Pécsi Hirek, 1930. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-07 / 27. szám

II. évfolyam. 27. szám 1930. július 7. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HÉTFŐI LAP Egyes szám ára 20 fillér Előfizetési ára: negyedévre 2 P 40 f Hirdetések díjszabás szerint Pécs, Király- és Szent Mó­r-u­tca sarkán Szerkesztőség és kiadóhivatali telefonszám: 2­99 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Összeférhetetlenség Az már úgy van a világon, hogy a fény mellett ott van az árnyék is. Nem lehet valami jót alkotni úgy, hogy megette azonnal el ne helyezkedjen a rossz. A hazájukat, polgártársaikat szerető emberek törik a fejüket, tanácskoznak, végre megszületik egy jó törvény, melyet minden igaz ember öröm­mel üdvözöl, mert hiszen tisztán láthatja, hogy ebből az országnak, az ország polgárainak csak haszna lesz. Az újszülött törvény belép a mindennapi életbe. De rövid idő múlva mit látunk? Az emberi gonoszság már nem­csak annak találta meg az útját, hogy az általános közérdeket szol­gáló jó törvényt kijátszhassa, ha­nem már megtalálta a módját an­nak is, hogy a mindenki javát célzó intézményt polgártársaink megron­tásával jogosulatlanul a maga ja­vára használja ki. A közös haza javán, az ember­társai üdvén fáradozó férfiak tör­hetik a fejüket újra, hogyan véd­jék meg a becsületes társadalmat az új veszedelemtől. Vajjon lehet-e szebb intézményt kitalálni az alkotmányosságnál, hol az állampolgárok bizalmából az ország sorsának intézésére az or­szággyűlésbe küldött képviselők, vagy a városok törvényhatóságaiba választott városi képviselők meg­tanácskozva az ország vagy község dolgát, a legjobb tudásuk szerint intézik a rájuk bízott közösség ügyeit? És vajjon elképzelhető-e nagyobb megtiszteltetés egy fér­fira, mintha polgártársai bizalma őt az országházba, vagy a város­házára képviselőjüknek beküldik és sorsuk intézését az ő kezébe helyezik? Tökéletesebb intézményt már el sem lehet képzelni ennél az alkot­mányosságnál. Mikor minden em­ber a saját érdekében is természe­tesen a legokosabbat, a legbecsüle­tesebbet fogja választani képviselő­jéül, s a választottak ezt a nagy bizalmat azzal hálálják meg, hogy a közösség ügyeit minden félrelé­pés nélkül, tisztán a közérdek sze­rint fogják intézni. Így néz ki az alkotmányosság papíroson, ahogy ezt a becsületes, jószándékú törvényhozók annak idején nagy okosan tervezték! Aztán mi lett belőle? Azok, akiknek a lelkiismeretük hozzáfért, mihamar rájöttek arra, hogy a képviselőség nemcsak az országnak, nemcsak a városnak ja­vát szolgálhatja, de hasznot hajt­hat az a képviselőnek is. Úgy is, hogy azzal a köznek nem árt, még­­inkább azonban úgy, hogy az ő hasznát e közérdek sínyli meg. A képviselőség az illetőnek tekin­télyt hozott s a tekintély még an­nak is sokszor tisztességes hasz­not, aki azt nem is kereste. Aki meg a hasznot kereste is, a tisztes­séget pedig csak mutatta, de az­által magát korlátoztatni nem en­gedte, — nagyon szépen megtolla­­sodhatott, — a közösség rovására. Szóval a képviselőség sokaknál ke­resett foglalkozássá fejlődött. Az emberek már nem várták, de keresték a képviselőséggel járó megtiszteltetést s ha a pályázót a hiúság, vagy a mindenáron való haszonlesés vezérelte, az „áldoza­toktól" sem idegenkedett, csak­hogy a „közbizalom" őt tisztelje meg. A bizalomvásárlás ilyen tüle­Pécs városának egyetlen ország­­gyűlési képviselője, Esztergályos János vasárnap délelőtt a szociál­demokrata szervezetek helyiségé­ben, illetve annak udvarán tartotta beszámolóját. Nem tudjuk, hogy a kánikulai hőség volt-e az oka vagy valami más, de tény az, hogy Pécs város munkássága és „kispolgár­sága" gyengén volt képviselve. A hivatalos becslés szerint megjelent 7—800 főnyi hallgató, közöttük igen nagy számban voltak fiatalkorúak. Tekintettel arra, hogy Esztergályos János már egy év óta nem tartott beszámolót és hogy most két ismert nevű szociáldemokrata képviselő is megjelent, úgy hisszük, hogy bizo­nyos csalódottság érzete foghatta el őket és ezt gyengén ellensúlyoz­hatták a szónokoknak nyújtott vi­rágcsokrok. A gyűlés elnökévé Dick György párttitkárt választották meg, aki megnyitó beszédében megemléke­zett a munkásságnak arról a nagy áldozatkészségéről, ami lehetővé tette, hogy saját helyiségének ud­varán tarthat a szociáldemokrata munkásság népgyűlést. Üdvözölte a megjelent képviselőket és fel­kérte Esztergályost a beszámolójá­nak megtartására. Esztergályos János beszédét az­zal kezdte, hogy a mai rossz gazda­sági helyzetnek a kormány helyte­len külpolitikája az oka. Az a po­litika, amelyik nem tudja megsze­rezni Európa bizalmát, nem szá­míthat külföldi kölcsönre és kül­ködésnél éppen a képviselőségre rátermettek, a képességük tudatá­ban szerény, a képviselőséget ne­mes értelemben tekintő önzetlen, becsületes emberek maradtak le legkönnyebben, így az országgyű­lésbe csak úgy, mint a városhá­zára olyan egyének is bekerültek, akiket nem a közélet érdeke veze­tett, akik a választóközönség által nekik juttatott tekintélyüket a középítkezések, közszállítások ki­adásánál az illető rendelkező tiszt­viselők befolyására használták fel, az így kijárt üzleteknél a saját hasznukat biztosítván. Számos közszállítással foglal­kozó vállalat egyenesen arra töre­kedett, hogy a saját embere kerül­jön az országgyűlésbe, vagy a földi kölcsön nélkül nincs gazda­sági fellendülés. A magyar diplo­máciának a háromszöge Genf, Ró­ma és London. Inkább a kisantant barátságát kellene keresni és nem Rómába menni barátsági szerző­dést kötni akkor, amikor az olasz­francia viszony közel áll a háború­hoz. Mussolini olyan politikát foly­tat, ami nyugtalanítja Európa bé­kéjét. A kisantantnak meg kellene magyarázni, hogy az erőszakon alapuló békeszerződés nem lehet tartós. Szerinte kudarcot vallott Bethlen István Londonban, mert kölcsönért ment és ott azt mond­ták neki, hogy ennek a rendszer­nek nem adnak kölcsönt. Be nem vallott célja volt Bethlennek Lon­donban puhatolózni, hogy mit szól­na az angol kormány akkor, „ha Magyarország egy jónövésű, fél­árva Bút örökbe fogadna.“ Az an­gol válasz az volt, hogy először változtassa meg belpolitikáját és egy új választási rendszer alapján megválasztott parlament nyilatkoz­zon e kérdésben. Hibáztatta a kormányt azért, mert a közmunkák megindítását csak ígérte, de ígéretét nem tar­totta meg. Ha lenne munkaalkalom, dolgozhatna a munkás és az ipa­ros, fogyasztóképes lenne és boldo­gulna a kereskedő is. Közmunkák­ra nincs pénz, de freskókra, bér­házakra, Budapesti Hírlapra van; egy angol csődört 350.000 pengő­ért vettek meg és 20.000 ember hal meg tüdőbajban. A szegedi egye­városházára, hogy ott már nem is a közérdeket, de kizárólag a válla­lat magánérdekét képviselje. Ez pedig úgy történhetett meg, hogy a választó­polgárok között is akadt elég olyan, aki szavazatánál nem az ország érdekét tartotta fon­tosnak, de a saját érdekét , ha ezt a jelölt akár pénzzel, akár mással kielégítette, a közérdekkel többé nem törődött. Ahhoz pedig igazán nagyon kevésnek volt megfelelő esze, hogy megértse azt, hogy amit így, mint választó nyer, annál sok­kal többet veszít, mint állam­polgár. Ezért kell figyelemmel kísér­nünk, hogyan alkotja meg Pécs törvényhatósága az összeférhetet­lenségi szabályrendeletet. K. L. tem asztalára egy terítő 210.000 pengőbe került és a zálogházak ijesztő módon telnek meg. A kis­iparosságnak azt üzeni, hogy le­gyen önérzetes és független és ne adja magát eszközül a stréberek­nek. A hegyközségek ügyében el­járt a földmívelésügyi miniszternél, aki intézkedett, hogy a költségve­téseket hozzá kell felterjeszteni jóváhagyás végett s amíg ő jóvá nem hagyja őket, addig semmiféle költséget sem szabad behajtani. Végül kérte az elvtársainak további bizalmát. Utána Kéthly Anna kezdett be­szélni. Beismerte, hogy komoly alkotásokról beszámolni nem tud­nak, mert a nyílt terrorral meg­választott többséggel szemben a 14 szociáldemokrata képviselő nem tud eredményeket felmutatni. Hibáztatta a bolettát, mert drágu­lást fog okozni és a kenyér maxi­málását. Becsukják a kórházakat, mert nem tudják fentartani, a csongrádi kórházból pálinkafőzőt csináltak. A hadirokkantak el­vesztik járulékukat, ha külföldre mennek, de külföldön élnek oly katonai nyugdíjasok, akik még a lábukat sem tették be az ország­ba. Iskolára nincs pénz, de a ban­kok rabló kamatokat szedhetnek. Szervezkedésre szólítja fel a mun­kásokat, hogy egy hatalmas tűz­hányót képezhessenek, mely fel­robbanva megteremti a demo­kráciát! Ezután Propper Sándor lépett Esztergályos János országgyűlési képviselő beszámolója MérMy Anna és Propper Sándor képviselők is beszédet mondtak a gyűlésen — Sok beszéd és semmi eredmény — Lelkesen tüntettek Baltazár Dezső mellett a gyűlés hallgatói

Next