Pápai Lapok, 1905 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1905-01-01 / 1. szám

$•^^7 Olvasóinkhoz. T­ápunk ezen számával a­­ 32-ik év­folyamba lép. Ugyanezen alkalommal kilépünk a társadalmi lapok szűk kere­téből s politikai lappá változunk át. Nem fogyunk tehát, mint némely részről hirdetni szerették, hanem gya­rapodunk. Gyarapodunk tartalom és terjedelemben, amennyiben lapunk jövő­ben hetenként legalább kétszer, de ha a szükség úgy kívánja, t­ö­b­b­s­z­ö­r is meg fog jelenni. Politikai irányunk ugyanaz, mi az országos szabadelvű párté. A szabadelvű eszméknek leszünk ezentúl is hirdetői, eddig ezt csak társadalmi téren tehettük, ezentúl a politikában is ezt fogjuk tenni.­­ Noha ezentúl sokkal többet fogunk nyújtani előfizetőinknek, mint eddig, lapunk előfizetési díja marad a régi, vagyis évenként 1­2 korona. Felkérjük a t. közönséget, szíves­kedjék vállalatunkat előfizetésével tá­mogatni. A ^r.Ipar Lapok" szerkesztősége és kiadóhivatala. Önálló gazdasági fejlődésünk igazi alapja. Mióta 15eksics Gusztáv megindította agitációját s­­zámOS publicistái dolgo­zatában síkra szállott a magyar táj meg­erősítése és szaporítása érdekében, azóta mind sűrűbben mutatkoznak azok a je­ J ÁRCA. ÁLOM. Ébren álmodozom . . . S oly szép ez az álom . . . ... Ábrándos, kék szemed ma­ igam előtt látom. Hallom csengő htUlgod igt szép danáját, Érzem kicsiny szived csöndes dobogását. S amint ábrándozom édes szerelemrül. Szememből egy kdnycsepp az arcomra gördül, Szivem összeszorul, ajkaim remegnek. S arra ébredek, hogy a sirok, mint a gyermek. D­­LMiségek, amelyekből arra lehet és kell övetkeztetnünk, hogy az a közömbös­ég, amel­lyel az egész társadalom a magyar faj felvirágoztatása és terjedése iánt viseltetett, oszladozni kezd. A kormány és társadalom gondol­ázása ebben a tekintetben teljesen át­áltozott, ott is, itt is belátták szüksé­gét a magyar faj támogatásának. A kormány megkezdette a telepi­ést helyesebb mederbe irányí­ani, egyes politikusok pedig komolyan fglalkoznak azzal a kérdéssel. In>íSa­­n ily szerep jusson a nem­zetmenti­ munkában a társadalomnak ? Nem szenved kétséget, hogy a nagy •él elérését­ e kormány és társadalomnál ;aröltve kell eljárni, mindenkinek k­­ell részét venni a munkából, mer­tsakis az összes tényezők egyesítet munkájától várható üdvös eredmény. Bizonyos az­­, hogy a magvai fajt m­indenekelőtt gazdaságilag kell m­­egerősí­teni, aminek ter­mészetes következménye, a szám bel­erősödés. A gazdasági megerősödés pedig azon a téren kell keresni, amely élen a magyar faj legerősebbnek bizó lyuk­. a m­e­z­ő­gazdasági t­é­r­e­n A mezőgazdasági tér az, amelyet a magyar faj m­a is, a kedvezőtlés­­iszonyok között, diadalmasan nyomu­l lőre, népünknek tehát éppen ezt . I.SI.I. A tüzelő drágakövek fénye, rejtelmes tai tekben pompás a végnélküli rétéi nem derítettél l­iisok­ra sápadt ajkait. Musi­k­­­ király, nagy volt a bánata. 15e öltötte a hatvanadik .'• l>­tt'-­ét és még nem­ VHt ifki fia t­ulajdonságát — a szívós és törhetlen nézet munkásságát — kell felhaszn­álni boldogulásának emeltyűjéül. Általános a panasz, s mi tapaszta­atból tudjuk, hogy a panasz nagyon alapos, hogy a parasztság nem jut földhöz, s így nem tudja kifejteni a benne szunnyadó rátermettséget, nem tudja megszerezni boldogulásának alap­feltételei : a­ földe­t. Felismerve az eszközt, a bajok orvosságát, ezt az eszközt, ezt az orvosságot kell a magyar népnek meg­adni minden előtt és sürgősen, föld­höz kell juttatni a né­p­e­t. Városunk országos képviselője Hegedűs Lóránt dr., egyike azon politikusaink­nak, ki nem csak beszél, de tesz is. limit év október hó *J-án tartott beszá­molója alkalmával már határozottan kijelentette, hogy a nagyobb b­i­r­t­o­k­teste­k felosztása utján k­e­r á­ Wfze­t f­ö­ldh­ö­z juttatn­i. De e kijelentésénél nem állott meg, hanem a test mezejére lépett : tekinté­lyes tóvárosi pénzintézeteket, sőt a triesztit is sikerült eszméjének meg­nyerni : ezek össze­ illottak s öt millió alaptőkének felajánlása mellett kimon­dották a ..Magyar telepítési és parcel­lázó bank" megalapítását, amely pénz­intézet folyó évi január hóban fog szervezkedni. Ez az intézet volna A nagy bűvmester. — A „Pápai Lap­ok” eredeti t­ii­z I­á­j­a. Ilti: Oyn-Oyn. l­gy h­alliittillil egyszer ezt 11 mesét : Bég—­­rAgBD sok Már esztendővel ezelőtt élt egy gazdag király. Fent, ahol az ég örök kék, ahol uerinkre omlanak alá an amo­rupenge­rak: a büszke pálmák hazájában. Ahány fűszál a­ réten, ahány csillag az égtük, annyi zsák arany­a volt fini­­k a királynak. És ez a király még­se­m volt boldog. Azt tartották róla, hogy Johnea nevetett. Hiába volt minden gazdagsága, hét országra szóló kiuOIM Egy Mwr aztán megalánta az Isti­ ii. Ado­­tt­ ki gyerekei — sántát, púposat. Az anyja s­­ irva fakadt, maikor rátekintett. Olyan rút vol­t agyával teli arra, hogy nem volt azon egy pa­rányi tiszti hely, ahol megcséikol­ja. Tudós doktorok tartottak fölötte tanácsot tanakodtak, sóhajtoztak. l»e segíteni lesz egy il MNB tudott Akkor aztán elhívták a tü­ndérkirályi ko i­ának. Azt hitték, hogy az majd rsudát mivel vid. És az mit csinált ? (»ssze-vissza kalamzsálta­ a gyermek testét hogy az mén rútahli lett. Hanem az ajkait, meg a hom­lokát meg­csókolta. Az ajkát, hogy ékesen szóljon, a homlokai lügy bölcsen gondolkozzon. És ennek a csóknak varázsereje lett. Mikor a királyfi megnőt • elkezdett be­szélni az ő nagy bölcse­ségével, tudományává iát csak csóválták ősz fejüket az írástudók é­s vének. Soha nem hallottak ők olyan ákl­­­­ást, olyan szép szavakat. Ha megnő­tt, felgyógyultak a betegek. Itt kaptak fájdalmukra a szenvedők. A búsko­mornak életkedv pezsdült meg lankadt treiben. * * A s­­om­szédos várban szintén hatalmas úr lakott. Királyi lánya szép volt, mint ott fent az elérhetetlen csillagok. A haja tündöklő arany s bOMM szempillái alól káprázatos reflexe világí­tott a kéklő tirn­­amentumnak. A trukidiirok legszebb­ énekei őt dicsőítet­ték. Legedegebben róla eengett a lant. A hús, fájdalmas énekek ott sirtak napest­ig az ablaka alatt. Iliáha volt minden. A szépséges királyleány szivéhez egyik sem találta meg az utat. Egy­kedvü mosolygással tekintek: szegény­re, gaz­dagra. Csak nevetett, csak haragolt... Mert a világszép királyleány esztelen volt. Ha megnyitottak apró, korall ajkai, vakí­tott közülük az alab­ászi. gyöngysor, de ha szólni kezdett, bárgyú, tónak szavaival minden hatást lerontott. Az ősz király már fiúnak adta koronás, ősz fejét, mert leánya szépségének hírére ahoogy özönlöttek, úgy a beszéde miatt lehangolva tá­voztak a vitéz, deli leventék, páncélos lovagok. És megtörtént mégía, hogy újra megszólalt. n i.i^t.'.lt' » ..l-ll f n Iliill J l'.tlul.'ill-nl l.il*.*. Lilrt.".a

Next