Párttörténeti Közlemények, 1984. december (30. évfolyam, 4. szám)
1984 / 4. szám - Közlemények - Mesterházi Miklós: Landler Jenő Lukács György egyik tanulmányáról: Lander Jenő: Lukács György: Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüggéséből
Dokumentumok LANDLER JENŐ LUKÁCS GYÖRGY EGYIK TANULMÁNYÁRÓL Nemrég Krausz Tamás történésszel módunkban volt a Lukács Archívum kiadásában egy recepciótörténeti szöveggyűjteményt megjelentetni, amely a húszas évek Lukácsával foglalkozik. Tudtuk, a dolog természeténél fogva kimaradnak bizonyos írások; azt azonban nem, hogy egy legalábbis életrajzilag ennyire fontos, és tulajdonképpen „kézenfekvő” írás is kimarad, mint Landler Jenőé. Az írás fontosságára való tekintettel akaratlan mulasztásunkat most kívánjuk korrigálni. Landler recenziójának, bár kitűnik belőle, hogy szerzője Lukács Lenin-brosúrájának bizonyos történeti-politikai utalásait nagyon is megértette és egyetértett velük, talán nem is elméleti vonatkozásai a legkiemelkedőbbek. Alaphangja „Lukács írása a legújabb kommunista irodalom egyik leghasznosabb műve” és a megjelenés körülményei azonban elgondolkoztatóak. Landler recenziója az osztrák kommunista párt lapjának, a bécsi Die Rote Fahnénak 1924. július 4-i számában jelent meg néhány nappal azután, hogy Zinovjev a Komintern V. kongresszusán a végrehajtó bizottság munkájáról tartott referátumában Lukácsot úgy bírálta, mint a polgári ideológiai kötődést marxizmusnak kikiáltó „professzoriasság” prototípusát (Karl Korschot és az olasz Graziadéit ugyanígy), és pár nappal azután, hogy Zinovjev e beszédét is közölte a lap. Hogy Landler recenziója mintegy a Zinovjev-beszédre adott válaszként publikálódott, önmagában lehet véletlen is. Csak alaposabb párttörténeti kutatás bizonyíthatná, hogy a Landlerrecenziónak kifejezetten célja lett volna Lukács politikai védelme. Mindenesetre olyan véletlen ez, amelynek befolyása lehetett Lukács bécsi pozíciójára és életére. (Tény például, hogy a bécsi Die Rote Fahnéban, a berlinivel ellentétben, nincs nyoma a Lukács-bírálatok 1924—1925-ös áradatának.) De mindenképpen olyan „véletlen”, amely reprezentálja Landler politikusi és emberi jelentőségét. Landler Jenő: LUKÁCS GYÖRGY: LENIN (TANULMÁNY GONDOLATAINAK ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL) Lukács írása az első tudományos kísérlet a leninizmusnak a materialista dialektika módszerével való megvilágítására, magyarázatára, hogy titkát ily módon feltárva, a proletariátus forradalmi gyakorlatának közkincsévé lehessen. De Lenin maga nemcsak a materialista dialektika mestere volt, hanem továbbfejlesztője is, sőt, megtestesítője a gyakorlatban és elméletben egy egész forradalmi korszakon át. Hogyan lehetséges tehát elméletének és gyakorlatának összefüggését, hát még azonosságát ezzel a módszerrel megvizsgálni? A materialista dialektika tankönyvszerűen nem magyarázható. Mehring szerint szigorúan véve nem is lehet valamilyen konkrét anyagtól függetlenül tárgyalni. De a konkrét anyagnak semmiképp nem szabad légből kapottnak lennie.