Pápai Lapok, 1910 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. január 1. M.I.MZEUH ro mim HlrlfpSrCnvvtar! Nlv*déknapl« ív. £ XJL 3. 1. szám. PÁPAI LAPOK Megjelenik Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. m­­i­n­d­­e­n v­a­s­á­­r­n­a­p, Szerkesztőség és kiadóhivatal Dohlberg Gyula papirkereskedése. Kő-tér sS-ik szám. Hirdetések és egyezség nem­­it felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdon­os: GOLDBERG (GYULA. LÍTLMU­LTI—k és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. 1 A lap ára: egész évre 12 kor., félévre ft k., negyedévre 3 k Nvilt­ tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára :10 HU Magunkról. Olvasóinkhoz. A „Pápai Lapok" a mai napon har­minchetedik évfolyamába lépett, nagy és gazdag multat hagyva maga mögött Ilyenkor, a naptári év legelején min­den lap programmot szokott adni, min­ket azonban fölment ez alól az az elter­jedtség, amellyel lapunk méltán dicse­kedhetik. Tudja rólunk mindenki, még azok is, akik jobban szeretnék, ha másként volna. — hogy egyéni érdekek szolgála­tába soha sem szegődtünk, hanem min­denkor a közérdeknek voltunk tántorít­hatatlan harcosai. És épen ez a közér­dekű irány tette a „Pápai Lapok"-at a város nemcsak legelterjedtebb, de leg­komolyabb lapjává is. A „Pápai Lapok" nemcsak a város­nak, hanem az egész vármegyének régibb hetilapja, amelyet a klikkek leg­te­rített asztalánál sohasem lehetett látni, de mindenhol megjelent, ahol a polgár­ság egyetemes érdekeit kellett védel­meznie. A ,,P­ápai Lapok" sohasem a mél­tányosság, hanem az igazság szócsöve volt és az marad a jövőben is. A „Pápai Lapok" a város hivatalos lapja és mint ilyen a város ügyeinek legalaposabb, tárgyilagosabb és legmaga­bízhatóbb ismertetője. Ebből azonban a vak engedelmesség nem következik, mert hivatkozhatnánk nem egy esetre, ami­kor a hivatalos véleménynek épen az ellenkezőjét vallotta, ezzel azonban hi­vatalos jellegéből mit sem veszített, mert­ Ellenvéleményével a szőnyegre vetett ügyek helyes mederbe való terelését se­gítette elő. A „Pápai Lapok" nem támad sen­kit. Hasábjairól a személyeskedés ki volt, ki van és ki lesz zárva mindenko­ron. Egyes felekezetek szolgálatába nem szegődik, mert nem az „enyém", hanem a „mienk" elvét vallja magáénak. Ebből önként következik, hogy a „Pápai La­pokénál minden közérdekű felszólalás vagy társadalmi kérdés, ha azok hangja nem sértő, támadó vagy bántó, minden­kor nyitott ajtóra talál, magától értetőd­vén, hogy nem zárkózik el az ellenvé­lemények nyilvánítása elől sem, de hir­ j lapi csatározásokra helyet soha sem en­ged. A „l­ápai Lapok" a lap cikkeiben, m­skor csak erre alkalom kínálkozik, elsősorban a város ügyeivel foglalkozik, egyéb cikkei pedig közgazgazdaságiak és társadalmiak. TáW Biuvaiáb*tt a­e­gjobb k­ék tollá­ból közöl tárcákat, költeményeket stb., melyek mind magas irodalmi színvona­lon állanak­. Bő év választékos hírrovatában a legaktuálisabb és a legmegbízhatóbb for­rásból nyert híreket találja az olvasó. Hirdetései, miután a „Pápai Lapok" a Dunántúl legelterjedtebb lapjai közé artozik, mindenkor a kivánt eredmén­­nyel járnak, anélk­ül, hogy hirdetési dí­ai magasak volnának. Záradékul ismételjük, hogy e sorok­ban lapunkat, a ,Pápai Lapok*-at csak ismertettük, nem pedig program­­­ot ad­tunk, mert hiszen lapunk szellemében nem változott ma sem : olyan független és szókimondó ma is, mint harminchat évvel ezelőtt. Ajánlólevele a múltja, mely tiszta és m­akulátalan. A lap ára: egész évre 12 K, félévre 8 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára :­50 fillér. Ab­ban a reményben, hogy közön­ségünk anyagi és szellemi támogatásá­val továbbra is velünk marad, vagyunk tisztelettel a Pápai Lapok szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj esztendő. (F.) . . . Vig zene zendül, pohár összecsendül. S azután egy pillanatra csend, mélységes, titokzatos csend, a lámpák kialszanak sírig az ó esztendő végső vonaglással kimúl, tüzes ifjúság­gal, perdülő­ könnyedséggel megszületik az uj esztendő, az l­r Jézus Krisztus születését követő 1910-ik. A végső akkord tehát vig. Ugy mint minden esztendőnél. ellentétben az em­beri elmúlással, hol a kiengesztelő ha­lál, szomorúság s bánat között költözik be a gyászházba. A Szilveszter esti vidám hangulat még bennünk vibrál, mikor a mos­szü­ TÁRCA Anyai ölelés. írta: f­rapic Leon. Amikor I­ ál »egyf­éven lett, meghalt az atyja. Anyja férjhez ment másodszor is egy Márton nevű kárpitoshoz, ki józan állapotban becsületes em­ber volt. ih­­a mikor leitta magát hirtelen haragúiért, l'ali első időben nagyon b­oldog volt; anyja válto­zatlanul szerette és mostoha apja jó volt hozzá, az anyja kedvéért. De amikor egymásután megszü­letett egy kn üti és egy kn­arukat becézgette, a mostohafia leány, Martin csak részére m­ár nem voltak kedveskedései. Csakhamar kényelmetlenné vált a gyerek és lassacskán meggy­űlölte. Azonfelül Márton áldozata lett az italnak és mindinkább bru­tálisabban bánt a családjával. Végül a kis l­ali lett mindannyiuk bűnbakja. Amikor észrevette az asszony, mennyire gyű­löli Márton a montohafuit, már nem tudott változ­tatni a helyzeten. Ittas állapotban nem bírt magá­val az ember és ilyenkor még a fin élete sem volt biztonságban. Ekkor belátta az asszony, hogy csak egy lehetőség létezik a fia védelmére: ki kellett tenni a házból. De hová küldje'.' Nem voltak rokonai, bará­tai, akik ingyen tartották volna a gyereket. Kitar­tásáért nem bírt fizetni és tekintve zsenge korát tanácnak sem adhatta. Ezzel tisztában volt a­z aggódó anya, és az egyedüli végeredményhez jutott: kell hogy a ható­ság helyezze el a gyereket. De ez se volt lehetsé­ges, a szülők ugyanis nem voltak keresetnélküliek, a gyerek se testileg se pedig szellemileg nem volt beteg. Ekkor átvillant a kétségbeesett asszony agyán a javitó-intézet. Ha nem akarta, hogy mostohaapja agyonüsse a fiát, el kellett küldeni hazulról . . . javitó-intézetbe kell elkelve­ni. De hogyan csinálja? J'ali szelid jóságos gyer­mek volt és ti• • ui voltak rossz tulajdonságai. A kétségbeesett anya erre, — tekintve mindinkább növekvő veszélyt, — egy borzalmas de a hősies tervet eszelt ki: tolvajlásra akarta rábírni a jóságos, szende fiút. Az iszákos szemeiből kiolvasta első­szülött gyermeke ellen érzett gyűlöletét: ez végleg rábírta szándékának megva­lósitására és férje távollétében magához hívta gyermekét. — Palikám — mondta remegő Iringón — bal­gass rám, menj le a bazárig, vegyél el az ajtó mellett álló asztalkáról egy doboz cipőkrémet, egy darab szappant és egy i­ont és ha megvan minden, fuss haza gyorsan fizetés nélkül. Nem adhatok pénzt mert nincsen.. De ha nem hozod el a tárgyakat, apád megver. J'ali egy ideig mozdulatlanul állott, arcából eltünt minden vércsöpp. — Apa megver engem — ismételte rekedten az anya. Most elérte amit akart: a­mu egész testében megremegett, előre nyújtotta a kezeit, mintha megvédelmezni akarná az anyját és egy panaszos sikollyal elsietett hazulról. A gyereket rajtakapták a lopáson és beidézték az apját — Nem akarom többé visszafogadni házamba, indítványozom­, hogy javítóintézetbe tegyék a fiút , külümben a feleségem is ezt akarja, — jelentette ki Márton. Nagyon hátrányos volt IV­ ira nézve, hogy semmikép sem volt rábírható arra, hogy beszéljen. Megkérdezték, hogy jutott a lopás gondolatára és vájjon megbánta-e. — De l'ali nem telelt. Lehajtott fejjel össze­szorított ajakk­al kamuszínü arccal állott ott. Sőt amikor azt mondották neki : — Ha felelnél, ha megigérnéd, hogy nem teszed ezt soha többé, megbocsátanánk. Miért tetted? Mire Pali csak nem­et rebegett. — Fogsz-e még lopni? — kérdezték újra, de ő á­llhatatosan hallgatott. A ti.i magatartásából tisztán meglátszott, hogy megátalkodott, perverz gyerek . . . javítóintézetbe való! . .

Next