Pécsi Szemle, 2006 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2. szám - Ivasivka Mátyás: Száz éve született Agócsy László, Nyolczas Ipoly, Várnagy Viktor

IVASIVKA MÁTYÁS idén megpályázza a pécsi ferencesek templomának kántori állását. 1926 májusában ezt el is nyeri, de ezzel párhuzamosan éneket tanít a Hunyadi utcai (ma Mátyás király utca) Városi Polgári Fiúiskolában. Nyugdíjaztatásáig itt tevékenyke­dik, ám közben az épületben lévő intézmény sok-sok változáson megy keresztül. 1942-től Városi Zenekonzervatórium, majd állami zeneiskola, később zeneművé­szeti szakiskola, végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetanárképzője. Agócsy László minden itt fölsorolt iskolatípusban tanított, egyforma nemes elköte­lezettséggel, egyre növekvő hírnévvel. Pécsre kerülése után a polgári iskolában kitűnő hanganyagú fiúkórust szer­vezett, tevékeny részt vállalt az intézet 178. számú cserkészcsapatának munkájá­ban. A cserkészmozgalomhoz való kötődése - beleértve az 1948-1988 közötti ún. „katakomba” időszakot is - haláláig fennmaradt. 1927. május 15-e mind a pécsi, mind a magyar zenetörténet piros betűs nap­ja. Agócsy kezdeményezésére a Nemzeti Színházban ekkor rendezik meg a város különböző oktatási intézményei énekkarainak közreműködésével az első nagy ta­vaszi hangversenyt, mellyel a mai napig élő országos hagyományt teremtettek. Né­hány esztendővel később Bárdos Lajos ötlete alapján Éneklő Ifjúság Mozgalom lett e kezdeményezés neve. A ma már legendásnak nevezett, Kodály Zoltánnal fölvett kapcsolat innen eredeztethető. Iskolai kórusa részére (közben más, öntevékeny énekkarokat is irányított) műveket kért az akkor már nemzetközi hírű, gyermekkari műveivel óriási érdeklődést kiváltó mestertől. Kodály válasza nem is késett. És ez­zel indul az a haláláig tartó, páratlanul gyümölcsöző kapcsolat, mely a két nagy hírű személyiséget összekötötte. 1929 decemberében még egy jelentős Agócsy-féle magvetés szökik szárba: megalakul a Ferences-templom Szeráfi Kórusa, mely rövid idő leforgása alatt a ha­zai egyházi énekkarok élvonalába emelkedik. Ékesen bizonyítják ezt a koncert- és rádiószereplések, neves komponistáknak az énekkar számára írt művei, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és más prominens zenei személyiségek biztatása, támogatá­sa, díjak hosszú sorozata. Erre az időre esik Agócsy László, a ciszterci Nyolc­as Ipoly, a jezsuiták Pius Gimnáziumában tanító szenttamási Horváth Mihály (zenei berkekben triumvireknek aposztrofálták őket) és a jeles cserkészvezető, későbbi koncertszervező Várnagy Viktor együttműködésének kezdete. A 30-as évek köze­pétől ismerkedik meg Agócsy László a ma már világviszonylatban elterjedt, Kodály nevéhez kapcsolódó zenetanítási koncepcióval, melynek haláláig lelkes munkása, terjesztője lesz. (Szolfézs példatárak, zenepedagógiai munkák sorozata, bel- és külföldi zenetanítási tanfolyamok szervezése stb.) Tréfásan jegyezte meg egyszer: „Engem afféle szolfézs-pápának titulálnak”. Annyi bizonyos, hogy Ádám Jenő, Szőnyi Erzsébet, Hegyi Erzsébet és még sok más elkötelezett magyar zenepeda­gógus mellett Agócsy László tett a legtöbbet az új magyar zenei nevelési elvek népszerűsítéséért, hazai és külföldi meghonosításáért. Nem véletlen, hogy a 80 éves Kodály számára dedikálta 1962-ben a pécsi Vargha Károly versére írt Az éneklő ifjúsághoz c. kórusművét. Agócsy László 1983-ban e sorok szerzőjének két együttese élén (Nagy Lajos és Janus Pannonius Gimnázium) lemezre is dirigálta e 116

Next