Pápai Lapok, 1909 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

.XXVI. évfolyam. 5.11 Pápa, 1909. január 3. l.Vszám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ' M­e­g­j­e >­­ minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldbertf­­igt.la papiikeivKlteilese. Kő-tér 2.'1-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvi: • a kiadóhivatal. Kőm­u­n­katárs,: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért fe­­lelös laptu­lajdonos: GOLDBERÓ GYULA KIölizntAxelf is h­inletési ilijak a lap kiiulóhiva­lahoz kiilili­iiilük.­­ A lap ára: tfÉM ^vre 11 kor., félévre (i k.. negye­dévre 3 k Nyilt-tér Kiron­kent 40 lil­.ér. — Kfr.vva i..im­ára HO tili UJ ÉV! Ismét elmúlt egy év minden örömé­vel, bánatával, kezdődik az uj. hogy gyorsfutárként tovább siessen s és k­él­­etlenül életünket is inasával ragadja. A pogányok között szokásban volt az idd változásait részint babonás szó­lásokkal, réseiül kicsapongásokkal meg­ünnepelni. A mai társadalom ezen szokást nem tövetheti. Illetlenség volna a mai tár­sadalomtól az uj esztendőbe való fontos ápést csak üres kívánságokkal, efemer tacsti szokásokkal megtenni. A kívánság érlelődjék tetté! Boldog uj évet kivárniuk ! Mi is az az igazi boldogság, az, mely az élet kikerülhetetlen változatos­ságában függetlenül gazdagnak, szegény­nek egyaránt rendelkezésére áll? Nemde a lélek békéje! Boldog uj évet! N­e hogyan legyen boldog az ÓV, ha az emberek önmagu­kat és másokat boldogtalanná teszik? ingyán legyen jó a kor, ha a benne j]ő ••"dwrk ss*zak ? A mit az évnek, az időn­ek ki­kánunk valóságban magunknak kiván­uk , hogy az uj évben jobb és ezért — boldogabb em­berek lehessünk. A ki ezt meg akarja valósítani az .rtsa meg az uj évi kívánságot hóban, nemcsak szíjjal és ruháva ítnem ünneplésed megújított tettrekél­­.ivvel, de tartsa meg — állandóan i lert mit ér egy boldog új év napi ! — rossz esztendő következik utániu Vannak az ember életének olya­n­ reei, a melyekben, mint sötét éjsz­a­ban a cikkázó villám kísérteties fény­és megborzongva élesebben lát .• nber — szempontokat, melyeknek m­aslatáról nagyobb látóköri nyerve aká­royan megváltoztatják egész életű Idigi irányát Ilyen az uj év napja is. Hogy iás társadalomnak szüksége volna ily< illámra, hogy s­.. mpontokat láthatn sempontokat, mely éktől éltért, s melye -vedül boldogíthatnák, az bizonyo „ marad­ik az egész földkerekség" i írta 2<MH> é­­vel ezelőtt. Nyugtalan izo­ntság, lázas kapkodás minden tére mindenki a bizonytalanság miatt panas­odik, melyben az egész ember ist­olyong. Ma ugyanazt mondhatnók, csak 1-«->óm<>T II.II­. é!')til­k­­­idalom minden rétegében, nyugtat izas kapkodást, a s­okszor képzelt ros­llapotból ( jobb félé vad) bizonytal ifekvést tapasztalhatjuk. S sok em­bi a megkérdeznek, hogy mit is aka mi után is törekszik? azt felelné: A béke. a boldogság után. Hogy e z alatt mit ért! — Sokat! Mindent! A vége azonban még­is az lenne, hogy maga sem tudja bizonyosan, mi tenné boldoggá. Afrikában van egy szomorú, nagy sivatag. Elszórt oázisain kevés növény­zet, a többi kietlen föld, határnélküli homoktenger. Ezen sivatag sorsa örök aszály; átka, örök terméketlenség. Izzó fövénye szomjúhozza az eső áldását, de hiába: az ég ítfejette örökké felhőtlen. Néha-néha emelkedik fel a láthatáron egy-egy felhőtömeg, mely vészes roham­mal közeledik vihar szárnyain és fel­szállva a magas égig a régen várt eső helyett . . . porral, homokkal és sötét­séggel tölti le,­ a levegőt, megsemmisítve, minden növényzetet, eltemetve embert és állatott a puszta rengetegében. Ezek a sivatag felhői! Nem a magasból jönnek alá, hanem a sivár földről emelkednek az ég felé. A távolból jólétet igérnek, s mikor elvo­nultak kétségbe esést hagynak maguk is.di. A világot foglalkoztató­­ eszmék mint a felhők vonulnak el felettünk. Néme­lyek a magasból származva üdvöt árasz­tanak a világra. Mások az anyagi gon­dolkodás sivár talajáról eredve, port TÁRCA, Szere­­ni! !lzt kérdezem tőled bolond szív, h­ogy mért vagy oly rég csöndesen, vöröskörút zs.bong az étel, kacérkodik száz női szem. Sok néma ajk olyan beszédes. Sok meg, mikkor csacsog, de édes, ju­ikor kacag, csak akkor édes! JJzt kérdezem tőled bolond sziv. H­ogy hosszú álmot ébredj hát és szólalj alszol-e? meg egyszer, itt pihenésnek nincs helye, Oh, mert hisz én csak akkor élek, Jímikor tűzben, lázban élek, jufk­­or szerelmi lázban égek.. JJzt kérdezem tőled bolond sziv,­­ S felelj reá, parancsolom ! — fogsz-e szerelni lángolóan, Jtfint akkor . . . régen . . . egykoron . . . Egy kedves arcon, röpke néven !­add csüggjek álmaimban, ébren, r-r;\r,nioif nirnnh'ct c ébren! J/e fél, gazdám — felei a szivem — Jlz én órám is ütni fog. Egy csillagos, szép, nyári estén, egyszene csak i­eg szólalok, kezdetben majd ügyet se vetsz rám. Vagy gunyo.ódol, vagy nevetsz tán, Később elülsz magadba hosszan, S nem egyszer könnyezel titokban. Jsztán megennék a borongós, jtlmatlan Egy lányka k­ir.os éjjelek, édes arca folyvást, Jjult nyoszolád fölött lebeg, éjjel, nappal kisért az árnya, fioszant a csend, boszant a lárma, és akkor tűzben, lázban égve. A csöndet visszasírod még te! ^­allgass, szívenj, halgass, ne ölj — fín hallom mar­c bus sóhajt, — meg!" Szegény gazdám, én szánni foglak, t­e nem­ tudok hallgatni m­ajd, Jl megindul! hó görgetegnek, h­iába mondod: állj, pihenj meg! Iíz csak, száguld ror­bolva, zúgva . . . J­ ol a.­i meí­ P . . . Istenem, ki tudja! . . Fehér Jen Az uralkodóház sírboltja. Históriai Revue — a Meat kapucsiarnok által gyűjtott adatok nyomán irta Kemény Béla. ( Folytatás.) A sirb­olt r.-tri traktusa eredetileg nem volt akkora, mint :t mekkora területet a/, most elfoglal. /. Lipót volt a/, aki annyira kis> ívittette, hogy ais most a templom egész. hossza és a kórus nagy része alatti területet tálalja el. I. Lipót .'J-'k neje Ele-Ollóra Magdolna Terézia , ily módon megnagyobb Intett sírboltban egJ oltárt állítatott fel, melynek alsó rész­e fekete m­árványból levett megváltó, a fájdalmas van, m­ig a keresztről »/••.. anya, valamint a szent Má­ria és Magdolna szo­bra, teher márvány­l IH­ II készülnék. Az uj trakttóban pedig Mária Terézia, férje halála után egy gépe ne­tel­kéntflt Hatt, melynek segélyével a sirho'tlia önmaga minden idegen segit­ség igény bevetele nélkül, bármikor leszállhatott és onnan ismét feljut­hatott. K/­t • gépezetet a nagy asszony 17*0. Doveotbw 'J­an I Mgnálta utolszor. Ekkor szállott le utoljára a sirl­o­tl­a férje kopor­sój.ilmz. BOKA. nagyon lökd né/.» gelle azt és valam­i s­ en különös: meghatottság vett rajta erőt. Amint a gépezetre lépett, hogy a sirlmk­b­ól tá­vo­zok, a gépezet egy különös véletlennél fogva háromszor II. i..L­L.­.-l VI T.. Csak olyant, a mely az „Első Pápai Villanyerőre Beren­dezett Kávépörköldeböl" naponta frissen pörkölve kerül ki amely kiváló zamatánál lógva közkedvelt. Kapható b­orein. TTÜXÄOS TÜSZER NAGYKERESKEDÉSÉBEN.

Next