Pedagógusok Lapja, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A bizalmi munkája . Az őszi alapszervi választá­sok óta már csaknem minden bizalmi, szb. elnök részt vett bizalmi tanfolyamon, ahol egészen részletekbe menően beszélték meg a feladatokat, s így mindenki tisztában lehet azzal, hogy mi a tennivalója. Sőt, nagyon is sok feladatról hallottak egyszerre, és egye­seknek már-már úgy tűnik fel, mintha mindezt nem is le­hetne elvégezni. Ez természe­tesen csak a látszat. Mindenképpen jogos azon­ban a kérdés: hogyan lássunk munkához a tanfolyamok után? A válasz voltaképpen egyszerű: minden bizalminak és szakszervezeti bizottság­nak mindenekelőtt mun­katervet kell készítenie. Persze, nem valamiféle nagy munkát igénylő, bürokrati­kus v agyon határidőzött és felelősökkel teletűzdelt mun­katerveket kell kidolgozni, bármily mutatós is lehet ez »■felfelé«. A munkaterv ma­gunknak készül, azért, hogy segítsen a fontosabb feladatok kiválasztásában, valamint sa­ját munkánk ellenőrzésében. A következő fontos kérdés: mit tartalmazzon a munka­terv? Az alábbiakban az ösz­­szeállítandó munkaterv né­hány legfontosabb tárgyköré­vel foglalkozunk. Meg lehet-e tervezni a poli­tikai nevelőmunkát? Minden részletfeladatát természetesen nem, de nagyon sokat igen. Említsük mindjárt a legidő­szerűbb példát: a mostani bér­rendezést. Minden alapszervi vezetőség munkatervében az első pont lehet, hogy a tagsá­got összehívja a rendelet, il­letve a végrehajtási utasítás ismertetésére, és az ezzel kap­csolatos problémák megvita­tására. Igaz, hogy ez a téma egyúttal az anyagi érdekvéde­lem, közelebbről a bérügy tárgyköréhez tartozik, de leg­alább annyira politikai kérdés is, hogy a­ tantestület egységesen pozitív álláspontra jusson e fontos intézkedés értéke­­­­lésébe. Érdemes elővenni egy-egy párthatározatot is — például a művelődéspolitikai irányel­veket és falun az agrárpoliti­kai téziseket — abból a szem­pontból, hogy vajon mit te­hetnének a határozatok végre­hajtása érdekében ott hely­ben, az iskolában, a faluban vagy a városban. Igaz, hogy a művelődéspolitikai irányelve­ket már minden tantestület­ben megvitatták, de inkább csak elvileg. A konkrét ten­nivalókat többször is célszerű megvizsgálni. Éppen ezért egy erről a témáról szóló rövid ankét például beállítható a munkaterv második pontja­ként. Az agrárpolitikai tézisek megvitatása minden alapszer­vezetben fontos és aktuális vi­taanyag lehetne a falvakban, községekben, tehát ez is a munkaterv egyik pontjaként szerepelhet. Minden bizalminak és szak­­szervezeti bizottságnak töre­kednie kell arra, hogy a pedagógusok segítsége tovább fokozódjék a falu és város politikai, gazda­sági és kulturális életében! Ez persze mindenekelőtt fel­­világosító, meggyőző munkát igényel, s ez nem szerepel­tethető önmagában külön munkatervi pontként, de van ennek is olyan összetevője, ami megtervezhető. Ilyen pél­dául a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront különböző rendezvényeiben, akcióiban való részvétel konkrét meg­tervezése (ápr. 4. máj. 1.) Ez­zel kapcsolatban is alighanem jelentkezik az az egyébként is fontos feladat, hogy gondos­kodni kell a társadalmi mun­ka arányos elosztásáról. Helyes volna rögzíteni a munkatervben azt is, hogy mi­lyen segítséget akar adni az alapszervezet a helyi kulturá­lis munkában a párt- és ta­­nácsszerveknek. Hiszen senki sem­ tud ebben többet tenni, m­iért éppen a pedagógus. S az erre való mozgósítással a bi­zalmi és a szakszervezeti bi­zottság konkrétan segíti a párt művelődéspolitikai irány­elveinek gyakorlati valóravál­­tását. A munka tervezése Minden iskolának, minden alapszervnek szoros kapcsola­tot kell tartania a pártszerve­zetekkel. Ez sem tervezhető »általában«. De rögtön kézzel­foghatóvá — s munkatervi ponttá — válik a feladat, ha egy-egy politikai akció meg­szervezését, lebonyolítását je­löljük meg, mint az együtt­működés fontos mozzanatát. Ilyen most elsősorban a Tanács­­köztársaság 40. évforduló­jának megünneplése. Nincs olyan alapszervezet, ahol ezzel kapcsolatban ne le­hetne konkrét feladatokat megjelölni és segítséget adni a pártszervezeteknek. (Az 1919-es emlékek feltárása, fel­dolgozása, ünnepi műsor elő­készítése stb.) Nagyon hasznos a politikai nevelés szempontjából — bár nem csupán ebből a szem­pontból —, ha az alapszerve­zetek a pártszervezetek veze­tőségével közös tsz-, üzemlá­togatást terveznek és ezáltal is hozzájárulnak ahhoz, hogy őszinte légkör alakuljon ki a pártszervezetek és a pedagó­gusok között. Ebből az isko­lának is, a falunak is csak haszna lehet. Természetesen mindezek­nek a feladatoknak a megter­vezésében és lebonyolításában a legteljesebb mértékben együtt kell működni az igaz­gatóval. Az alapszervek tevékeny­ségének második fontos területe az oktató-nevelő munka segítése. Az iskolai élet legközelebbi fontos eseménye a félévi bi­zonyítványosztás. Jó, ha a bi­zalmi előre készül az osztályo­zó értekezletre — és a többi nevelőtestületi értekezletre is —, tehát munkatervében is számontartja ezeket. »A bi­zalmi legyen csoportjában a munka segítője« — mondja a III. országos bizalmi tanács­kozás határozata. Ezt akkor tudja megtenni,­­ha állandó figyelemmel kíséri a tantestü­let munkáját, és ismeri az ok­tató-nevelő mnka problémáit a tantestület­ten. Az értekez­leten szólaljon fel mint bizal­mi és másokat is arra ösztö­nözzön, hogy mondjanak véle­ményt még akkor is, ha az esetleg a hibákról szólna. Ál­landóan törekedni kell olyan szellemnek a kialakítására, hogy senki se legyen elégedett a tantestületben, ha csak »akárhogyan« mennek a dol­gok, akár éppen az értekezle­tek színvonala tekintetében. Arra is ügyelni kell a bi­zalminak, hogy biztosítva legyenek a megfelelő munkafeltételek. Egy pillanatra sem szabad be­lenyugodni például abba, ha nem kielégítő a tantermek fűtése, ha a kályhák egészség­telenné szennyezik az iskola levegőjét stb. Ha másképpen nem lehet, társadalmi úton kell segíteni — akár ideiglene­sen is — a probléma megol­dását és bizonyos időre ilyes­mit is maga elé tűzhet a bi­zalmi, illetve a szakszervezeti bizottság. »A bizalmi legyen csoport­­jában a törvényesség őre« — mondja más helyen a III. Or­szágos Bizalmi Tanácskozás határozata. Ezt mint folyama­tos feladatot nehéz ugyan a munkatervben szerepeltetni, de általánosságban jó, ha ez is a számontartott feladatok közé kerül, mert például rögtön sürgetően jelentkezik a tenni­való, amikor a túlóradíjak ki­fizetése esetleg késik, vagy a tantestületben valakit nem­­megfelelően soroltak be stb. Mindig határozottan meg kell követelni a jogos panaszok leggyorsabb elintézését. Végül minden alapszervezeti ve­zetőség nagyon fontos munkatervi szempontja lehet a szakszervezeti tag­gyűlések megtervezése. Az alapszabály szerint ne­gyedévenként legalább egy taggyűlést kell tartani az alap­szervezetekben. A most követ­kező félévben tehát még két taggyűlést kell megszervezni, az egyiket februárban, a má­sikat májusban. Minden tag­gyűlésre egy témát a felsőbb szakszervezeti szervek jelöl­nek ki. A bizalmiaknak, szak­­szervezeti bizottságoknak azonban már most kell gon­dolniuk arra, hogy emellett milyen kérdéseket vigyenek a taggyűlés elé. Ezt tehát feltét­lenül meg kell tervezniük, ha nem »véletlenszerű« problé­mákkal akarnak foglalkozni a taggyűléseken. A bizalmiaknak kell a leg­többet tenniük azért, hogy a taggyűlések nemcsak el­méletben, hanem a való­ságban is a mozgalmi élet legfőbb fórumai legyenek. Ezt­ elsősorban úgy érhetik el, ha a szakszervezeti munka minden fontos kérdését a tag­gyűlés elé viszik eldöntésre. Ebben a vonatkozásban na­gyon sok következetességre van szükség, mert bizony nem kevés helyen még mindig az a­ szokás, hogy egy ember ha­tároz például az üdülőjegyek szétosztásáról s az sem vált még általános szokássá, hogy a­­ szakszervezetbe belépni szándékozók felvételét minden esetben a taggyűlés döntse el, stb. * Mindez természetesen nem előírás, csupán néhány gondo­lat, néhány tanács a munka megtervezéséhez, ahhoz, hogy a mind nagyobb eredmények egyik fontos feltételét, a terv­­szerűséget mielőbb meghono­síthassuk alapszerveink tevé­kenységében. Juhász László 2 Pimmm Lana FÉLÉV Az 1958—59-es óvodai év második feléhez érkeztünk. Talán nem érdektelen vissza­pillantani arra, mit végeztünk az elmúlt félévben. Fontos feladatunknak tartot­tuk a családlátogatások szapo­rítását. Rendszeresen tanulmá­nyoztuk a szülői ház hatását az óvodáskorú gyermekekre, megfigyeltük, hogy a szülők mennyire értékelik az óvodai nevelés eredményeit. Az ideológiai továbbképzés megindulásakor azt tapasztal­tuk, hogy az óvónők esetében ezt egyesek némi lenéző mo­sollyal intézték el. A múltban legjobb esetben arról beszél­tek, hogy az óvónő mint ma­gánember legyen ideológiailag képzett, de nem értették meg, hogy erre a munkájában is szükség van. Márpedig az óvo­dai nevelés keretében is van lehetőség a gyermekek világ­nézetének kialakítására. A mi világnézeti szilárdságunk so­kat segíthet abban, hogy a gyermekeknek éppen ebben a sokat kérdezgető korszakában mindenre őszinte és meggyő­ződéstől áthatott választ ad­junk. Éppen ezért Mosonma­gyaróvár óvónői például teljes számban vesznek részt a to­vábbképzésben. A továbbkép­zési nap előtt minden óvodá­ban külön előkészítő megbe­szélést tartanak. A körzeti fel­ügyelők által tartott havi ne­velési értekezlet is minden al­ VÉGÉN hálommal foglalkozik ideoló­giai kérdésekkel. Múlt ősszel indítottunk elő­ször zenei óvodát. A jó hallá­sú, jó ritmusérzékű gyerekek zenei oktatását már itt el­kezdjük, s ez nagy segítséget nyújt majd az általános isko­lai énekoktatásnak. Ének­be­mutató foglalkozást is tartot­tunk már városunkban, az ál­talános iskola első osztályában tanító nevelők bevonásával. Tervünk szerint szakmai to­vábbképzésünk anyaga a számkészség fejlesztése, az áb­rázoló és anyanyelvi foglalko­zások helyes módszerének el­sajátítása. Az első szakmai to­vábbképzési napot Sopronban rendeztük. Szabó Erzsébet, a Pedagógus Szakszervezet óvó­női tagozatának elnöke tartott bemutató foglalkozást: játékos számolás az óvodában. Szép példáját mutatta, hogy miként kell az óvónőnek mindennapi munkája során, az életkori sa­játságokat figyelembe véve fejlesztenie a gyermek értel­mét. A foglalkozás és az azt követő élénk vita számos prob­lémánkra adott választ. Ennyit az elmúlt félév mun­kájáról. Reméljük, hogy az óvodai év végén újabb ered­ményekről számolhatunk be. Csikor Irén, a Győr-Sopron megyei óvónői tagozat vezetőségi tagja A KECSKEMÉTI NEVELŐ­­OTTHON KÖSZÖNI... Címzett: a kecskeméti neve­lőotthon. Feladó: a Pedagógus Szakszervezet Veszprém me­gyei bizottsága. Tartalom: já­tékok. Ilyesfajta felírással ti­zenkét jókora csomagot s vele sok-sok örömet vitt a posta karácsonyra Veszprémből Kecskemétre. Az ajándékokkal egy egész megye nevelő-társa­dalma küldte el szeretetét a nevelőotthon kis lakóinak. Ugyanekkor külön meglepetés érkezett az ajkai ipari tanuló­intézettől is: jókora, 75 kilós ládában rengeteg szebbnél szebb játékbútor, amelyek az ipari tanulók ügyességét di­csérik. A nevelőotthon tanárai és növendékei ezúton is hálás kö­­szönetüket küldik a kedves ajándékozóknak. RENDSZERES PEDAGÓ­GIAI TANÁCSADÁST tarta­nak a szülőknek a nagykanizsai pedagógusok a nőtanács fel­kérésére. Mivel foglalkozott az elnökség Szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülésein számos fon­tos problémával foglalkozott. A többi között mérlegelte az elmúlt évi üdültetés tapaszta­latait. Nagy eredményként le­het elkönyvelni, hogy minden üdülési formát összegezve, az 1957. évi 13 944-gyel szemben 1958-ban összesen 17 560-an ré­szesültek üdültetésben. Ez a szám meghaladja a tagság húsz százalékát. Hiba azonban, hogy nem mindenütt érvénye­sült a beutalások jutalom-jel­lege, és sok problémát oko­zott a beutalójegyek cserebe­rélése, a sokféle váratlan kí­vánság kielégítése is. 1959-ben az elmúlt évihez viszonyítva a SZOT-beutalások és az üdül­tetésben résztvevő gyermekek száma is emelkedni fog. Az elnökség megvitatta a szakszervezet nemzetközi tevé­kenységét is, kiemelve, hogy szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatai mind a delegációk cseréje révén, mind pedig a kapcsolat egyéb formáinak fel­használásával jól fejlődnek. Az elnökség kidolgozta fél éves munkatervét. A terv sze­rint az ülések napirendjén a többi között a következő kér­dések szerepelnek: a pedagó­gusok ideológiai továbbképzé­sének tapasztalatai, a szakszer­vezet feladatai a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével kapcsolatban, az egyetemi szakszervezeti bizottságok munkája, a fiatal pedagógusok helyzete és munkája falun, a politechnikai képzés a közép­iskolákban._________ A központi vezetőség legközelebbi ülése Szakszervezetünk központi vezetősége január végén, tartja következő ülését. A napiren­den az anyagi érdekvédelem problémái szerepelnek, köztük elsősorban az új bérrendezés. A központi vezetőség megvi­tatja a munkavédelem és az iskolaegészségügy problémáit is, valamint azt, hogy miként lehetne fokozatosan segíteni a pedagógusok lakásgondjain. Hajdú-Bihar megyéből jelentjük.. • Akár jelképnek is tekintheti ----------------------az ember azt a látványt, amellyel Debrecen fogadja a vonaton érkezőket. Első benyomás: a háború se­beit , még mindig őrző, vigasz­talan állomás, de rögtön mö­götte már ott épül az új, amely így készültében is sej­teti majdani szépségét. Ez az élmény folytatódik a város hí­res főutcáján: sápadt gázlám­pák a járdaszélen, ragyogó fénycsövek az úttest fölött, és ebben a kettős fényben fut végig a hol földszintes, hol több emeletes házak szeszélyes hullámvonala. S ahogy künn a tárgyi vi­lágban még egymás mellett él az avuló régi és friss-erős új, úgy kavarognak belül a lelkekben itt is, akárcsak másutt, az ó és új eszmék. És harcolnak egymással. A belső küzdelmet kinek-kinek egyéni­leg kell megvívnia__de nem egyedül. Nemcsak a város és az őt körülvevő Hajdúság ar­culatát, de az emberét is szün­telenül formálja a szocialista élet ezernyi tényezője. Hogyan, mi módon vesz részt ebben az új embert for­máló munkában a pedagógus szakszervezet? — ezt kerestük a minap Debrecenben. íme, néhány tény, adat, terv mind­abból, amit láttunk. A megyei bizottság elnöke, =====----■..... * n= Strebe­lovszky Lajos az első, akivel szót váltunk. Két kicsi szoba a pedagógus-szakszervezet deb­receni főhadiszállása, mégis az egész hatalmas Hajdú-Bihart is láthatod belőle, mert akivel beszélsz, megláttatja veled. Hogy Strebelovszky Lajos így, egy tekintettel átfogja munka­­területét, annak egyik titka, hogy immár nyolc éve megyei elnök, és mielőtt városi ember lett, jómaga is kipróbálta a tanyai tanító és szakszervezeti vezető sorsát. De titka az a munkaközösség is, amivé a megyei bizottság összeforrt. A bizottság — s velük együtt har­minchét aktíva — szüntelen járja a megyét, hozza a gon­dokat, viszi a segítséget. Okos, józan szavakkal szól Strebelovszky Lajos a terü­leti bizottság munkájáról, ter­veiről, feladatairól. Örömmel mondja, hogy a megye peda­gógusainak körében észrevehe­tően növekszik a bizalom. Az elmúlt év eseményei, az ál­lami és szakszervezeti válasz­tások, legutóbb pedig a bér­emelés híre, mind fokozták pedagógusaink politikai érdek­lődését. Az MSZMP művelő­dési politikájának irányelvei pedig, és ehhez kapcsolódóan a szakszervezet központi veze­tőségének határozata a kul­turális nevelő munkáról, konk­rét programot adtak mind a szakszervezet helyi szervei­nek, mind a pedagógusoknak. Az egyik legfontosabb cél, melynek elérését teljes erejé­vel támogatja a megyei bizott­ság, a tantestületek erkölcsi, politikai egysége. Strebelovszky Lajos úgy látja, hogy az egy­ség kialakulásának szinte kulcstényezője az igazgató. S bizony, sok helyütt az igaz­gatónak annyi az iskolán kí­vüli feladata, hogy éppen a legfontosabbal nem ér rá tö­rődni eléggé: a tantestületé­vel, s a saját eszmei, szak­mai fejlődésével. A területi bizottság szorgal­mazza, hogy megyeszerte erő­södjön a szakszervezeti bi­zottságok, az egyes párt- és ál­lami vezetők, valamint a peda­gógusok rendszeres kap­solata. íme néhány eredmén­y Szo­­boszlón Újhelyi Károl , a vá­rosi pártbizottság titkára tar­tott előadást a nemzetközi hely­zetről 170 pedagógus előtt, a decemberi nevelők napjának pedig Kun László tanácselnök volt az előadója, s ugyanígy történt ez Böszörményben is, meg a megye számos más he­lyén. Hatékony eszköz a területi bizottság kezében a megyei kultúrotthon. Ez fogja egybe a Debrecenben folyó szakszerve­zeti kulturális nevelő munkát, és mint valami erőtelep, sugá­rozza szét áramát az egész megyében. A városi bizottság elnöke, ................. Sütő Sán­dor, akivel a patikatiszta Kos­suth Lajos általános leányis­kola igazgatói irodájában ta­lálkoztunk, ugyancsak régi szakszervezeti vezető. Majd­ nem kétezer főnyi a város szakszervezeti tagsága, de munkahelyeik 170 ezer holdnyi területen vannak szétszórva. Nem­ kicsi munka itt szakszer­vezeti elnöknek lenni, ám Sütő Sándor igazi debreceni nyuga­lommal és céltudatossággal állja a sarat. Pedig »emellett« még egy húsz tanulócsoportos iskola igazgatója is. A szakszervezet nevelő mun­kájáról szólva, jól bevált meg­oldásnak látja azt, hogy időn­ként 20—25 pedagógust hívnak össze kötetlen beszélgetésre a város vagy a párt valamelyik vezetőjével. Ebben a közvetle­nebb környezetben sokkal őszintébben megnyilatkoznak a pedagógusok. A szakmai munka támogatá­sára gyümölcsöző kapcsolatot sikerült teremteniük az egye­tem és az iskolák között. Kü­lönösen a földrajz, kémia szaktanárai és a megfelelő tanszékek között. Az egyre­­másra alakuló szakmai tago­zatok is eleven munkát végez­nek. A társadalom és a szülők pedagógiai felvilágosításának ötletes formáját valósították meg a Hajdú-Bihar megyei Naplóban Az osztályfőnöki óra című rovat rendszeresítésével. A rovatot Balogh József, a Péterfia utcai általános iskola igazgatója vezeti. A kultúrotthon Sütő Sán­........ dórnak is egyik legkedvesebb beszédté­mája, akárcsak Strebelovszky Lajosnak. S aki csak úgy kí­vülről felületesen méregeti ezt az egyik mellékutcában meg­húzódó, semmitmondó föld­szintes épületet, bizony nehe­zen tudja elképzelni, hogy mi­lyen sokfelé ágazó, lendületes munka indul ki innen. De mint annyiszor, most is csal a külső. Nem az épület nagy itt, hanem a lelkesedés. S ennek a motorja egy fiatalember, Cs. Nagy Zoltán, a kultúrotthon igazgatója. A lelkesedést akarja feléb­reszteni a szakszervezeti elnö­kökben — mondja —, felvil­lantani előttük a lehetősége­ket, segíteni nekik példával, előadókkal, műsorokkal. És máris vezet a zsúfolt könyv­táron át az udvarra. Miféle látnivaló lehet ott? Csak tá­­csak ötlenek a szemünkbe, meg néhány levert cövek. De ő már azt is látja, ami itt má­jus végére 200 000 forintos költséggel fölépül: a 250 sze­mélyt befogadó színháztermet meg a vidéki pedagógusokra váró két vendégszobát. Ez a képzeletben már felépült szín­házterem meg az immár egy éve működő irodalmi kör Cs. Nagy Zoltán legnagyobb büsz­kesége. Igen, az irodalmi kör, mely több mint egy éve vonzza Deb­recen irodalomkedvelő közön­ségét, vasárnap délutánonként a Déri Múzeum előadótermébe. A magyar és a világirodalom nagyjait szólaltatják meg itt a pedagógus előadók és a Cso­konai Színház meghívott mű­vészei. A közönség soraiban pedig nemcsak pedagógusok, diákok láthatók, hanem szép számmal munkások is. Az iro­dalmi kör legkirobbanóbb si­kerét a választások alkalmá­ból rendezett Új vallomás cí­mű műsorával aratta. Híre már szétrajzott a megyében, kérik műsorait, sőt még­ Nyíregyháza is szívesen vendégül látná őket. Elég egy pillantást vetni a kultúrotthon elmúlt évi beszá­molójába és ez idei munkater­vébe, hogy meglássuk, milyen sokoldalúan nyújt segítséget a város és a megye nevelőinek. A legkülönfélébb témájú elő­adások, a színházi estek szer­vezése, a szakmai és művészeti szakkörök, a zenekar — mind­ehhez nem elég a fiatal igaz­gató lelkesedése: munkatársak is kellenek. Sorolhatnánk is a sok-sok munkatárs nevét, de ehelyett éppen csak példának hadd említsünk egyet: dr. Tóth Ervint, a Tóth Árpád Gimnázium művészettörténet tanárát, a fotószakkört irá­nyítja, a zenekar művészeti tanácsadója, a vonósnégyes egyik tagja, és emellett rend­szeresen ír a debreceni újság­ba. A vidéki klubszobákban és -------------szakszervezeti bi­zottságokban a debrecenihez hasonlóan forr, pezseg az élet. A hajdúszoboszlói énekkar és a városi zenekar szereplései (az előbbit Török Zoltán, az utóbbit Hallay Gyula vezeti), a hajdúböszörményi klubszoba havi előadásai és rendszeres klubestei (dr. Papp Béla az igazgatója és özv. Somos Im­­réné a szívesszavú gondnoka), a város értelmiségét összefogó püspökladányi klub megala­kulása — megannyi fegyver­ténye annak a kulturális munkának, mely az egész me­gyében folyik. A megyei bizottság közvetve vagy közvetlenül a legkisebb tanyasi iskolának is segíteni akar. Ennek érdekében két dédelgetett tervük van a deb­recenieknek. Az egyik: a me­gyei kultúrotthon kiadásában megjelenő folyóirat. A másik: egy autó. Az utóbbira már együtt is a pénz, megvan a szakszervezet elnökségének a hozzájárulása is, csak a SZOT engedélye hiányzik, reméljük, az is hamarosan megérkezik. Gyakran kérdik — olykor gáncsoskodó hangsúllyal, oly­kor jószándékú érdeklődéssel — mit csinál a szakszervezet. Hajdú-Bihar megyében sok­sok tett, sok-sok siker felel a kérdésre. (fényi)

Next