Pedagógusok Lapja, 1970 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-20 / 1-2. szám

SZOLIDARITÁSI GYŰLÉS vietnami szonaaritási gyűlést rendezett a szakszervezet Dunapesti Bizottsága a Dél- vi­etnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 9. évfordulója alkalmából a Fáklya Klubban. A gyűlésen Szalók­i Lambert, a szakszervezet titkára és Le Huu Van, a Dél-Vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ügyvivője mondott beszédet A felsőoktatási intézmények munkavédelmi pályázatának eredménye Az alábbiakban közöljük a IV. felsőoktatási munkavédel­mi pályázat eredményeit. Első díjban és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa kü­­löndíjában részesült a „Meny­­nyezeti sugárzófűtés alkalma­zása az iskolában” című kol­lektív pályamunka. Szerzői dr Róna Borbála kandidátus, az Országos Közegészségügyi In­tézet osztályvezetője, dr. Bán­­hidi László kandidátus, az Építéstudományi Intézet tudo­mányos főmunkatársa, dr. He­gedűs György kandidátus, az Országos Közegészségügyi In­tézet tudományos főmunka­­társa és dr. Merétei Klára, az Országos Közegészségügyi In­tézet tudományos munkatársa. Első díjban és a Mezőgazda­­sági és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének különdíjá­­ban részesült dr. Beregszászi Attila docens, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem mun­kavédelmi kutatócsoportjának vezetője „A munkavédelmi ok­tatás fejlesztési terve a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó felső­­oktatási intézményekben” cí­mű pályamunkájáért. Ugyan­csak első díjban, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium különdíjában részesült dr. Vas­­vári-Nagy Vilmos mérnök-őr­nagy, a Kossuth Lajos Kato­nai Műszaki Főiskola tanszék­vezető-helyettese a „Komplex munkavédelmi szemlélet ki­alakításának lehetőségei a mű­szaki tanszék oktató-nevelő munkájában” című pályamun­kájáért. Második díjban és a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium különdíjában ré­szesült dr. Szabó Dénes tan­székvezető egyetemi tanár, Bo­tár Antal adjunktus és Nagy Attila adjunktus (valamennyi­en a Soproni Erdészeti és Fa­ipari Egyetem oktatói) kollek­tív pályamunkája. Ugyancsak második díjban és a Művelő­désügyi Minisztérium külön­díjában részesült dr. Bucsy István docens és dr. Keszthe­lyi Károly adjunktus (a Buda­pesti Műszaki Egyetem okta­tói) kollektív munkája, továb­bá Demján József, a Győr me­gyei Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás építészmér­nöke. Harmadik díjban és a Me­zőgazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszervezete, valamint az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezete különdíjában részesült Fialka Géza, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézeté­nek munkatársa két pálya­munkájáért. A harmadik díj mellett a SZOT különdíját kapta meg dr. Széll Tamás kandidátus, a szegedi József Attila Tudományegyetem szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felügyelője. Harmadik díjban és az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak­­szervezetének különdíjában ré­szesült dr. Pajor Géza, a Vas megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás főorvosa. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, vala­mint a Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének különdíját kapta Domokos Kázmér, a zsámbéki Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum mérnöke. Az Egészségügyi Minisztérium különdíját kapta dr. Hegedűs György kandidátus, az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Az Egészségügyi Minisztérium kü­löndíját kapta dr. Zalányi Sá­muel kandidátus, a szegedi Or­vostudományi Egyetem docen­se. 2 Pedagógusok Lapja Költségvetés — 1970 Mindenütt ezekben a heteik­ben vitatják meg és hagyják jóvá az alapszervezetek az idei költségvetést. Mint ismeretes, a gazdálkodás decentralizálása következtében a költségvetések jóváhagyása is a helyi bizott­ságok feladata. Bács megyében 96,­5 száza­lékra emelkedett a szervezett­ség, és a tervek alapján a bi­zottságok többet kívánnak kul­turális és sportcélokra fordíta­ni. Az Eötvös-alapi segélyek folyósításának jogát pedig et­től az esztendőtől kezdve eb­ben a megyében is a járási, vá­rosi bizottságok gyakorolják. Komárom megyében példa­szerű a gazdasági tevékenység nyilvánossága. A komáromi és kisbéri, bizottságok ülésein pél­dául havonként szóba kerülnek a legfontosabb kiadások, az alapszervek bélyegvásárlásai, az iskolánkénti tagdíjfizetés. Az esztergomi tanítóképzésben és technikumban a gazdasági év lezárása alkalmával össze­gyűjtik a tankönyveket, ellen­őrzik a tagdíjfizetést. (Ezzel a módszerrel érték el például a kisbéri járásban, hogy az is­kolák nem háromháromként igénylik a bélyegeket, hanem gyakrabban, s így rendeződtek a hátralékok.) A komáromi és tatai járás­ban az elfogadott költségvetést és beszámolót sokszorosítják, majd elküldik a járás iskolái­nak. A Komárom megyei bi­zottság a járások, összesített terveit — a megyei költségve­tés adataival együtt — szintén eljuttatja a megye nagyobb is­koláiba. Mindez nagyon hasznos. A tagság nemcsak a küldöttérte­kezletről hazatérőktől tudhatja meg, hogy mire is fordítják a pénzét, hanem írásos tájékoz­tatókból is. Ezek maradandó formában rögzítik az év elejei terveket, elképzeléseket. Sz. D. Program a pedagógus-új­ítóknak Szakszervezetünk központi vezetőségének szervezési és köz­nevelési osztálya programot állított össze a pedagógus újítók segítésére. A köznevelési és szervezési osztály a programot tartalmas körlevél kíséretében juttatta el a megyei szakszervezeti bizott­ságokhoz. A körlevél azokat a fogyatékosságokat is feltárja, amelyek a pedagógus újítómozgalom kibontakozását jelenleg fékezik. A mozgalomra az elmúlt években a tervszerű irányí­tás hiánya miatt az ötletszerűség nyomta rá a bélyegét. Eléggé általános szemléletbeli hiba az is, hogy az újítók in­kább csak az új eszközök kialakítására gondolnak, holott a reformtervek megvalósítása és az egész pedagógiai gyakor­lat új arculatának formálása az új módszerek keresését és alkalmazását is igényli. Az újítóknak javasolt program most olyan területekre irá­nyítja a figyelmet, amelyeken az újítások számottevően gazda­gíthatnák a pedagógiai gyakorlatot és emelhetnék az általános metodikai kultúra színvonalát. Az alábbiakban a program javaslatait a különböző munka­­területek szerinti csoportosításban közöljük. ÓVODÁK 1. Praktikus teretválasztó fal, amellyel játéksarkok ala­kíthatók ki a csoportszobá­ban. 2. Nagyméretű elemekből ösz­­szerakható és könnyen ke­zelhető konstrukciós játé­kok. 3. Mozgásfejlesztő udvari esz­közök. 4. A szerepjátékot gazdagító nagyméretű játékok. 5. Képek, képsorozatok, mo­dellek, amelyek alkalmasak a csoport egyidejű foglal­koztatására, intellektuális feladatok megoldására. 6. Országosan bevezethető, nyomdailag előállítható cso­portnapló terve. ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 1—4. OSZTÁLYAI 1. Az olvasókészséget, a szö­vegfeldolgozó jártasságot fejlesztő tárgyi jellegű vagy szervezésformai újítások. 2. Olyan egyszerű tanulói munkaeszközök, eljárásmó­dok kidolgozása a környe­zetismerethez, amelyekkel az ismeretek cselekvéshez kapcsoltan sajátíthatók el. 3. A lakóhely történelmi és munkásmozgalmi emlékei­nek (műemlék, emlékmű, utcai névtáblák, szobrok, épületek stb.) összegyűjté­se és 6—10 éves korú gyer­mekek értelmi színvonalá­­nak megfelelő feldolgozása. MAGYAR NYELV 1. Eszközök a közismerten ne­hezen tanítható fogalmak, kategóriák, szabályok (pl. a névmások, az összetett mondat, az ige helyesírása, az állandó határozók, az egybe- és különírás stb.) elsajátítására és gyakorlá­sára. 2. Segédeszköz a könnyen összetéveszthető fogalmak (pl. a határozó és a hatá­rozószó) megkülönbözteté­sére. 3. A beszédhangok képzését végző szervek működését bemutató modell. 4. A nyelvhelyesség problé­máit illusztráló rajzok, áb­rák (lehetnek karikatúra­szerű megoldások is). 5. Nyelvtani-helyesírási tár­sasjátékok. 6. A folyamatos ellenőrzést (visszajelentést) megvalósí­tó eljárások, eszközök. (Olyan eredményt — telje­sítményt — megállapító technika kidolgozása, amellyel objektív elbírálás lehetséges.) TÖRTÉNELEM 1. A csoportmunka alkalma­zásának lehetőségei, formái és módjai a történelemta­nításban. 2. Tematikus feladatlapok ké­szítése és alkalmazása. 3. A történelmi szépirodalom felhasználásának lehetősé­gei az általános iskolában. 4. A történelmi források fel­­használásának lehetőségei az általános vagy középis­kolai történelemtanításban. FÖLDRAJZ 1. Megjelölt forrásanyagokból összeválogatott gazdaság­­földrajzi adatok, változatos gazdaságföldrajzi diagra­mok és térképek egyszerű, minden középiskolában megvalósítható alkalmazá­sának kidolgozása, amely lehetővé teszi a gyakorló órákon a tanulók önálló, egyéni vagy csoportos elemző munkáját. 2. Olyan egyszerű módszer ki­dolgozása, amelynek alkal­mazásával az ásvány- és kőzettani ismeretekkel nem rendelkező általános és középiskolai tanárok és ta­nulók az osztályteremben biztosan meghatározhatják a legfontosabb hazai kőze­teket és érceket. 3. Az általános vagy középis­kolai földrajzoktatásba beilleszthető programozás lehetőségeinek kidolgozása példával vagy példákkal. 4. A földrajzoktatásban eddig elhanyagolt általános ter­mészetföldrajzi kísérletek rendszeres alkalmazásának jelentősége a kísérletek tapasztalatai alapján. 5. A földrajzi ismeretek ellen­őrzésében felhasználható információk egyszerű, köny­­nyen megvalósítható érté­kelésének kidolgozása álta­lános vagy középiskolák szá­mára. MATEMATIKA 1. A tanulók önálló munkája az órákon (a problémameg­oldó gondolkodás fejleszté­se). 2. A geometriai transzformá­ciók tanításához alkalmas munkaeszközök. 3. A tudásszint felmérésének módszertani kidolgozása. FIZIKA 1. A tanulók önálló kísérlete­ző munkája az új anyag feldolgozásakor. 2. Egy-egy téma modern szemléleti feldolgozása. 3. Egyes tananyagrészek olyan tankönyv jellegű kidolgozá­sa, amely lehetővé teszi, hogy a tankönyv mind az iskolai, mind az otthoni ta­nulásban a jelenleginél ha­tékonyabb tanulói munka­eszközzé váljon. 4. Az egész osztályra kiterjedő gyors, objektív tudásszint-­ vizsgálat módjai (röpdolgo­­zat kizárva, történhet fela­datlapokkal, elektromos be­rendezéssel stb.). KÉMIA 1. A kémiai kísérletek alkal­masabbá tétele tanulókísér­letek céljára. 2. A tanulók kísérletező ké­pességét fejlesztő módsze­rek. 3. A tanulókísérletek, mint az új ismeretek megszerzésé­nek egyik korszerű bázisa, ennek módszerei. 4. A tanulókísérletek feldolgo­zása feladatlapokkal kom­binált módon az általános iskolában. 5. A jelenleg használatos ál­talános iskolai és középis­kolai kísérleti eszközök és megoldásmódok tökéletesí­tése. BIOLÓGIA 1. Az audiovizulális tanszerek (applikációs képek, diapozi­­tívek, hangszalagok stb.) alkalmazásának módjai az élővilág általános iskolai tanításában. 2. Az iskolatelevízió adásainak alkalmazása az élővilág ál­talános iskolai tanításában. 3. Tananyaghoz szabott, egy­szerű eszközökkel végre­hajtható állatélettani kísér­letek a gimnáziumi bioló­gia tanításában. GYAKORLATI FOGLALKOZÁS 1. Új munkadarabok a fa- és fémmunka gyakorlataihoz. 2. Szemléltető és gyakorló eszközök a gépszereléshez. 3. Szemléltető eszközök az elektrotechnikai munkák­hoz. 4. Szemléltető táblák a mű­szaki rajzhoz. 5. Foglalkozási típusok és módszerek. 6. Az értékelés és osztályozás elvei. FELNŐTTOKTATÁS 1. A felnőttek oktatásának korszerűbb módszerei (pl. feladatlapos eljárás, prog­ramozás, gépi oktatás stb.). 2. A tanítási óra szervezésé­nek és vezetésének újszerű, a felnőttek életkori sajátos­ságaihoz alkalmazkodó el­járásai. 3. Az iskolarendszerű felnőtt­­oktatás és a népművelés didaktikai eszközrendsze­rének közelebb hozása és alkotó alkalmazása. 4. A fiatal hallgatók körében végzett nevelőmunka sajá­tos módszerei. 5. A gyermek- és felnőttokta­tatás különbségeinek kor­szerű tantervi, tankönyvi értelmezése és konzekven­ciái.­­ NAPKÖZIOTTHONOK, KOLLÉGIUMOK, TANULÓSZOBÁK 1. Az egyéni és csoportos ta­nulás hatékonyságát és ra­cionalizálását segítő eszköö­zök (pl. feladatlapok stb.) készítése tantárgyak szerin­ti csoportosításban. 2. Tematikus anyagok össze­állítása a tanulmányi és kulturális vetélkedőkhöz, versenyszerű foglalkozások­hoz. 3. A szabadidő értékes eltölté­se érdekében a kultúr- és művelődési házakkal, könyvtárakkal, klubokkal való kapcsolatok formái­nak és tartalmának kimun­kálása (pl. olyan lehetősé­gek feltárása, amelyek a leckéjükkel elkészült tanu­lók számára lehetővé teszik a szabadidő kulturált eltöl­tését). 4. Olcsó konstrukciós játékok variánsainak kidolgozása, az elkészítés (kivitelezés) módjának leírása. A munkás- és parasztgyerekek továbbtanulása több cselekedettel, gondoskodással energiával Szakszervezetünk nemrégi­ben fontos értekezletet hívott össze a Gorkij fasori székhá­zéban a munkás-paraszt gye­rekek továbbtanulásának je­lenlegi helyzetéről és segíté­sük további feladatairól. A tanácskozáson minden meghívott szerv képviseltette magát, így részt vettek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Tudományos és Kulturális osz­tálya, a SZOT, a KISZ, a Mű­velődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Nőtanács képviselője és szá­mos egyetem, főiskola, közép- és általános iskola, valamint kollégium vezetője. Az értekezlet fő célja az volt, hogy egységes szemléle­tet alakítson ki. Péter Ernő vitaindítója megállapítot­ta, hogy az utóbbi időben több olyan fogalom került előtérbe, amely zavarja az elvi egyetér­tést, s egyben gátolta a kon­centrált pedagógiai, anyagi, erkölcsi segítséget. A bevezető referátum tenni­­valóinkat összegezve hagsú­lyozta, hogy minden erővel tö­rekednünk kell az általános iskola valóban általánossá té­telére. Az eddiginél nagyobb anyagi segítséget kell nyújtani azoknak az iskoláknak, ame­lyek munkás-paraszt lakta te­rületen vannak. A képesítés nélküli pedagógusok alkalma­zását mielőbb meg kell szün­tetni, az állami és társadalmi erőforrások felhasználásával növelni kell a diákotthonok, a kollégiumok, valamint a nap­közi otthonok számát. Szükség van a pedagógusok nevelő­munkájának differenciáltabb honorálására is. Ugyancsak alapvető követelmény a társa­dalmi felelősség állandó éb­rentartása, a társadalmi szer­vek tettekben megmutatkozó áldozatvállalása és a különbö­ző szervek kezdeményezései­nek összehangolása. Vinizlay Gyula, a SZOT tit­kára hangoztatta, hogy az el­múlt években az állami és tár­sadalmi erőfeszítések nem vál­tak elég széles körűvé. Több konkrét­­ cselekedetre van szükség. Bár a kérdés rendkí­vüli horderejét mindenki elis­meri, a végrehajtásban bizo­nyos erőtlenség mutatkozik meg. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője döntő követel­ményként jelölte meg, hogy a munkás-paraszt fiatalok közül a továbbtanulás során egyet­len tehetség se kallódjék el. Kiemelte, hogy ezeknek a fia­taloknak mindenekelőtt magá­ban az oktatás folyamatában kell az eddiginél nagyobb se­gítséget nyújtani, s a segítés munkáját az általános iskolá­ban kell elkezdeni. A falu és a város, a szelle­mi és a fizikai munka közötti ellentmondás megszüntetésé­nek egyik feltételeként a kol­légiumok építési programjá­nak meggyorsítását jelölte meg Kakulits László, a Műve­lődésügyi Minisztérium főosz­tályvezetője, hozzáfűzve, hogy ehhez az üzemek, a tsz-ek és más társadalmi szervek segít­ségére is szükség van. Ortutay Zsuzsa, a Nőtanács titkára rámutatott arra, hogy a munkás-paraszt tanulókat sújtó egyenlőtlenség egyik for­rása a képesítés nélküli peda­gógusok nagy száma. Hang­súlyozta, hogy a szakszerveze­tek, az üzemek, a vállalatok és az intézmények közös fel­adata a munkás-paraszt gye­rekek sorsával való törődés, a pedagógiai propagandamunka általánossá tétele. Szűcs László, az Egri Tanár­képző Főiskola igazgatója fel­hívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi ösztöndíjnak csak kisebb része jut a munkások és parasztok gyermekeinek. Az anyagi lehetőségek felhaszná­lásának jelenlegi rendszere gyakran ellentmond a legfon­tosabb politikai céloknak. A tanácskozáson számos egyéb kérdésről is szó esett, például arról, hogy mielőbb rögzíteni kell a pedagógusok munkaköri kötelezettségeit, mert így idejüket és energiá­jukat az eddiginél intenzívebb nevelőmunkára, különösen a munkás és paraszt tanulók se­gítésére fordíthatnák. Sz. A.

Next