Pápai Lapok, 1916 (43. évfolyam, 1-54. szám)

1916-01-01 / 1. szám

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasatott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg (igián­n­a­)i­kereskedése, Kü-tér -II-ik szám. Telefon: 112 axáno. Fold­ja SZERKESZD­őa­­aptulajdonoa: GOLD BEN­G GYULA. Kififlzítések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre IS kor., félévre I k., negyedévre RJ Nyílt.-tér soronkén­t is) l­­d.V. — Kjgrm szán­ára :10 (II­. 1916. Eínmli. az 1916. esztendő, a mely­nek történetére sok nevezetes dolog lesz feljegyezve; kiváló es.•menyek, törté­nelmi becseseL biró mozzanatok szülője volt, h UM»m azért Mégis m­indenki uj .lm reményekkel néz a jövőbe, Vujjun­ i­it hoz az.; kiki siet bevégezni megkezdett m­­unkáját, hogy az uj évet friss erővel, nagyobb tevékenyéggel kezdhesse meg; m­i is k­­punk jeltMi szamával megkezd­jük az uj évet. boldog uj évet kívánunk olvasóinknak és­­ munkatársainknak ; le­gyen az uj év s ínegvalósini remények éve, mely javainak bőséges tárházából árassza áldását hazánkra s az eizési magyar társadalomra a dicső és áldásos békét hozza meg'! A FA! Az apám beszélte, mikor «"» li­ ita volt — tehát ezelőtt 100 esztendővel — a Bakony val.Ji­eii­­i hegye és lapát ly­ának nagy re.s­.e. sürü erdővel volt boriiva. A Bakony erdeje i­.ir a vesz­prémi vam előtt kezdődőn. A mostani földmives iskola, m­ielőtt ezzé lett­­ agyag­liki vendéglőnek ti­vták, már az erdő­ben benne van. A pipa a veszprémi országút mindkét felén csaknem végig erdő volt. Azon időben hazánk föld­müvelése még nagyon kezdetleges volt; a közlekedési utak rosszak, hiányosak voltutk. A fát ezért messzebb vidékre elvinni n­em lehetett. Nagyon természe­tes, hogy a f­ának csekély volt az ára. Az első vasút, mely a Bakony keleti szelét érintette a komárom székesfehér­vári volt, de ez az egyetlen vasut már elégséges volt arra, hogy fa kivitelt hoz­zon létre. A fa export csak ezen vasut á­lom­ásaihoz közel fekvő erdőrészekből történt. 1873-ban­ nyilt meg a Celldömölk — Veszprém székesfehérvári vasut: ez az egész Bakonyt keresztül vágta észak­nyugatról néUteieti irányban. Mig azelőtt a fakereskedés nagyon KICSINY szerű­ volt ezen uj- vasut által nagy lendületet nyert: mert. most, tö­­­megesen exportálják a fát. Még jobban­ növelte ezen kivitelt a Veszprém—zirc — győri vasút, meg a Bakonyt délről északra szelte át. Legutóbb a székes-[­fehérvár-ésakvár — bicskei vasút épült­ ki, ezáltal mert élénkebb lett a fa­­kivitel. Nagyon természetes, hogy azáltal hogy a Bakony fáját oly vidékre Vitték hol kevés és drága a Itt, a bakonyi köz­ségek is oly drágán v­­ettek a fát, min azon vidékek, m­elyekben a la úihídis drága volt, leszámítva a vasúti fúva költséget. Magam is meg 1868 ban 1 fi i-ért vettem egy öt fal ugyanazon J Buchwald Antal urlőt, aki most is fa f elállással foglalkozik. Csakhogy akkor egy öl fa 50*-al natyobb volt min most. Akkor ugyan­­­ i jól megrakot kocsi hozott egy öl fát: ha az ut rossz volt, akkor csak 4 kor­ o luvlott egy ö fát beszállitani és mindennek 10 kor i volt az ára. K­.eu időtől fogva a vasutal kiépítése folytán mindig drágább lel a fa. Sok évig 30 kor. volt a II. oszt fa ára és 86 kor. az 1. oszt. faé. Ö é' ola hirtelen emelkedett a fa ált 4tt kor-ra de amit a háború kitörése óta tapasz­talunk, az a legmerészebb tulltásiát is túlhaladja. Jelenleg i.i­g k­K­ kor-ér sem kapni egy ól­lat, hanem 110 fő 120 korát kell érte fizetni és még ezer , borzasztó ár mellett sem kapható. Maga a fa ára is rémségesen felszökött, de még hatványozza a drágaságot a fúva; hiánya. A lovak legnagyobb részét és csaknem valam­ennyi kocsist elvittek i halomba és aki fáját az erdőből vagy a raktárból be akarja hozatni fizet érti 40-től egész 60 kor­ig és ezen rém­sé­ges árak mellett sem kapni fuvarost. Könnyen érthető, hogy nagy viséjj van I fn­ban; még jó módú családok i­ szűkölködnek ugy fában mint szénben. A szén ára nagyon is felszökött és marig arányos a fa árával. Az összes szegény néposztály fagyoskodik és nagy jótéteményt tett a város és a vöröske­reszt egyesület hogy melegedő szobákat nyitottak, ahol mindenki meleg szobá­ban tartóz­kod butik. De mindez még csak félrendszabály, mert szükséges volna hogy az oda jövök reggel és este kapjanak egy csésze meleg teát és egy darab kenyeret. A városi tanács és az é­­l­mezési bizottság felismerték kötelességüket ezen nyomorúsággal szem­ben. A­ közel­ben levő három erdőbirtokosokhoz for­dultak, a pápai grófhoz­­ a veszprémi püspökhöz és a pannonhalmi Főapáthoz fa eladása végett. Az eredményt alulírod m­ég nem tudja biztosan, de ha lehet­séges a városi tanár­ fog fát szerezni a lakosság részére. Szenet kicsinyben már lehet is kapni a villamostelepen leszerzési áron, de sajnos sokszor a szegény emberek egész nap hiába ost­romolják a villamostelepet, mert szé'ii gyakran hetek'', sem jön ide. Az uj földesúr gróf '•Merházy Jeim nagy há­lára kötele-­e a város összes lakosságát, mert n..i.v mennyiségű fát ajándékozott ugy a népkonyhának mint a város la­­­kosság­ának, amiért nagy hálával t­artó­zd; neki a város minden lakosa Dr. Lővy László.­ ­ Ujesztendőre. EzrV évvel ezelőtt a bizalom, a remény ült sziveinkben most az önér­zet az öntudat mosolyg le arcunkról. Nagy kirümbség, nagy eredmény. Vége­­ annak a lidércnyomásnak, amelyet a háború­ első néhány hónapja mellünkre­­ ültetett, és fel­szabadultan, ha a nehéz időkhez illő gonddal és komolysággal ,'is, de már mindenesetre könnyedén nézünk az új­év elé. . A régi, sablonos boldog újévei kívánság ugyan valljuk meg — még ma sem aktuális. Ki tudj­a, hogy az egyé­nek közül kire virrad valóban boldogan­az újév, kinek h­­. bánatot, szerencsét­lenséget, kinek jelent örömet. Mert­ h­ogy a nemzetek közül ez az uj év, amely most hajnalodik felénk, reánk és szövetségeseinkre lehet csak valóban boldog, azt­ senki sem vitathatja el már tőlünk. A nemzetek azonban egyes egyénekből állanak, és az emberek m­ég soha, amióta a Világ lenn­él nem vol­tak ennyi veszélynek kitéve, életük nem volt ennyire labilis, mint a világháború folyama alatt. Az emberiség mai generációja min­den bizonnyal igen nagy és szép időket élt át. Mert ha szomorú is a világon végigvonuló vérzivatart, ha el is fogja sziveinket és minden gondolkodó ember szivei akkor, midőn a százezernyi áldo­zatra gondol, bizonyos, hogy nagy pil­lanatokat élünk át nemzetek és világok történetében. Nemcsak apró politikai problémák­ról van most szó nemcsak Angliai fél­tékenységéről és kapzsiságáról. Inneni valósággal uj világok születéséről. Beéri terjed folytonosan a habom, ezért von be érdek­körébe mindig ujabb és ujabb területeket és eddig semleges nemzeteket. Az uj világ kialakulá­sból és ezzel kapcsolatban a nemzetek nagy megosz­tódásából, és osztozkodásából ki akarna vájjon kimaradni. Mindnyájan érezzük ezt a feszült­séget, és azért van az, hogy a mind 1 1

Next