Pápai Lapok, 1897 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
XXIV. é Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969 hova a lapnak szánt közlemények küldelmlől*^ ..Kiadóhivatal: Goldberg' Gyula papkereskedése l" ése Fötór.V Kisvadáknapló Pipa. 1897. január 8. »iavaras Hatosáénak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Laptulajdonos: r - Penyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Közmertély I Béla. Előfizetések és hirdetési dij.k a lap kiadóhivatalához küldendők, detések a leszjutányosabban fe A lap ára: Egész évre 6 frt, félévf. iV. ii.-kisdévre 1 frt 50 kr. Iv/vc-s szám :ír.-i. r. k- Olvasóinkhoz. Az uj évfolyam elején teljes bizalommal fordulunk mélyen tisztelt olvasóinkhoz, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Bizodalommal tesszük ezt a midiért, mert lapunk immár 23 éven át szolgálta a közügyet és a jövőért, melyben ismét híven akar a közügyek szolgálatában állni. Talán nem szerénytelenség tőlünk, ha a jelenre is hivatkozunk. Mert ha nagy eredményekre nem is mutathatunk, azt senki nem tagadhatja meg tőlünk, hogy becsületes törekvéssel iparkodtunk megfelelni feladatunknak. Feladatunk az lesz ezután is, ami volt eddig: istápolni és gyámolítani minden oly törekvést, mely városunknak, vidékünknek és vármegyénknek javát igyekszik előmozdítani. E feladat betöltésében pedig az a gondolat lelkesít, hogyha csak szűk körnek is teszünk szolgálatot, édes hazánk javát szolgáljuk mégis. S ha csak egy járulunk is hazánk nagyságának porszemmel előmozdításához, mégis legalább hozzájárulunk. E feladat teljesítéséhez az erőt abból a támogatásból merítjük, melyet olvasóink, munkatársaink nyújtanak. Azért teljes bizalommal kérjük t. olvasóinkat előfizetéseik szíves megújítására, munkatársainkat pedig becses szellemi munkásságuknak a jövőben is megajándékozására. Kiváló tisztelettel A Pápai Lapok 11 szerkesztősége. Teljes tisztelettel kérjük nagyrabecsült előfizetőinket, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani méltóztassanak, nehogy a lapszétküldésében zavarok történjenek. A »Pápai Lapok« előfizetési ára: Egész évre . . . ... 6 frt. Fél évre . . . . . . 3 » Negyed évre .... 1 » 50 kr Tisztelettel felkérjük lapunk t. megrendelőit, kik előfizetési vagy más díjakkal hátralékban vannak, hogy azt minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Teljes tisztelettel A „Pápai Lapok" kiadóhivatala. el Ismét egy évvel öregbedett az idő. Nagyjelentőségű egy esztendő volt mind hazánkra, mind szépen fejlődő városunkra nézve az, amely csak ma nyerte el a mult idők egyik oly ismert nevezetét, a »tavaly « nevet. Az 1996. Örökre emlékezetes év marad a magyar nemzet annaleseiben. Határát képezi ez egy ezredév folyamatának, amely alatt Árpád dicső népe az annyi wr árán szerzett hazáját az oly sok ellenség és vihar között eredeti épségében megtartani s azt bármi áldozatok révén is virágzásra emelni meg nem szűnt. Sokat foglal magában az a nagy idő olyat, a mely nemcsak jogosan tölti el nagy fokú nemzeti önérzettel keblünket, hanem a melyből nemes és bölcs okulást meríthetünk magunknak arra, hogy mily módon rakhatjuk le biztos alapjait egy második ezer éves dicső történetünknek. A milleniumi kiállítás és nagy ünnepségek élénk tanujelei hosszú életre hivatottságunknak s nem jogtalan honfiúi érzetünknek. Az egyes vidékeken fölállított emlékek és szobrok pedig bizonyítják, hogy föl tudjuk fogni európai missiónkat s jelenünk a múlttal összeforrva sikeresen óhajtja megteremteni számunkra a boldog jövőt. Pápa város nagy érd M v»ühn?.ními közönsége s lelkes, ügybuzgó hatósága a mult évben szintén megmutatta, hogy e nemzeti közóhaj egyik legelőkelőbb rendíthetetlen harcosa. Nagy anyagi áldozatokkal mig egyrészt emlékoszlopot állított a város egyik legszebb helyén a 48-as jogos és szent elveinek, másrészt kultúrintézményeinek számát szaporitá meg. Az az emlékoszlop ott a színház előtt mindig lelkesítő példa ha t A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Ahol a törvényt csinálják. (Karcolat az uj képviselőházból.) — Irta és a Jókai-kör december 27-én tartott irodalmi s és művészeti estélyen felolvasta — Szöllősi Zsigmond. Hölgyeim és Uraim! csak Szólani kívánván a tisztelt Házról, azt hiszem, a thémám természetének megfelelően cselekszem, hogyha személyeskedésen kezdem. Leleplezni fogok, tisztelt hölgyeim és uraim, és nagyon kérem, ne vegyék szerénytelenségnek azt, ami igazában csak magyarázata egynémely későbben, kiderülendő dolognak, mélységemen hogy a leleplezések sorozatát saját ősekezdem meg. Megvallom, hogy ifjú életemnek egész a legutóbbi időkig három jellemző sajátsága volt. Az első hogy pesti lakos létemre még sohasem voltam Budám; a második, hogy sohasem írtam verset életemben; a harmadik, hogy még sohase voltára — a képviselőházban. Fájdalom, egyéniségem e három kardinális sajátossága lényegesen megfogyatkozott azon a napon, amikor a szerkesztőm, szíves, de határozott hangon így szólt hozzám : — Maga tehát kedves barátom holnaptól kezdve szelleméé tisztelt Házi karcolatokat fog írni. Én bennem elhull a vér. Hogy én írjak szellemes karcolatokat, hogyan karcoljak képviselőházat, ilyen képtelen idea csak egy szerkesztő fejében teremhetett meg. Mert itt ismét meg kell vallanom — ennyi szép és kedves hölgy előtt az ember önkénytelenül is mind vitalan belecsöppen a vallomásba — hogy nekem a parlamentarismusról idáig tisztán — heves megyei fogalmaim voltak. A heves megyei fogalom pedig jó fogalom otthon, de úgy tapasztaltam, hogy már a fővárosban nem válik be teljesen. Én ugyanis otthon Hevesben úgy tanultam, hogy a parlamentben van két párt: balpárt meg jobbpárt. A jobbpárt az, amelyik a hazát minduntalan eladja, a balpárt meg az, amelyik azután mindig visszaveszi.. A jobbpárt vezére Tisza Kálmán, a balpárté meg Baross Gábor. Elhihetik tehát, hogy így állván a dolog, meglehetős lelkesen tiltakoztam a redaktorom intézkedése ellen. A protestálásomra odajött Fenyvessy Ferenc, aki szeret jó ember lenni, és megnyugtatott a következő képen : — Csak fogjon belé egész bátran. Elmegy az ülésekre és megírja a mi ott történik szellemesen. Csak úgy, mint Mikszáth Kálmán. Tehát csak úgy, mint Mikszáth Kálmán. Amint láthatják az én főszerkesztőm meglehetősen igénytelen, ember. Nekem pedig eszembe jutott az a kiváló drámaíró, aki egyebek között ezt az utasítást írta bele darabjába: „A harmadik és negyedik jelenet között negyedórás szünet tartandó, amely szünet alatt egy szőke borbélylegény sétál a színpadon és sikerült élveket mond." Nohát, kérem szépen, körülbelül, ilyen szőke borbélylegénynek éreztem magamat, mikor először elindultam a parlament felé. Egy gondolat azonban vigasztalt. Tudvalevő dolog, hogy egy jó ötletet teremteni nagyon nehéz, de sokkal nehezebb rosszat elhallgatni. Nekem tehát tulajdonképen három nagyon könnyű feladatom lesz, amikor rossz ötleteimet nem kell elhallgatnom. A felelőséget úgyse én viselem érettük, arra ott van —• a felelős szerkesztő. Aki pedig a jó ötleteimre kiváncsi, az olvassa el. Mikszáth Kálmán karcolatait, aki könyörtelenül, elírta előlem őket. És most bocsánatot kérek azért, hogy még eddig mindenről beszéltem, csak a tulajdonképeni tárgyamról nem. De hát ez is parlamenti szokás. "Világért se a subjektív szempontokból szólok a parlamentről, amely, tisztelt uraim, tudvalevőleg nagyon kellemetlen hely, mert ott csinálják az adót; de tisztelt hölgyeim, mégse olyan nagyon kellemetlen hely, mert ott rebegik el szép Magyarországon a legtöbb igent. Elképzelhetik, hogy nagy és őszinte megindultság fogott el, mikor először léptem át annak a hatalmas, üvegtetejű, félkör alakú teremnek a küszöbét, amelyben a hazát gondozzák, a törvényt csinálják és a kvótát emelik. Megbámultam a Szilágyi