Pécsi Napló, 1899. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1899-01-01 / 1. szám

4 tizenöt forintot szedtek el a szegény em­berek zsebeiből azon ígérettel, hogy érte háromszor annyi hamis pénzt adnak vissza. A­mikor náluk volt a pénz, akkor nem adtak semmit, sőt azzal fenyegették a türelmetlenkedőket, hogy ha az esetről jelentést mernek tenni, őket fogják leg­először is bezárni. Ily módon sikerült a tanulatlan, törvényt nem ismerő embereket megfélemlíteni. Azok nem törődtek többé a pénzzel, mivel attól féltek, hogy bezár­ják őket. A csalás valami módon mégis csak fülébe jutott a csendőrségnek. A legna­gyobb erélylyel látott neki a járőr a nyomozásnak és rövid idő alatt sikerült az egész csalóbandáról a leplet lerántani. A banda feje Pollák Mór budapesti lakos. Ez szervezte a band­a és ez járt velük tőrbe csalni a embereket. A banda tagjai voltak : Denancsics György bere­­m­endi, S­a­­kovics András nagykozári, Pálitz Gergely és Miroszavlyevics Dusán zombori, Kalentics György ó sziváczi, Benics Mika mohácsi, Mihajlovics Ilia, Benics Vinkó, Ildras­cs Ádám dályai, Szamics Vászó kéczfalui, Popovics Gyákó baranya-baáni, Jaczkovics Láza her­­czegmároki, Fischer Heim m­b.-monostori, Kollár István helyei, Kovacsics Marián kiskőszegi, Petrovácz Gyúla izsépi lakosok. A csendőrség a föbünösök közül tizenegyet azonnal letartóztatott, mirg a többit feljelentette. A letartóztatott csaló­kát a legközelebb behozzák a kir. ügyész­ség fogházába. Levél Chicagóból. — Saját tudósítónktól. — Chicagó, ill. deczember 16. Tisztelt szerkesztő úr ! Közel két hónapja vagyok az új világban, s ez idő alatt nagyon sok he­­lyjelyen megfordultam ; voltam mágnás kö­­röküe,fettam a középosztályt, s általá­ban véve arra a tapasztalatra jutottam, hogy — a vagyonos osztályt leszámítva — igazán művelt ember Amerikában Euró­pához viszonyítva kevés van. Ez azonban nem csoda, miután a szülők legnagyobb részének minden törekvése oda irányul, hogy gyermekei minél előbb szerezzenek. Alig cseperedik fel az a gyermek, atyja munkára küldi, keressen az is, több isko­lára nincs szüksége. Pedig Amerikában gondoskodva van arról is, hogy a­kik munkára járnak, a munka mellett tovább képezhessék magukat. Ugyanis a tudo­mányoknak nincsen olyan szaka, melyre esti tanfolyam ne lenne, csakhogy persze az egész napi fárasztó dolog v án egyik­nek sincs sok kedve az esteli tanuláshoz. A népiskoládban fiuk, leányok együtt vannak. 6 osztály van, de nem éven kint mennek egygyel előre, mint pl. Magyar­­országon, hanem a­kinek könnyebb fel­fogása van, az egy év alatt két osztályt is végezhet. Tanítókat egy elemi iskolá­ban sem alkalmaznak, csak tanítónőket, mert az előbbeinek gorombák találnának lenni drága a magzatokhoz ! A gyermekeket a legszigorúbb tör­vények védik, s ez teszi őket oly rakon­­csátlanokká, hogy arról európai embernek fogalma sincs ! Ha valaki egy gyermeket megüt, s az őt feljelenti, (elég, ha a leg­közelebbi rendőrnek szól) menthetlenül becsukják az illetőt. Többet mondok: Ha egy apa úgy megveri fiát, hogy az ütés nyomai meglátszanak rajta, s ha a fiú oly gonosz, hogy feljelenti apját, még azt is becsukják ! Nekik minden szabad , a leg­népesebb utczákban óriási tüzeket raknak, melyekre egész hordókat állítanak; pisz­tollyal lövöldöznek stb. stb. Ha egy fel­nőttet az utczán meg találnak dobni, leg­jobb, ha az illető úgy tesz, mintha észre sem vette volna, mert különben reá tá­mad az egész gyerek had, s ha sokan vannak, még agyon is dobálják ! Nem kevésbbé szigorú törvények ol­talmazzák a nőket. Ha valaki meg akar nősülni, jól gondolja meg a dolgot, mert a házassági ígéretet, — ha már egyszer megtette — vissza nem vonhatja, mert ha a nő feljelenti, becsukják, s börtönben marad, míg hajlandó nem lesz a házas­ság megkötésére. A leányok éjjel-nappal gard des dames nélkül járnak, olyat itt nem ismernek még a bálokban sem. A rendőrök oldalán kard helyett egy gömbölyűre esztergályozott — körülbelül fél méter hosszú s tán 3 cm. átmérővel biró — vastag bot csüngg, melylyel a dutyiba szállítandót, ha nem akar enge­delmeskedni, hamarosan úgy fejbe kólint­­ják, hogy késő vénségében is megemle­geti az illető. Fegyverük : revolver, mely­nek használatához szintén nem sok bizta­tást várnak ; fizetésük havi 70—80 dollár. A­mi az építkezést illeti, a házak falai sokkal vékonyabbak, mint túl, de jóval több bennük a vas ; ez teszi lehe­tővé, hogy a házakat úgy utaztassák, mint azt tényleg teszik. Alig volt eddig nap, melyen ne láttam volna mozgó, utazó házat, sőt a­k­árhány eset van rá, hogy a lakosok ki sem költöznek belőle, vele hagyják magukat szállíttatni. Ameri­kában tehát már a ház sem képez ingat­lan vagyont. Pár évvel ezelőtt itt, Chicagóban, a belvárosban egy 7—8 emeletes ház tulaj­donosa ama tapasztalatra jutot , hogy háza kétszer annyit jövedelmezne, ha a föld­szint bolthelyiség lenne. Fölemeltette ezért házát, s alája építtetett egy földszintet! Ilyen eset Amerikában nem tartozik a ne­vezetességek közé. A külvárosokban a házak legna­gyobb része (de természetesen csak a 3 emeleten aluliak) fából, deszkából vannak építve, s épen olyan kellemes lakásokat nyújtana, mint a köböl épültek. Télen ugyan éjjel nappal kell tüzelni a szobákban kony­hákban egyaránt, mert a hideg rettentő nagy, de a köböl épült házak is hasonló fűtést igényelnek. A lakáso­knál felmondás nem léte­zik Ha alkalmasabb lakást talál az em­ber, holnap kiköltözik a régiből, s a kul­csokat elküldi postán volt házigazdájá­nak. Ha valaki nem fizet házbért, a házi­gazda pörölhet, s a törvényszék megen­gedi neki, hogy lakóit kiteh­ethesse, ha a saját költségén, s ha valamelyik bútorda­rabnak valami baja talál lenni, a házi­gazda a felelős. A közlekedési eszközök által kioltott emberéletet itt iszonyúan megfizetik, pe­dig statisztikai kimutatás szerint csak Chicagóban évente körülbelül 400 em­ber leli halálát a városban minden felé közlekedő úgynevezett „villamos és köteles károk“ alatt. A vas­út­vonalak alatt sem igen látni so­rompót vagy korlátot, hanem a mozdo­nyok hátán van egy nagy harang, melyet — mihelyt a vonat megindul — elkezde­nek húzni és húzzák folyton, nem unják meg s idegessé teszik vele az embert. Egy szegény napszámosért, ki a sínek között leli halálát, fizetnek 8 —10 ezer dollárt, egy előkelő úri­emberért 8—40 ezer dollárt. Vasutjaik őrülten mennek, igy el New-Yorktól Csicagóig express vonaton a 952 amerikai mértföldet 26 óra 30 percz alatt tettem mag. Az express vonat át­szalad egymásután 10—12 kisebb állomá­son; ez az oka, hogy nem múlik el nem hét, de nap vasúti szerencsétlenség nélkül. Különben vasútjaik a legnagyobb kénye­lemmel vannak berendezve. Csak egy osz­tály van: van külön dohányzó, külön ét­kező és hálókocsi. Azután meg itt nem kínozzák az embert a folytonos átszálás­­sal. Pl. New­ Yorktól Kaliforniáig, tehát 4000 amerikai mértföldnyire elmehet az ember átszállás nélkül, egy és ugyanazon kocsiban 4 nép és 5 év alatt. Dohány tekintetében Amerika nem hasonlítható az európai államokhoz, he legkevésbé a jó dohányt termelő Magyar­­országhoz. Itt, akinek tetszik, termeszt dohányt s készít szivart és ez baj, mert ahány üzlet, annyiféle dohány és szivar. Az utóbbiak még meglehetősek, főkép a havanna szivarok, de máskép áll a dolog a czigaretta dohánynál ! Ez­ még az ame­rikai sem szereti szívni, annyira élvez­hetetlen. Jó bort termelő vidék egyedül Kali­fornia , ez képezi Amerikának Baranyáját, Egerjét, Tokaját. Máskép vannak azonban a sörrel, melyet óriási mennyiségben gyár­­tanak s mely általában jónak mondható, mindazonáltal az amerikai is legjobban sze­reti a pilsenit. Amerika Pilsenje St.­Louis. Voltam a legelőkelőbb tánczmulat­­ságok egyikében, melyet a „Germania“ dalegyletünk f­edezett s így ahoz is hozzá szólhatok. A férfiak báli öltözéke ugyanaz, mint túl, de hiányzik a fehér keztyü és k­akk; ez itt nem divat. A nők roppant fényűzést fejtenek ki báli öltözékeikben; a 2—3 ezer dolláros toillette-ok nem tar­toznak a legdrágábbak közé Gyönyörű selyem ruháikra dísznek más nem is jó, mint az arany, opál, igazgyöngy, rubin éa gyémánt. Egy-egy táncz rövid ideig, 6-8 perczig tart, de azt egy és ugyanazon tánczosnővel szokás végig lejteni. Az alsóbb rendű nép egyes tagjai egész sportként s igen jövedelmező kere­setként űzik a halott­ rablást. Ha valami nagy úr meghal, akárhányszor megtör­ténik, hogy még a sírboltból is eltűnik a holt­test. Majd titkos ügynökök mennek a halott hozzátartozóihoz, hogy meg van a hulla s 30 — 40 ezer dollárért viszavált­­hatják. A rokonok pedig szívesen meg­fizetik a kívánt összeget, csakhogy drága halottjukat visszakapják. Több államban, köztük a mienkben , Illinoisban is némely helyen szokásban van a lakosok között az úgynevezett „meg­­lincselés“, melyet különösen a szegény négerekkel szemben alkalmaznak. Ez ab­ból áll, hogyha valaki valamely nagyobb gonosztettet követ el, a lakosság összeül, törvényszéket tart s­­zél. Ha a tettes nagy bűnösnek mondatott ki, kötelet kötnek a nyakára, annál fogva elvonszolják a leg­közelebbi fáig s ott menten felhúzzák. Még a törvény rendje szerint ki­mondott halálbüntetést is csak New York­ban hajtják végre villamos székkel, másutt az akasztás dívik Ami a nemzetiséget illeti — majd­nem hihetetlen, de úgy van — uralkodó elem a német. Chicagónak van 2 millió lakosa, ebből 488 ezer csak az amerikai, 490 ezer német, a többi szintén európai (a legtöbb angol és olasz), továbbá indus és néger. Végre még az amerikai katonaságról emlékezem meg, mely bátran nevezhető az európai szatírájának. Az Egyesült Államok állandó hadserege mindössze tán 25 000 emberre rug. Most emelik majd föl 100 000 emberre. Egy közembernek béke idején a teljes ellátáson kívül van 25—30 dollár havi zsoldja s e mellett privát mestersége is lehet. Oldalfegyverük nincs még a tiszteknek sem. Katonai dis­­ciplináról, subordináczióról halvány sejtel­mük sincs; retraite nem létezik. Ha vala­melyik parancsot kap, teljesíti, ha neki Pécsi Napló 1899. január 1

Next