Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)

1860-10-14 / 30. szám

Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: helyben házhozhordással egész évre 5 fit, fél évre 2 fit 50 kr. — Vidékre egész évre 6 fit, fél évre 3 fit o. é. Bcrmentetlen leveleit el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK ÁRA: Háromhasábos petit betű­díj sorért egyszeri hirdetésnél 8 kr. 2-szorinál 6 kr. 3-ad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o.é. I SZÉPIRODALOM és TÁRSAS ÉLET. Visszatértél . . . BRASSÓ, sept. végén. Társaséleti mozzanataink egy döntő időpontját értük a rögtön beállott téli idénynyel. Kedves vendégeink, a magyar dal- és színtár­sulat, mely Bukaresti szerencsétlen járatából megtérve Folinusz ve­zénylése alatt rövid ideig gyönyörködtette e város közönségét, elha­gyott bennünket, s Szebenbe ment, hol jelenleg osztatlan részvét és köztetszés mellett vendégszerepel. Azóta a múlt évi német színtársu­lat képviseli itt a művészetet, és az ifj. Friese vendégjátéka által ké­pes egyedül érdeket gerjeszteni a színház irányában. Azonban mi — magyarok — keveset törődünk most evvel, minthogy komolyabb ügyünk foglal el: a nemrég engedélyezett magyar casino meg­alakítása és végleges szervezése, melylyel hála a köz­jóakaratnak már annyira mennyire rendben is vagyunk. Remény­em, nemsokára kibocsáthatandjuk körlevelünket a nagy haza hasonló egyleteihez, a testvéries csatlakozás, összeköttetés állandósítása érdekében. Mit vár­hatunk e lépésünktől?... a jövő mutatandja, azonban bízunk a jelen idők szellemébe, hogy minden jól lesz, viszhangra találand őszinte szavunk mint innen, mint túl a nagy, a történelmi emlékű király­hágón?... E hó 28-án hagyta el városunkat herczeg-kormányzónk, Lich­tenstein Frigyes tábornagy é­s, ki két napot itt mulatott főkép kato­nai szemlék tárgyában, s innen S. Sz.­György s a „Háromszék“ felé folytató útját. Ő herczegsége igen kegyesen fogadá a városi küldött­séget, s több eléje terjesztett tárgyban magas pártfogását ígérte. Községi rendszerünk s a protest, hitfelekezetn­ek ügyei rendezése tekintetében hatalmas változások küszöbén állunk. Manger birodalmi tanácsos jelenleg az, kitől honfiaink, nevezetesen szász testvéreink várják a komoly és nagyfontosságú kérdések kedvező eligazítását. Több ízben megpendített lapunk, egy „Háromszék“ vagy „Szé­kely viszhang“ czím alatt tervezett szépirodalmi, stb. hetilap tárgyá­ban, remélhető a valósuláshoz közel állunk, annyival inkább, mert e vállalat most már nem csak egy egyes áldozatkészségétől leend fel­tételezve , hanem a hatalmasan fejlődő casino-egylettől mindenesetre jelentékeny támogatást várhat. Közvetlen azonban hazaszerte viszhangzott az öröm a fölött, hogy egyetlen magyar lapunk , a „K o l­o­s­v­á­r­i Közlön­y“ Dósa Dániel jeles szerkesztése mellett jövő hó elsejétől hetenként három­szor jelenend meg. Az üzleti s kereskedelmi téren rövid idő óta mutatkozó élénkség s vállalkozási szellem úgy látszik állandósulni kíván, a­mi szintoly kívánatos mint szükséges a hosszas pangás, tespedés után. Az aratás országszerte be van fejezve; fájdalom­ köznépünkre nézve épen nem kielégítőn, mert a burgonya s nevezetesen a tengeri fölötte roszul adózott, s igy még érzékenyebb drágaságtól kell fél­nünk. A haza nemléje fordítsa el ezt az annyira sanyargatott népről, mert azt ugyszólva már is csak a remény tartja. — Isten velünk! CZENKHEGYI. Visszatértél megint hozzám, Oh költészet istennője! Hogy szivem örömét , búját Te általad dalba szője. Rám sugárzik fényes árazod ; Hoztál új örömet, lángot — Szent epedés szárnyain, hogy Beszállhassam dalvilágod’! Hoztál a csüggedezőnek: Aranyálmot képzeletet — Visszavágyó elmerengést, A múlt édes álma felett! Dalforrássá lett a szivem, Szellemérintésed alatt; Mig eddig az érzés benne Csak úgy lassan — lassan fakadt... — Oh ne szállj el soha tőlem; Adj szivemnek érzést, lángot: S egyetlenegy mosolyodért Elfelejtem a világot! — CONCHA KÁROLY. HUNNIA, Attilától a VI.II századig, tudományos miveltségi szempontból. Irta WERTLER MÁTYÁS. VI. XVII. SZÁZAD. Vége. E korszak beszédmódjának ismertetéséül ide írjuk szives olva­sóink kedvéért Gr. Zrínyi Miklós „Adriai Tengernek Syrenaia Gr. Zrí­nyi Miklós“ czimü könyv ajáró beszédét. Az egyik oldalon van : ,,l­e­­dicálom ezt a munkámat (nagy betükkel — Magyar nemességnek, adja Isten, hogy véremet utolsó c­öppig hasznosan néki dedicálhassam,, — a másik oldalon „Az olvasónak“ bevezető szózatát igy végzi: „ .. ír­tam szerelemről is, de csendesen, nem tagadhatom, hogy olykor az is nem bántott, osztán nem egyenetlen az szerelem vitézséggel, abból az versből tanultam: In galea Martis nidum fecere columbae, Apparet Marti quam sit am­ica Venus. Isten velünk CTI Zrini Miklós.*) *) íme „Titirus és Viola“ beszélgetésének utolsó két dallama (23. 24.) 23. Titirus. Ne kegyetlenkedjél édes violám Engedd­ meg hogy lakjam veled az pusztán, Licaont hadd­ el már, Gyűlöljön téged bár,

Next