Pedagógusok Lapja, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-10-05 / 19. szám
MEGNYÍLTAK SZEPTEMBERBEN fővárosunk napról napra jobban elbűvöli csodálóit új meg új kincseivel, frissen magasló épületeivel, aligsarjadt negyedeivel. És az új színfoltok között megannyi új iskola, óvoda ... Ezek közül látogattunk meg néhányat nagy várakozással. XX. Nyír u. 22 Pesterzsébet külső része, túl a vasúti sínen. Az új iskola kétemeletes épülete a régi, apró házak közül magasodik ki. Tizenkét tanterem, egy előadó terem. Több, mint hatszáz gyermek tanul frissen festett falai között. A egyik első emeleti szertár-ajtón kirajzszögezett papír adja tudtul, hogy egyelőre itt van az »Ideiglenes nevelői szoba«i .. Bekopogok és belépek. — Új kortárs? — kérdezik tőlem. Szinte sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, hiszen úgy örülnének, ha én volnék a várva-várt magyar-történelem szakos. De azért az újságírónak is van itt keresnivalója. Kiss László igazgatóhelyettessel végigjártuk a típusterv alapján készült épületet. Az osztályok szépek, világosak, az egyik fal csaknem csupa ablak, a jelenlegi osztálylétszámok mellett azonban nem eléggé tágasak. A folyosók azonban kifejezetten szűkek, s mivel zsibongók egyáltalán nincsenek, alig-alig biztosítják a gyermekek fölüdülését az órák között Az É. M. 44-es számú Építőipari Vállalat dolgozói egyébként szeptember 1-re elvégezték a munkát Az átvétel során fölbukkant hibák kijavításán két kőműves dolgozik. A szerelési munkákban már több a hiányosság. Nem működnek például a mellékhelységek önműködő öblítői. A kazánházban még nem lehet próbafűtést tartani, a beruházó vállalat ugyanis nem biztosította a szenet, holott kötelessége lenne. Késlekedik a Gyermekélelmezési Vállalat is a konyha fölszerelésével, s ez megnehezíti a napközisek ellátását. Az iskola udvarán a Fővárosi Kertészet alkalmazottai dolgoznak ugyan, de kevesen, s ezért lassan haladnak. A tantestületi szoba még teljesen »bútorzatmentes«, ezért kell a nevelőknek a szertárban szorongatnak. Pádból előzőleg nem szállítottak eleget, jelenleg pedig ötven fölöslegesnek a tárolása okoz gondot. A tanítás táblák nélkül kezdődött meg, a tornaterem még mindig üres. Akad pedagógiai probléma is. A már említett magyar-történelem szakos nevelőhiány mellett az, hogy csak két napközis csoportot indíthattak, ugyancsak nevelőhiány miatt. Az igényjogosultak száma pedig rendkívül nagy, és az igazgatói iroda nemegyszer valóságos szülői ostrom alatt áll. A nevelőtestület vitézül birkózik a nehézségekkel. Teheti, hiszen csupa fiatal pedagógusból áll. Lencsés Pál igazgató is innen van még a negyvenen, s a tantestület életkorának átlaga a harminc körül jár. Ha a XX. kerületi tanács megfelelő segítséget tud nyújtani, a Nyír utcai fiatal iskola szép eredményeket érhet el már az első tanévben. XIII. Visegrádi utca 140 Az Árpád-híd pesti hídfőjénél épülő modern városnegyed iskolája. Tizenhat tantermes, természettudományi előadóval és tornateremmel. Három emeletes épülete jól illeszkedik a környezet modern lakóházai közé. Típusterv alapján épült, de a terv korántsem bizonyult tökéletesnek. A tantermek korszerűek, de kicsik. A rendeletek például 93 tanuló esetében engedélyezik három első osztály nyitását, de itt a tantermekben 42 tanulót is csakszűkösen lehet elhelyezni. S vajon a mintegy 1200 tanulóra méretezett iskolához miért terveztek csupán egyetlen napközis termet? Minthogy a környező épületek egy részébe még nem költöztek be a lakók, az iskola még nem dolgozik teljes létszámmal. A napközis termet azonban már így is kétszeresen »kinőtték.« Hat napközis csoportjuk működik, s ezért a négy politechnikai műhely közül kettőt igénybe kellett venni. Rendkívül szűk az ebédlő is, alig harminc gyermek kultúrált étkeztetésére alkalmas, s így 12-től 3-ig is elhúzzódik az ebédelés. Bár a típusterven már tavaly módosítottak, ezt ennél az építkezésnél még nem vették figyelembe. Az udvart egy régebbi tantervnek megfelelően úgy alakították ki, hogy csak röplabda-pályát lehet elhelyezni rajta. De az új tantervben a röplabda nem tananyag, kézilabda pálya kellene. Az É. M. 43-as számú Építőipari Vállalat szintén nem végzett tökéletes munkát. A műszaki átvételkor készült vaskos hibajegyzék tanúskodik erről. Csak egyetlen kirívó példa: a biztosíték-táblákat többhelyütt beépítették a fali polcokba, deszkára! Ez tűzveszélyes! A hibáik kijavítása lassan halad. A biztosíték-táblák átszerelésének határideje június 11-e lett volna, de még hozzá sem fogtak. Orbán Tibor igazgató szinte az egész nyarat annak szentelte, hogy biztosítsa az új iskola fölszerelését. Valósággal szatírába illik például, hogy az óbudai raktár zsúfolva volt bordásfalakkal, s az iskolába mégsem érkeztek meg idejében, mert a szállításig négy fórumot kell megjárni: a gyártó vállalat ipari osztályát, kereskedelmi osztályát, az IFERT-et és a MÜBER-t ételt. Az sem szerencsés, hogy az óvónők irodájába csak a mosdón át juthatnak be a szülők, vendégek. Ám mindezeknél szembeötlőbb, hogy a tervezők megfeledkeztek a mosókonyháról, s így a személyzeti mosdót kell átalakítani a hiányosság pótlására. Czabai Istvánné vezetőhehelyettes örömmel számol be arról, hogy az óvoda felszerelése mintaszerűen történt. A bútorok szépek és jól használhatók, a sok gyönyörű játéknak se szeri, se száma. Ráadásul a főváros különböző kerületeiből összegyűlt 9 óvónő május óta már a kicsinyek méltó fogadására készült. Megvarrták a színes függönyöket, piros, sárga, kék, zöld öltözőzsákokat a csoportok számára. Az újságíró úgy érzi, hogy alighanem aránytalanul keveset írt az örömökről, s túl sokat a boszszúságokról. Azért tette ezt, mert úgy találta, hogy a bosszúság elkerülhető lett volna. A problémákat okozó terveket könnyen lehetne módosítani, a Boddínfi utcai óvoda pedig azt példázza, hogy a felszerelés is elkészülhet jól és időre. Morvay István XI. Bogdánfi út 7 A lágymányosi lakótelep 120 gyermek számára tervezett óvodájába máris 131 kisfiú és kislány jár. Kísérleti épület, tervét típustervnek akarják, minősíteni. Máris megjegyezzük: jó lenne előbb néhány apróbb változtatást végrehajtani. A foglalkoztatók tágasak, világosak, kényelmesek. Hiányzik azonban egy kis folyosó a tálaláshoz. A jelenlegi tervezés szerint ugyanis két terembe csak a másik foglalkoztatón keresztül lehet bevinni az Ankét Mezőkövesden Mezőkövesden szeptember 22-én a pedagógus-szakszervezet járási bizottságának rendezésében a járásból 30 magyar szakos általános iskolai és gimnáziumi nevelő gyűlt öszsze a magyartanítás problémáinak megbeszélésére és a két iskolafaj közötti együttműködés kialakítására. Az ankétot dr. Papp Zoltán járási szakszervezeti titkár nyitotta meg, majd Benkóczy György megyei középiskolai és Szalay Lászlóné általános iskolai szakfelügyelő tartott előadást, rámutatva az általános iskolai és gimnáziumi nevelők őszinte együttműködésének fontosságára. Az előadásokat komoly és tartalmas vita követte. *H*G Mihály: A csorba-1ó A szép, derűs őszi szombat délutánokon a szokottnál több kisiskolást látni mostanában szüleivel együtt a Vidám Parkban, a budai hegyek sétányain. Akárcsak szünidőben... Pedig a váltakozó műszakos tanítás sok éven át minden második szombat délutánon az gyen a délutáni tanítás. Az idén azonban már túlnyomó többség kérte határozottan a víkend-rendszert, és a szülői munkaközösség is állást foglalt mellette. Már az első hónap után mondhatom: bevezetése általános örömet keltett. Megtudjuk: itt is nagy gondot fordítanak arra, hogy a nyes, de számos pedagógiai és pszichológiai érv szól ellene — tartja Szepsi Tibor, a XI. kerületi tanács oktatási osztályának vezetője. — Szerintünk a napi óraszám emelése túlterhelést okoz. Még a felsősök is elfáradnak, ha több napon át egymásután hat órát ülnek a padban. Egy kísérleti és ellenzői általános iskolásokat is a padhoz kötötte, s miközben szüleik már a víkendet élvezték, ők még a »délutános műszakot« töltötték az iskolában. Néhány évvel ezelőtt egykét fővárosi iskola nekivágott a kísérletnek, hogy a szombat délutánt a tagozati váltakozás mellett is szabaddá tegye a gyerekek és — nem utolsó sorban — a pedagógusok számára. Tavaly ősszel a Köznevelésben a Nádor utcai iskola már egy teljes tanév kedvező tapasztalatairól számolhatott be. S az idei tanév elején a budapesti felsősök hatodik, illetve az alsósok ötödik órája mindenkor könnyebb jellegű óra, ének, rajz, testnevelés legyen. — Már a tanévnyitón, amikor bejelentettük a víkendet, meggyőződhettünk a szülők és a gyermekek öröméről — számol be a Karikás Frigyes általános fiúiskola tapasztalatairól Sági István igazgató. — Azóta sem hallottunk ellene kifogást. Kedvez ez nagy számú női tanerőinknek is, akik többnyire maguk is családanyák, szombati bevásárlási gondjaik vannak... Groska János, a Bocskai úti iskola igazgatója szintén a hosszanti váltakozást tartja előnyösebbnek. A víkend-rendszer ellen ő is elsősorban azzal érvel, hogy a felemelt óraszám megterheli a tanulókat, különösen ha az utolsó órákra nehéz tárgy esik. Mit mondanak a felsőbb oktatási szervek? Mosoni György, a fővárosi tanács oktatási osztályának csoportvezetője: — A víkend-rendszer a tapasztalatok szerint bevált. Helyeseljük, valamennyi iskola Ia igene szabad szombat délután ? általános iskolák — és a 12 osztályos iskolák alsó tagozatai — már tömegesen tértek rá a szombati rövidített tanítási időre, az úgynevezett »víkend-rendszerre.« Mi ennek a lényege? Akár délelőttös, akár délutános azon a héten, fél kettőre már a felső tagozat is végez. Minthogy az így kieső órákat a hét többi napjára osztják el, magától adódik a kérdés: nem okoz-e ez azokon a napokon túlterhelést a gyermekeknek? —■ Nem! — állítja határozottan Szerdahelyi Tibor, a Szív utcai iskola igazgatóhelyettese. — Mi már második éve tanítunk így. Ügyelünk arra, hogy az órarendben az elméleti órák közé — különösen a hat órás napokon — gyakorlati jellegű, tehát bizonyos fokig kikapcsolódást jelentő órák kerüljenek. A kísérlet nálunk egészében bevált. — Nálunk tavaly még vita folyt a szülők között — mondja Kismartoni Ernő igazgató a Gorkij fasor 5. sz. leányiskolában — egy részük ugyanis a gyerekek sokféle különórája miatt kedvezőtlennek találta, hogy hét közben hosszabb leHasonló választ kaptunk a Színyei Merse utcai 12 osztályos iskolában — ahol az alsó négy osztály szombati tanítási idejét rövidítették meg —, és számos más belterületi iskolában, de nem kevésbé a külterületen is, így a XV. kerületi Kolozsvári utcai vagy Rákoscsabán a XVII. kerületi Micsurin úti iskolában. Az iskolák szabad szombat délutánjának — s ami ezt lehetővé teszi: a tagozati váltakozásnak — vannak azonban ellenzői is. Például a XI. kerület legtöbb iskolájában, így a Mezőkövesd úton, a Bocskai úton nincs szabad szombat; helyette az úgynevezett hoszszanti, más szóval hosszmetszeti, illetve párhuzamos váltakozás mellett törnek lándzsát, ami — mint ismeretes — azt jelenti, hogy mindkét műszakban tartózkodik az iskolában alsó és felső tagozatú osztály. Ez a váltakozási rendszer — struktúrájánál fogva — nem engedi meg az óraszám emelését a hét többi napján. —■ A víkend társadalmi szempontból kétségtelenül előnek ajánljuk, elterjesztését szorgalmazzuk. Ez év tavaszán engedélyezésének jogát is átadtuk a kerületi tanácsoknak: bevezethetik mindenütt, ahol tárgyi feltételei — napközi ellátás, stb. — megvannak, és a szülők, valamint a pedagógusok egyaránt kívánják. Azóta tudomásunk szerint a budapesti iskolák 70—80 százalékában szabad a szombat délután. A Művelődésügyi Minisztérium tanügyigazgatási osztályának vezetője, Scholz Gyula viszont elmondotta: a víkendrendszer elterjesztését ott, ahol még nem tértek rá, különösen vidéken, egyelőre nem szorgalmazzák. Mielőtt az osztály ebben a kérdésben hivatalosan állást foglal, még tájékozódik... A szombati víkend ellen, illetve a hosszmetszeti váltakozás mellett szóló érvek persze nem hagyhatók figyelmen kívül. Ám a tagozati váltakozással tanító iskolákban a kérdés, legalábbis a fővárosban, már eldőlt a szabad szombat délután javára. Érdeklődéssel várjuk a tanügyigazgatási osztály állásfoglalását. G. Szabó László Pedagógusok Lapja . SIKERESEK VOLTAK-E a javítóvizsgák, kellőképpen gyümölcsözött-e az az erőfeszítés, amelyet ennek érdekében a pedagógusok kifejtettek? Erről beszélgettünk az elmúlt napok egyikén szűkebb pedagógus körben. Mindnyájan elmondtuk sok évi tapasztalatunkat, véleményünket... Ez a beszélgetés is azt bizonyította, hogy a nyári és az évközi korrepetálás élénken foglalkoztatja a pedagógusokat. Egy évvel ezelőtt, a Pedagógusok Lapja 1963. évi augusztusi számában már írtunk erről, s az akkoriakat szinte változtatás nélkül közölhetnénk ma is. De az idei nyár tapasztalatai alighanem még szemléletesebben mutatják azt a zűrzavart, amely e téren megmutatkozik. íme néhány közülük bizonyságul. Budapest egyik kerületében az iskolák nagy részében nem volt szervezett korrepetálás, bár ezt a tanévnyitó utasítás is előírta. Helyette felhívták a tanulók és szülők figyelmét a kerület egyik művelődési házában szervezett nyári korrepetálásra. Ezt is pedagógusok végezték ugyan, de a javítóvizsgára való felkészítésnek ez a módja 200 forintjába került a szülőknek. (Elhangzott olyan vélemény is, hogy fizessenek a szülők, ha egész évben nem tanult a gyermekük.) A celldömölki leányiskolában már július 2-től kezdődően két naponként 3—3 órában foglalkoztak a javítóvizsgára készülő gyerekekkel. Az iskolák többségében azonban csak augusztus második felében korrepetáltak a tanárok, de akadt olyan budapesti iskola is, ahol csupán a nyári szünet utolsó három napján segítették a tanulókat — arra hivatkozva, hogy a pedagógusoknak ez nem kötelességük, s a miniszteri utasítás egyébként is zavartalan nyári szabadságot biztosít Maguk helyett azonban bizalommal ajánlottak korrepetitornak gimnazistákat egyetemi hallgatókat... Volt ahol a szakos pedagógus korrepetált, volt ahol gépiesen váltották egymást a tanárok, tanítók. Az általános iskolákban csaknem mindenütt megszervezték a bukott tanulók segítését, a szakközépiskolákban csak elvétve akadt erre példa. SOROLHATNÁM a PÉLDÁKAT tovább, de amúgy is elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni belőlük. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy miként értékelik a pedagógusok a jelenlegi helyzetet. Mert találtam olyan iskolát is, ahol az elmúlt évben egyetlen tanuló sem bukott meg. Itt nem volt nyári korrepetálásra gond, hanem — amint erről az iskola igazgatója beszámolt — évközben tettek meg mindent a tanulásban elmaradt tanulók felzárkóztatásáért. De akárhány kollégának említettem meg ezt a példát, szinte egyöntetűen kételkedtek abban, hogy ez az iskola a tanulókat reálisan osztályozza. Figyelmeztettek, hogy nem egy pedagógus így vélekedik: »A magam kárán tanultam. Nem teszem tönkre a nyaram, a jövőben egyetlen tanulót sem buktatok javítóvizsgára.« Az ilyen és hasonló nézetek ismeretében voltam kiváncsi Heves megye néhány pedagógusának véleményére, akik általában komolyan törődnek a lemaradókkal. A mintegy harminc különböző iskolában tanító kortárs nézeteit egyikük így foglalta össze:«... a gyakorlat azt mutatja, hogy a bukott tanulók zömét a javítóvizsgán átengedik, bár a gyerekek akkor sem tudnak többet, mint a tanév végén. Véleményem szerint felesleges buktatni. Inkább évközben korrepetáljon többet a nevelő. Szinte elképzelhetetlen, hogy legalább elégséges osztályzatot ne érjen el az a tanuló, akivel a pedagógus lelkiismeretesen foglalkozik az egész tanév folyamán. Ezért így ésszerűtlennek tartom a javítóvizsgára buktatást.Ha különböző példákból, a nézetek tarkaságából nehéz kiszűrni a helyes álláspontot. De nem is újabb állásfoglalásokra, külön intézkedésekre van szükség. A cél ismert. Még az eddigieknél is többet kell tenni a bukások megelőzéséért, az osztályismétlők számának csökkentéséért. Ehhez kell kialakítani egységes gyakorlatot! Ennek egyik módszere a korrepetálás is, amelynek célját a bentlakásos intézmények most készülő rendtartása így határozza meg: »A korrepetálás célja, hogy a lemaradás behozásával a tanuló képessé váljék az osztály többi tagjával való tantárgyi együtthaladásra, majd a további tanulmányi munkára.« Sajnos, a pedagógusok munkaköri feladatait meghatározó jogszabályok egységesen nem foglalkoznak e tevékenységgel. Rendezett ugyan a napközisek, tanulószobások és most már az elsőosztályosok korrepetálása, de nincs egyértelmű álláspont, illetve gyakorlat a többi tanulók segítésére. Ezért is okoz gondot újra meg újra az évközi és a nyári korrepetálás. Szólhatnánk arról a különbségről is, amely e téren az általános és középiskolák között mutatkozik. Sajnos, az új, egységes Rendtartás szerkesztői sem gondoltak eléggé erre, hiszen az általános iskolákban és a gimnáziumokban a korrepetálásról mint nevelői feladatról most sem találunk rendelkezést. Igaz, hogy a 10. §. (5), (7), (9) bekezdésében, valamint a 19. és 20. §-okban részleges intézkedés található, mégis úgy érzem, hogy szükséges , és hasznos lett volna erről általánosságban is többet szólni. Ezt igazolja az a vita is, amely az elsőosztályosok korrepetálása körül az utóbbi napokban kialakult. Az elmondottakból kitűnik, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemes lenne elmélyültebben foglalkozni. Figyelmébe ajánljuk e gondokat a Művelődésügyi Minisztériumnak, mert jó lenne, ha egységes útmutatással rendezné őket. ________________Pethő Géza __________________________ Még mindig vitás kérdés — a korrepetálás