Nevelők Lapja, 1954 (10. évfolyam, 1-23. szám)
1954-01-03 / 1. szám
35 ÉVES A BOLGÁR ISKOLA BUDAPESTEN A 35 ÉVVEL EZELŐTT Budapesten megalakult bolgár iskola célja: kielégíteni a Magyarországon élő bolgárok — többségükben kertészeik — kulturális szükségleteit. Az iskola története érdekes fejlődési szakaszokat foglal magéban. 1918 február 18-án nyílt meg. A bolgár tanítók nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az iskolát megszilárdítsák, és mint több diákot toborozzanak. A diákok létszáma 1918—1949/50 között igen változó: általában 18—52 között mozog, a tanítóké pedig 1— 5 között. Bulgária és Magyarország felszabadulás után hozzáfogtak az isibola új megszervezéséhez. A Budapesten működő bolgár tanítók attól a mély öntudattól és kötelességérzettől vezérelve, hogy a diákokat marxileuiai szellemben kell nevelni — megfeszítették minden erejüket, hogy az iskolát és a tanügyet új alapokra helyezzék. 1950 óta a fejlődés különösen érezhető. A népi hatalom nagy gondoskodásának, a bolgár követség és a magyar szervek közreműködésének köszönhető, hogy a bolgár iskola egyre jobban fejlődik é© megérdemelten elfoglallja helyét a többi budapesti iskola mellett. Jó hírnévnek örvend, növekedett a tekintélye a magyar közoktatásügyi szervek, a magyar társadalom és a bolgár kolónia előtt. A BOLGÁR ISKOLA FEJLŐDÉSE tevékenységének minden irányában megnyilvánul. A diákok száma 42-ről (1949/50-ben) az 1950/51 tanévben már 61-re, 1951/52-ben 80-ra, 1952/53-ban 105-re, míg 1953/54-ben 116-ra emelkedett. Meg kell jegyezni, hogy az iskola már szűknek bizonyul, ennyi diák befogadására. Az iskolában és a kollégiumban mutatkozó helyhiány miatt több vidéki diák távolmaradt idén az oktatástól. Az iskola általában véve el van látva a megfelelő berendezéssel, tanszerekkel és kabinetekkel. A tanulmányi eredmény jó, noha a munkafeltételek igen nehezek — az osztályok összevontak és hiányzik a bolgár nyelv tudása. Az iskola egyik értékes vívmánya, hogy könyvtárának könyvállománya egyre bővül. Sikerült felkeltetni az érdeklődést a könyvek iránt: diákok, szüleik, egyetemi hallgatók is szívesen olvasgatnak. Tekintettel arra, hogy a kultúrgárda az iskolában rendezi összejöveteleit, előadásait, az iskola a kolónia kulturális központjává vált. Az elmúlt évben az iskolában előkészítő osztály nyílt azok számára, akik nem tudnakbolgárul. E kezdeményezés eredményei igen jók. A tanévet 17 diák fejezte be. Ebben a tanévben az előkészítő osztályba 12 diák jár. A TANÍTÓK SZÜNTELENÜL FEJLESZTIK szakmai és politikai képzettségüket. A könyvtár el van látva a szükséges szovjet és bolgár irodalommal és folyóiratokkal. Az év folyamán rendszeresen tartanak konferenciákat, pedagógiai és politikai beszámolókat. Az elmúlt tanévben a pedagógiai tanács összesen 44 ülést tartott, ebből 18 vizsga ülésszak. A pedagógiai tanács egyik fontos kezdeményezése, hogy tapasztalatcserét hozott létre a bolgár és magyar tanítók között. Ezt a kezdeményezést az elmúlt évben valósították meg elsőbben. Négy ízben rendeztek kölcsönös látogatást, melyen előadások hangzottak el az iskola kérdéseivel kapcsolatban. Ez a tapasztalatcsere igen hasznosnak mutatkozott, éppen ezért ebben az évben még nagyobb mértékben ki akarjuk fejleszteni. Tervet dolgoztak ki tapasztalatcsere folytatására a pedagógiai intézet, valamint a szomszédos magyar iskola tanáraival. Igen érdekes segítséget nyújt az iskola mellett működő úttörőszervezet is. A DIÁKOK iskolánkiváló foglalkozását főleg a művészeti csoport irányítja, amely a legjobbak közé tartozik Budapesten. Az elmúlt évben ez a csoport részt vett több mint 15 különféle elemi és középiskolai versenyben és 11 díjat nyert. Fellép minden évforduló megünneplésén és különböző más alkalomkor. Gyakran volt része abban a megtiszteltetésben, hogy meghívták ünnepi gyűlések megnyitására a Magyar-Szovjet Társaság részéről. Műsorában 30 szovjet, magyar és bolgár dal, szovjet, magyar és bolgár táncok, bolgár színdarabok szerepelnek. Az iskola nagyszerű vívmányának tekinthető a mellette felállított intézet, mely főleg vidéki diákok befogadására létesült illetékes magyar szervekközreműködésével és segítségével. Ez a diákotthon a legjobbak közé tartozik Budapesten , összegezve elmondhatjuk, hogy a bolgár iskola Budapesten 35 éves fennállása óta hozzásegíti a bolgárokat és gyermekeiket ahhoz, hogy saját nyelvükön tamulhassanak. A budapesti bolgár népi elemi iskolában jelen pillanatban az a fő törekvés, hogy a tan- SpV szilárd alapokra helyezzük. Nem kevés erőfeszítést teszünk azért, hogy az iskola új szervezésű jellegét kidomborítsuk. A MAGYAR OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMNAK a bolgár iskola iránt egyre jobban megnyilvánuló gondoskodása és anyagi segítsége, valamint a bolgár követség, és a többi magyar szervek által nyújtot erkölcsi támogatás, a siker zálogát képezik. Az a megtiszteltetés, melyben a budapesti bolgár iskola részesült , viselheti minisztertanácsnok szeretett elnökének, Vlko Cservenkov elvtársnak nevét — arra kötelezi a tanárokat, diákokat és a Budapesten élő valamennyi bolgár állampolgárt hogy fáradhatadalmal harcoljanak a bolgár tanügy sikeréért és fejlődéséért. Mihail Fridmanov a budapesti bolgár iskola igazgatója. • Vagy várakozással és 17- igalommal indultunk a Szovjetunióba. Az előttünk járt pedagógus küldöttség beszámolójából, írásaiból sok mindent hallottunk és olvastunk, ami még inkább fokozta érdeklődésünket. Utunk végén azonban megállapítottuk, hogy mindaz, amit láttunk, átéltünk, messze felülmúlta várakozásunkat, elképzelésünket. A közvetlen élmény, a személyes tapasztalat, a valóság több minden írott szónál és beszédnél Nehéz elmondani, hogy mit éreztünk, amikor Moszkvába értünk. Első találkozásunkat azokkal a boldog emberekkel, akik a világ legérdekesebb városában, Moszkvában laknak. Nehéz beszélni arról, mit éreznk, amikor közvetlen közelről láthattuk a szovjet iskolát, a szovjet pedagógusokat, munkásságukat, ami minden eddiginél nagyobb tanítást jelentett számunkra. Járhattunk abban az iskolában, ahol Zója tanult, nevelkedett, beszélhettünk tanáraival. Láthattuk azokat a műhelyeket, iskolákat, továbbképző intézeteket, egyetemeket, ahol a szovjet pedagógusok munkáját kiformálták. Beszélhetünk a szovjet pedagógia kiván tudósaival, Kairov, Goncsarov elvtársaikkal. Moszkván kívül irtunk Leningrádball, a hős városban, a forradalom városában. Láttuk a Téli Palotát, az Aurórát, a Simonijt, jártunk az októbristák terén, az Ut&Öro palmában. Minderről hosszú oldalakat lehetne írni. A több mint három évtizedes küzdelmeik eredményeképpen a szovjet közoktatás csaknem fölmérhetetlenül hatalmasm fejlődött. Az 1956. évi költségvetésből 62,1 milliárd rubel a közoktatás részesedése, 180.000 iskoa, 17.000 óvoda, 150 pedagógiai főiskola beszél erről a hatalmas fejlődésről. Csupán az Orosz-Szovjet Szocialista Köztársaságban több mint 800.000 nevelő dolgozik. A mennyiségi fejlesztés terén a XIX. kongresszus óriási feladatokat állított a közoktatás elé. A szovjet iskola a kongreszszusi határozatok után fejlődésének új szakaszába lépett. Két egybetartozó probléma megoldását jelenti ez: az általánosan kötelező középiskoa elvégzését, a politechnizáció megvalósítását. Delegációnk történelmi korszakban tartózkodott a Szovjetunióban. A közoktatásügyi minisztériumban e nagy feladatok megvalósításán dolgoztak. Dubrovina elvtársnő, aki igen nagy hatást tett ránk lebilincselő emberi egyéniségével, népünk iránti őszinte szeretetével, elmondta, hogy a kötelező elemi iskola megvalósítása idején óriási erőfeszítéseket kellett tenni az iskoláztatás érdekében. Ma már ezerszámra kérik a diákok felvételüket a magasabb iskolákba. A kötelező középiskola megvalósításának két korszaka lesz. A jelenlegi ötéves terv időszaka, és a hatodik ötéves terv időszaka. Az első időszakban a nagy iparvárosokban kell megvalósítani, a másodikban pedig a falvakban. Ott tartózkodásunk idején százhúsz város középiskoláinak problémáit vitatták meg. Ezekben a városokban már ez év őszén áttértek a kötelező középiskola megvalósítására. Olyan nagy volt az igény, és oly sokan jelentkeztek, hogy minden zökkenő nélkül át lehetett térni a megvalósításra, beleértve a technikumokat is. A 120 város azonban még nem az ország. Óriási tempójú növekedés indult meg már ebben az évben. A tanulólétszám csaknem az ötszörösére emelkedett. A következő ötéves tervben három-háromezerötszáz középiskolát (10 osztályos iskolát) kell megnyitni. Óriási anyagi és szervezési problémát jelent ennek végrehajtási. Méreteiben is hatalmas munkát jelent ez, hiszen vannak területek, ahol 600—800 km-re vannak egymástól az iskolák. Az óriási tervfeladat kidolgozásánál gondolnak a minőség reális csökkenésének lehetőségeivel. Több intézkedést tettek már ennek meggátolására. A minisztérium őriz egy okmányt, amelyet Sztálin elvtárs írt alá. Ez előírja, hogy középiskolát milyen feltételek mellett lehet megnyitni. Csaknem ezer pontból áll a felsorolás. (Nyilván köztük van az iskolai ruhatár és büfé is, amelyet minden iskolában találhatunk.) Minden iskola megnyitásához a minisztertanács hozzájárulása szükséges. A hatalmas iskolafejlesztési tervek tartalmi problémákkal járnak együtt. A kötelező hétosztályos iskoákban tanítás Programmája (tantemek) zárt ismeretanyagot adott. Ez ma már nem köteleső, érvényesülhet a linearitás elve. Eddig olyan tárgyakat is adniok kellett, amelyek nélkül nem lehetett a tanulókat kibocsátani az iskolákból. Pl. alkotmánytan. A 14—15 éves gyerekeknek ezt a tárgyat igen nehéz megérteni. (Önként merül fel bennünk a mi alkotmánytan tantárgyunkkal kapcsolatos probléma. Most ezt a tárgyat átviszik a 10. osztályba. Több idő szabadul fel így a Programm tökéletesítésére. A XIX. kongresszus irányelvei alapján a tanulók szabadon választhatnak hivatást. Pár évvel ezelőtt még a minisztériumnak komoly gondot okozott különösen Távol-Keleten az egyetemi és főiskolai keretek betöltése. Ma már más a helyzet. Csaknem félmillió egyetemi, főiskolai hallgatót oktatnak. Számunkra nagyon izgalmas és fontos kérdés volt bepillantanunk az iskolai munka műhelytitkaiba. Reméltük, feleletet kapunk arra a kérdésre, hogyan és milyen módszerekkel érték el eredményeiket a közoktatás irányítói és megvalósítói, a szovjet pedagógusok. A szovjet pedagógusok meg tudták valósítani az eredményes oktató munka első és egyik legfontosabb előfeltételét, az öntudatos fegyelmet. Mi legszebb álmainkban sem álmodhattuk azt a fegyelmet, amivel a szovjet iskolákban találkoztunk. Szükséges ezzel azért is behatóbban foglalkozni, mert egyre többet hallunk városaink, nagyobb községeink tanulóinak tűrhetetlenül fegyelmezetlen magatartásáról. A szovjet iskolákban teljesen eltűnt a „botcsinálta fegyelem" — nálunk egyre több „makerenkói pofonról" lehet hallani. Az öntudatos fegyelem kialakításához nagy segítséget adott a szovjet társadalom. Ennek részletezésére itt nincs helyünk. Azt vizsgáljuk inkább, mit tettek a pedagógusok. A szerviet pedagógusok a fegyelmezést nem tekintik külön tudománynak, külön módszertani kérdésnek, régen túljutottak azon a felfogáson, hogy a fegyelmet erélyes fellépéssel, túl szigorú büntetésekkel, új tartalmú erkölcsi prédikációkkal, hazafiságra, a pártra való hivatkozással biztosítsák. A szovjet fiatalság fegyelmének alapja az eszmei egység. A szovjet pedagógusok nagyszerűen egyeztették össze az oktatás eszmei, ideológiai és szakmai tanalmát a fegyelmezés módszertanával. A szovjet iskolákban tudják, miért tanulnak, miben áll tanulmányaik szépsége és jelentősége. Látják — mert nevelőik megmutatják nekik — az egyes tantárgyaknak az egész tananyaggal, az ismeretek rendszerével és a gyakorlati élettel való összefüggését. Sikerük titka az a képességük, hogy fel tudják kelteni a tanulókban az oktatás iránti érdeklődést, képesek ezt, állandóan táplálni, magasabb síkra emelni. De önmagában nem elégséges a tudatos fegyelem megteremtéséhez az eszmeiség egységének követelménye. Az ismeretek elsajátításáért és megszilárdításáért komoly, rendszeres munkára van szükség. A szovjet pedagógus meg tudja értetni az ifjúsággal, hogy a szocializmus építésében és az új világ gigászi eredményeinek megvédésében az ifjúság előtt álló feladatok teljesítése elől nem térhetnek ki. Ehhez kapcsolódik másik igen fontos észrevételünk. Az ifjúság iránti szeretetük nem a dédelgetésben mutatkozik meg. A szovjet pedagógusok megértették, hogy a büntetés és elismerés csak eszköze a fegyelmezésnek, a fegyelmezés lényege az amire irányul: az egyén, vagy csoport munkájának és magatartásának értékelése. A szovjet iskolákban a legnagyobb nevelő és fegyelmező eszköz a munka. A munka az életén, a legmagasabbrendű célkitűzés, a kommunista társadalom felépítéséért. A szovjet iskolákban néhány szó is elég a fegyelem biztosítására, mert a diákokban él a munka jelentőségének a tudata. Mindez természetesen a pedagógusok lelkesedését, az ifjúsághoz és a tárgyához való alapvetően új magatartáséit mutatja meg. A szovjet pedagógusok példájukkal, egész magatartásukkal nevelik az ifjúságot. Ez sikerüknek legfőbb forrása Arad belőlük a nép és az ifjúság szelleme. Tirszanov elvtárs a népmű-vetési minisztérium vezető funkcionáriusa, nagyon kedves kísérőnk búcsúzásunk előtt feltette a kérdést: mi volt az, ami legnagyobb benyomást tette rám. Hiányos nyelvtudásom, atolmácsolás körülményessége következtében csak akadozva sikerült kifejteni, hogy legnagyobb benyomást tette rám a pedagógusoknak a tanulók iránti szeretete, a munkához való viszonya, a tanulóknak a tudásért való páratlan lelkesedése, a szovjet ifjúság, a szovjet pedagógusok és az egész szovjet nép hazaszeretete. Bármerre jártunk mindenütt rendkívüli szeretettel vettek körül bennünket. Nemcsak hivatatos szervek képviselői, hanem az egyszerű emberek is, akikkel jártunkban, kertünkben találkoztunk. Meglepődtünk, milyen sokat tudnak rólunk. A Szovjetunióban tett tanulmányutunk kitörölhetetlenül mélyre véste bennünk azt az érzést, hogy, ifjúságunk és népünk nevetésé■ nek helyes útját járjuk, hogy Szovjetunióra minden körülmények között számíthatunk. BENCE GYULA a Szovjetunióban járt pedagógus küldöttség tagja. ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK, TANULSÁGOK 2 Nevelők Lapja Új módszertani könyvek Ft Golubkov: Az irodalomtanítás módszertana. Második, javított és bővített kiadás. 519 lap 35.— A mértan tanítása az általános iskolában. 227 lap, 362 ábra 13 50 Nagy Sándor: A tanítási óra felépítése és elemzése. 109 lap 5.00 Didaktikai kérdések az általános iskolai összevont osztályok munkájában. 155 lap, 13 ábra 10.— Kaphatók az Állami Könyvesboltokban mindenütt az ország területén. A varsói egyetem magyar szakán A varsói egyetemen a magyar szak a legfiatalabb. Csak két éve működik, de máris sok eredményt ért el. Itt tanulok én is. Az első évfolyamon 15 — közülük 11 leány és 4 fiú — a második évfolyamon 18 hallgató tanul. Legfontosabb feladatunk a nyelv gyors elsajátítása. Nem utolsósorban az is sarkal bennünket, hogy a jövő évben Budapesten szeretnénk eltölteni a nyári szünidőt. Tanáraink figyelmeztettek: csak a legjobb eredményeket elérő hallgatók vehetnek részt a magyarországi utazáson. Magyarországról már eddig is sok könyvet és folyóiratot olvastunk. Az egyetemi intézetben a magyar írók művei orosz, francia és lengyel nyelven is megtalálhatók, s megkapjuk a legújabb folyóiratokat is. Ez azonban nem elégít ki bennünket. Mindezt saját szemünkkel is szeretnénk látni. Meg akarunk ismerni benneteket, kedves elvtársak, meg akarjuk ismerni életeteket... Nem egyszerű, fiatalos kíváncsiság vezet bennünket, hanem ezeket a napokat szeretnénk örökre szívünk mélyére zárni. Csoportunk gyakran meglátogatja a Piac Trzech Krzyzym lévő Magyar Kulturális Intézetet, ahol elmélyítjük a magyar irodalom területéről, a szocialista építésről szerzett ismereteinket. Nemrégiben hanglemezhangversenyt hallgattunk meg, néhány nappal később pedig Munkácsyról, a nagy magyar festőről szóló vetítettképes előadáson vettünk részt. November 25-én az intézetben meghallgattuk a Magyarország—Anglia labdarúgómérkőzés közvetítését Az eredményt nagy izgalommal vártuk. Minden gólnak úgy örültünk, akárcsak ti. Kedves elvtársak, szíveivé. üdvözletünket küldjük nektek, a jövő évi személyes viszontlátás reményében. Jan Zimierski, a varsói egyetem magyar szakának elsőéves hallgatója. (A Szabad Ifjúság 1953 december 28. számából.) Választás a Román Népköztársaságban 1953 december 20-án tartották meg a Román Népköztársaságban a tartományi, városi, rajoni és községi néptanácsi képviselőválasztásokat. A választásokon a választók túlnyomó többsége részt vett. A választók majdnem egyhangúlag a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeire szavaztak. A választás napja ünnepnap volt a Román Népköztársaságban. Szavaznak a főiskolai hallgatók. A választások előtti este a fővárosi politechnikai intézet első számú diákotthonának lakói elhatározták, hogy csoportosan mennek szavazni, s közülük elsőnek Pompiliu Popescu a mechanikai és gépészeti fakultás elsőéves hallgatója adja le szavazatát, ő ugyanis ez alkalommal járul első ízben az urnák elé. A „Gh. Gheorghiu-Dej” rajonbeli 13. szavazókörzetben már reggel 6 órakor tömegesen érkeznek a választók. Pompiliu Popescujóval 6 órai előtt felkelt és elsőnek jelent meg a szavazóhelyiségiben. A főiskolai hallgatók sorra veszik kezükbe a piros és sárga sávos szavazólapokat. Büszkeség tölti el őket, hogy szavazatukkal kifejezésre juttathatják odaadásukat a párt és a kormány iránt. A Román Népköztársaság tanulmányi lehetőségeket és megfelelő életkörülményeket biztosít számukra. A felsőoktatási intézmények száma 1934 óta megnégyszereződött, a főiskolai hallgatók száma 29.000-ről 62.000-re emelkedett. A főiskola hallgatói fiúk és lányok egymás után járulnak az urna elé. A főiskola büszkeségei, a legjobb tanulók, a szavazásban is az elsők között vannak. „Hazánk ifjúságának boldog jövőjéért adom szavazatomat a Népi Demokrácia Frontja jelöltjeire" — mondotta Marian Muresanu, az ipari vegyészet III. éves hallgatója. A hallgatók jól ismerik jelöltjeiket, akik főiskolai hallgatók, akár csak ők maguk. Évek óta együtt készülnek az életre, az alkotó munkára. Diáktársaik tudják róluk, hogy néptanács képviselőként is éppen olyan jól meg fogják állni helyüket, mint az iskolában. „Szüntessék be a harcot Vietnamban" A vietnami hét alkalmával szakszervezetünk táviratban üdvözölte a vietnami pedagógusokat: „Kedves Vietnami Kartársak! Drága Barátaink! A világ becsületes dolgozóival együtt az egész magyar nép — köztük mi, pedagógusok is — csodálattal kísérjük figyelemmel azt a hősi harcot, melyet Vietnam népe szabadságáért és jobb életéért, nyolcadik éve folytat a betolakodó amerikai imperialisták és francia gyarmatosítók ellen. Tudjuk, hogy ebből a hősi harcból mi, pedagógusok is derekasan kiveszitek részeteket. Nincs szebb, megtisztelőbb feladat, mint a dolgozó nép igaz ügyét szolgálni, különösen akkor, ha az a szabadságért, jobb életért, a béke megteremtéséért vívja harcát. Legyetek továbbra is lelkesítői, buzdítói, segítői hős népeteknek, hogy a kitűzött célt minél előbb megvalósíthassátok. Ebben a nagy munkátokban ránk, magyar pedagógusokra bizton számíthattok. Veletek vagyunk úgy is, hogy a magunk területén munkánk legjavát adva, segítjük dolgozó népünket a szocializmus építésében, de úgy is, hogy veletek együtt minden erőnkkel követeljük. Szüntessék be a harcot Vietnamban! Kovács József, a Magyar Pedagógusok Szakszervezete elnöke.“