Pápai Lapok, 1893 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

I 1 í .1 'Ti I I 1. íll k É ifi aa. evfolyam. K Megjelenik ijj minden vasa­rnap. Közérdekű sürgős közlésekre korunkiut rend­kívüli számok­­­­ ia adatnak ki.­­ Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. , A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába küldendők. § ( Pápa 5a I­I. szám. PAPAI­alóságának és főbb pápai, s pápa-vidéki egyes­ü­letnek megválasztott közlönye. t 7­6 Pápa, 1893. január I. * Előfizetési díjak­. ' Egy évre 6 írt­­ J?él évre 3 írt ' |. Negyed évre 1 írt 50 krajczár. — ' Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el­őr­e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kuhn Mór fiai a 2 £ hirlapközvetitő iroda) küldendők. A „Pápai Lap” szerkesztősége b. u. é. k. Olvasóinkhoz. Lapunk jelen számával a XX. évfolyamba lépett Hangzatos frázisok helyett, melyeknek barátai sohasem voltunk, legyen­ szabad egyszerűen kijelentenünk, hogy mint eddig úgy ezután is a közérdeket fogja szolgálni lapunk, tartózkodva minden felekezetieske­déstől vagy politikai pártállástól, mert városunk és vidéke erőinek nem szétforgácsolása, hanem tömö­rítése vetheti csak meg ennek virág­zását. Ezen elvnek s azon tisztessé­ges hangnak, mely czikkeinket jel­lemzi, köszönhettük eddig is, hogy a „Pápai Lapok" hasábjain káro­sunk és vármegyénk annyi tekin­télyes tagjainak nevével találkozott az olvasó, s ennek köszönhetjük, hogy munkatársaink ezután is tá­mogatni fognak bennünket. Az eddig tapasztalt jóindulatot kérjük lapunk­ XX- évfolyamára is. 1892. A múlt év Pápa város történetében a jobb és szerencséseb­­b évek közé sorol­ható. Olyan ügyei fordultak jóra és feje­ződtek be, melyek­ ugy szellemi, mint anyagi érdekeit elő fogják mozdítani. Ebben az évben épült föl és adatott át a közhasználatnak a r. kath. hitköz­ség egy emeletes, s a kor igényeinek teljesen megfelelő elemi iskolája, mely nem csak a város főtérségét diszesiti, de hatalmas lendületet ad a népnevelésnek, emelni fogja az értelmiség szinvonalat, biztos és egészséges menhelye lesz az uj nemzedéknek. Ebben ugyan a városnak, mint ilyennek, kevés érdeme van, mert csak néhány négyszög­ölnyi térrel járult az épület helyiségéhez, de áldandó azon kegyes alapító, kinek hagyományából a diszes épület kikerült. T­ARCZA. Mint az üldözött vad ..... Mint az üldözött vad, bolygók a világon, Sehol pihenésem, sehol maradásom. Keresem ... keresem azt a régi álmot, Igaz boldogságot. Egy-egy csalfa ábránd szivem' félrevonja, Hasztalan' h— tovább az lelkem égő szomja. Lesz-e reá harmat? epekedve kérdem, — — Küzdőé az érdem ! Forrongó agyamban néha vita támad, Kétkedés bocsát rá félelmetes árnyat; Be a remény biztat: talán feltalálom...... Oh gyönyörű álom ! Ne tartsatok vissza, ne mondjátok: „dőra, Körbe visz az utad, nem is ám előre; A czélod: délibáb s a mely téged áltat, A remény —: varázslat" Délibáb?.. varázslat? .. tovatűnő álom?.. Kern! nem! valóság lesz az én boldogságon, így susogja itt benn egy szent, titkos szózat­­ S én — hiszek a szónak! Kara Jenő. ^ r­:^ 1­­1­ 1­1 A mult évben létesült a már több év óta vajúdó­­ gazdasági iskola is a vá­ros alsó szélén. Ez is hivatva lesz első­sorban városunkban a forgalmat előmoz­dítani, de fontosabb ennél az, hogy mező­gazdasági szinvonalunkat emelni fogja, a minta­gazdaság, mit folytatni fog, a szoros értelemben vett mezőgazdaság, a szőlőmivelés, a kertészet, méhtenyésztés terén, tanulságul és hatalmas példaadá­sul fog szolgálni. A múlt évben lett már munkába véve, a szintén régóta sürgetett állami dohánygyár fölállítása, mely ismét tekin­télyes forgalmat von maga után, pénzt hoz a városba, s a­mi a fődolog, szá­zakra menő egyénnek ad tisztességes munkát és keresetet olyanoknak, kik sem a nehezebb munkára nem alkalmasak, sem tehetségüknek megfelelő munkakört maguknak teremteni nem tudnak. Ebben az évben kapta meg a város és pedig bírói ítélet folytán a regálé kártalanítást, s most már sokan azon törik a fejüket, hogy hová tesszük ama sok pénzt? még utóbb is nyakunkra jő érte a muszka, vagy franczia és elveszi tőlünk! Ezen ugyan ne búsuljunk, nagyon kevés az egy városnak arra, hogy rajta valami nagyon meglássák, kivált mikor oly sok a szükség. Első az adósság, második a víz, harmadik a csatornázás, negyedik az utak, ötödik a világítás, de ki győzné mindazt elszámlálni, a­mi még kellene, melyek közül ezen pénzből csak egyik sem fog egészen kikerülni, úgy vagyunk vele, mint az én jó barátom, kinek azt mondtam: »boldog ember vagy, neked a szerencse talicskán tolja házad­hoz a pénzt«, igaz, — felesé — de társzekérrel jó érte a szükség! Ebben az évben vette vissza a város a vámszedési jogát, fogyasztási adóinak kezelését, s megszabadult a nagy­közön­ség és a város a terhére nyerészkedőktől, ura lett magának, területének és ura lett jövedelmeinek. Kövezetünk is folyvást gyarapodik, a készített járdák elég jók és szépek, s tekintve városunk anyagi állapotát, bizony ilyen kövezettel nagyon megelé­gedhetünk. De hát a nagyzás ördöge manapság — mint mindenütt, ugy itt is erősen működött, s elkészült a főut­czán az aszfalt is, melynél a nyár mu­tatja majd meg a használhatóságot.­­ Sikerült a meleg- és gőzfürdő létre­hozása is, mely bizony szintén nagy szükséget pótol. A sétahely, melyet né­melyek oly igen sürgetnek, nálunk a legutolsó szükség. (í szerkeszti!) Mint kis és a legnagyobb részben földmivelő városnak, ez a legkisebb szükséglete. A lakosok legnagyobb részének van külső birtoka, szántóföldje, szőlleje, vagy kertje, a melyben elég módja van élvezni a friss levegőt, a kinek pedig éppen sétálni való kedve és ideje van, ott vannak a vasúti indóházig vezető szép fasorok közei, a tó- és a ligetkerti, szintén eléggé árnyé­kolt és kellemes utak, ezen felül a színház kerü­lete. Bizony igen kevés ná­lunk azok száma kiknek sétálási igé­nyeit ezek ki nem elégíthetik, még ke­vesebb azoké, kiknek idejéből a sétálásra valami sok marad. Kívánatos, hogy a még függőben levő tűzoltó ügy is, a város által elfo­gadott alapszabályok szerint, még ez évben, befejezést nyerjen. E sok öröm közé üröm­csöppöket kevert az a mozgalom, mely Komárom­ban a főiskola elvitelére nézve megin­dult, s mely a fölpezsdült városi élet egyik főerét vágná el; de hisszük, hogy e mozgalom szintúgy mint előző társai nem vez­et eredményre s városim is meg lesz kimélve oly csapástól, melynek hord­erejét mindenki érzené. A járványkórház fölépült s alapját képezheti később egy az egészségügyi követelményeknek teljesen megfelelő kór­háznak. A tisztaság, az utczák öntözése, ör­vendetes előhaladást ert. Tehát csak előre, ez legyen a városi tanács jelszava, s akkor a hosszas tespedés után, mely bennünket már-már a nagyközségek közé sülyesztett, Pápa uja­bb virágzásnak néz elébe. Adja Isten!­­ O •-• —•/ r. ..... • • sorot véve, gyár a tör János Városi közgyűlés. — Deczember 28. — A legutóbbi városi közgyűlés tárgy­itása több fontos tárgy s ezek közt első sorban a volt föl­dohány­számára telek megszerzése, melynek '"ény értelmében a képviselők álta­szótöbbségével kellett megtörténnie. Begejji látott a gyű­léstcerem ennyi képvi­selőt, mint 28-ikán, mi annak az örven­detes jele, h­ogy vitális érdekekért a vá­rosi képviselők megjelennek a gyűlésen. Pávaid Dániel polgármester a kép­viselők üdvözlése után a jegyzőkönyv hi­telesítésére Baráth Ferencz, Baranyai Zsigmond, Sült József,­­Weber Rezső és Bermüller Alajos urakat kéri fel. A múlt ülés jegyzőkönyvének fel­olvasása után Elnök­ jelenti, hogy sikerült a vá­rosnak a regálé bérletet 52,000 forintért 3 évre megszerezni és hogy az erre vo­natkozó szerződést aláirták. Kérdést intéz az iránt, hogy a képviselőtestület által már megválasztott regálé bizottság állan­dósittassék-e s a felmerülendő teendők­ben intézkedni tovább is felhatalmaztas­sék-e. (Helyeslés.) Bognár Gábor: Szomorú szívvel ve­szi tudomásul, az imént mondottakat s kijelenti, hogy ha már megtörtént a szer­ződés, csendesen viseljük a következmé­nyeket, de örvendeni éppen nincs okunk. A dohánygyár telkének meg­vétele. Míirtonfalvay Elek: Tisztelt képvi­selő testület! Azt hiszem, hogy azon ha­tásra nézve, a­melyet a tárgysorozat 3-ik pontjában levő intézmény e városra és ^üIaí^ix níLJudea lak^jrX.| gjáv.wroIo­ íiLi. <x vélemények megegyezők s hogy a tár­gyalás alkalmával legalább e tekintetben eltérő nézetek nem lesznek. Éppen ezen általános hangulatból kifolyólag úgy hi­szem, hogy el is térünk a tárgyalástól és csak a szavazásra szorítkozunk. Éppen azért engedjék meg, hogy midőn Pápa városára nézve oly igen fon­tos, mondhatni korszakot alkotó intéz­ménynek alapját rakjuk le szavazatunk­kal, arra kérj­­m­ a t. képv. testületet, hogy ezen érdekek felfogására s a hely­zet m­agaslatára való legfényesebb jeléül, mint emelkedettségének egy szív, egy emb­er felkiáltással nyilvánítsuk nemcsak azt,­ hogy helyeslésünkkel találkozik ez intézm­­ény létesülése, hanem hogy köz­öröm­ünkkel is találkozik. Azután szavaz­hatunk a törvény értelmében fej szerint. (Élénk helyeslés.) Oscahl Dániel­ röviden fejtegeti azon áldásos hatást, melyet Pápa város sze­gé­nyebb lakosainak egy részére terjeszt ezen intézmény. (Helyeslés.) Az állandó választmány azon­ határozata, hogy a szer­ződési feltételek elfogadtatnak, s hogy a kincstárnak ingyen lesz átengedve a kér­déses terület, általános helyesléssel fogad­­tatik. A szavazás megejtetvén, igennel 98, nemmel senki sem szavazott. Elnök: kimondja a határozatot, hogy egyhangúlag 98 szavazattal a szerződés akkép, a­mint az elfogadtatott megkötte­tett azon kikötéssel, hogy a kincstár szá­mára ingyen lesz átengedve. (Élénk he­lyeslés.) A bérlő A kérdéses telek óhajtása, átvétele folytán a jelenlegi bérlő haszontól esik el. Erre vonatkozólag felolvastatik Wittman aján­lata, hogy: hat egymás után következő évre évenként 250 frt kártérítést követel. (Perczekig tartó zaj, Elnök csenget.) Felolvastatik az állandó választmán­y határozata: évenként 4­0 frt kártérítés ho­zatik javaslatba. (Helyeslés.) Elnök: megbotránkozással hallotta az ajánlatot, a­melynek értelmében 6 év alatt 1500 frtot, vagyis az egész vételár­nak %-ed részét kellene Wittman úrnak szűnő haszon kártérítése fejében fizetni. Az ajánlatot visszautasítja. Ajánlja az állandó választmány javaslatát elfoga­dásra. Dr. Viiaj László: „Tisztelt képviselő testület! A­milyen nagy köszönettel tar­tozunk mindnyájan a Méltóságának, hogy ezen valóban értékes telket, a melynél, mondhatni értékesebb Pápa határában nincs, hajlandó volt a városnak aránylag csekély összeg lefizetése ellenében áten­gedni, ép oly­ megbotránkozással fogadjuk Wittmann követelését, hogy 6 évi ha­szonbérlet elvesztéséért 1500 frtot azaz a vételár %-ed részét­ követeli. Beszédje további folyamán erős kifejezésekkel tá­madja meg "Wittmannt ezek­ eljárásáért s azzal végzi, hogy nem­ tanulhat­ m­ég az állandó választmány nézetéhez sen,­m­ert még ez is sok, és ugy hiszi, hogy a képes testületnek a közpénztár ellen intézett es­en vakmerő támadást kötelessége vis­­szautasitani." (Élénk helyeslés.) Martonfalvy Elek: „Az állandó vá­lasztmány javaslatát elfogadásra ajánlom. Midőn az állandó választmány tanácsko­zott ezen javaslat felett, fontolóra vette, A két testvér. Rémes, iszonyatos napok képe vonul el lázas agyam előtt; rémes, iszonyatos napoké, mikor az egész országban minden Szív egy eszméért dobban meg: Bhiza, Szabadság", mikor az egész országban minden lélek boldogságát egy keserű gon­dolat zúzza össze: „haza, rabbilin­s"­! És láztól ég a két szemem, mikor képzeletben végig tekintek a sima vég­telen mezőn, melyet a búcsúzó nap su­gara és a vér festett pirosra. És könytől ég a két szemem, mikor látom azt az elkeseredett tusát, melylyel a maroknyi csapat százezrek ereje ellen küzd, és azt az iszonyatos bukást, mely­től egész Európa megrendült, melytől összeomlott a haza trónja, a haza szabad­sága, a haza boldogsága. * Messze, messze, meddig csak a szem ellát, nincs sehol sem egy élő, emberi lélek; a csipősödő őszi szél sebesen hajtja maga előtt a tövises boszorkánykereket; az erdélyi hegyek felöl nehéz havas fel­hők húzódnak lassan, lomhán ; madár­talan a lóg, hangtalan a puszta. A le nem aratott, megdőlt buza, összetört kufégémek, kormos, fedéltelen házak, leégett falvak bizonyítják az ellenséges, háborús időket, itt is jártak; bizony, el is pusztult erre minden! Nagy, nagy térségeken hosszú fekete szigetek vannak a gabona között, felégették, meggyújtották azt is; a többi letaposva ott maradt; a mindentudó jó Isten tudja, kinek­. Embernek nem; az a ki vetette, már meghalt, vagy messze bujdosott; madárnak nem, az is elköltö­zött, elijedt e gazdátlan vidéktől; csak varjú károg, annak megvan dög és hulla elég .... Talán temetőnek, szép, aranyos szemfedőnek maradt ott a többi, hogy elfödje azt a sok halottat, mely közötte fekszik, hogy elborítsa, földig meghajolva, megsirassa azt a sok megölt félistent.... talán azért.... ! A leborult, azelőtt majd emberma­gasságnyi szálak között sok halott hever elszórva; itt egy öreg ember, hosszú, ga­lambősz haja összetapadva a vértől, to­vább egy teljesen f­elpánczélozott alak, egy-egy sisak, egy ló, drágakövekkel ki­rakott aczélkard, még rajta vannak vérrózsák is. Gyöngyös knentekötő, selyem, a aran­nyal kivert bársonynyereg Nem él itt senki .... de mégis! Egyszerre riadva repk­dlnek fel a hollók; a lehajlott buza közöfd óvatosan mászik elő egy fekete alak, négykézláb; pofáján nincs semmi emberi,s csupa szőr, haja hosszú, ujja sovány, b^r mássárga; oldalán piszkos tarisznya lóg/" f­inag­a után egy zsákot vonszol, mely megcsörren minden mozdulatnál. . Apró, fém*?s macska szemeivel­ kö­rültekint, odakúszik egy*enkint minden halotthoz; nem bántja ő a rothadó há­z, nem a pestis-halállal teli levegő ; kikuti­­ minden zsebet, lecsavarja­ a mentőról az ezüstös gombokat, kiszedi a gyémántot a forgóból, letöri az aranyos, drágaköves, fogantyút, s futólag mindet megbecsülve, gyorsan zsákjába rejti. Ez a hullafosztogató. Megszentség­telenít "minden halottat, kimotoz mindent, * '•" • • --~ "-~Az öreg ha­figyelmét mi sem kerüli el lotty feje alatt meglát valahai csillogót s rántja az ősz az ott levő 'belemarkol a véres hajba, te fötj s kiragadja alóla azt elefántcsont fedelű könyve­t Ima de csak egy ekedik kincs­l^fántcsont, — könyv Megdöbben: perezre, azután újra felül t ^­­fegya; megbecsüli; e­ gyémánttal kirakott kereszt rajta, — sürgP­ — megér sokat — s beteszi a többi közé. Ujra zörren a száraz szalma, a két zöldest villogó szem tűnik elő, a hulla­ fosztogató hegyes tekintete egy pillanat alatt­ meglátja, felismeri társát, egy bo­zontos farkast. Egy darabig merően bá­mulják egymást, egyik sem ijed meg a másiktól valami nagyon, aztán abbahagy­ják fa farkassze­m­et, s folytatja kiki a fosz­­­ogatást; egyik se becsüli a másikat valami sokra; a farkas bundáján nem nyer­­ semm­it a fosztogató, ennek a bőre pedig­ a farkasnak sovány falat. Van itt elég mindkettőnek a magáéból. Még örül­nek is talán egymásnak, így legalább ketten vannak. j­e telik a zsák, nyugszik a nap, mely ki sem mutatta arczát hajnaltól kezdve­ a komor vidéknek. A hullafosz­togató­ megemeli zsákját; emberietlen arczán is mosolygás látszik. „Elég ez mára. Jó nehéz, szép kincs." I La­san, óvatosan, amint jött, lopód­izik vissza; a farkas fölemeli az orrát, s zimatolt utána; jóllakott ő is, ő is odább .W.­­ És az ember csúszik, halad tovább messze, messze, a kék hegyek aljába. Soká tar­t mig odaér, de újra nem vette észre senki, nem látta meg senki, mert nem­ jár tórre ember. Itt is enyészet, pusztulás. Egy mély szakadékhoz ér, melynek falán hosszú, keskeny kiálló törés van, ügyesen kúszik fel rá s élet-halál közt megy tovább. Itt megszűnik a keskeny párkányzat,­ csak egy szikladarab áll ki, életveszélyes száz öles magasban; erre is átugrik min­t egy macska. Újra törésen halad tovább; itt aztán csak egy kiálló erős gyökerű bozót van; belekapaszkodik az ágakba, s átlódítja magát egy szemben levő kis üregbe Otthon van. Az üreg kiszélesedik, tág, boltozatos lesz; itt márMíían gyújt, fáklyát. Nagyot lélekzik, felveszi a tetett zsákot, kezébe veszi fáklyáját, s megy be mélyen az üregbe. Nehéz, bűzös itt a jég; a természetes gömbölyű falak ra­gyogó páracseppektől fénylenek .... Jó hely ez neki nagyon, mig palotát emel­tet magának. Palotát, fényeset és maga­sat, hol száz szolga ösmeri el ur­ának; hiszen van kincse megmérhetetlen, s a kincs, az érték, az beszél! El fog jönni az az idő még, hogy fáradsága gyümölcsözik; — fáradt ezért a vakító csillogása, nagy halmaz kincsért, mit ide összegyűjtött annyiszor koczkáz­tatva életét. Piszkos, csúnya módon, igaz, — de — eb, mit! ki fogja megtudni azt, honnan hozta neki a háborús idő a kincseket ?! A sarokban, ott van az egész vagyon. Esoppant nagy érték! — szépen külön-külön rakva az arany, az ezüst, drágakő, selyem és bársony; hozzá­önti a mait is, azt is közéjük rakja. Kezébe akad most az imakönyv. — Nézi, nézi merőn, forgatja, hát ezt hova tegye ? sem arany, sem drágakő, kevés rajta a bársony, nem is ezüst; mindenből van rajta valami; szótszedni kár; olyan csinos jószág így, s ha elbontja nem lesz belőle semmi. Felnyitja, olvasni kezd belőle, el-el­mosolyodik a sok badarságon; Jézus Isten fia ? Nevetség! Merő mese ez mind ! A pénz, az érték, a kincs, az minden!- — « -rezes ujjaival kéjesen turkál a d­halmazban. Ez minden ! V hát mert szorította w-*» ..^«_.l ill.„. TTIfr » ii . yt v

Next