Pedagógusok Lapja, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-07 / 1. szám

1965. december 30-án jelent meg... Rendelet a pedagógus© 1* kedvezményes lakásépítéséről új, nagyszerű fejezetet nyi­tott a pedagógusok kedvez­ményes lakásépítkezésében a pénzügyminiszternek és a mű­velődésügyi miniszternek a szakszervezettel egyetértésben hozott 1/1965. számú rendele­te, amely a Magyar Közlöny 1965. december 30-i számában jelent meg. Az új, nagy jelentőségű ren­delet alapján 1970-ig bezáró­lag a falusi óvodák, általános és középiskolák, illetve szak­sz akció keretében az OTP maximálisan 140 000 forint építési kölcsönt nyújthat. Az építtető pedagógusnak legalább 10 000 forint értékű saját hoz­zájárulással kell rendelkeznie. Ha az építési költségek a 150 000 forintot meghaladják, a pedagógus saját hozzájáru­lásának összege is magasabb lesz. A sok évi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy két és fél szobás falusi családi házat 150 000 forintért fel lehet építeni, így a peda­gógus majdnem teljes egészé­ben kölcsönből építheti fel ott­honát. Akik az építkezéskor telek­kel még nem rendelkeznek, a kölcsönből azt is megvásárol­hatják, így azonban az épí­tésre fordítható összeg a telek vételárával csökken. Akiknek már megvan a telkük, az épí­tési kölcsönt és saját hozzájá­rulásukat teljes egészében az építkezésre fordítják. Mivel a telek megvásárlása hosszabb időt vesz igénybe, az a legcél­szerűbb, ha az építkezni szán­dékozók előbb megvásárolják a telket, és csak a következő évben kérik az építési kölcsönt. A kölcsön kamatmentes. A törlesztés leghosszabb időtar­tama harminc év. További nagymérvű segít­ség, hogy állami hozzájárulás­munkásképző intézetek peda­gógusai és gyakorlati oktatói közül mintegy 6000 részesül­het — minden eddiginél ked­vezőbb feltételekkel — lakás­­építési kölcsönben. Az okta­tásügy érdekeire való tekin­tettel azoknak a kisebb iskola­városoknak a pedagógusai is kaphatnak kölcsönt, amelyek­ben a lakásviszonyok a na­gyobb mérvű állami lakásépít­kezés hiányában — igen mos­tohák­­ként a kölcsön­tartozás össze­géből a pedagógust engedmény illeti meg: az építkezés helyén eltöltött tízévi szolgálati idő után az építési költség tizen­Mivel a kölcsönakció a pe­dagógusok falusi letelepedését igyekszik serkenteni, a ked­vezményre az építtető csak ad­dig jogosult, amíg az építke­zés helyén pedagógusként mű­ködik. A rendelet részletesen meghatározza a munkaviszony megszűnése esetén követendő eljárást. Általános elv, hogy a már megszerzett állami hoz­zájárulást a pedagógus nem veszíti el, de a munkaviszony 15 év után történő megszűné­sekor is leszállítják a még fennálló tartozás visszafizeté­si határidejét, és a kölcsönt kamatozóvá teszik. Hasonló elvek alapján sza­bályozza a rendelet az épített ház eladása és öröklése esetén követendő eljárást is. Ha a házat igényjogosult pedagógus veszi meg, akkor a kedvezmé­nyek saját jogán megilletik, ha pedig a ház bármelyik örö­köse ugyanabban a községben pedagógusként működik, a kedvezményeket az örökhagyó öt százaléka, további ötévi szolgálati idő eltöltése után pedig újabb tizenöt százaléka, összesen tehát harminc száza­lék. Ennek az állami hozzájá­rulásnak tíz év után 22 500, to­vábbi öt év után újabb 22 500, összesen tehát 45 000 forint a felső határa Mivel az állami hozzájárulásra jogosító szol­gálati időt a kölcsönszerződés megkötésének időpontjától számítják, az építkezés helyén eltöltött korábbi éveket nem lehet figyelembe venni. Nagy kedvezmény az is, hogy az OTP a havi törlesztési rész­letet már kezdettől fogva az állami hozzájárulással csök­kentett összeg után határozza meg, az egy havi részlet tehát a 140 000 forintos kölcsön után körülbelül 270 forint lesz, jogán folytathatja. Ha például az építtető pedagógus 3 év múlva meghal, akkor a falu­ban tanító gyermeke a ház­zal együtt a kedvezményeket is örökli, s így két év múlva javára írják az első állami hozzájárulás-részletet. A ki­vételes méltánylást érdemlő, rendkívüli esetekben a rende­let mind a munkaviszony megszűnése, mind az öröklés esetében lehetőséget biztosít a kedvezmények teljes vagy részbeni fenntartására. A kedvezményes kölcsönnel a pedagógusok akár családi házat, akár — nagyobb köz­ségekben — társasházat épít­hetnek, s megkapják a ked­vezményt akkor is, ha más foglalkozású dolgozókkal együtt vesznek részt a társas­ház építésében. Az igényjogo­sult pedagógusok a rendelet­ben biztosított kedvezmények­kel vásárolhatnak lakást az OTP beruházásában épülő tár­sasházban vagy sorházban, de természetesen csakis közsé­gekben, esetleg kisebb váro­sokban. Az akció lebonyolítása Az idő sürget, az iskolák tehát már január elején meg­kapják a szükséges tájékozta­tást és a jelentkezési lapokat. A Művelődésügyi Miniszté­rium fennhatósága alá tarto­zó pedagógusoktól a jelentke­zési lapokat a járási művelő­dési osztály kapja meg, majd rangsorolva továbbítja a me­gyei művelődésügyi osztály­hoz. A megyei művelődésügyi osztályok és szakszervezetünk megyei bizottságai — a Mun­kaügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium iskoláit irányító megyei szer­vekkel együttműködve — el­készítik és még februárban megküldik a Művelődésügyi Minisztériumnak a rangsorolt megyei javaslatot. A javaslatokat természete­sen az oktatásügy érdekeit szem előtt tartva, igen gondo­san kell elkészíteni, tekintet­tel kell lenni a várható kör­zetesítésre, a középiskolák helyzetére és a megye általá­nos munkaerőgazdálkodási le­hetőségeire. Előnyben kell ré­szesíteni a pedagógus-házaspá­rok, a községben letelepedni kívánó fiettal pedagógusok és a több gyermekes családok ké­relmeit. A kölcsön nincs kor­határhoz kötve, de az időseb­beknek gondolniuk kell arra, hogy nyugdíjazásuk estén a kedvezményeit megszűnnék­. Az idősebbek közül azokat kell előnyben részesíteni, akik­nek Családjában ugyanabban a községben működő igényjo­gosult fiatal pedagógus, vagy pedagógusnak készülő gyermek van. Áthelyezéseket a kölcsön­kérelmek nem vonhatnak ma­guk után. S. Zs. Kamatmentes kölcsön, 45000 forintos állami hozzájárulással A kedvezmény fennmaradása és megszűnése Szaksszervezetünk évi költségvetése Szakszervezetünk valameny-­nigi gazdálkodó szerve, a já­rási, városi, kerületi, egyete­mi, főiskolai bizottságoi­, va­lamint a megyei bizottságok is összeállították már s a leg­több helyen bizottsági ülésen is megtárgyalták 1966. évi gaz­dasági terv­ek­e­t. Az alapszervi költségvetéseket az év elején tartandó taggyűléseken ismer­tetik majd, a szakszervezet tel­jes költségvetéséről pedig a központi számvizsgáló bizott­ság megjegyzéseinek figyelem­­bevételével az elnökség javas­lata alapján a következő köz­ponti vezetőségi ülés dönt véglegesen. Az adatok összeál­lítása azonban már megtör­tént, s jó lenne, ha a végleges döntésig a szakszervezet tag­­közül minél többen elmon­danák róla észrevételeiket. Adatok a bevételi rovatról A szakszervezet anyagi esz­közeinek túlnyomó tébbségét a tagdíjbevételek adják. Az alapszervezetek az év végén lebonyolították a minden tag­ra kiterjedő szakszervezeti tagdíj besorolást, s tagdíjbevé­teli tervüket már erre építet­ték. összesen évi 23 100 000 forint tagdíjbevételt terveztek, ami csaknem évmillió forint­tal több az előző évinél. Az emelkedés főként abból adó­dik, hogy a taglétszám jelen­tősen megnövekedett, s január 1-én már meghaladta a 137 000 főt. A szervezettség szintén ja­vult, ha csak­ néhány tized százalékkal is, és jelenleg 93,6 százalék. Igaz, a szerve­zettség jelentetében még mindig nincs minden rend­ben, hiszen néhány megye, például Baranya, Fejér, Szol­nok és Veszprém átlaga még a 91 százalékot is alig haladja meg. Jónak mondható viszont a tagdíjmorál, azaz a tagság tagdíjfizetési készsége, amely megközelíti a 95 százalékot. Az egyéb bevételek, ame­lyek között rendezvények, ki­adványok, brossúrák bevéte­lei, valamint a Pedagógusok Lapja előfizetési díjai szere­pelnek, alig érik el a tagdíj­bevétel 10 százalékát, a szak­szervezet szervek anyagi esz­közeinek mértékét tehát első­sorban a tagdíjbevételben va­ló részesedésük határozza meg. Csoportrészesedés for­májában 35 százalékot tarta­nak vissza az önállóan gaz­dálkodó alapszervek, járási, városi bizottságok, a rendsze­res — szülési és temetkezési — segélyek fedezésére pedig mintegy 10 százalék szüksé­ges, amelyet a ténylegesen felmerült igényeknek megfe­lelően a központ utal át az SZTK szerveinek. A megyei bizottságok ré­szesedése 20, a SZOT járuléka 9 százalék, a központ pedig a megmaradó 26 százalékkal gazdálkodik. Az alapszervek kiadásainak túlnyomó többsége szociális természetű. Ezek a mintegy 12 millió forintból csaknem 6 és fél m­iió forintot tesz­nek ki. A különböző segélye­ken kívül főként üdültetési hozzájárulásokat találunk köz­tük, s itt számolják el a be­teglátogatási költségeket, va­lamint a többi szociális hoz­zájárulást A kiadás tételeiből Az alapszervezetek költség­­vetésük 20 százalékát használ­ják fel kulturális célokra. Bár ezen a területen az összesített adatok szerint a növekedés nem kielégítő, ez a 20 száza­lék mégis a legfontosabb anya­gi pillére az alapszervezetek rendszeres tevékenységének, hiszen ebből kerülnek ki a klubszobák fenntartására és működésére, a könyvtárak fej­lesztésére, a kirándulások és más rendezvények lebonyolí­tására, a pedagógiai kiadvá­nyokra és a továbbképzés se­gítésére fordított összegek. A szervezési kiadások az előző évhez viszonyítva csökkenést mutatnak, mivel ebben az esz­tendőben nem kerül sor vá­lasztásokra. A megyei bizottságok a rendelkezésükre álló tagdíjré­szesedés 20 százalékán kívül az Eötvös-alapi felajánlások összegével is számolnak, amely ebben az esztendőben az előző évinél 10 százalék­kal több, és immár megha­ladja az egymillió százezer fo­rintot. Az egyéb bevételekkel együtt a megyei bizottságok költségvetése mintegy 8 mil­lió forintra rúg. Ennek csak­nem egyharmada az üdültetés­sel kapcsolatos, hiszen a sa­ját szervezésű üdültetési for­mák legnagyobb részét a megyebizottságok szervezik. Újabb egyharmad rész szük­séges a személyi, dologi és működési jellegű kiadások biztosítására, a fennmaradó összegből pedig különböző rendkívüli segélyeket és az Eötvös-alapi tagoknak jutta­tott kedvezményeket, valamint a kulturális, sport és szociális feladatok megoldását biztosít­ják. A megyei tervek természe­tesen bizonyos fokú tartaléko­lásra, valamint a nagyobb be­ruházásaikhoz korábban fel­vett kölcsönök törlesztésére is gondolnak. (Például Szabolcs, Győr, Tolna). A központnak körülbelül 9 millió forintos összeg áll ren­delkezésére. Ebből mintegy 20 százalék a különféle személyi kiadásokra szükséges, nem egészen 10 százalék pedig a dologi jellegű kiadásokra: a székház fenntartására, bank­költségre, postára és telefon­ra, a tagdíjbélyeg terjesztési jutalékára, biztosításra, nyom­tatványokra, beszerzésekre, felújításokra. A szakszervezeti élettel kap­csolatos kiadások között a köz­ponti vezetőség osztályainak kiadásai, a különféle értekez­letek, tanácskozások során ki­fizetésre kerülő útiköltségek, napidíjak, továbbá a Pedagó­gusok Lapja előállításának költségei szerepelnek. Az ok­tató-nevelő munka segítésére a tervek szerint 1965-ban ír különböző kiadványok jelen­nek meg. A tagozatok rend­szeres tanácskozásai, a külön­böző pályázatok, a szakszer­vezet kultúrintézményeivel va­ló rendszeres foglalkozás, a szakszervezeti tisztségviselők oktatása, a téli és tavaszi bi­zalmi tanácskozások, a nyári titkári értekezletek — mindez szintén jelentős költséget igé­nyel Az érdekvédelmi reszort­­felelősök eligazítása, a test­­nevelési baleset-elhárítás, az iskolai KRESZ-oktatás, a mun­kavédelmi oktatófilmek készí­tése ugyancsak megkövetel bi­zonyos támogatást, bár mind­ehhez az Állami­ Biztosító és a SZOT is számottevő mér­tékben hozzájárul. Tartalmas­nak ígérkezik 2908-ban a nemzetközi program is. A központi költségvetés a terv szerint 2 300 000 forintot fordít üdültetésre. Ebben a balatonföldvári családos üdü­lő bővítésének végső költsé­gei mintegy egymillió forint­tal szerepelnek. A nyár fo­lyamán központi szervezésben 1000 gyermek, 800 család és 200 turista üdülhet, s anyagi segítséget nyújt a központ a szervezés nehézségeit vállaló megyék üdültetési tevékenysé­géhez is. Ugyancsak hozzájá­rul a szakszervezet a Szakta­nács által kezdeményezett na­gyobb üdültetési beruházások­hoz, valamint a szakmaközi, megyei kulturális munka költségeihez. A tervek tehát készen áll­nak. Megismertetésük a tag­sággal — az új év legelső ten­nivalóinak egyike. S azután — a gondos, célszerű, okos végrehajtás. A tagság minél szélesebb körű részvételével, a tagság hasznára, javára. dr. Szigetvári Dénes 2 Pedagógusok Lapja Két imp­on­­t a munkavédelemről • Pécsett Néhány évvel ezelőtt legfel­jebb elvétve került szóba, s­­ ma az iskolai életnek épp oly állandó eleme, mint az egyes tantárgyak, az iskolai munka­­védelem. Egyre növekvő iro­dalma van, pedagógusok ezrei vizsgáznak belőle, kisebb-na­­gyobb kiállítások számolnak be­­ eredményeiről és szemléltetik feladatait. Az iskolai munka­­­­védelem fejlesztésében a Mű­velődésügyi Minisztérium mel­­­­lett jelentős részt vállal a pe­­­­dagógus szakszervezet, a töb­­­­bi között a munkavédelmi fel­­­­ügyelő hálózat kiépítésével és­­ a tervszerű, rendszeres to­­­­vábbképzéssel. 1964-től kezd­­­­ve évente összegyűlnek a­­ munkavédelmi felügyelők,­­ hogy megismerkedjenek a­­ munkavédelmi feladatokkal, a legújabb rendeletekkel és ki­­­­adv­ányokkal, hogy előadásokat hallgassanak és saját tapaszta­lataikról eszmét cseréljenek. A tiszántúli munkavédelmi felügyelők 1984-ben Miskolcon,­­ 1865-ben Egerben tanácskoz­tak, a dunántúli és Duna— Tisza közi felügyelők pedig el­­­­­­sőízben Kaposvárott, most pe­dig­ december 28-—29-én Pé­csett vettek részt a tovább­képzési találkozón. Miről hallottak? A pécsi tanácskozást Hámori Sándor, a Pedagógusok Szak­­szervezete KV osztályvezetője nyitotta meg, majd Radich Géza, az Állami Biztosító fő­igazgatóságának képviselője üdvözölte a részvevőket. Ez­után dr. Juhász Károly, a központi vezetőség munkavé­­­­delmi főfelügyelője tartott elő­adást az időszerű munkavédel­­­­mi feladatokról. Egymásután­­ kerültek szóba azok a műve­­­­lődésügyi minisztériumi és­­ egészségügyi minisztériumi­­ rendeletek, melyek a legutóbbi­­ hónapokban láttak napvilágot­­ és az iskolai munkavédelem­­ továbbfejlesztését, kiszélesíté­sét szolgálják. Fehér Géza, a­­ Művelődésügyi Minisztérium főelőadója az iskolai balesetek bejelentésének fontosságáról szólott, gazdag adatolással és alapos elemzéssel. A többi kö­zött nyomatékosan hangoztat­­­­ta, hogy a balesetek okainak a felderítése milyen nagy segít­séget nyújt a legfontosabb munkavédelmi munkában, a­­ baleset-megelőzésben. Székely­­ Ferenc főmérnök az iskola műszaki berendezései, gépeze­­­­te, biztonságtechnikája címmel­­ tartott tanulságos előadást, majd dr. Vaszkó Mihály, az MTA Gyermeklélektani Inté­zetének munkatársa a munka-­­ lélektan és az iskolai munka­­­­védelem kapcsolatát ismertette számos találó példával és kö­vetkeztetéssel. Bánhidi László, a Tankönyvkiadó Vállalat szerkesztője, nagyrészt saját tanár­i tapasztalatainak fel­­használásával mutatott rá a vegytan-oktatás és szakköri foglalkozás munkavédelmére. Végül Magyari András, So­mogy megyei munkavédelmi felügyelő számolt be a megyé­jében szerzett tapasztalatairól. Az előadásokat vita követte, melynek során nemcsak mun­kavédelmi felügyelők, hanem a KÖJÁL, a szakszervezeti me­gyei tanácsok és a megyei mű­velődésügyi osztályok képvise­lői közül is többen felszólal­tak. A többi között szóvá tet­ték, hogy a vizsgakötelezettsé­get ki kell terjeszteni a testne­velő tanárokra is. Kérték, hogy az iskolákat lássák el minél hatékonyabb munkavédelmi propaganda-anyaggal. Köve­tendő például idézték a peda­gógus szakszervezet Szabolcs- Szatmár megyei bizottságának és az Állami Biztosító Sza­­bolcs-Szatmár megyei igazga­tóságának közös kiadványát. A legjobbak jutalma immár hagyománya ezek­nek a tájértekezleteknek, hogy az Állami Biztosító a legered­ményesebb munkát végző me­gyei és járási munkafelügyelő­ket megjutalmazza. Ezúttal az Állami Biztosító Főigazgatósá­gának ajándékát, egy-egy érté­kes karórát a következők kap­ták: Sima Ferenc (Bp.), Sze­gedi Bála (Zala m.), Kemenes Mihály (Vas m.), Budai Lajos (szigetvári j.), Ordas Antal (pécsváradi j.), Szebényi Imre (székesfehérvári j.), Vecsei Fe­renc (kapuvári j.), Poór Ernő (soproni j.) Kovalevszki Vil­mos (ráckevei j.), Fekete Gyuláné (nagykátai j.), Kraft József (kaposvári j.), Zoltán Jenő (siófoki j.), Fekete László (paksi j.), Stégner József (szek­szárdi j.), Hatos Ferenc (szom­bathelyi j ), Háromi Jenő (vas­vári j.), Földesi Lajos (veszp­rémi j.) Bedics József (tapol­cai j.), Berzsenyi Ferenc (zala­egerszegi j.), Farkas Zoltán (le­­tenyei j.), Lada Mihály (Bp. V. ker.) és dr. Kovács Ilona (Bp. VIII. ker.). A vándorkiállítás megnyitása A munkavédelmi felügyelők jelenlétében került sor az el­ső nap délutánján a Munkavé­delem az iskolában című ván­dorkiállítás pécsi megnyitójá­ra. A kiállítás — amint erről már hírt adtunk — a buda­pesti bemutató után Debre­cenben, majd Miskolcon­­ven­dégszerepelt-« nagy közönségsi­kerrel », és most Pécsett, a Nagy Lajos gimnáziumban ta­lált kényelmes otthonra. Bodó László megyei titkár megnyi­tó beszédében hatásos szavak­kal hívta föl a pedagógusok, tanulók és szülők figyelmét a kiállítás jelentőségére. r. a. Tanácskozás a technikai és gazdasági dolgozók helyzetéről A technikai és gazdasági dol­gozók tagozatának országos vezetősége a téli szünetben kétnapos tanácskozást tartott szakszervezetünk székházában. A tanácskozáson a megyei ta­gozatok vezetői is részt vettek. A beszámolók és a felszóla­lások a hivatalsegédek, dajkák, pénzügyi dolgozók szervezeti életével, továbbképzésével,, kulturális igényeik kielégítésé­vel, nem utolsósorban pedig munka- és bérügyeikkel fog­lalkoztak. A tanácskozáson számos javaslat hangzott el, amelyeket a tagozat a szakszer­vezet elnöksége elé terjeszt Bácskai Antalné: Balatoni látkép

Next