Pécsi Lapok, 1923. május-augusztus (2. évfolyam, 98-196. szám)

1923-06-10 / 129. szám

II. évfolyam. 129. szám. £«#«» gyáni Éra 40 Korona« Vasárnap, 1923. junius 10 SZERKESZTŐSÉG és KI­ADÓHIV­ATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY­­I UTCA 10. SZÁM. . KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. * KIADÓHIVATALI TEL. 27. ■muni ’KwnwaannawgwnMaHaaBiwaaaMMaBWMaaw FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN­­ EGÉSZÉVRE - K, FÉLÉVRE - K, NEGYEDÉVRE - K, EGY HÓRA 620 KORONA. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. 8. honvéd gyalogezred legénységi kaszinói. Írta: péter József.*­ Pécs, június 9. A régi Ferenc József laktanyá­ban van a pécsi 8. h. gy.-e. körlete. A laktanya ud­varán itt-ott mintha felemelkedne a föld. Mintha takarni akarna valamit: egy-egy magyaros kap­­tákot, reklámot. Az épületet, a falakat forrón csókolja a nap. Megremeg a szem, ha elmélázik rajta. Az udvaron mintha germán legendák élednének a déli verőn. Mintha Hindenburg sarkantyúit pengetné a szél. Mintha délibábra kelnének a régi hatvankilencesek , az élők is, a holtak is. A falakon is csupa-csupa magyar legenda. Az otrantói csata. Az ojtozzi honvéd roham. Gorlice, Doberdo, Uzsok, Limanova. Kovács Pista tizedes és Horváth Jóska közvitéz. És ott a legenda, amely él : Horthy Miklós. Az új dicsőség mellett van még valami, ami markánsan, bibliásan mondja csehnek, rácnak, oláh­nak keletre, franciának, angolnak nyugatra és min­den siró magyaroknak nálunk a ,,nem, nem, sohá“-t: a vörössipkások, a kurucok, a Hunyadiak, Sziget­vár, Eger, Nándorfehérvár, Buda. És végig, végig minden magyar dicsőség. Beléfájdul a szemed, ha végignézed. Beléfájdul a szíved, ha végigéled. És megremegsz, és a nagy és a hatalmas magyar Istenre gondolsz, ha e dicsőség láttán egy név cikázik beléd. Egy név, mely nem Timur Lenk, nem Szolimán, nem Paskiewics és nem Haynau. Nem Mohi, nem Mohács, nem Nagymajtény, nem Világos és nem Budaörs. Nem a Morvamező és nem a Gloworn. Ez a név fojtogat, mert sóhaj, amit éj­ nap hallasz. Ez a névirtózat, mert könny, amit nem tudsz letörölni. Ez a név gyalázat, mert árulásnak a bére. Pokol, ahol demarkációkon hömpölyögnek a lán­gok. Rongy, ami még minket, néhány magyarokat sem tud betakarni. Ez a név az az abc pestise: Trianon. A magya­roknak a nem. Az elszakadtaknak a soha. A jóknak az akarat. A gyengéknek a remény. A tanulóknak a vizsga, a tanítóknak a tantárgy. Polgároknak a tilalomra, katonáknak a szabályzat. És azoknak, kiknek a kezén a szabályzat születik, útmutató. Útmutató, hogyan kell nevelni azt a kevés ma­gyar katonát, amit meghagytak nekünk. Mit kell csinálni az erkölcsével, a lelkével, a szívével, a véré­vel és egész önmagával azért a hajnalért vagy esti borulásért, amikor kiég a kultúra századának a szé­gyene : Trianon. A magyar hadsereg nemzeti parancsnoksága mindent elkövet és a mai magyar javakhoz mérten minden áldozatot meghoz, hogy a trianoni magyar hadsereg erkölcsi értékét a lehető legmagasabb fokra emelje. Mert a test csak addig győzedelmeskedik minden akadályon, amíg a lélek össze nem roppan. És a ma feladata úgy nevelni, nemesíteni a lelket, hogy az az ezeréves" Magyarország visszaszerzéséért elviselendő kálvárián meg ne roppanjon. Uj és hatá­sos módja a léleknemesítésnek a legénységi kaszinók utján történik. A pécsi laktanyák legénységi ka­szinóit volt alkalmunk megtekinteni. Világos, tiszta szobák. A falaikat háborús képek, fényképek díszí­tik. Berendezésük katonásan egyszerű. Asztalok, padok, egy-egy könyvespolc és könyvszekrény. Az asztalokon cserépvirágok illatotnak. A virágok mellett hamutartók szégyenlősködnek. Ragyog minden. A legénység, ha kedve tartja, minden szabad idejét itt töltheti. Itt végezheti el a levélírást, itt olvas­hatja el az újságját, játszhatik társasjátékot, hallgat felolvasást. És itt gyakorolhatja az Írás és olvasás művészetét az, akit katonáéinál tanítottak meg erre a veszedelmes mesterségre. * A kaszinók egyik legfontosabb fölszerelési tárgya a könyv. Aki a könyvet közelről ismeri, kettőt tudnia kell róla : a jó könyv a legjobb barát és a legjobb szórakozás , és tudnia kell, hogy manapság igen drága. A múlt évben igen jó ötlet volt az, hogy a színházban előadást rendeztek, melyre könyvvel kellett megváltani a jegyet. Ez az akció a 8. gyalog­ezrednek 236 könyvet jelentett. Ez a szám azóta valamit még bővült is. A könyvek — hogy úgy mondjam — egy központi könyvtárban vannak elhelyezve és hetenkint egyszer minden zászlóaljnak a rendelkezésére állanak. A legénység a könyveknek hetven százalékát állandóan olvassa. A központi könyvtáron kívül vannak a század könyvtárak. Minden századnál és különleges kiképzésű ala­kulatnál láttunk egyet. A század könyvtárakban a könyvek a legénység részére állandóan és a nap bár­mely szakában hozzáférhetők. Van olyan század­könyvtár, melyben ma már 180—200 darab könyv van. A legénység olvasási kedvével a parancsnok­ságok általában meg vannak elégedve. *) Ezt a cikket kifejezett óhajra a Dunántúl c. napilapnak szántam. A cikk e hó 7-én meg is jelent. Azonban a szerkesztőség annyira megcenzúrázta, hogy középiskolai dolgozat lett belőle. Még annak is rossz. Az ügyet annyira fontosnak tartom, hogy hálás köszönettel élek a Pécsi Lapok szíves vendég­szeretetével, ahol a cikk c­íme cenzúramentes haj­lékra talált.­­ Meg kell jegyeznünk, hogy a századoknál talál­ható könyveket kivétel nélkül a tisztikar és a legény­ség áldozatkészsége varázsolta elő a semmiből. A könyvek száma, ha lassan is, de napról-napra nő. Megindító egy baranyamegyei kisközség áldozat­készsége. Ez­ a példa mélységes intőjel a vidéknek, ha szereti a magyar nép világát, jövendőjét, a nem­zeti hadsereget. Kiscsány község áldozata. Kiscsány egy pirit­yó község Baranyában. Föld­­mivesek lakják. Közülük egyiknek, Székely István uramnak a fia bevonult katonának Pécsre. A sorsa a távbeszélő oszt­agba vitte. Ott hallott először a legény­ségi kaszinókról, azok hivatásáról. És egyszer sza­badságra ment haza. Amikor letelt a szabadsága, a kisközség olvasókörének az ajándékát hozta magá­val : negyven darab könyvei. Kiscsány az első községe Baranyának, ahova egy honvéd vitte el a magvát az eljövendő magyar léleknek. És ez a mag ott csudálatos reménységes virágot hajtott. Ennek a virágnak a gyümölcse azonban nemcsak a kiscsányiaknak kedves, életeladó, hanem az egész maroknyi magyarságnak. De ez az egy gyümölcs kevés. Minden falunak van néhány fölösleges könyve, minden portának van egy-egy szabadságos katonája. Ami fölösleg van, az mind ide jöjjön. Itt olyan valami terem, amiért nemcsak a felesleget, hanem a nélkülözhetetlent is oda kell adni, mert ezekben a csendes, rendes legénységi szobákban az eljövendő magyar lélek és benne az eljövendő Nagymagyarország születik meg. A szabadságos Székely gyerek parancsnoka hálás szavakkal köszönte meg az adományt. A kö­szönő levélre az alábbi választ kapta. Minden íráshi­­bájával közöljük a levelet. Az értéke ezzel csak növekedik. Kis Csány, (dátum.) Nagyságos főhadnagy Ur 1 F. é. VIII.-25.-én kelt, s hozzám intézett b. levelére válaszolva . Elsőben is, bocsánatott kérek, hogy ily soká válaszoltam, b. levelére. A fő oka az, a sok munka a melynek elvégzése, most a fiam ka­tonai szolgálata folytán, reám és nemre, szorult, midőn nekünk ez oly fontos kötelességünk a föld­művelés, mind a jó katonának a reá bízott parancs teljesítése. Mert a hazának a fentartása két részre oszlik. Elsőben a földmíves népé, másodízben a fegy­veres hatalomé. Ezért munkálkodunk, hogy mind a kettő meg legyen, úgy hogy ha talál ütni a harci riadó, úgy az élelem miatt hiányt ne szenvedjünk ha még nekünk is el kellene menni a megcsonkított ha­zánk vissza­szerzésére, a mely oly édes nekünk, a mi nélkül mondhatunk magunkatt mind árváknak, mert nincsenek mérceink s tejjel s mézzel rakott Bánátunk, és hol vannak folyóink. És még ezt vissza nem szerezünk nem mondhatunk nagynkabt honfiak­nak, mert nincs meg a mit őseink már 1000 évvel ezelőtt meg szereztek és meg is tartotak 910-ig De remélünk és Bízunk a Magyarok Istenében Hogy nem hagyja el a benne bízókat. De van Magyar­­ország és van magyar honfi a ki még vissza is tudja szerezni és meg is tudja tartani ős a pánikhoz híven Kedves Magyar hazánkat! a mely nélkül hősök nem leszünk a történelemben miglen 63 vármegyékjén a magyar nemzeti háromszinü Zászlónk nem leng. És kérjünk Istenünket, hogy acéloza meg karjainkatt és lábainkat, hogy állhasunk meg mint hős Dobó, mi­kor vívott Egerváron. Ezt a célt követve minden hazafitól elvárja megcsonkított hozzánk. Tolmácsolja soraimmatt a magyar érzésű tiszti karnak és a legénységnek. Üdvözletemmezt küldöm Székely István. A könyveket illetőleg elég sok esetben van azonban egy kis bökkenő. Mi a haszna annak, ha a világ minden könyve rendelkezésére áll valakinek, ha nem tud olvasni. Ennek a szomorú kellemetlen­ségnek is hadat szentek a parancsnokságok _______________ az analfabéta tanfolyamok kötelező látogatásával. Mindenkinek, ki írni és ol­vasni nem tud, katonáknál meg kell tanulni. A tan­folyamot egy tanító vezeti. A parancsnokság az eredménnyel nagyon meg van elégedve. Érdekes megfigyelés, hogy a legelső könyv, melyet a „ki­tanult“ analfabéták a maguk jószántából a kezükbe vesznek, imádságos könyv. Az Írás gyakorlására nagyszerű helyek a kaszinó-szobák. Azonban itt nagy akadályok vannak. A drága papír és a drága írószerek. A parancsnokság minden jóakarata és áldozatkészsége megtörik a napról-napra emelkedő árakon. Kellő mennyiségű papírt és írószert vásá­rolni nem tudnak, így a legnagyobb szorgalom és a legjobb akarat is csak féleredményt tud produkálni. Hogy pedig mit jelent ez nemcsak a hadsereg, hanem a nemzet szempontjából is , úgy véljük, fölösleges bővebben hangsúlyoznunk. Igen fontos kérdés, hogy minő újságok kerülnek a legénység­­kezébe. A parancsnokság és K­ír Jerre­g különösen­ nagy gondot fordít. És méltán. A fővárosi újságok a legnagyobb megértéssel viseltetnek e nagy nemzeti gondolat kiépítési akcióval. A helyi sajtó azonban eddig nagyobb kedvezmény megadására nem volt kapható. A parancsnokságok ingyen példányokat nem kívánnak. Tisztában vannak a nagy előállítási költségekkel. De igen­is kívánnak nagyon nagy kedvezményeket. És jogosan. Mert ennek a nemzetmentő munkának nem szabad fél­eredményeket produkálni a pénz miatt. Mert ha áldozatot hoznak az újságkiadó vállalatok a nagy kedvezmények megadásával, le kell szögeznünk, hogy a hadsereg ugyanolyan áldozatot hoz a kedvezmé­nyes ár kifizetésével. Mert ez a pénz a tisztikar és a legénység áldozatkészségének a kézzelfogható bizo­nyítéka. A helyi lapok szerkesztői kijelentették, hogy szívesen tesznek az ügynek olyan szolgálatot, ami módjukban áll. Ha a parancsnokságok köztik a kíván­ságaikat, mindenben és mindig szívesen állnak a rendelkezésükre. A felsoroltakon kívül rövid időközökben haza­fias ,tudományos és szórakoztató előadásokat tar­tanak a legénység számára. Az előadásokon a sze­replők a tisztikar és a legénység állományából ke­rülnek ki. A tudományos előadások tárgya esetenkint más és más. Folytatólagos előadások is vannak. És­pedig vannak folytatólagos gazdasági szakelőadások, melyeket a Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület rendez. Hogy ezeknek az előadásoknak mi a nem­zetgazdaságtan értéke és a jelentősége, azt nem kell mondanunk. Ez előadásokon részt vehet mindenki. Külön az altisztek részére polgáriskolai tanfolyam van heti öt napon, napi három órában. A pécsi vá­rosi polgári iskola tanári kara tartja az előadásokat a legnagyobb szeretettel és mondhatjuk, a legna­gyobb önfeláldozással. A hallgatók ez év végével szabályszerű magánvizsgálatot tesznek, erről bizo­nyítványt kapnak. A parancsnokság a legnagyobb elismerési hang­ján szólt a tanári karról. Egy óhajtása azonban mégis volna. És pedig az, hogy a tanfolyam hallgatói tan­díjmentességben részesüljenek. Ezáltal a kedv csak fokozódnék az altisztek körében. Felkerestük ez ügyben magának a városnak a legilletékesebb fórumát, hogy megkérdezzük, mi a véleménye erről a dologról. Ezt a választ kaptuk : — Pécs város iskolaszékének határozata folytán a polgári iskolában a pécsi illet­őségüeknek évi tan­díja 600, más illetőségüeknek évi 1200 korona. A 8. gy.­e. parancsnoksága átiratot küldött a városhoz, melyben a tandíjak elengedését kérte az akció külö­nös fontosságára való tekintettel.­­ A város a legnagyobb megértéssel és a leg­nagyobb jóindulattal fogadta a katonai hatóságok kérelmét. És épen ezért válaszában arra kérte a parancsnokságot, hogy terjessze be a tanfolyamon résztvevők névjegyzékét és anyagi viszonyairól szóló kimutatást. Ez a kimutatás a mai napig nem érke­zett meg. A város a legnagyobb megértéssel áll ennek a nemes törekvésnek a szolgálatában akkor, amikor azoknak, kiknek anyagi körülményei miatt a tandíj lefizetése lehetetlen, a tandíjat elengedi. Az iskola fentartása akkora terhet ró a városra, hogy azoknak a tandíj elengedéséről szó sem lehet, akik azt meg tudják fizetni. Megkérdeztük Kun Kálmánt, a polgári iskola igazgatóját, mi a véleménye a tanfolyamok eredmé­nyéről és az azon résztvevőkről. A következőket volt szíves mondani: — A tanári kar a legszebbet, a legjobbat mondja a katona-magántanulókról. Szorgalmasak, komo­lyak és igy az eredmény is kielégítő. A tanfolyam az esti órákban van. Eleinte a laktanyában, rövid ideje a polgári iskolában. Nemsokára meg lesznek a magánvizsgálatok. A katonák szorgalmasak, csak kielégítő eredménye lehet.­­ Az intézet tanári kara a nagy célt tartva szem előtt, majdnem ingyen áldozza fel a pihenés, az önképzés idejét az esti kurzusra. A legjobb tudá­sukkal szolgálják a nemzet érdekeit. — A tandíjmentességet illetőleg a város a szu­verén úr. A vizsgadíjakat a f. hó 16-án megjelent Hivatalos Közlöny 5600 koronában állapította meg. A tanári kar az eddig hozott áldozat után erről a csekély összegről nem hiszem, hogy lemond. Ez, különben teljesen az ő dolguk. Megállapítható, hogy a polgári iskola tanári kara hivatásának magaslatán áll. Amit adhat a hazának, a hadseregnek, szívesen adja, legjobb tudása szerint adja. Néhány szót kérnek még tőlünk­­ a sportok. Hogy maga a kiképzés is elsőrangú sport­képes­ségeket kíván, ezt nem kell külön hangsúlyozni. Fegyelem, kitartás és gyakorlat, ami a kiképzés három alapfeltétele, alapfeltétele minden sportnak. Minden zászlóalj egy sportklub. Minden század­nak van egy futball labdája. Korlát, nyújtó a legény­ség rendelkezésére áll. A futás milyen tért hódított a katonaságnál, a legutóbbi szép eredmények igazol­ják. A futball csapatban a legénység a lisztekkel elegyedve játszik. Most készül egy kuglizó. Minden szege, minden darab deszkája a tisztkar és a legény­ség filléreiből került a maga helyére. Székely István levele.

Next