeszállásolási díjak ki­fizetését megtagadó határozatot, a nyug­díjtervezet visszautasítását, s legutóbb az utak kijelölését, melynél Pápa és vidéke úgyszólván teljesen figyelmen kívül ha­gyattak. A katonabeszállásolási illeté­kekre vonatkozólag a miniszter utasította a vármegyét újabb határozathozatalra, a másik két ügy még nincs eldöntve, de his­szük, hogy az utóbbi legalább­is meg­semmisíttetik, illetve a vármegye e tárgy­ban újabb határozathozatalra utasíttatik. Csoda-e, ha ez az örökös felebbe­zés, jogos kívánatainknak csak a minisz­térium útján eszközölhető kivívása föl­vetette Pápa vármegye eszméjét, s a képviselőtestület július 12-ikén egyhan­gúlag magáévá téve Barthalos István városi képviselő indítványát, fölirt az or­szággyűléshez, kérve miszerint a terüle­tek elrendezésénél legyen arra tekintet­tel, hogy városok s köztük városunk is, melyek egy-egy nagy vidéknek szellemi és kereskedelmi középpontjait képezik, legyenek egyúttal közigazgatási közép­pontok is. A kérvény elment, s tanulmá­nyozás­ végett a minisztériumhoz áttéte­tett, s így jövendő­ sorsát várja. Mi anél­kül, hogy Veszprém iránt ellenszenv ve­zérelne ez óhajunkban, óhajtjuk a köz­igazgatás, különösen az Önkormányzat gya­korolhatása érdekében, hogy kérvényünk meghallgattatásra találjon, s óhajainknak megfelelő elintézésben részesüljön. Nem hallgathatjuk el köszönet nélkül azt a szíves és mély politikai bölcses­ségről tanúskodó levelet, melyet Horváth Boldizsár ez ügyben városunk polgár­mesteréhez intézett, s mely annak ide­jén az egész hazai sajtóban reprodukálva lett. Az igaz szabadelvűség ezen nagy alakja a városok érdekében mondott par­lamenti beszédjével azt hisszük a köz­igazgatás leghelyesebb útját mutatta ki s óhajtjuk, hogy a törvény, melyet az országgyűlése a közigazgatás rendezésére­nézve megalkotni fog, ezen szellemben le­gyen megalkotva. Egy másik nagy alakjáról Magyar­országnak, Vaszary Kolos herczegpri­másról kellene itt megemlékeznünk. De e helyett utaljuk az olvasót azon nagy­becsű levélre, melyet Vaszary Kolos mint városunk disz­polgára Osvald Dániel­ pol­gármesterhez intézett, s mely lapunk más helyén látható. Végre mint­­ Pápa vármegye« mel­lett legfontosabb határozat az indirekt adók házi k­ezelésének kimondásával fe­jezte be a képviselő testület ez évi mű­ködését. Ez a »házi kezelés« életbe lé­pett tegnapelőtt s majd az évi mérleg fogja megmutatni, hogy az első évre szóló karácsonyi ajándék kedves vagy kelle­metlen meglepetést szerez­ve ? Ha e czikk végén az elmondottakra visszatekintünk, azt a különös tüneményt konstatálhatjuk, hogy tényleges eredményt a mult év nem tud felmutatni, mert ugy a csornai" vasút, mint »Pápa vármegyec s a »házi kezelés« nem a múltnak szól­nak, hanem a jövőnek. Teljesedjék be a mit ígérnek, s le­gyen a jövő jobb mint a múlt volt. A két országos vásár. Furcsán is vagyunk mi ezzel a két országos vásárral, amelynek kérdése leg­utóbb a győri keresk­ és iparkamara ülé­sén is előkerült s a­melynek a története röviden ez. A múlt év április 11-ikén több vá­rosi képviselő aláírásával egy kérvény nyújtatott be, melynek aláírói legnagyobb­részt a gazdaközönség soraiból kerültek ki, s ebben a képviselő testület két újabb vásár elnyerése iránt folyamodásra ké­retik föl. Ha a felszólalók nyilatkozatait te­kintjük, azt látjuk, hogy a képviselő tes­tület tagjai — különösen az iparosok nem épen lelkesedtek a kérvény tartal­máért. Szvoboda Venczel v. tanácsos, mint volt iparos ellene nyilatkozott az újabb két vásárért való felfolyamodás­nak, mert tapasztalásból tudja, hogy egy országos vásár tönkre tesz két heti vá­sárt. Vágó László kijelenti, hogy orszá­gos vásár előtt és után a heti vásáro­kon hiába rakodnak ki az iparosok, mert nem tudnak semmit eladni. Ő maga or­szágos vásár után sohasem rakodott ki, mert az csak ellopott volna egy egy na­pot, melyen nem dolgozhatott volna. Hanauer Béla szinte kijelenti, hogy a kereskedőknek sincs újabb országos vá­sárokból hasznuk.­­ S tényleg az iparo­sok vagy kereskedők közül nem is­ szó­lalt föl senki sem a két újabb országos vásár érdekében. A kérvény mellett szólt Barthalos István, Csajtay latorvos,­­ Baráth Dániel Spitzer Mór ál­Ferencz, és Mészáros Egy nap a csingeri erdőben. Az egyetemes protestáns zsinatok fe­ledhetetlen ünnepélyességü napjai után Budapestről megérkezvén, csingeri erdő­kerülőm, jelentése várt itthon, hogy „sok a szarvas!" Képzelhető örömmel fogadtam a tudósítást, gondolom, hogy legszebb al­kalmat nyújt ez nekem, kissé kiszellőz­tetni magamat, mert még mindig zúgott a fejem a fővárosi élet zaja, meg a nyom­masztó teremlevegőtöl, melyből bőven ki­jutott a zsinati üléseken. — Károly készülj! holnap megyünk a Csingerbe! — rendelkeztem minden ha­logatás nélkül — A vadászhintóba fogsz s a négy tacskót ennek kóterjába zárod*, Vadász készleteidet el ne feledd! stb." Következő nap fenti rendeletem sze­rint felkészülve útra is indultunk s estére Lőrintére értünk F. barátom vendégsze­rető házába, hol a gondos házi asszony által készíttetett kitűnő ágy daczára sem tudtam aludni, sajátságos látományok gyötörtek az éj sötétében a bejelentett szarvasok alakjai— mig végre nagy las­súsággal elérkezett a reggel s Forsterrel együtt Bódéra átmentünk. Itt Dezsőt — régi vadászpajtásomat! —. magunkhoz véve, a vadásztanyára Szent^hidhoz haj­tattunk. E helyen erdő kerülfik>Viar,i;"_azon kedvező jelentéssel, hogy^^i­íg^k­i van­nak a szarvasok." — Nőtta^tcs0^zííp>^án helyre! — az új erdőbe !/^**1&3^V -Alig helyez­ked­ tM4^#^Miók?r­,v m certi fdörÄaz. elsőUögiT­­í zik az átelleni bérczen. A falka meg más­felé csahol! — ~No itt csak kell zsákmánynak lenni! . •. . Egyszerre előttem a dombon megzörren a haraszt. Oda figyelek, egy szegény sánta őz lépked óvatosan felém. — Csak még egy kicsit jer! majd aztán ... a legszebb halált szánom neked! De az én őzöm oly szépen bele som­polygott egy szemben levő sürü bokorba, hogy nem tudtam lőni, a bokorban meg nem láthattam. A mig kerekre nyitott szemekkel tépelődöm és sóhaj­tozom,hogy „csak egy kis darabot látnék őzemből!" jön a másik —ez már ép őz, épen „oly óvatosan s ugyan annyi szerencsével el is tűnik ugyan azon bokorban. — Csak már egy kutya vetődnék ""fejre, hogy kizavarná őket! Dehogy jön!! hanem a helyett, a tetőn — ama bizonyos bokor*f­elett csaholnak éktelenül. •— Ezek biztosan szarvasok! — gon­doltam magamban — mert más vadat nem hajtanak olyan élénkséggel. Eleinte fe­lém tartanak, majd irányt változtatva le­rohannak — mint a kutyahang jelezte — a völgybe. Ott elhangzik egy erős dörej, utána a másik, a­minőt csak egy 12-es anglus, vagy Kimer puska adhat. Fel­kelti a vadász irigységet ez a sz­ép hang! de nem sokáig tartó ez irigység, mert, jobbra tőlem, elorditja magát a Mafla... utána a t&raÁ * Má Éitfofencz s hajtanak^ szorgalmasan. Azon ^pldatra figyelve, „gggpg ö'ze^t' Mtojlc kecsésen^'ljjj^ vége. Mire újra töltöttem, jött a másik őz! kutya kiséret nélkül, ez a hegytetőn meg­állt. Őt szinte üdvözöltem. Azonban a nagy távol és kedvezőtlen állása miatt — gyengén. Lövést jelezve visszaugrott. Ké­sőbb a kutyák nyomára akadva: hajtot­ták s igy kimenekült. Végre, a hosszu­ hajtás befejezését jelző trombita magszó­lalt. A máskor fél órát igénybe vevő haj­tás most két óráig tartott. A gyülekező helyre érve kérdeztük: ki mit látott és lőtt? F. egy szarvassutát hibázott, a ke­rülőm egy őzet lőtt. Náczira — uj legé­nyemre, ki most másodszor volt nagy vad vadászaton — 30 db. szarvas jött!! S ezek­ből egyet leterített. ÍTo, ez igazán nagy­szerű eredmény! erősítettük mindnyájan! De folytassuk a vadászatot­, mert a nap rövid, s hamar este lesz. A következő hajtásban — a Kis Láz­ban — már nem volt­ semmi, miután a kutyák az előbbeni nagy csapat vad nyo­mán, azon vágtattak keresztül. Megyünk a harmadikba, a Nagy­lázra. Itt egy szarvassutát vesznek fel a tacskók, ez a kegyelen állásomnak tart, de legényem lövésére megfordul s lerohan a túlsó oldalon F.-re, ki azonban, elhi­bázza. Ezzel ennek a hajtásnak is vége. No most falatozzunk kissé, a lobogó tüze mellett. Persze jó kedvvel, a jó ered­mény következtében! > '-*A­ z ebéd utáni hajtásban semmi vad, helyette kegyetlen szól! a mi a vadász elmondtuk a látottakat. Erre felvillanyo­zódik az egész társaság s nagy remények­kel foglalja el­­ ki a helyét. Egyszer csak Dezső barátom, — a társaság legif­jabb, de­ legszenvedélyesebb nimródja —­• nagy messziről setét árnyakat lát kibon­takozni az apró vágásból. Először egy, azután kettő s végre három tűnik elő. — Csak j­önne utánok Polli­! —a ve­zértacskó — hogy megindíthatná őket! S a Polli csakugyan ott terem a nyomon! de a suták, a­helyett, hogy egyenes irányt folytatnának s Dezső barátomat örvendez­tetnék meg látogatásukkal — visszaugra­nak és szétválnak. Egyik idegen­­ területre vált. Három együtt K. puskásra ront, ki egyet szerencsésen lepuskáz. A negyedik, óvatosan — kutya nélkül — felém közel­get ... A­mint megpillantom összehú­zom magamat . . . De hiába! A ritkás szálasban meglátja sötét szinü kabátba bujtatott jobb karomat, melyet az előt­tem levő fa nem takart eléggé ... Fejét lehajtja . . . szimatol . . . majd felemeli, neszel — azután elugrik ... — Átkos kabát! most e miatt szom­szédomé lessz a szerencse !.... Csakugyan ő mellette tört ki! Dupláz, de eredmény nélkül. Azért azonban a suta sorsát nem kerülte ki, mert harmadik szomszédom — újdonsült vadász­legényemnek, ugy szól­ván ölébe szaladt, ki­ tiz lépésről lelőtte. Balszomszédomra ment a hatodik suta. Ő azonban csak megijesztette.­­ Ezen a napon huszonhét lövés esett nagy vadra/-Bátka szerencse! Igy végző­dött a csingeri kirándulás .1891. deczem­ber­ hó 1­ 6.-án-.

Next