Pápai Lapok, 1910 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. január 1. M.I.MZEUH ro mim HlrlfpSrCnvvtar! Nlv*déknapl« ív. £ XJL 3. 1. szám. PÁPAI LAPOK Megjelenik Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. minden vasárnap, Szerkesztőség és kiadóhivatal Dohlberg Gyula papirkereskedése. Kő-tér sS-ik szám. Hirdetések és egyezség nemit felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG (GYULA. LÍTLMULTI—k és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. 1 A lap ára: egész évre 12 kor., félévre ft k., negyedévre 3 k Nvilt tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára :10 HU Magunkról. Olvasóinkhoz. A „Pápai Lapok" a mai napon harminchetedik évfolyamába lépett, nagy és gazdag multat hagyva maga mögött Ilyenkor, a naptári év legelején minden lap programmot szokott adni, minket azonban fölment ez alól az az elterjedtség, amellyel lapunk méltán dicsekedhetik. Tudja rólunk mindenki, még azok is, akik jobban szeretnék, ha másként volna. — hogy egyéni érdekek szolgálatába soha sem szegődtünk, hanem mindenkor a közérdeknek voltunk tántoríthatatlan harcosai. És épen ez a közérdekű irány tette a „Pápai Lapok"-at a város nemcsak legelterjedtebb, de legkomolyabb lapjává is. A „Pápai Lapok" nemcsak a városnak, hanem az egész vármegyének régibb hetilapja, amelyet a klikkek legterített asztalánál sohasem lehetett látni, de mindenhol megjelent, ahol a polgárság egyetemes érdekeit kellett védelmeznie. A ,,Pápai Lapok" sohasem a méltányosság, hanem az igazság szócsöve volt és az marad a jövőben is. A „Pápai Lapok" a város hivatalos lapja és mint ilyen a város ügyeinek legalaposabb, tárgyilagosabb és legmagabízhatóbb ismertetője. Ebből azonban a vak engedelmesség nem következik, mert hivatkozhatnánk nem egy esetre, amikor a hivatalos véleménynek épen az ellenkezőjét vallotta, ezzel azonban hivatalos jellegéből mit sem veszített, mert Ellenvéleményével a szőnyegre vetett ügyek helyes mederbe való terelését segítette elő. A „Pápai Lapok" nem támad senkit. Hasábjairól a személyeskedés ki volt, ki van és ki lesz zárva mindenkoron. Egyes felekezetek szolgálatába nem szegődik, mert nem az „enyém", hanem a „mienk" elvét vallja magáénak. Ebből önként következik, hogy a „Pápai Lapokénál minden közérdekű felszólalás vagy társadalmi kérdés, ha azok hangja nem sértő, támadó vagy bántó, mindenkor nyitott ajtóra talál, magától értetődvén, hogy nem zárkózik el az ellenvélemények nyilvánítása elől sem, de hir j lapi csatározásokra helyet soha sem enged. A „lápai Lapok" a lap cikkeiben, mskor csak erre alkalom kínálkozik, elsősorban a város ügyeivel foglalkozik, egyéb cikkei pedig közgazgazdaságiak és társadalmiak. TáW Biuvaiáb*tt aegjobb kék tollából közöl tárcákat, költeményeket stb., melyek mind magas irodalmi színvonalon állanak. Bő év választékos hírrovatában a legaktuálisabb és a legmegbízhatóbb forrásból nyert híreket találja az olvasó. Hirdetései, miután a „Pápai Lapok" a Dunántúl legelterjedtebb lapjai közé artozik, mindenkor a kivánt eredménnyel járnak, anélkül, hogy hirdetési díai magasak volnának. Záradékul ismételjük, hogy e sorokban lapunkat, a ,Pápai Lapok*-at csak ismertettük, nem pedig programot adtunk, mert hiszen lapunk szellemében nem változott ma sem : olyan független és szókimondó ma is, mint harminchat évvel ezelőtt. Ajánlólevele a múltja, mely tiszta és makulátalan. A lap ára: egész évre 12 K, félévre 8 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára :50 fillér. Abban a reményben, hogy közönségünk anyagi és szellemi támogatásával továbbra is velünk marad, vagyunk tisztelettel a Pápai Lapok szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj esztendő. (F.) . . . Vig zene zendül, pohár összecsendül. S azután egy pillanatra csend, mélységes, titokzatos csend, a lámpák kialszanak sírig az ó esztendő végső vonaglással kimúl, tüzes ifjúsággal, perdülő könnyedséggel megszületik az uj esztendő, az lr Jézus Krisztus születését követő 1910-ik. A végső akkord tehát vig. Ugy mint minden esztendőnél. ellentétben az emberi elmúlással, hol a kiengesztelő halál, szomorúság s bánat között költözik be a gyászházba. A Szilveszter esti vidám hangulat még bennünk vibrál, mikor a mosszü TÁRCA Anyai ölelés. írta: frapic Leon. Amikor I ál »egyféven lett, meghalt az atyja. Anyja férjhez ment másodszor is egy Márton nevű kárpitoshoz, ki józan állapotban becsületes ember volt. iha mikor leitta magát hirtelen haragúiért, l'ali első időben nagyon boldog volt; anyja változatlanul szerette és mostoha apja jó volt hozzá, az anyja kedvéért. De amikor egymásután megszületett egy kn üti és egy knarukat becézgette, a mostohafia leány, Martin csak részére már nem voltak kedveskedései. Csakhamar kényelmetlenné vált a gyerek és lassacskán meggyűlölte. Azonfelül Márton áldozata lett az italnak és mindinkább brutálisabban bánt a családjával. Végül a kis lali lett mindannyiuk bűnbakja. Amikor észrevette az asszony, mennyire gyűlöli Márton a montohafuit, már nem tudott változtatni a helyzeten. Ittas állapotban nem bírt magával az ember és ilyenkor még a fin élete sem volt biztonságban. Ekkor belátta az asszony, hogy csak egy lehetőség létezik a fia védelmére: ki kellett tenni a házból. De hová küldje'.' Nem voltak rokonai, barátai, akik ingyen tartották volna a gyereket. Kitartásáért nem bírt fizetni és tekintve zsenge korát tanácnak sem adhatta. Ezzel tisztában volt az aggódó anya, és az egyedüli végeredményhez jutott: kell hogy a hatóság helyezze el a gyereket. De ez se volt lehetséges, a szülők ugyanis nem voltak keresetnélküliek, a gyerek se testileg se pedig szellemileg nem volt beteg. Ekkor átvillant a kétségbeesett asszony agyán a javitó-intézet. Ha nem akarta, hogy mostohaapja agyonüsse a fiát, el kellett küldeni hazulról . . . javitó-intézetbe kell elkelveni. De hogyan csinálja? J'ali szelid jóságos gyermek volt és ti• • ui voltak rossz tulajdonságai. A kétségbeesett anya erre, — tekintve mindinkább növekvő veszélyt, — egy borzalmas de a hősies tervet eszelt ki: tolvajlásra akarta rábírni a jóságos, szende fiút. Az iszákos szemeiből kiolvasta elsőszülött gyermeke ellen érzett gyűlöletét: ez végleg rábírta szándékának megvalósitására és férje távollétében magához hívta gyermekét. — Palikám — mondta remegő Iringón — balgass rám, menj le a bazárig, vegyél el az ajtó mellett álló asztalkáról egy doboz cipőkrémet, egy darab szappant és egy iont és ha megvan minden, fuss haza gyorsan fizetés nélkül. Nem adhatok pénzt mert nincsen.. De ha nem hozod el a tárgyakat, apád megver. J'ali egy ideig mozdulatlanul állott, arcából eltünt minden vércsöpp. — Apa megver engem — ismételte rekedten az anya. Most elérte amit akart: amu egész testében megremegett, előre nyújtotta a kezeit, mintha megvédelmezni akarná az anyját és egy panaszos sikollyal elsietett hazulról. A gyereket rajtakapták a lopáson és beidézték az apját — Nem akarom többé visszafogadni házamba, indítványozom, hogy javítóintézetbe tegyék a fiút , külümben a feleségem is ezt akarja, — jelentette ki Márton. Nagyon hátrányos volt IV ira nézve, hogy semmikép sem volt rábírható arra, hogy beszéljen. Megkérdezték, hogy jutott a lopás gondolatára és vájjon megbánta-e. — De l'ali nem telelt. Lehajtott fejjel összeszorított ajakkal kamuszínü arccal állott ott. Sőt amikor azt mondották neki : — Ha felelnél, ha megigérnéd, hogy nem teszed ezt soha többé, megbocsátanánk. Miért tetted? Mire Pali csak nemet rebegett. — Fogsz-e még lopni? — kérdezték újra, de ő állhatatosan hallgatott. A ti.i magatartásából tisztán meglátszott, hogy megátalkodott, perverz gyerek . . . javítóintézetbe való! . .