Pápai Lapok, 1911 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedése, K6-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. SzerkeszéS: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelőis laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Kififizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalain* küldendők. A lap ára: egjész évre IL. kor., félévre 8 k., negyedévre 3h Nyilt-tór soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill Olvasóinkhoz. Lapunk, a Pápai Lapok harminc­nyolcadik évfolyamába lépett a mai nap­pal. Ez a majdnem négy évtizedes mult igaz^ittL^tiftwedte^a topnak a komolyságát, amely^t^^g^ö/szániától kezdve a mai napig becsür­ettel megtartott. Ezek az évszámok embereket, szo­kásokat, elavult társadalmi rendszert és fölfogásokat temettek maguk alá, d­e a Pápai Lapokat, ezt a legrégibb helyi sajtó­orgánumot nem ránthatta magával a­­ megsemmisülésbe, mert lépést tudott tartani a haladó korral; mert komolysá­gát mind a mai napig megtartotta; mert hű tükre volt mindenkor az események­nek, mert nyíltan, elfogulatlanul szol­gálta a közügyeket, a város és polgárai érdekét és mert becsületes és hazafias volt. Célja sohasem az érdekhajhászás, hanem a nagyközönség, a kultúra, a minden irányban való fejlődés volt. Mint a város hivatalos lapja, bő és líd tudósítást adott a város hivatalos ügyeiről, ebben a minőségében azonban sohasem volt lekötve, lebilincselve, mert amikor arra szükség volt, mindenkor élt azzal a jogával, amely a kritika gya­korlásában nyert mindenha megnyilvá­nulást. Hasábjai minden tisztességes és életrevaló eszmék előtt nyitva voltak s polémiákban is csak addig vett részt, amig azok tiszták, becsületesek és nem posványszerüek voltak. Mindenki véleményét tiszteletben tartottuk, a magunké mellett pedig hí­ven és rendületlenül kitartottunk. Sen­kit nem bántottunk; ha támadtak, ter­mészetszerűen védeke­­­tünk, de védeke­zésünkben is az igazság fegyvereivel dolgoztunk, amelyeket azonban indoko­latlanul sohasem használtunk. Sem egyesek, sem klikkek, sem pe­dig felekezetek szolgálatába nem szegőd­tünk és nem szegődünk, hanem függet­lenségünket, amelyet minden legkisebb lelkifurdalás nélkül merünk zászlónkra tűzni és hangoztatni, mindenben és min­den körülmények között megtartjuk. Ezek az elvek vezéreltek bennünket az elmúlt évben és ezek világítják meg utunkat a jövőben is, amelyhez olvasó­közönségünk, barátaink és munkatár­saink szives támogatását kérjük. Egyben ludatom­ Le olvasóinkkal, hogy lapunkra a mai nappal uj előfize­tést nyitunk. A Pápai Lapok előfizetési ára: egész évre 12 korona félévre 6 negyedévre . „ A PÁPAI LAPOK szerkesztősége és kiadóhivatala. r A iMMKIM KOMM* ű­rlapkö­nyvtári iNdvedéknapió 1911 m&t Az idő kereke nem áll. Szédületes gyorsasággal halad előre s aki nyom­a­dékát követni nem tudja, az ott marad az ut szélén, az árokban, elhagyva, el­feledve. Por belépi, útszéli sár bemocs­kolja s a haladók léptei nyomán felzú­duló szürke porfelhő még nyomait is eltünteti az utókor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is mintha meggyor­sította volna tempóját, úgy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fé­n­ves ragyogásával, ezernyi ezer remény­ség­ével az uj, a várakozásokkal teli, a várva várt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!" „A halottakról vagy jót, vagy sem­mit!" Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több ro«­­zit inn­i.i •<"r>v» kellem­etlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott maga után siránkozó, fájdalmas, bánatos sziveket. Az elmúlt esztendőt nem sírja vissza senki, eltá­vozása nem hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet, sok bá­natot, szomorúságot hagyott hátra örök­ségül. Asszonybánat. Monológ. — A .Pápai l­­a­p­o­k" eredeti t A­r­c­á­j­a. — Írta : Tatayné Farka* Gizi. S­.in: divatosan bútorozott szoba, jobb és baloldali ajtókkal. Szemközt ablakok, melyek utcára néznek. Erzsi­­ elegáns pongyolában a karosszékben ül, kelletlenül lapozgat az újságokban. Kis idő múlva titkoltan ásít, kissé nyújtózkodik, majd hirtelen maga elé vonja az asztalra készített órát.) Szent Isten! Tizenegy óra . . . Lehetséges? . . . Tizen­egy óra és még nincs itthon. (Idegenen felugrik.) Rettenetes . . . Igazán elviselhetetlen ez az egye­düllét. S ez a várakozás megőszíti az embert. (Fel­alá jár.) Borzasztó. (Nyomatékkal) Borzasztó !! Hol tud késni ennyi ideig? (Félre vonja a függönyt és kitekint az ablakon.) Egy lélek se jár már az ut­cán. Mindenki örül, ha ilyenkor otthon nyugodhat. (Leereszti a függönyt, kendőt vesz magára és fázó­san összefogja mellén.) Brrr . . . Fázom. A tűz is kialudt . . . (Ingerülten) Az ördögnek van kedve fűteni. A szobaleány is lefeküdt már eddig . . . (Dacosan) Bánom is én, csak hadd fázzam. Csak hadd hűljek meg. Ha ő nem törődik velem és nem KI Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. n_ gmand keserűviz aggódik miattam, miért tegyem ezt én? (Elkesere­detten) Bár halnék meg és lennék nagybeteg, hogy megesne rajtam a szive. Vagy ha éppen meghal­nék . . . (Válat von s elméláz pár pillanatig. Bo­síi­sm­ Igaz is . . . Miért élek én szegény elha­nyagolt asszony, akinek az ura megfeledkezik neje iránti kötelességeiről. „Bomoly vacsora, pityeregj asszony !u oda mulatóz fél éjjelig . . . (Panaszosan) Tegnapelőtt kaszinó megnyitás, tegnap este borkós­toló, ma pedig — mit tudom én, hogy fog hang­zani az ujabb ürügy. Hiszen jogcímet mindig talál­nak férj­uraimék a kimaradásra, csak legyen, aki elhigyje nekik . . . Borzasztó. Igazán borzasztó ez az örökös kimaradozás . . . Istenem, hogy irigyelnek a lányok az én szép­séges, szeretetreméltó uracskámért. Bezzeg, ha tud­nák, hogy nem mind arany ami fénylik. Hogy az én szerelmetes párom mézes gyengédsége lepihen a nyugot nappal s hogy én édes, nyugalmas éjszakák helyett lesem, várom öt percről-percre, óráról-órára. És hogy rövid négy évi házasságunk alatt ez már — mi tagadás benne — tízszer is megtörtént. Mert amikor a dra­galátos cím 1 óráival tarokkozik, kvater­kázik, akkor eszébe se jut szegény felesége, aki itt­hon az ő vidám perceit bánattal és könnyekkel adózza meg. (Kissé tréfás pathosszal): Oh, szép idők, mint hittem egykor néktek. Azt képzeltem­, hogy ha férj­hez megyek, az én bátor angyalom erős karja fog őrködni édes álmaim felett. No, nem árt meg a nagy őrködés. „Őrangyal uram" ördögökkel cimbo­rál, akik a barátság álarca alatt mindig elcsábítják puha otthonából . . . Hiszen tudom én, hogy az édes, jó uram sohse lenne képes ilyesmire, ha el nem édesgetnék azok a drágalátos kollégái. Oh, is­merem hírből a „szép maszkokat". Feleségeik, az én úgynevezett „barátnőim" lefestették őket előt­tem. Le ám s jó vastag feketével húzták meg a kontúrt . . . Hogy lepingálták előttem az u­raikat­­­ pfuj! Én bizony azt füllentettem nekik, hogy beleegyezésemmel maradt ki az uram, sőt — Isten bocsássa meg — szavamra állítottam, hogy rá kell beszélni a drágámat, mert önakaratából sohse hagyna magamra egy percig sem. Olyan ártatlan arccal és oly meggyőző hangon mondtam ezt, hogy elhitte a­­ bámuló asszonysereg. Nem sejtették, hogy a dics­himnusz alatt egyúttal politika rejlik. Úgy akar­tam, hogy a „fiamnak mondom — de értsen belőle a menyem is." No de csak néztek volna az uram arcára, hogy pirult a gonosz, mint a vásott nebuló, akit a tanítója érdemetlenül dicsér . . . Azt hit­tem, majd töredelmes bűnbánatot tart. De nem ért semmit a jóakaratom. Csupán azt eredményezte, hogy az én szépséges férjuram néhány tucat meg­hatóan meleg puszit utalványozott ki az ő „egyet­len, kicsi feleségének", aki olyan jóságos furfanggal Az elrontott gyom­rot S-l óra alatt tel­jesen rendbehozta. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fil|.

Next