Pedagógusok Lapja, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1964-10-05 / 19. szám

MEGNYÍLTAK SZEPTEMBERBEN fővárosunk napról napra jobban elbűvöli csodálóit új meg új kincseivel, fris­sen magasló épületeivel, aligsarjadt negyedeivel. És az új színfoltok között megannyi új iskola, óvo­da ... Ezek közül látogat­tunk meg néhányat nagy várakozással. XX. Nyír u. 22 Pesterzsébet külső része, túl a vasúti sínen. Az új iskola kétemeletes épülete a régi, ap­ró házak közül magasodik ki. Tizenkét tanterem, egy előadó terem. Több, mint hatszáz gyermek tanul frissen festett falai között. A egyik első emeleti szer­tár-ajtón kiraj­zszögezett pa­pír adja tudtul, hogy egye­lőre itt van az »Ideiglenes ne­velői szoba«i .. Bekopogok és belépek. — Új kortárs? — kérdezik tőlem. Szinte sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, hiszen úgy örülnének, ha én volnék a várva-várt magyar-történelem szakos. De azért az újságíró­nak is van itt keresnivalója. Kiss László igazgatóhelyet­tessel végigjártuk a típusterv alapján készült épületet. Az osztályok szépek, világosak, az egyik fal csaknem csupa ab­lak, a jelenlegi osztály­létszá­mok mellett azonban nem eléggé tágasak. A folyosók azonban kifejezetten szűkek, s mi­vel zsibongók egyáltalán nincsenek, alig-alig biztosítják a gyermekek fölüdülését az órák között Az É. M. 44-es számú Épí­tőipari Vállalat dolgozói egyéb­ként szeptember 1-re elvégez­ték a munkát Az átvétel so­rán fölbukkant hibák kijavítá­sán két kőműves dolgozik. A szerelési munkákban már több a hiányosság. Nem működnek például a mellékhelységek ön­működő öblítői. A kazánház­ban még nem lehet próbafű­tést tartani, a beruházó válla­lat ugyanis nem biztosította a szenet, holott kötelessége len­ne. Késlekedik a Gyermekélel­mezési Vállalat is a konyha fölszerelésével, s ez megnehe­zíti a napközisek ellátását. Az iskola udvarán a Fővárosi Kertészet alkalmazottai dol­goznak ugyan, de kevesen, s ezért lassan haladnak. A tantestületi szoba még teljesen »bútorzatmentes«, ezért kell a nevelőknek a szer­tárban szorongatnak. Pádból előzőleg nem szállítottak ele­get, jelenleg pedig ötven fö­löslegesnek a tárolása okoz gondot. A tanítás táblák nél­kül kezdődött meg, a tornate­rem még mindig üres. Akad pedagógiai probléma is. A már említett magyar-tör­ténelem szakos nevelő­hiány mellett az, hogy csak két nap­közis csoportot indíthattak, ugyancsak nevelő­hiány miatt. Az igényjogosultak száma pe­dig rendkívül nagy, és az igaz­gatói iroda nemegyszer való­ságos szülői ostrom alatt áll. A nevelő­testület vitézül bir­kózik a nehézségekkel. Teheti, hiszen csupa fiatal pedagógus­ból áll. Lencsés Pál igazgató is innen van még a negyve­nen, s a tantestület életkorá­nak átlaga a harminc körül jár. Ha a XX. kerületi tanács megfelelő segítséget tud nyúj­tani, a Nyír utcai fiatal iskola szép eredményeket érhet el már az első tanévben. XIII. Visegrádi utca 140 Az Árpád-híd pesti hídfőjé­nél épülő modern városnegyed iskolája. Tizenhat tantermes, természettudományi előadóval és tornateremmel. Három eme­letes épülete jól illeszkedik a környezet modern lakóházai közé. Típusterv alapján épült, de a terv korántsem bizonyult tökéletesnek. A tantermek korszerűek, de kicsik. A ren­deletek például 93 tanuló ese­tében engedélyezik három el­ső osztály nyitását, de itt a tantermekben 42 tanulót is csak­­szűkösen lehet elhelyez­ni. S vajon a mintegy 1200 ta­nulóra méretezett iskolához miért terveztek csupán egyet­len napközis termet? Minthogy a környező épüle­tek egy részébe még nem köl­töztek be a lakók, az iskola még nem dolgozik teljes lét­számmal. A napközis termet azonban már így is kétszere­sen »­kinőtték.« Hat napközis csoportjuk működik, s ezért a négy politechnikai műhely közül kettőt igénybe kellett venni. Rendkívül szűk az ebédlő is, alig harminc gyer­mek kultúrált étkeztetésére alkalmas, s így 12-től 3-ig is elhúzzódik az ebédel­és. Bár a típusterven már ta­valy módosítottak, ezt ennél az építkezésnél még nem vették figyelembe. Az udvart egy ré­gebbi tantervnek megfelelően úgy alakították ki, hogy csak röplabda-pályát lehet elhe­lyezni rajta. De az új tanterv­ben a röplabda nem tananyag, kézilabda pálya kellene. Az É. M. 43-as számú Épí­tőipari Vállalat szintén nem végzett tökéletes munkát. A műszaki átvételkor készült vaskos hibajegyzék tanúskodik erről. Csak egyetlen kirívó példa: a biztosíték-táblákat többhelyütt beépítették a fali polcokba, deszkára! Ez tűzve­szélyes! A hibáik kijavítása lassan halad. A biztosíték-táb­lák átszerelésének határideje június 11-e lett volna, de még hozzá sem fogtak. Orbán Tibor igazgató szinte az egész nyarat annak szen­telte, hogy biztosítsa az új is­kola fölszerelését. Valósággal szatírába illik például, hogy az óbudai raktár zsúfolva volt bordásfalakkal, s az iskolába mégsem érkeztek meg idejében, mert a szállítá­sig négy fórumot kell meg­járni: a gyártó vállalat ipari osztályát, kereskedelmi osztá­lyát, az IFERT-et és a MÜBER-t ételt. Az sem szerencsés, hogy az óvónők irodájába csak a mosdón át juthatnak be a szü­lők, vendégek. Ám mindezek­nél szembeötlőbb, hogy a ter­vezők megfeledkeztek a mosó­konyháról, s így a személyzeti mosdót kell átalakítani a hiá­nyosság pótlására. Czabai Istvánné vezetőhe­­helyettes örömmel számol be arról, hogy az óvoda felszere­lése mintaszerűen történt. A bútorok szépek és jól használ­hatók, a sok gyönyörű játék­nak se szeri, se száma. Ráadá­sul a főváros különböző kerü­leteiből összegyűlt 9 óvónő má­jus óta már a kicsinyek méltó fogadására készült. Megvarr­ták a színes függönyöket, piros, sárga, kék, zöld öltözőzsáko­kat a csoportok számára. Az újságíró úgy érzi, hogy alighanem arányta­lanul keveset írt az örö­mökről, s túl sokat a bosz­­szúságokról. Azért tette ezt, mert úgy találta, hogy a bosszúság elkerülhető lett volna. A problémákat okozó terveket könnyen le­hetne módosítani, a Bod­­dínfi utcai óvoda pedig azt példázza, hogy a fel­szerelés is elkészülhet jól és időre. Morvay István XI. Bogdánfi út 7 A lágymányosi lakótelep 120 gyermek számára tervezett óvodájába máris 131 kisfiú és kislány jár. Kísérleti épület, tervét típustervnek akarják, minősíteni. Máris megjegyez­zük: jó lenne előbb néhány apróbb változtatást végrehaj­tani. A foglalkoztatók tágasak, vi­lágosak, kényelmesek. Hiány­zik azonban egy kis folyosó a tálaláshoz. A jelenlegi tervezés szerint ugyanis két terembe csak a másik foglalkoztatón keresztül lehet bevinni az Ankét Mezőkövesden Mezőkövesden szeptember 22-én a pedagógus-szakszerve­zet járási bizottságának rende­zésében a járásból 30 magyar szakos általános iskolai és gimnáziumi nevelő gyűlt ösz­­sze a magyartanítás problé­máinak megbeszélésére és a két iskolafaj közötti együttmű­ködés kialakítására. Az anké­­tot dr. Papp Zoltán járási szakszervezeti titkár nyitotta meg, majd Benkóczy György megyei középiskolai és Szalay Lászlóné általános iskolai szakfelügyelő tartott előadást, rámutatva az általános iskolai és gimnáziumi nevelők őszinte együttműködésének fontossá­gára. Az előadásokat komoly és tartalmas vita követte. *H*G Mihály: A csorba-1ó A szép, derűs őszi szombat délutánokon a szokottnál több kisiskolást látni mostanában szüleivel együtt a Vidám Parkban, a budai hegyek sétá­nyain. Akárcsak szünidőben... Pedig a váltakozó műszakos tanítás sok éven át minden második szombat délutánon az gyen a délutáni tanítás. Az idén azonban már túlnyomó többség kérte határozottan a víkend-rendszert, és a szülői munkaközösség is állást foglalt mellette. Már az első hónap után mondhatom: bevezetése általános örömet keltett. Megtudjuk: itt is nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a nyes, de számos pedagógiai és pszichológiai érv szól ellene — tartja Szepsi Tibor, a XI. ke­rületi tanács oktatási osztályá­nak vezetője. — Szerintünk a napi óraszám emelése túlter­helést okoz. Még a felsősök is elfáradnak, ha több napon át egymásután hat órát ülnek a padban. Egy kísérlet­i és ellenzői általános iskolásokat is a pad­hoz kötötte, s miközben szüleik már a víkendet élvezték, ők még a »délutános műszakot« töltötték az iskolában. Néhány évvel ezelőtt egy­két fővárosi iskola nekivágott a kísérletnek, hogy a szombat délutánt a tagozati váltakozás mellett is szabaddá tegye a gyerekek és — nem utolsó sor­ban — a pedagógusok számára. Tavaly ősszel a Köznevelésben a Nádor utcai iskola már egy teljes tanév kedvező tapaszta­latairól számolhatott be. S az idei tanév elején a budapesti felsősök hatodik, illetve az al­sósok ötödik órája mindenkor könnyebb jellegű óra, ének, rajz, testnevelés legyen. — Már a tanévnyitón, ami­kor bejelentettük a víkendet, meggyőződhettünk a szülők és a gyermekek öröméről — szá­mol be a Karikás Frigyes ál­talános fiúiskola tapasztalatai­ról Sági István igazgató. — Azóta sem hallottunk ellene kifogást. Kedvez ez nagy szá­mú női tanerőinknek is, akik többnyire maguk is család­anyák,­­ szombati bevásárlási gondjaik vannak... Groska János, a Bocskai úti iskola igazgatója szintén a hosszanti váltakozást tartja előnyösebbnek. A víkend-rend­­szer ellen ő is elsősorban azzal érvel, hogy a felemelt óraszám megterheli a tanulókat, külö­nösen ha az utolsó órákra ne­héz tárgy esik. Mit mondanak a felsőbb ok­tatási szervek? Mosoni György, a fővárosi tanács oktatási osztályának csoportvezetője: — A víkend-rendszer a ta­pasztalatok szerint bevált. He­lyeseljük, valamennyi iskola­ Ia igene szabad szombat délután ? általános iskolák — és a 12 osztályos iskolák alsó tagoza­tai — már tömegesen tértek rá a szombati rövidített tanítá­si időre, az úgynevezett »ví­­kend-rendszerre.« Mi ennek a lényege? Akár délelőttös, akár délutános azon a héten, fél kettőre már a felső tagozat is végez. Minthogy az így kieső órákat a hét többi napjára osztják el, magától adódik­ a kérdés: nem okoz-e ez azokon a napokon túlterhe­lést a gyermekeknek? —■ Nem! — állítja határozot­tan Szerdahelyi Tibor, a Szív utcai iskola igazgatóhelyettese. — Mi már második éve taní­tunk így. Ügyelünk arra, hogy az órarendben az elméleti órák közé — különösen a hat órás napokon — gyakorlati jellegű, tehát bizonyos fokig kikapcso­lódást jelentő órák kerüljenek. A kísérlet nálunk egészében bevált. — Nálunk tavaly még vita folyt a szülők között — mond­ja Kismartoni Ernő igazgató a Gorkij fasor 5. sz. leányiskolá­ban — egy részük ugyanis a gyerekek sokféle különórája miatt kedvezőtlennek találta, hogy hét közben hosszabb le­Hasonló választ kaptunk a Színyei Merse utcai 12 osztá­lyos iskolában — ahol az alsó négy osztály szombati tanítási idejét rövidítették meg —, és számos más belterületi iskolá­ban, de nem kevésbé a külte­rületen is, így a XV. kerületi Kolozsvári utcai vagy Rákos­csabán a XVII. kerületi Micsu­rin úti iskolában. Az iskolák szabad szombat délutánjának — s ami ezt le­hetővé teszi: a tagozati válta­kozásnak — vannak azonban ellenzői is. Például a XI. kerü­let legtöbb iskolájában, így a Mezőkövesd úton, a Bocskai úton nincs szabad szombat; helyette az úgynevezett hosz­­szanti, más szóval hosszmet­szeti, illetve párhuzamos vál­takozás mellett törnek lánd­zsát, ami — mint ismeretes — azt jelenti, hogy mindkét mű­szakban tartózkodik az iskolá­ban alsó és felső tagozatú osz­tály. Ez a váltakozási rendszer — struktúrájánál fogva — nem engedi meg az óraszám eme­lését a hét többi napján. —■ A víkend társadalmi szempontból kétségtelenül elő­nek ajánljuk, elterjesztését szorgalmazzuk. Ez év tavaszán engedélyezésének jogát is át­adtuk a kerületi tanácsoknak: bevezethetik mindenütt, ahol tárgyi feltételei — napközi el­látás, stb. — megvannak, és a szülők, valamint a pedagógu­sok egyaránt kívánják. Azóta tudomásunk szerint a budapes­ti iskolák 70—80 százalékában szabad a szombat délután. A Művelődésügyi Miniszté­rium tanügyigazgatási osztá­lyának vezetője, Scholz Gyula viszont elmondotta: a víkend­­rendszer elterjesztését ott, ahol még nem tértek rá, kü­lönösen vidéken, egyelőre nem szorgalmazzák. Mielőtt az osztály ebben a kérdésben hivatalosan állást foglal, még tájékozódik... A szombati víkend ellen, il­letve a hosszmetszeti váltako­zás mellett szóló érvek persze nem hagyhatók figyelmen kí­vül. Ám a tagozati váltakozás­sal tanító iskolákban a kérdés, legalábbis a fővárosban, már eldőlt­­ a szabad szombat délután javára. Érdeklődéssel várjuk a tanügyigazgatási osz­tály állásfoglalását. G. Szabó László Pedagógusok Lapja . SIKERESEK VOLTAK-E a javítóvizsgák, kellőképpen gyümölcsözött-e az az erőfe­szítés, amelyet ennek érdeké­ben a pedagógusok kifejtettek? Erről beszélgettünk az elmúlt napok egyikén szűkebb peda­gógus körben. Mindnyája­n el­mondtuk sok évi tapasztala­tunkat, véleményünket... Ez a beszélgetés is azt bizo­nyította, hogy a nyári és az évközi korrepetálás élénken foglalkoztatja a pedagóguso­kat. Egy évvel ezelőtt, a Peda­gógusok Lapja 1963. évi augusz­tusi számában már írtunk er­ről, s az akkoriakat szinte vál­toztatás nélkül közölhetnénk ma is. De az idei nyár tapasz­talatai alighanem még szem­léletesebben mutatják azt a zűrzavart, amely e téren meg­mutatkozik. íme néhány közü­lük bizonyságul. Budapest egyik kerületében az iskolák nagy részében nem volt szervezett korrepetálás, bár ezt a tanévnyitó utasítás is előírta. Helyette felhívták a tanulók és szülők figyelmét a kerület egyik művelődési házában szervezett nyári kor­repetálásra. Ezt is pedagógu­sok végezték ugyan, de a javí­tóvizsgára való felkészítésnek ez a módja 200 forintjába ke­rült­ a szülőknek. (Elhangzott olyan vélemény is, hogy fizes­senek a szülők, ha egész évben nem tanult a gyermekük.) A celldömölki leányiskolában már július 2-től kezdődően két naponként 3—3 órában foglal­koztak a javítóvizsgára készü­lő gyerekekkel. Az iskolák többségében azonban csak au­gusztus második felében kor­repetáltak a tanárok, de akadt olyan budapesti iskola is, ahol csupán a nyári szünet utolsó három napján segítették a tanulókat — arra hivatkozva, hogy a pedagógusoknak ez nem kötelességük, s a minisz­teri utasítás egyébként is za­vartalan nyári szabadságot biztosít Maguk helyett azon­ban bizalommal ajánlottak korrepetitornak gimnazistákat egyetemi hallgatókat... Volt ahol a szakos pedagógus kor­repetált, volt ahol gépiesen váltották egymást a tanárok, tanítók. Az általános iskolák­ban csaknem mindenütt meg­szervezték a bukott tanulók segítését, a szakközépiskolák­ban csak elvétve akadt erre példa. SOROLHATNÁM a PÉL­DÁKAT tovább, de amúgy is elhamarkodott lenne messze­menő következtetéseket levon­ni belőlük. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy miként ér­tékelik a pedagógusok a jelen­legi helyzetet. Mert találtam olyan iskolát is, ahol az el­múlt évben egyetlen tanuló sem bukott meg. Itt nem volt nyári korrepetálásra gond, ha­nem — amint erről az iskola igazgatója beszámolt — év­közben tettek meg mindent a tanulásban elmaradt tanu­lók felzárkóztatásáért. De akárhány kollégának említet­tem meg ezt a­ példát, szinte egyöntetűen kételkedtek ab­ban, hogy ez az iskola a tanu­lókat reálisan osztályozza. Fi­gyelmeztettek, hogy nem egy pedagógus így vélekedik: »A magam kárán tanultam. Nem teszem tönkre a nyaram, a jö­vőben egyetlen tanulót sem buktatok javítóvizsgára.« Az ilyen és hasonló nézetek ismeretében voltam kiváncsi Heves megye néhány pedagó­gusának véleményére, akik ál­talában komolyan törődnek a lemaradókkal. A mintegy har­minc különböző iskolában ta­nító kortárs nézeteit egyikük így foglalta össze:«... a gya­korlat azt mutatja, hogy a bukott tanulók zömét a ja­vítóvizsgán átengedik, bár a gyerekek akkor sem tudnak többet, mint a tanév végén. Véleményem szerint felesleges buktatni. Inkább­ évközben korrepetáljon többet a nevelő. Szinte elképzelhetetlen, hogy legalább elégséges osztályzatot ne érjen el az a tanuló, akivel a pedagógus lelkiismeretesen foglalkozik az egész tanév fo­lyamán. Ezért így ésszerűtlen­nek tartom a javítóvizsgára buktatást.H­a különböző példák­ból, a nézetek tarkaságából nehéz kiszűrni a helyes állás­pontot. De nem is újabb állás­­foglalásokra, külön intézke­désekre van szükség. A cél is­mert. Még az eddigieknél is többet kell tenni a bukások megelőzéséért, az osztályismét­lők számának csökkentéséért. Ehhez kell kialakítani egysé­ges gyakorlatot! Ennek egyik módszere a korrepetálás is, amelynek célját a bentlakásos intézmények most készülő rendtartása így határozza meg: »A korrepetálás célja, hogy a lemaradás behozásával a ta­nuló képessé váljék az osztály többi tagjával való tantárgyi együtthaladásra, majd a to­vábbi tanulmányi munkára.« Sajnos, a pedagógusok mun­kaköri feladatait meghatározó jogszabályok egységesen nem foglalkoznak e tevékenységgel. Rendezett ugyan a napközisek, tanulószobások és most már az elsőosztályosok korrepetálása, de nincs egyértelmű álláspont, illetve gyakorlat a többi tanu­lók segítésére. Ezért is okoz gondot újra meg újra az év­közi és a nyári korrepetálás. Szólhatnánk arról a különb­ség­ről is, amely e téren az ál­talános és középiskolák között mutatkozik. Sajnos, az új, egységes Rendtartás szerkesz­tői sem gondoltak eléggé erre, hiszen az általános iskolákban és a gimnáziumokban a korre­petálásról mint nevelői feladat­ról most sem találunk ren­delkezést. Igaz, hogy a 10. §. (5), (7), (9) bekezdésében, vala­mint a 19. és 20. §-okban rész­leges intézkedés található, mé­gis úgy érzem, hogy szükséges , és hasznos lett volna erről ál­talánosságban is többet szólni. Ezt igazolja az a vita is, amely az elsőosztályosok kor­repetálása körül az utóbbi na­pokban kialakult. Az elmondottakból kitűnik, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemes lenne elmélyültebben foglalkozni. Figyelmébe ajánl­juk e gondokat a Művelődés­­ügyi Minisztériumnak, mert jó lenne, ha egységes útmuta­tással rendezné őket. ________________Pethő Géza __________________________ Még mindig vitás kérdés — a korrepetálás

Next