Pedagógiai Műhely, 2003 (28. évfolyam, 2-2. szám)

2003 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Minya Károly: Szerzők, rendezők, színészek, nézők - találkozások

előadás jelentett elementáris színházi élményt, mivel senki nem tud kibújni a saját bőréből. Ugyanis nyelvészként igen alaposan vizsgáltam a Parti Nagy-féle nyelvi kreációkat. (Minya Károly: A hiperkorrekció mint stíluseszköz. Szándékos helyesírási és nyelvhelyességi hibák Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala című giccsregényében. In.: Szathmári István (szerk.): A retorikai-stilisztikai alakzatok világa. Tinta Könyvkiadó, Bp. 134-41) Az alábbiakban következik a harmincötből tizenkét előadás színikritikája, szó szerint átvéve a Kisvárdai Lapokból. Úgy vélem, ezzel a lap kommunikációs hatásfokát és terét sikerül növelni, nem beszélve arról, hogy így az érdeklődők még részletesebb (szín)képet kaphatnak a fesztiválról. Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? Újvidéki Színház, rendező: L’uboslav Majerva m.v. Horace McCoy 1935-ben írta meg híressé lett regényét, melynek a világhírt az 1970-ben készített film hozta meg. Van szegénység, van magány, van depresszió mostani ziháló korunkban is. S vannak helyzetek, melyek láttán vagy megélésekor sokaknak eszébe juthat a híres történet, s mondják: épp olyan ez, mint amikor szegény Robert egy alig kihevert influenza után, zsebében két dollárral elindult valami szelíd bulira, de találkozott a halállal társalgó lánnyal, Glóriával, s lám, mi lett a vége. Szóval, eszünkbe juthat a történet, de a világ azért nagyot fordult azóta. Máshogy rossz, másként reménytelen. Különös ízt ad a huszonnégy fős szereplőgárdával felvonuló Újvidéki Színház bemutatójának, hogy míg a film hazai bemutatásának idején még csak távoli, alig hihető szörnyűség volt az élő vérrel dolgozó nyugati szórakoztatóipar, mára már mi is túlvagyunk egy-két alulmúlhatatlan hazai A beregszásziak Csokonai Vitéz Mihály Dorottya előadása már a színház folyosóján elkezdődött.

Next